Jean-Baptiste Nothomb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jean Baptiste Nothomb
Jean Baptiste Nothomb 1832 körül
Jean Baptiste Nothomb 1832 körül
Belgium 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
1841. április 13. 1845. július 30.
Előd Joseph Lebeau
Utód Sylvain Van de Weyer

Született 1805. július 3.
Messancy, Luxembourg
Elhunyt1881. szeptember 6. (76 évesen)
Berlin, Németország
Párt Katolikus

Foglalkozás
  • politikus
  • történész
  • diplomata
  • jogász
Iskolái Liège-i Egyetem

Díjak Grand Cross of the Order of the Oak Crown

Jean-Baptiste Nothomb báró (1805. július 3.1881. szeptember 6.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1841 és 1845 között.

Élete[szerkesztés]

1805-ben a luxemburgi Messancy-ban született, Luxembourg-ba járt középiskolába és egyetemi tanulmányait a Liège-i Egyetemen végezte. 1826-ban szerezte meg jogi diplomáját és Luxemburgban nyitott ügyvédi irodát, majd Brüsszelbe költözött. Itt élénken részt vett a hollandok elleni mozgalom szervezésében, de 1830. augusztusban, amikor Brüsszelben kitört a forradalom, éppen Luxemburgban tartózkodott. Ennek ellenére kinevezték az alkotmányozó gyűlés tagjává.

Nothomb ezután a belga kongresszus tagja lett: három luxemburgi választókerület jelölte képviselőjének, de végül Arlon-t képviselte. 1831-ben megakadályozta, hogy a németek bekebelezzék Arlont. Nothombot, aki 25 évével a képviselő volt, megválasztották a kongresszus titkárának, illetve a külügyekkel foglalkozó bizottság tagjának. A kongresszus ülései során ellenezte Belgium egyesítését Franciaországgal, illetve szembeszállt a köztársaságpártiakkal is, mivel politikai nézetei szerint az alkotmányos monarchia, kétkamarás parlamenttel, szabad sajtóval és az ország függetlenségével volt az ideális államforma. Nothomb kezdetben a francia királyi családból származó Orleansi Lajost támogatta a belga trónra, de később mégis átpártolt Lipót szász-coburg-gothai herceg mellé és tagja volt a küldöttségnek, amely felajánlotta a koronát a hercegnek.

Később Érasme-Louis Surlet de Chokier báró régenssége alatt külügyi államtitkár lett és tagja volt annak a delegációnak, amely Londonban próbált véget vetni a Belgium és Hollandia között dúló háborúnak. A béke érdekében tett területi engedmények (Limburg és Luxemburg tartományok egy részének átengedése) miatt később sok támadás érte.

1837. január 13-án tagja lett a katolikus Barthélémy de Theux de Meylandt kormányának közmunkaügyi miniszterként, majd 1839-től 1840-ig igazságügyminiszter is volt. Minisztersége alatt indult meg a belga vasútvonalak kiépítése, mikor 1840-ben távozott posztjáról, már több, mint 300 km megépült (az első szakasz Brüsszelt kötötte össze Mechelennel). 1840-ben mint Belgium rendkívüli nagykövetét delegálták a Német Konföderációba.

1841. április 13-án alakította meg kormányát, ahol magának fenntartotta a belügyminiszteri posztot. 1845-ben, lemondása után diplomáciai pályára lépett és hosszú évekig rendkívüli követként képviselte Belgiumot Berlinben. Itt halt meg 1881-ben.

A Nothomb-kormány tagjai[szerkesztés]

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Félix de Muelenaere Katolikus
Belügyminiszter Jean-Baptiste Nothomb Katolikus
Igazságügyminiszter Guillaume Van Volxem Katolikus
Pénzügyminiszter Camille de Briey Katolikus
Közmunkaügyi miniszter Léandre Desmaisières Katolikus
Hadügyminiszter Gérard Buzen Katolikus

Változások[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

1838-ban jelent meg a belga forradalomról szóló műve, az Essai historique et politique sur la révolution belge, amelyet általános elismerés fogadott: Palmerstone brit miniszterelnök elismerőleg szólt a könyvről, míg I. Lajos Fülöp francia király a Becsületrenddel tüntette ki. A könyvet még ugyanebben az évben lefordították németre és olaszra, és három kiadást ért meg.

Lásd még[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean-Baptiste Nothomb című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]