Alexander De Croo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexander De Croo
2022-ben
2022-ben
Belgium 53. miniszterelnöke
Hivatali idő
2020. október 1. – hivatalban
Helyettes Vincent Van Peteghem
Georges Gilkinet
Petra De Sutter
Sophie Wilmès
Vincent Van Quickenborne
Pierre-Yves Dermagne
Frank Vandenbroucke
Uralkodó Fülöp
Előd Sophie Wilmès
Belgium pénzügyminisztere
Hivatali idő
2018. december 9. – 2020. október 1.
Elnök Charles Michel
Sophie Wilmès
Előd Sophie Wilmès
Utód Charles Michel
Belgium miniszterelnöke-helyettese
Hivatali idő
2012. október 22. – 2020. október 1.
Elnök Elio Di Rupo
Charles Michel
Sophie Wilmès
Előd Vincent Van Quickenborne
Utód Vincent Van Peteghem
Georges Gilkinet
Petra De Sutter
Sophie Wilmès
Vincent Van Quickenborne
Pierre-Yves Dermagne
Frank Vandenbroucke
Belgium nyugdíjazásügyi minisztere
Hivatali idő
2012. október 23 – 2014. október 11
Előd Vincent Van Quickenborne
Utód Daniel Bacquelaine
A Szabad Liberálisok és Demokraták vezetője
Hivatali idő
2009. december 12. – 2012. október 12.
Elnök Elio Di Rupo
Charles Michel
Sophie Wilmès

Született 1975. november 3. (48 éves)
Vilvoorde
Párt Nyitott Flamand Liberálisok és Demokraták

Szülei Herman De Croo
Foglalkozás
  • politikus
  • nemzetközi fórum résztvevője
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander De Croo témájú médiaállományokat.

Alexander De Croo (1975. november 13. –) flamand liberális politikus és üzletember. 1975-ben Vilvoorde területén született, majd a The Boston Consulting Groupnál dolgozott, mielőtt 2006-ban megalapította volna Darts-ip nevű saját cégét. Ezután került közel a politikához, mikor megválasztották a Szabad Liberális es Denokrata Flamandok liberális pártjának elnökévé. Innen vezetett az út az országos politikához. Egy évvel később egy alkotmányos vita hatására pártja kilépett a kormányból. Abban az évben a pártja szenátorakét jutott be a parlamentbe. Ezt a posztját egész addig megtartotta, míg Vincent Van Quickenborne után nem lett belőle miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter. Ekkor lemondott a pártban betöltött vezető szerepéről is.

Miután két évig dolgozott Elio Di Rupo kormányában, leadta a nyugdíjügyi tárcát, és a fejlesztések összehangolásáért felelős miniszter lett. 2018 végén, mikor összeomlott a kormány, 2020 szeptemberéig pénzügyminiszter lett belőle. Ekkor jelentették be, hogy ő lesz Sophie Wilmès után Belgium miniszterelnöke.

Fiatal évei és karrierje kezdete[szerkesztés]

Alexander De Croo 1975. november 3-án született a flamand Vilvoorde városában,[1] a belga államminiszter és politikus Herman De Croo valamint felesége, Françoise Desguin két gyermeke egyikeként.[2] 1993-ban megkezdte tanulmányait a Vrije Universiteit Brusselen, ahol 1998-ban végzett gazdasági mérnökként. 2002-ben csatlakozott a Northwestern Universityhez Chicagóban, ahol MBA-t szerzett, majd a Kellogg School of Management padjait koptatta 2004-től. Politikai karrierje előtt 1999-ben a The Boston Consulting Group projektvezetője lett. 2006-ban új céget alapított, melynek Darts-ip lett a neve, szolgáltatásaival pedig a szellemi jogok által érintetteket célozta meg.[3]

Kezdeti politikai karrierje[szerkesztés]

2009-ben De Croo a 2009-es európai parlamenti választásokon mérettette meg magát. Itt több mint 47.000 szavazatot szerzett.[4] Október 26-án őt jelölték az Open VLD pártelnökévé, hogy vegye átvegye az ideiglenesen kinevezett Guy Verhofstadt helyét. Ő Vincent Van Quickenborne-t és Patricia Ceysenst választotta jelölttársául Marino Keulen és Gwendolyn Rutten ellenfeleként. 11.676 szavazattal a második körben megválasztották a párt vezetőjének. Marino Keulenre 9614 szavazat érkezett.[5] Megválasztása azért figyelemreméltó, mert előtte soha nem töltött be semmilyen politikai szerepet.[6][7]

Politikai válság[szerkesztés]

Öt hónappal az új szövetségi kormány megalakulása után After De Croo megfenyegette az új kabinetet azzal, hogy pártja, az Open VLD kilép a kormányból, ha nem találnak megoldást az alkotmányos válságra, mely a Brussels-HalleVilvordee választókerülethez kapcsolódott. Miután letelt a párt által megszabott határidő, bejelentette, hogy kilép a kormányból. Az akkori miniszterelnök, Yves Leterme bejelentette, hogy II. Albert 2010. április 26-án elfogadta a kormány lemondását.[8] A 2010-es képviselő választáson ő szerezte a harmadik legtöbb, 301.000 szavazatot a holland nyelvű kerületek közül.[4] 2012. október 12-ig volt szenátor, mikor is miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter lett.[9]

Kormányzati karrierje[szerkesztés]

Di Rupo kormányában[szerkesztés]

2012. október 12-én De Croo vette át Van Quickenborn helyét a Di Rupo-kormányban miniszterelnök-helyettesként és nyugdíjügyi miniszterként.[10] Van Quickenborne azért mondott le, hogy Kortrijk polgármestere lehessen.[11] Decemberben Ruttent választották meg az Open VLD elnökének.[12]

Az első és a második Michel-kormányban[szerkesztés]

A 2014-es belga szövetségi választások és a kormányalakítási tárgyalások után eldőlt, hogy az első Michel-kormányban is helyettes miniszterelnök marad. Ezen kívül a fejlesztések összehangolásáért, a digitális haladásért és a telekommunikációért valamint a postai szolgáltatásokért felelős miniszter lesz.[13][14] A nyugdíjügyeket pedig Daniel Bacquelaine veszi át.[14] A kormány 2014. október 11-én lépett hivatalba.[15]

De Croo hivatali ideje alatt Belgium elsőként vonta meg a 2015 óta véres összecsapásoknak helyt adó Burunditól a hivatalos fejlesztési támogatásokat.[16] 2017-ben De Croo mdgígérte, hogy 2025-ig 25 millió eurót adnak az afrikai álomkór legyőzésére.[17] Ezen kívül egyik alapító tagja volt annak a She Decudes nevű csoportnak, mely ellenezte, hogy Donald Trump ismét bevezeti a mexikóvárosi eljárást.[18]

Mivel ellentétes állásponton voltak az ENSZ Migrációs Globális Szerződéséről, az N-VA kilépett a kormányból. Ezzel kisebbségi kormány jött létre, és erre szoktak második Michel-kormányként hivatkozni. Ők 2018. december 8-án tették le az esküt.[19] De Croo a távozó Johan Van Overtveldttől vette át a pénzügyminiszteri teendőket.[20]

2018. decemberben De Croo is részt vett Dél-Afrikában a Johannesburgban megtartott Globális Állampolgári Fesztiválon a Mandela 100 koncerten. Ez volt a #SheIsEqual nemzetközi mozgalom záró akkordja, ahol 780 millió eurónyi felajánlás gyűlt össze.[21]

Az első és a második Wilmès-kormány tagjaként[szerkesztés]

Sophie Wilmès belga miniszterelnök ügyvezető kormánya alatt később rálátása volt a COVID-19 hatásaira, és volt ötlete a Brussels Airlines megmentésére is 2020-ban.[22] Az Open VLD elnökválasztásán Egbert Lachaerttel közösen alelnökké választották.[23]

Miniszterelnökként[szerkesztés]

2020. szeptember 30-án bejelentették, hogy Wilmès után ő lesz Belgium miniszterelnöke.[24] Kormánya az addigi belga kormányok közül a legnőiesebb: a miniszterek fele nő.[25]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. De Heer Alexander De Croo (dutch nyelven). wwwpr.belgium.be , 2020. június 11. [2020. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  2. Biography. www.hermandecroo.be . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  3. Wie is Alexander? (dutch nyelven). www.alexanderdecroo.be . [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  4. a b Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, VRT Nws, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  5. Alexander De Croo verrassend nieuwe voorzitter Open Vld”, De Morgen, 2009. december 12. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  6. Open VLD kiest met Alexander De Croo voor avontuur”, De Standaard, 2009. december 12. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  7. Alexander De Croo. The Bulletin, 2009. október 12. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  8. Belgium's Five-Party Coalition Government Collapses”, The Guardian, 2010. április 26. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) 
  9. Opvolger Alexander De Croo legt de eed af in Senaat”, Het Laatste Nieuws, 2012. október 25. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  10. Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, Radio 1, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  11. Vincent Van Quickenborne ruilt Kortrijk opnieuw in voor Brussel”, MSN, 2020. október 1. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  12. Gwendolyn Rutten is nieuwe voorzitter Open VLD”, Het Nieuwsblad, 2012. december 8. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  13. Biografie (dutch nyelven). www.decroo.belgium.be . [2020. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  14. a b Dit zijn de ministers van de regering-Michel I”, Het Laatste Nieuws, 2014. október 10. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  15. Van de regering-Michel naar de regering-Wilmès: een komen en gaan van ministers”, VRT NWS, 2019. október 28. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  16. Belgium Suspends Financial Aid for Burundi Elections”, Al-Jazeera, 2015. május 11. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) 
  17. Stephanie Nebehay (April 19, 2017), „Gates Backs Big Pharma Push to Wipe out Tropical Diseases”, Reuters, 2017. április 19. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) 
  18. Deputy Prime Minister and Minister of Development Cooperation Belgium. www.shedecides.com . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  19. Belgium's Government Loses Majority over UN Migration Pact”, The Guardian, 2018. december 9. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) 
  20. De Block terug op Asiel & Migratie, De Crem en De Backer worden minister: zo ziet regering-Michel II eruit”, VRT NWS, 2018. december 9. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  21. #SheIsEqual Campaign for Women's Rights Exceeds Wildest Expectations. www.diplomatie.belgium.be , 2018. december 13. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  22. Belgium Forms New Government after 16-Month Deadlock]”, Reuters, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) 
  23. Alexander De Croo eerste ondervoorzitter”, Knack, 2020. május 22. (Hozzáférés ideje: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  24. Flemish Liberal Alexander De Croo to be Appointed Belgium's Prime Minister, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  25. Regering-De Croo is meest vrouwelijke ooit: tien vrouwen en tien mannen”, Het Nieuwsblad, 2020. október 1. (Hozzáférés ideje: 2020. október 22.) (dutch nyelvű)