Ugrás a tartalomhoz

Walthère Frère-Orban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Walthère Frère-Orban
Belgium 12. miniszterelnöke
Hivatali idő
1868. január 3. – 1870. július 2.
ElődCharles Rogier (2. hivatali idő)
UtódJules d'Anethan
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1878. június 19. – 1884. június 16.
ElődJules Malou
UtódJules Malou (2. hivatali idő)

Született1812. április 22.
Liége
Elhunyt1896. január 1. (83 évesen)
Brüsszel
SírhelyRobermont Cemetery
PártLiberális
VálasztókerületLiége

HázastársaClaire Helena Orban
Foglalkozásügyvéd
Iskolái
  • Liège-i Egyetem
  • State University of Leuven

DíjakKnight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1863. július 15.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Walthère Frère-Orban témájú médiaállományokat.

Hubert Joseph Walthère Frère-Orban (1812. április 22.1896. január 1.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1868 és 1870, majd második alkalommal 1878 és 1884 között.

Pályafutása

[szerkesztés]
Fiatalkori képe

Liège városban született, tanulmányait itt és Párizsban végezte. A jogi diploma megszerzése után szülővárosában kezdett ügyvédi gyakorlatot. Hamarosan a liberalizmus egyik támogatója volt, mivel ellenezte a római katolikus egyház befolyását Belgium politikai életére. A politikai pályafutását feleségének, Claire Helena Orban-nak vagyonából finanszírozta, aki az egyik gazdag liège-i iparmágnás örököse volt.

A liberalizmus egyik alapítója

[szerkesztés]

1846-ban megírta az alakuló liberális párt politikai programját, és megalakulása után rögtön a párt elnöke lett, amely tisztséget haláláig megtartotta. Nézetei alapján a doktrinális liberálisok közé tartozott, akik ellenezték az egyház befolyását és támogatták a szabadkereskedelmet.

Első kormányzati pozíciói

[szerkesztés]

1847-ben megválasztották a belga képviselőház tagjának és ezzel egy időben közmunkaügyi miniszteri pozíciót kapott Charles Rogier kormányában. 1848-ban a párizsi forradalom hatása Belgiumot is elérte és a kormány határozott intézkedései ellenére a külföldi befektetők menekülni kezdtek és kivonták tőkéjüket a Société générale de Belgique és a Banque de Belgique bankokból. A két bank komoly likviditási problémákkal nézett szembe, hiszen a betétek nagy részét a belga iparba fektették be és a kormánynak kellett közbelépni, hogy a bankokat a csődtől megmentse. A kormány pénzügyminisztere tiltakozása jeléül lemondott és Rogier helyére Frère-Orban-t nevezte ki. 1848. és 1852. között pénzügyminiszter volt, ebben a tisztségében megalapította Belgium nemzeti bankját, csökkentette postai díjakat, megszüntette az újságokra kivetett adókat és általában véve a szabadkereskedelmi politika híve volt. Kevésbé sikeres kezdeményezése volt a munkások számára állam nyugdíjalap megalakítása.

A flamand területek gazdaságának fellendítése érdekében a kormány 1850-től jelentős közmunkákat indított be (utak, hidak, csatornák épültek). A munkák finanszírozása érdekében új adókat vetettek ki és 1851-ben Frère-Orban javasolta az egyházi birtokok megadóztatását is (amelyek 1817. óta mentességet élveztek). A kialakuló botrány miatt a közhangulat a liberálisok ellen fordult és 1852-ben a kormánynak le kellett mondani.

1854-ben elkészítette „La mainmorte et la charité” című, a konzervatív katolicizmust élesen elítélő könyvét, amelynek révén 1857-ben a liberálisok megnyerték a választásokat és visszatértek a hatalomba Charles Rogier vezetésével, aki Frère-Orban-t megtette pénzügyminiszterének. Számos intézkedésével támogatta az áruk szabad mozgását:

  • 18581865 között eltörölte az exportvámokat
  • 1860-ban eltörölte a nagyvárosokba szállított árukra kivetett helyi adókat
  • 1863-ban visszaszerezte a hollandoktól a Schelde folyón való adókivetés jogát.

A gazdasági likviditásának növelése érdekében támogatta új bankok alapítását, mint pl. a Crédit communal de Belgique (1860) és a Caisse générale d’épargne et de retraite (Ez utóbbi volt az első takarékszövetkezet Belgiumban).

Miniszterelnökségei

[szerkesztés]

1868. január 3-án, Rogier lemondása után kormányt alakított. Az 1870-es választásokat azonban a katolikus párt nyerte, és Frère-Orban-nak távozni kellett. Második kormányát 1878. június 19-én alakította meg, miután a liberális párt doktrinális és progresszív szárnyát összebékítette, és megnyerték a választásokat. 1884-ig tartó kormányzásának egyik legjelentősebb mozzanata volt, hogy ekkor kezdte meg az állami oktatási rendszer kiépítését. Emiatt megromlott viszonya a belga katolikus egyházzal (az akkor iskolarendszer kizárólagos üzemeltetőjével, ez volt az „első iskolaháború”). 1880-ban megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal (amit csak 1884-ben állítottak helyre).

Walthère Frère-Orban egyik legjelentősebb politikai befolyása volt, hogy kezdte függetleníteni a belga államot és a belga politikai életet a katolikus egyház befolyásától. Emellett támogatta egy, az egyháztól független, állami oktatási rendszer kiépítését is. Haladó nézetei mellett ellenezte például a választójog „szükségtelen” kiszélesítését, amely a progresszív liberálisok egyik követelése volt. Frère-Orban szerint ez csak „politikai hatalmat adna az erre kevésbé rátermettek és a tudatlanok kezébe”.

Az első Frère-Orban-kormány tagjai

[szerkesztés]
Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Jules Vander Stichelen Liberális
Belügyminiszter Eudore Pirmez Liberális
Igazságügyminiszter Jules Bara Liberális
Pénzügyminiszter Walthère Frère-Orban Liberális
Közmunkaügyi miniszter Alexandre Jamar Liberális
Hadügyminiszter Bruno Renard pártonkívüli

A második Frère-Orban-kormány tagjai

[szerkesztés]
Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Walthère Frère-Orban Liberális
Belügyminiszter Gustave Rolin-Jaequemyns Liberális
Igazságügyminiszter Jules Bara Liberális
Pénzügyminiszter Charles Graux Liberális
Közmunkaügyi miniszter Charles Sainctelette Liberális
Oktatásügyi miniszter Pierre Van Humbeeck Liberális
Hadügyminiszter Bruno Renard pártonkívüli

Változások

[szerkesztés]
  • 1879. szeptember 8. : Bruno Renard lemondott a hadügyminiszteri posztról, utódja Liagre tábornok.
  • 1880. november 6. : Liagre tábornok lemondott a hadügyminiszteri posztról, utódja Gratry tábornok.
  • 1882. augusztus 5. –Charles Sainctelette lemondott a közmunkaügyi miniszteri posztról, utóda Xavier Olin.

Érdekesség

[szerkesztés]

2005-ben a „Legnagyobb Belga” vetélkedőn Frère-Orban az 542. helyen végzett a nézők szavazatai alapján.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Walthère Frère-Orban című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]