Charles Michel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Michel
Az Európai Tanács elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. december 1.
Előd Donald Tusk
Belgium 52. miniszterelnöke
Hivatali idő
2014. október 11. – 2019. október 27.
Uralkodó Fülöp belga király
Előd Elio Di Rupo
Utód Sophie Wilmès

Született 1975. december 21. (48 éves)[1][2][3]
Namur[4]
Párt Mouvement Réformateur

Szülei Louis Michel
Élettárs Amélie Derbaudrenghien
Foglalkozás
  • politikus
  • jogász
  • nemzetközi fórum résztvevője
Iskolái

Díjak
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Grand Officer of the Order of Leopold (2014. május 21.)
  • Minister of State (2019. október 31., Fülöp belga király)
  • Knight Grand Cross of the Order of Leopold II (Belgium) (2019)
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 1. osztály
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Michel témájú médiaállományokat.

Charles Michel (Namur, 1975. december 21. —) belga politikus, az ország miniszterelnöke 2014-től 2019-ig.[5] 2019-től az Európai Tanács elnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Michel az Amszterdami Egyetemen szerzett jogi diplomát 1998-ban. 1999-ben lett országgyűlési képviselő a Mouvement Réformateur (Reformmozgalom) párt színeiben. 2006 decemberében Wavre polgármesterévé választották. 2007 decembere és 2011 februárja között együttműködési és fejlesztési miniszter volt. 2011. február 4-én a Mouvement Réformateur elnökévé választották.

A 2014. május 25-i szövetségi parlamenti választások utáni négy hónapos koalíciós tárgyalásokat követően október 11-én kormányt alakított és letette a hivatali esküt.

2018. december 18-án benyújtotta lemondását Fülöp belga királynak - egyes értelmezések szerint azért, mert erőszakba torkollott az ENSZ migrációs csomagja elleni tüntetés.,[6] más értelmezés szerint azért mondott le, mert az Új Flamand Szövetség kilépett a kormánykoalícióból, mivel nem támogatta az ENSZ migrációs csomagjának kormányfő által történt elfogadását.

December 21-én a belga király elfogadta lemondását, egyúttal felkérte, hogy vállalja el az ügyvivő kormány vezetését a 2019-es választásokig.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Dictionnaire des Wallons (francia nyelven). Francia Közösség
  3. GeneaStar
  4. http://chancellerie.belgium.be/en/content/charles-michel
  5. Sophie Wilmès nommée Première ministre par intérim, première femme à ce poste La Libre 27. Oktober 2019, online
  6. Lemondott a belga kormányfő. Infostart.hu. 2018. dec. 18.
  7. Ügyvivő kormányfőnek kérte fel a belga király az eddigi miniszterelnököt. Magyar Idők. 2018. dec. 21.

Források[szerkesztés]