Jules Malou
| Jules Malou | |
 | |
| Belgium 14. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1871. december 7. – 1878. június 19. | |
| Előd | Jules d'Anethan |
| Utód | Walthère Frère-Orban (2. hivatali idő) |
| Belgium miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1884. június 16. – 1884. október 26. | |
| Előd | Walthère Frère-Orban (2. hivatali idő) |
| Utód | Auguste Beernaert |
| Született | 1810. október 19. Ypres |
| Elhunyt | 1886. július 11. (75 évesen) Brüsszel, Woluwe-Saint-Lambert |
| Párt | Katolikus |
| Házastársa | Claire Helena Orban |
| Gyermekei | Mathilde Malou |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Liège-i Egyetem |
| Vallás | római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Malou témájú médiaállományokat. | |
Jules Edouard François-Xavier Malou (Ypres, 1810. október 19. – Brüsszel, 1886. július 11.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1871 és 1878 között, majd másodszor 1884-ben.
Pályája[szerkesztés]
1810-ben született Ypres-ben. Köztiszviselőként, az igazságügy-minisztérium munkatársaként dolgozott, majd 1841-ben a katolikus párt képviseletében megválasztották a belga képviselőház tagjának. Ezután rövid ideig Antwerpen tartomány kormányzója volt. 1844-ben megkapta a pénzügyminiszteri posztot Jean-Baptiste Nothomb koalíciós kormányában, majd 1846-ban ugyanezen a poszton vett részt Barthélémy de Theux de Meylandt katolikus többségű kormányában, amely az 1847-es választások után lemondott.
Malou ezután a szenátus tagja lett és a katolikus párt egészen 1870-ig nem tért vissza a hatalomba. Jules d'Anethan báró szélsőségesen katolikus irányvonalú kormányzata ellen 1871-ben felkelés tört ki Brüsszelben, a kormány lemondott és II. Lipót belga király felkérésére 1871. december 7-én megalakult a kormány, névleg Barthélémy de Theux de Meylandt vezetésével, de ténylegesen Malou irányítása alatt. A Poroszországban zajló Kulturkampf-ot kihasználva sikerült semlegesítenie a katolikus párt szélsőségeseit, és saját kezében tartva a pénzügyminiszteri tárcát, a kulturális és vallási kérdések helyett Belgium, elsősorban a közlekedés fejlesztésére koncentrált.
Miután 1878-ban lemondott a kormány, Malou változtatott politikai nézetein, közelebb került a katolikus szélsőségesekhez és amikor 1884-ben ismét hatalomra került, rövid idő alatt lerombolta az előző kormány, Frère-Orban alatt elért oktatási kompromisszumot. A katolikus iskoláknak kedvező törvények elfogadása után felkelés tört ki Brüsszelben és októberben a király Victor Jacobs és Charles Woeste, a kabinet szélsőséges minisztereinek lemondását követelte. Malou is benyújtotta lemondását és Brüsszel Woluwe-Saint-Lambert kerületében található kastélyába (ma Château Malou) vonult vissza, itt halt meg 1886-ban.
A Malou-kormány tagjai[szerkesztés]
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Alphonse de Moreau | Katolikus |
| Belügyminiszter | Victor Jacobs | Katolikus |
| Igazságügy-miniszter | Charles Woeste | Katolikus |
| Pénzügyminiszter | Jules Malou | Katolikus |
| Mezőgazdasági, ipari és közmunkaügyi miniszter | Auguste Beernaert | Katolikus |
| Vasútügyi miniszter | Jules Vandenpeereboom | Katolikus |
| Hadügyminiszter | Charles Pontus | pártonkívüli |
Lásd még[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules Malou című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
