Fakó lóantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fakó lóantilop
Hippotragus equinus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopformák (Hippotraginae)
Nem: Hippotragus
Faj: H. equinus
Tudományos név
Hippotragus equinus
(Desmarest, 1804)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fakó lóantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fakó lóantilop témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fakó lóantilop témájú kategóriát.

A fakó lóantilop (Hippotragus equinus) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző, a világ második legtermetesebb antilopfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fakó lóantilop több alfaja ismert, amelyek hatalmas területet népesítenek be:

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fakó lóantilop alapvetően szürkésbarna színezetű, némi vöröses beütéssel. A lábak sötétebb árnyalatúak a test többi részénél. A fej szintén sötétbarna vagy fekete, ám a száj és a nagy, fekete orr és a szemek körül nagyobb fehér foltok láthatóak. A fakó lóantilop fülei szétállóak, vékonyak és hosszúak, hegyükön sötétbarna szőrpamacs díszlik. A 60-70 centiméteres farok végén is bozontos szőr található. Ennek a fajnak merev, rövid sörénye is van, amelynek a vége sötét színű. A fiatal egyedek sokkal világosabb színezetűek, és inkább vöröses-barnák.

Mindkét nem visel hátraívelő, végig bordázott szarvakat, azonban a bikák szarvai hosszabbak és vastagabbak – a fakó lóantilop átlagos szarvhossza 60-100 centiméter közötti.

A nemek hasonlóak, bár a hímek erőteljesebb felépítésűek és némileg nagyobbak. A faj példányainak hossza 220-265 centiméter körül mozog. A tehenek marmagassága 140-160 centiméter, tömegük pedig 225-275 kilogramm körül mozog, míg a bikák marmagassága 150-160 centiméter, tömegük pedig 260-300 kilogramm. Testméreteit tekintve csak a jávorantilop előzi meg az antilopok körében a fakó lóantilopot.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hippotragus equinus cottoni alfaj az egyesült államok-beli Buffalo Zoo-ban

A fakó lóantilopok a nap kevéssé meleg szakaszaiban, reggel, késő délután és estefelé legelésznek, a többi órát a fák árnyékában töltik. Elsősorban fűféléket fogyasztanak. Sosem távolodnak el túlzottan a vízlelőhelyektől (maximum 4 kilométerre), és egy év alatt mintegy 10,000 – napi 200-400 – hektárnyi területet használnak. A szomszédos csordák territóriumai között nincs átfedés. A csordák 6-15 (kivételesen akár 35) példányból, tehenekből és borjaikból állnak, akiket egy domináns bika vezet. Ez utóbbi árgus szemekkel figyeli csordájának mintegy 300-500 méteres sugarú körzetét, hogy megvédhesse azt az esetleges trónkövetelőktől vagy támadóktól.

A csordában uralkodó hierarchia folyamatos küzdelmek során alakul, amely a tehenek körében sem ritka. A szarvcsata többnyire „térdelő” pozícióban zajlik: a szembenálló felek mellső lábukra ereszkednek, és egymásnak feszülnek. A fiatal bikák 2,5 éves koruk táján elhagyják anyjuk csordáját, és 4-5 fős „agglegénycsordákba” tömörülnek.

A nagy termetű fakó lóantilopoknak nincs sok félnivalója a ragadozóktól, ennek megfelelően nem túlzottan félénk állat. Sőt, antilopoknál ritka módon nem csak fajtársaik ellen hajlandóak szarvaikat használni, hanem az esetleges ragadozókat is készek elűzni velük.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hippotragusequinus.png

A domináns bikák a csordájuk nőstényeivel párosodnak, és fáradhatatlanul óvják őket az illetéktelen érdeklődőktől. A csordákért szarvukkal vívott küzdelmek ritkán járnak súlyos sérülésekkel.

A fakó lóantilop szaporodása nem évszakhoz kötött. A tehenek már 2-3 héttel borjuk világrajötte után termékennyé válnak, és miután 32-34 hónapos korukban elérték az ivarérettséget, akár 10-10,5 havonta képesek életet adni egy-egy kis antilopnak. A vemhesség 260-281 napig tart, és az egyetlen borjúnak a csordától távol adnak életet. A kis fakó lóantilopok a magas fűben rejtőznek 4-5 héten keresztül, anyjuk pedig rendszeresen visszatér hozzájuk, hogy táplálja őket. Ezt követően a már megerősödött borjak csatlakoznak az anyai csorda hasonló korú tagjaihoz.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Vörös Könyvet kiadó IUCN szerint a fakó lóantilopot nem fenyegeti a kihalás veszélye. Ghánában a CITES III. függelékébe tartozik. Példányszáma elsősorban területének pusztulása miatt csökken, bár korábban a sportvadászok és a helyiek kedvelt célpontja volt – az előbbiek trófeájáért, az utóbbiak húsáért vadászták. A cecelégy elleni harc során tudatosan mészároltak le több fakó lóantilopot. A fakó lóantilop populációi a trópusi esőerdőktől északra és délre egyaránt megtalálhatók. Összességében nincsenek veszélyben, hiszen a becslések szerint kb. 76000 egyed él vadon. Egyes helyeken azonban rohamosan csökken a létszámuk, a védett és nem védett területeken egyaránt. Mindössze a populációk egyharmadának stabil a helyzete, a dél-afrikai magánterületeken még nő is a számuk. Az élőhelyek – legelőterületek – elvesztése jelenti az egyik nagy problémát, de a túlvadászat legalább akkora gond. Ugyan a harcias fellépése révén kevésbé veszélyeztetik a nagyragadozók, az ember ellen ez mit sem ér, értékes trófeája miatt kedvelt vadászzsákmány.

A fakó lóantilop ritka fajnak számít az állatkertekben, Európában mindössze 70-80 egyede él. Mivel viszonylag agresszív faj, nehezen tartható együtt nagy csapatban, illetve más fajokkal, nem egyszerű a tartása, amely megmagyarázza viszonylagos ritkaságát. A szaporodó csapatokban egy hímre jut több nőstény, jelentős hím felesleg alakult ki. Egyes állatkertek ezért úgynevezet „bachelor”, vagyis agglegény csapatokat alakítanak ki a fiatal bikák számára. 2009-ben a Szegedi Vadaspark egy ilyen hím csapatot fogadott a Hannoveri Állatkertből, majd 2011-ben az egyik itt maradó hím mellé két nőstény érkezett Portugáliából. Hosszabb távon ugyanis e faj szaporítása a célja a vadasparknak. [1]

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fakó lóantilop mellett még két fajt sorolnak a Hippotragus-nembe:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fakó lóantilop (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
Lóantilopformák (Hippotraginae)
Addax Oryx Gazella Namibia(1).JPG Arab bejza
Fakó lóantilop Bejza
Fekete lóantilop Kardszarvú antilop
Kék lóantilop Nyársas antilop