Kék lóantilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kék lóantilop
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - holocén
The book of antelopes (1894) Hippotragus leucophaeus.png
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1800 körül
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopformák (Hippotraginae)
Nem: Hippotragus
Sundevall, 1845
Faj: H. leucophaeus
Tudományos név
Hippotragus leucophaeus
(Pallas, 1766)
Szinonimák
  • Antilope leucophaeus (Pallas, 1766)
  • Hippotragus capensis (P. L. S. Müller, 1776)
  • Capra leucophaea (Thunberg, 1793)
  • Antilope leucophaea (Lichtenstein, 1814)
  • Bubalis leucophaea (Lichtenstein, 1814)
  • Cemas glaucus (Oken, 1816)
  • Hippotragus glauca (Oken, 1816)
  • Cerophorus leucophaeus De Blainville, 1816
  • Oryx leucophaeus De Blainville, 1816
  • Egocerus leucophaea (Desmarest, 1822)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék lóantilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék lóantilop témájú médiaállományokat és Kék lóantilop témájú kategóriát.

A kék lóantilop (Hippotragus leucophaeus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák (Hippotraginae) alcsaládjába tartozó kihalt faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A kék lóantilop a mai Dél-afrikai Köztársaság déli partvidékén élt, a tudósítások alapján vizes pusztaságokon.

Megjelenése[szerkesztés]

A 18. század utazói ellentmondásos tudósításokat hagytak ránk erről a fajról. Európába mindössze néhány koponya és bőr került, és összesen négy teljes preparátum létezik. Ezek marmagassága 102-106 centiméter, és a méretek alapján elmondható, hogy a kék lóantilop tömege nem haladta meg a 160 kilogrammot. A múzeumi példányok egyike sem mutat kékes árnyalatot – talán az idősebb példányok ritkuló szőrzetén átsejlő bőr vagy a fekete és sárgás szőrszálak keveredése okozhatta a színhatást.

Az antilopok többségéhez hasonlóan alsó és felső állkapcsának mindkét felén hat-hat foggal rendelkezett, amelyek elkülönültek három-három zápfogra és előzápfogra.

Életmódja, szaporodása[szerkesztés]

A kék lóantilop mintegy húszfős csordákban élt, és főleg perjefélékkel táplálkozott. Feltehetően a többi lóantilopféléhez volt hasonló szaporodása is (ld. ott).

A faj kihalása[szerkesztés]

A leletek tanúsága szerint a kék lóantilopok az utolsó jégkorszak végén Dél-Afrika nagy részét benépesítették, azonban a faj létszáma ismeretlen okokból – talán a szavanna elbokrosodása, a klíma felmelegedése, az ember által tenyésztett juhok megjelenése miatt – kb. 2000 éve drasztikusan lecsökkent. Az első európai, aki hírt adott a fajról, a német Peter Kolb volt 1719-ben. A faj már valószínűleg a nyugati hódítók megjelenése nélkül is a kihalt volna, de a fehér vadászok megjelenése felgyorsította a folyamatot. A svéd Carl Peter Thunberg már 1774-ben feljegyezte, hogy a populáció erősen megritkult. Martin Lichtenstein szerint 1799-ben, más híradások szerint 1800-ban pusztították el az utolsó példányt. A kék lóantilop volt az első dokumentáltan kipusztult afrikai nagyvad.

Ekkor még a tudományos gyűjtemények, múzeumok nem voltak olyan helyzetben, hogy elegendő mennyiségű trófeát, csontot, bőrt és más preparátumokat gyűjtsenek, azonban ennek ellenére négy bőr a mai napig fennmaradt: Bécsben, Leidenben, Párizsban és Stockholmban. A hajdani elterjedési területen kiásott leleteket leszámítva Amszterdamban és Glasgowban egy-egy koponyát, Uppsalában, Londonban és Fokvárosban pedig egy-egy szarvpárt őriznek.

Források[szerkesztés]