Arab bejza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Arab bejza
Oryx leucoryx.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Lóantilopformák (Hippotraginae)
Nem: Oryx
Faj: O. leucoryx
Tudományos név
Oryx leucoryx
(Pallas, 1766)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Arab bejza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arab bejza témájú kategóriát.

Oryx.jpeg

Az arab bejza (Oryx leucoryx) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozó ritka, közel-keleti kérődző. Eredeti élőhelyéről (Irak, Szíria, Jordánia, Palesztina és az Arab-félsziget) az 1970-es évekre kipusztult. Azóta több sikeres visszatelepítési kísérlet történt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg az egész Arab-félszigeten előfordult Szíria és Irak magasságáig, de a 20. század elejére jelentősen visszaszorultak az állományai: csupán a Szaúd-arábiai Nefúdban és a Rub al-Háliban, valamint az ezzel határos ománi területekre szorult vissza, két, egymástól 1000 kilométerre lévő területen. Az északi állományt az 1950-es években kiirtották, a déli pedig az 1960-as évekre Ománba szorult vissza, ahol feltehetően 1972-ben lőtték ki az utolsó vad bejzát.

Bár a vadonból kipusztult, a fogságban tartott állományokra építve lehetővé vált visszatelepítése eredeti élőhelyére. 1982-ben Ománban, 1990-ben és 1995-ben Szaúd-Arábiában két rezervátumban, 1997-től az izraeli Negev- és Arava-sivatagban, 2007-től az Egyesült Arab Emírségekben, 2009-től pedig Jordániában is visszatelepítési program indult. Szíriai, kuvaiti és iraki visszatelepítésre is születtek javaslatok. Bár Bahreinben és Katarban nem volt őshonos, e két országban is élnek betelepített állományai.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab bejza szőrzete rokonaihoz hasonlóan alapvetően fehéres-krémszínű és barnás, de ezen belül szürkés és feketés árnyalatú is lehet. Testének nagy része világos színű, azonban a lábak barnák, hasonlóan a fej elülső részéhez és a szemektől az állkapocs aljáig lehúzódó sávhoz. A fejtől a vállakig húzódó, kicsi sörény világos színű, a hosszú bozontos farok vége pedig sötétebb. A borjak egységesen barnás színűek.

A nemek hasonlóak, bár a bikák némileg nagyobbak és erőteljesebb felépítésűek, és a nyakukon is van egy szőrpamacs. Az arab bejzák testhossza 150-235 centiméter, a marmagasságuk pedig a 0,9-1,4 méter körül mozog. A farok 45-90 centiméter hosszú. Testtömegük 100 és 150 kilogramm között van. Szarvuk egyenes, és hossza 60-150 centiméter közé esik. A nőstények szarvai általában vékonyabbak és hosszabbak a bikákéinál.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab bejzák eredetileg a sík pusztaságok, félsivatagok legelésző lakói, ahol még elegendő fűfélét és bokrot találnak maguk számára. A vizet különböző forrásokból, tavacskákból szerzik, de lédúsabb gyümölcsök, termések is szolgálhatnak számukra folyadékkal vízszűke esetén. Az arab bejzák a nap legmelegebb óráit egyébként is pihenéssel töltik a maguk kaparta árnyékos mélyedésekben.

Ez az antilopféle alapvetően társas lény, és vándorló életmódot folytat. A csordák átlagos létszáma 10 példány, azonban már megfigyeltek százas nagyságrendű csapatot is. Mivel az arab bejzák összlétszáma a vadonban csekély, csak feltételezhetjük, hogy a többi Oryx-nembe tartozó antilophoz hasonlóan és a fogságban tett megfigyelések alapján a nagyobb csordákat egy domináns bika vezeti, aki szigorú hierarchiát tart fenn. A kisebb csordák tehenekből és borjaikból állnak, vagy a fiatal bikák legénycsapatai. Az idősebb bikák territóriumot tartanak fenn, amelyet védelmeznek a betolakodóktól, és igyekeznek minél több tehenet odacsalogatni.

Bár természetes ellenségük kevés van, az arab bejzák nagyon óvatos állatok. Kiváló hallásuk és szaglásuk nem csak az ellenség észrevételében, hanem az esőzések és a friss legelők megtalálásában is nagy szerepet játszik. Ennek érdekében hatalmas távolságokat képesek megtenni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab bejzák szaporodása nem köthető évszakhoz, bár a megfigyelések szerint az ellések zöme október és május között történik. A tehenek kétéves korukra válnak ivaréretté. A vemhesség kb. 240 napig tart, és az egyetlen borjú mintegy 4,5 hónapig szopik. A többi antilophoz hasonlóan a kis arab bejza is hamarosan lábra tud állni, és képes követni anyját. Az elválasztást követően a fiatal bikák kiválnak a csordákból, a tehenek azonban anyjuk csapatával maradnak.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tempul 009.jpg

Az arab bejzát korábban a helyiek és a nyugati sportvadászok intenzíven vadászták szép trófeájáért, erős bőréért, finom húsáért és az egyes testrészeinek tulajdonított gyógyhatásért. Az utolsó arab bejzákat 1972-ben ejtették el. Bár több ellenőrizetlen híradás is érkezett egészen 1979-ig szabad természetben élő antilopokról, a faj gyakorlatilag kipusztult eredeti élőhelyéről. Szerencsére az 1950-es évektől kezdve több arab kormány intézkedett fogságban kialakítandó bejzapopulációkról, és az Amerikai Egyesült Államokban is viszonylag sok arab bejza élt (1962-ben szállítottak át sok befogott egyedet ide). Ezek a példányok lettek a tenyészet alapjai, és az 1980-as évektől kezdődően több országban visszatelepítési programok indultak. A rezervátumokban többnyire növekszik a bejzák száma, kivéve Ománt, ahol az illegális kereskedelem és csempészet súlyos csapást mért az állományra, ami mára kizárólag hímekből áll, azaz már nem életképes populáció.

A nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően ma a vadonban mintegy 1000 egyed él: kb. 600 Szaúd-Arábiában, kb. 200 Jordániában, kb. 100 a Izraelben, valamint 50-50 Ománban és Jordániában. Emellett fogságban mintegy 6–7000 bejzát tartanak, többségüket szintén a Közel-Keleten. A csekély létszám ellenére szerencsére nem jelentkeztek genetikai torzulások a populációk génállományában. Az arab bejza továbbra is intenzív védelem alatt áll, és szerepel a CITES I. függelékében.

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab bejza mellett az Oryx nemnek három faja ismeretes:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lóantilopformák (Hippotraginae)
Addax Oryx Gazella Namibia(1).JPG Arab bejza
Fakó lóantilop Bejza
Fekete lóantilop Kardszarvú antilop
Kék lóantilop Nyársas antilop