Elga Sakse

Elga Sakse
Született	1930. augusztus 11.
Elhunyt	2023. május 3. (92 évesen)
Foglalkozása	fordító
Kitüntetései	Pro Cultura Hungarica díj (1993) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2015)
Sablon • Wikidata • Segítség

Elga Sakse (1930. augusztus 11. – 2023. május 3.) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett lett műfordító.

Élete

Első generációs értelmiségi családban született. Szülei és nagynénje, Anna Sakse jeles alakjai a lett irodalmi életnek. A középiskola elvégzését követően a Jelgavai Lett Mezőgazdasági Egyetem hallgatója lett: itt szerzett 1955-ben agronómusi diplomát.

Az egyetem elvégzését követően, a Szovjetunióban akkor érvényes irányítási rendszer alapján, az orosz határ mentén található Kārsavai „Udarņik” (Élmunkás) kolhozba helyezték. Tíz éven át dolgozott itt mint agronómus, illetve később mint könyvelő. 1964-ben küldte Rigába első fordításait. Sikerült Rigához közelebb kerülnie. 1966-tól a Rigától 40 km-re lévő ogrei „Vārpa” (Kalász) kolhoz könyvelője volt, itt dolgozott 1979-ig.

1979-ben felvette tagjai közé a Lett Írószövetség, és ettől kezdve elsősorban a fordításból élt. A nagyszüleitől örökölt földszeretet azonban nem engedte elszakadni a földtől, és a rendszerváltást követően férjével önálló parasztgazdaságot hozott létre Ogrében, amit férje halála után is vezetett.

Irodalmi munkássága

1955-ben a Jelgavai Lett Mezőgazdasági Egyetemen 1955-ben egy Ki tud többet Magyarországról? vetélkedőn vett részt, és a vetélkedőre való felkészülés közben olvasott művek keltették fel az érdeklődését Magyarország és a magyar irodalom iránt. Az egyetem elvégzését követően munkája mellett autodidakta módon nyelvkönyvből kezdte tanulni a magyar nyelvet. 1964-ben sikerült neki egy magyarországi társasúton részt venni, és hazatérte után készítette első fordításait (Móra Ferenc-elbeszélések), amiket elküldött Ruta Lediņának. Ezek az elbeszélések 1966-ban Lediņa korrekcióival meg is jelentek.

Ezt követően sorra jelentek meg fordításában magyar írók művei a „Liesma” kiadónál a kortárs irodalom (Fekete Gyula, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Szabó Magda) mellett klasszikusokat is (Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Gárdonyi Géza stb.) fordított.

1993-ban a Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki.

Prózai művek mellett színdarabokat is fordított, elsősorban Molnár Ferencet. Elga Sakse fordította lettre Kertész Imre Sorstalanság című regényét is.

Fordításai

Prózai művek

„Liesma” kiadó

• 1966. „Hét krajcár” (elbeszélések) („Septiņi kreiceri”, Ruta Lediņával közösen)
• 1967. Fekete Gyula, Az orvos halála („Ārsta nāve”)
• 1968. Sánta Ferenc, Húsz óra („Divdesmit stundas”)
• 1970. Mikszáth Kálmán, Szent Péter esernyője („Svētā Pētera lietussargs”)
• 1971. Zágoni Ferenc, Kitérő ("Ceļu meklējot")
• 1973. Jókai Mór, A kőszívű ember fiai („Akmenssirds cilvēka dēli”)
• 1974. Németh László, Gyász („Sēras”)
  • Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk („Pāla ielas zēni”)
• 1976. Kosztolányi Dezső, Édes Anna, („Anna Ēdeša”)
• 1977. Szabó Magda, Álarcosbál („Masku balle”)
  • Földeák János, Apák lánya („Divu tēvu meita”)
• 1980. Berkesi András, Sellő a pecsétgyűrűn („Nāra zīmoggredzenā”)
• 1981. Fekete István, Tüskevár („Ērkšķu cietoksnis”)
• 1982. Szabó Magda, Freskó, Az őz, Katalin utca („Freska”, „Stirna”, „Katalinas iela”)
• 1983. Örkény István, Macskajáték („Kaķuspēle”) (Anna Žīgurival közös fordítás)
• 1984. Móricz Zsigmond, A boldog ember („Laimīgais cilvēks”)
• 1985. Fejes Endre, Rozsdatemető („Rūsas kapsēta”)
  • Janikovszky Éva, Már óvodás vagyok (Es jau eju bērnudārzā)
  • Galgóczi Erzsébet, Fiúk a kastélyból (elbeszélések) („Puisis no pils” – stāstu krājumā)
• 1986. Dániel Anna, Karambol („Avārija”)
  • Gárdonyi Géza, Hosszúhajú veszedelem („Garmatainās briesmas”)
• 1988. Illyés Gyula, Petőfi („Šāndors Petēfi”)
• 1991. Mesterházi Lajos, A Prométheusz-rejtély („Prometeja mīkla”)

„Sprīdītis” kiadó

• Gergely Mihály, A Kozmosz 15. törvénye („Piecpadsmitais kosmosa likums”)
• 1995. Lázár Ervin, Berzsián és Dideki („Beržiāns un Dideki”) – Laimu Žiharival közösen)
• 1996. Fekete István, Vuk („Vuks”)
• 1998. Szabó Magda, Tündér Lala („Laumu princis Lala”)
• 1994. Illyés Gyula, Kháron ladikján („Hārona laivā”)
• 1995. Krúdy Gyula, Podolini kísértet („Podolinas spoks”)
• 1996. Szabó Magda, Abigél („Abigaila”)
  • Leslie L. Lawrence, A vérfarkas éjszakája („Vilkača nakts”)
• 1998. Szabó Magda, Az ajtó („Durvis”)

„Zinātne” kiadó

• 1990. Lomb Kató, Nyelvekről jut eszembe („Par valodām man nāk prātā”)
• 2004. Trencsényi-Waldapfel Imre, Görög mondák („Sengrieķu teikas”)

„Atēna” kiadó

• 1993. Márai Sándor, Eszter hagyatéka („Esteres mantojums”)
• 2005. Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek („Sveces izdeg līdz galam”)
  • Márai Sándor, Füves könyv („Zāļu grāmata”)
• 2006. Móra Ferenc, Aranykoporsó („Zelta Zārks”)

„Tapals” kiadó

• 2004. Szabó Magda, Zeusz küszöbén („Uz Zeva sliekšņa”)
• 2007. Szabó Magda, Für Elise („Elīzai”)
  • Eszes Hajnal, Erdőország meséi („Meža valstības pasakas”)
• 2008. Kertész Imre, Sorstalanság („Bezliktenis”)
  • Eszes Hajnal, Cicakaland a városban („Pilsētas kaķu piedzīvojumi”)
• 2009. Leslie L. Lawrence, Csöd. Két sápadt szerzetes („Budistu klostera noslēpums”)

„Mansards” kiadó

• 2019. Gyurkó László, Faustus doktor boldogságos pokoljárása („Doktora Fausta laimīgais gājiens pa elli”)

„Jumava” kiadó

• 2021. Szerb Antal, Utas és holdvilág (Ceļinieks un mēnessgaisma)

Merhavia-Kaleidoszkóp kiadó, Budapest

2001. Debreceni Balázs, Magyarország (útikönyv) („Ungārijai”)

Színművek

• 1971. Molnár Ferenc, Liliom („Lilioms”)
• 1973. Örkény István, Macskajáték („Kaķa spēle”)
• 1977. Gyurkó László, Szerelmem, Elektra („Elektra, mana mīla”)
• 1983. Illés Endre, Spanyol Izabella („Spānijas Isabella”)
• 1993. Molnár Ferenc, A jó tündér („Labā feja”)
• 1989. Göncz Árpád, Magyar Médeia („Ungāru Mēdeja”)
  • Molnár Ferenc, Az ördög („Velns” – rádiójáték)
• 1992. Molnár Ferenc, Játék a kastélyban („Spēle pilī”)
• 1998. Molnár Ferenc, Egy, kettő, három („Viens, divi, trīs”)

Források

• Bojtár Endre. „Hogyan lett a magyar irodalom?”, Élet és Irodalom XLIII. évf., 40. szám,, 1999. október 8. (magyar nyelvű) 
• ↑ Melnūdre: Daina Melnūdre: „Vēl ilgi izrīkot savu laiku” (lett nyelven). „Ogres Vēstis Visiem”, 2010. augusztus 13. (Hozzáférés: 2012. október 29.)
• Elga Sakse (lett nyelven). Latvijas Radošo savienību padome (LRSP) Lett Alkotóművészek Szövetségének Tanácsa. (Hozzáférés: 2012. október 29.)