Gergely Mihály (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gergely Mihály
Csigó László felvétele
Csigó László felvétele
Élete
Született 1921. november 9.
Varbó, magyar 1919-1946
Elhunyt 2007. július 28. (85 évesen)
Nemzetiség magyar
Szülei Gergely Mihály
Koba Zsófia
Házastársa Nagy Gabriella (1951-2007)
Gyermekei Gergely Péter (1952)
Gergely Zsófia (1955)
Pályafutása
Írói álneve Gergely Sándor (1921-1945)
ifj. Gergely Sándor (1945-1950)
Jellemző műfaj(ok) vers, regény, novella
Első műve Gyárkémények árnyékában (vers, 1946)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1953)
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002)

Gergely Mihály (eredeti neve 1945-ig: Gergely Sándor, majd 1945-1950 között ifj. Gergely Sándor) (Varbó, 1921. november 9.2007. július 28.) József Attila-díjas magyar író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Gergely Mihály 1921. november 9-én született Varbón Gergely Mihály és Koba Zsófia gyermekeként.

Tanulmányait a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakán végezte 1963-1966 között.

1936-1950 között Diósgyőrött vasesztergályosként, acélnemesítőként kezdte pályafutását. 1942-1944 között katona volt. 1945-ben az Új Utakon, 1945-1948 között pedig a Diósgyőri Munkás című lapok alapító szerkesztője, 1948-ban műszaki vezetője. 1949-1950 között a gyár sajtófőnökeként dolgozott. 1950-1952 között a Rádió irodalmi osztályának lektora. 1952-1953 között az Írószövetség fiatal írók titkára volt. 1956. januárja és novembere között az Írószövetség titkára. 1957-től szabadfoglalkozású író. 1968-1972 között a Magyar Nemzet külső munkatársa volt. 1969-1977 között a Hungara Vivo című eszperantó lap, 1973-1977 között pedig a Világ és Nyelv szerkesztője. 1988-1998 között a Józan Élet Szövetség elnöke, valamint a Művészetbarátok Egyesületének elnöke. 1991-1998 között a Művészet és Barátai szerkesztője. 1995-től a Móricz Zsigmond Kör elnöke. 1996-ban számos műtárgyat adományozott az új Faluházban lévő Varbói Galériának. Hosszú évtizedekig Budapesten élt, 2007. július 28-án hunyt el. Szülőfalujában, a varbói temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírjánál Kalász Márton mondott búcsúbeszédet.[1]

Magánélete[szerkesztés]

1951-ben feleségül vette Nagy Gabriellát. Két gyermekük született; Péter (1952) és Zsófia (1955).

Művei[szerkesztés]

  • Gyárkémények árnyékában (vers, 1946)
  • Harc az üveggyárban (regény, 1950)
  • Éhségtábor (regény, 1952)
  • Szülőföld (elbeszélés, 1952)
  • Örvény (kisregény, 1955)
  • Julika (regény, 1956)
  • Józsáék (regény, 1958)
  • Kálvária és karrier (novellák, 1960)
  • Omlás (kisregény, 1962)
  • Ez a mi korunk (szociográfia, 1963)
  • Bálvány (filmforgatókönyv, 1963)
  • Fekete páva (regény, 1964)
  • Atlasz, mire rendeltettél? (novellák, 1966)
  • Vihar és szivárvány (regény, 1967)
  • A háborúnak nincs vége (regény, 1967)
  • Röpirat az öngyilkosságról (1969, 1972)
  • Rácsok (novellák, 1972)
  • Életünk, halálunk (regény, 1972)
  • Halló, Központi Ügyelet! (novellák, 1977)
  • Költő és király (regény, 1979)
  • Amikor nincs háború (novellák, 1979)
  • Szakmám a lelkiismeret (röpiratok, tanulmányok, cikkek, 1981)
  • Pokolhegyiek (novellák, 1982)
  • A Kozmosz 15. törvénye (tudományos-fantasztikus regény, 1984)
  • Karambol cserbenhagyással (regény, 1985)
  • Egy tárlatlátogató tűnődései (naplójegyzetek, 1991)
  • Mi, gyalogrendűek (publicisztika, 1995)
  • Bruegel varázslatai (tanulmány, 1998)
  • Anyanyelv, világnyelv – Bábel? (1999)
  • Ébredj, emberiség! Röpirat hetven kiáltásban; Hét Krajcár, Bp., 2001
  • Vége a művészetnek? avagy Miért csiszolták a kőbaltákat?; Hét Krajcár, Bp., 2001
  • Búza Barna keresztútjai; Művészetbarátok Egyesülete, Bp., 2001
  • Az artista balladája. A szerző válogatása műveiből: elbeszélés, regény, novellák, napló; Hét Krajcár, Bp., 2004
  • Hatalomvágy, halálveszély. Naplómból, 1942-2007; Hét Krajcár, Bp., 2007

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]