Dessewffy Emil
| Dessewffy Emil | |
 | |
| Barabás Miklós által festett arcképe | |
| A Magyar Tudományos Akadémia elnöke | |
| Hivatali idő 1855. április 17. – 1866. január 10. | |
| Előd | Teleki József |
| Utód | Eötvös József |
| Született | Eperjes |
| Elhunyt | 1866. január 10. (53 évesen)[3][4] Pozsony |
| Párt | |
| Szülei | Sztáray Eleonóra Dessewffy József |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Emil témájú médiaállományokat. | |
Gróf cserneki és tarkői Dessewffy Emil (Eperjes, 1814. február 24. – Pozsony, 1866. január 28.) az MTA tiszteleti tagja és elnöke 1855-től 1866-ig.
Életpályája
Dessewffy József és Sztáray Eleonóra grófnő harmadik fia. Iskoláit Kassán végezte, ahova utóbb a szülei költöztek. Nagyszerű érzéke volt a latin nyelvhez: 13 éves korában Cicerót lefordította magyarra, szorgalommal olvasta a latin remekírókat; kedvenc tantárgyai voltak az államtudományok. Tanulmányainak komoly irányára nagy hatással volt a szülői ház, amelyet a magyar irodalom és politikai élet férfiai sűrűn látogattak. Iskoláit elvégezvén, ismereteinek tökéletesítésére európai országokba utazott, majd onnan hazakerülvén, Szabolcs megyében, atyja birtokainak egyikén, Bűdszentmihályon telepedett le, s gazdálkodott. A kezelése alá került birtokot, amely csaknem fele részben zsombékkal, csuhéval, kákával és náddal fedett ártért volt, kitartó szorgalommal csatornázások, vízlecsapolások, elégetések, kiszárítások által nemcsak termékennyé, de 16 évi fáradozással gazdaságát a vidék mintauradalmává is emelte. A közügyek iránt is érdeklődött és megyéje közgyűléseit látogatta; 1830-ban Teleki József gróf, Szabolcs megye akkori alispánja a megye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki. A magyar gazdasági egyesülettel is összeköttetésben állott, amelynek 1835. június 8-án tartott alakuló közgyűlésén választmányi taggá választották. 1836. május 1-jén feleségül vette báró Wenckheim Paulát, báró Wenckheim Béla, későbbi miniszter testvérét. Ettől fogva sűrűn látogatta a fővárost, ahol huzamosabban tartózkodott és irodalmi munkássága is mind jobban kiterjedt, különösen miután 1844-ben a Budapesti Hiradó szerkesztését is átvette; ezután állandóan Pestre tette át lakását. E lap lett a konzervatív párt legerősebb vezérlapja, amelyet avatott kezekkel vezetett. Mint a mérsékelt konzervatív párt hatalmas bajnoka, a nyilvános tanácskozásokban sem riadt vissza ellenfeleitől és a megyei és az országgyűléseken ugyanazon elveket hirdette, amelyeket az irodalomban. A kormány közreműködésével meg akarta szüntetni a nemzeti adómentességet, meg akarta váltatni a robotot, s gondoskodni akart bankokról, hitelintézetekről, az ország anyagi érdekeiről; de a marasmus (szenilitás, ma: energiahiányos alultápláltság), amely az állami gépezet akkori vezetőin erőt vett, lehetetlenné tette, hogy idejében erőteljes elhatározása keletkezzék. 1845. június 5-én a magyar gazdasági egyesület ismeretterjesztő és földmívelési osztályának elnökéül választották. 1848-ban nem vitt szerepet. Az 1849. márciusi közös birodalmi alkotmány kihirdetése után emlékiratot nyújtott be a bécsi kormánynak, amelyben kifejtette, hogy az az alkotmány kivihetetlen és azt tanácsolta, hogy a háború befejezte után adják vissza Magyarországnak alkotmányát. Az év májusában írásban közölte Alexander Bach miniszterrel aggodalmait annak új tevékenysége miatt. 1850. májusban a királyhoz emlékiratot készített, amelyet kívüle 23 elvbarátja írt alá Magyarországnak Ausztriába való beolvasztása ellen. Mindezen törekvései siker nélkül maradtak. Félrevonult és bűdszentmihályi jól rendezett uradalmában ismét a mezőgazdaságnak élt. 1851-ben a magyar gazdasági egyesület újjászervezési kísérleténél működött közre s az egyesület részéről kiküldve részt vett a vámkongresszusi országos bizottságban. 1855. április 16-án a Magyar Tudományos Akadémia elnökéül választatották és 1858. december 28-án kinevezték (levelező taggá 1843. október 7-én, tiszteletivé 1858. december 15-én választották meg.) A magyar gazdasági egyesületnek, 1857-ben végre sikerült újjászervezésekor, november 16-ai közgyűlésén, választmányi tagja lett. Elnöke volt az alsó-szabolcsi Tisza-szabályozó társulatnak és 1857-ben elnöke a Tiszaszabályozó társulatok közös nagygyűlésének és egyike azoknak, kik azután a tiszai nagy kölcsönt szervezték és létrehozták; az alsó-szabolcsi társulat pénzügyeit is úgy sikerült rendeznie, hogy az összes Tisza-szabályozó-társulatok közt az volt az egyedüli adósság nélküli. Az 1858–1860 közötti években ő villanyozta fel a közönség áldozatkészségét, és neki köszönhető, hogy az Akadémia 1866-ban díszes palotájába beköltözhetett. Az országos magyar gazdasági egyesületben érdemeket szerzett a mezőgazdaságra nézve a földbirtokhitel rendezése és a magyar földhitelintézet létrehozása körül, amelynek megalakulásakor első elnökévé választatották. Az alkotmány visszaállítására irányuló mozgalmaknak, melyeket konzervatív társai egy részével a szabadságharc leverése után szünet nélkül folytatott, ő volt az éltető lelke. Ferenc József magyarországi második körútja alkalmával a hozzáintézett nevezetes fölírásnak is ő volt a szerkesztője. Az Ausztriára nézve szerencsétlenül végződött olasz hadjárat után,
1859-ben tervet dolgozott ki, amelyben a monarchia újjáalakításának szükségét, a követendő elveket és a cél elérésére vezető módokat adta elő. Az ő eszméi alapján, de tervének gyökeres megváltoztatásával készült az 1860. októberi diploma. 1861-ben tagja volt az országgyűlésnek mint Pozsony képviselője. Itt a felirati párt leghatározottabb bajnokainak egyike volt és szónoklataival mint vaskövetkezetességű államférfi tűnt ki. A sikertelen 1861. évi országgyűlés után társadalmi úton igyekezett hatni az ország anyagi állapotának javítására. Nagy érdemei voltak a földhitelintézet létrejöttében.
Arcképét Grimm rajzolta kőre és a Pollák testvérek adták ki Pesten, 1863-ban; megjelent a Vereby Soma, Magyar Mágnások Életrajzi és Arczképcsarnoka IV. füzetében. Olajképe Barabás Miklóstól a Magyar Tudományos Akadémia képes termében van.
Emlékezete
Emlékének a Magyar Tudományos Akadémia 1867. január 28-án gyászünnepélyt szentelt, amelyen Eötvös József báró, az akadémiai elnökségben utóda mondott emlékbeszédet.
Munkái
- Néhány szó a közönséghez… Kassa, 1832 (Aurél és Marcel testvéreivel együtt. Ugyanez németül is. Pest, 1833)
- Alföldi levelek (1839–40) és nehány toldalék (1841) Buda, 1842 (A Századunkban megjelent politikai cikkei). REAL-EOD
- Parlagi eszmék, igénytelen nézetek, szerénytelen tervek a függő kérdések és az országgyűlése körül. Irta egy conservativ. 1. füzet. Pest, 1843 (Névtelenül. Németül is. uo., 1843)
- A magyar vám- és kereskedési ügy és annak végeligazítási módja. U. ott, 1847
- Fizessünk! mennyit becsülettel elbírunk, magunk, magunkért. U. ott, 1847
- A fenforgó ausztriai kérdésekről. Bécs, 1856. (Németül: Ueber die schwebenden österreichischen Finanzfragen. Pest, Wien u. Leipzig, 1856. Ism. M. Sajtó 1856. 206. 209. 213. 219. 224. sz. Székely József)
- Koszorú gróf Desewffy Aurél emlékének. Pest, 1857REAL-EOD
- A magyar tud. akadémia és nemzetiségünk feladatai. Pest, 1866 (Két akadémiai beszéd) REAL-EOD
A Budapesti Híradó főszerkesztője (lapvezére) volt 1844. július 2-tól 1847. november 8-ig; Szenvey József volt a tulajdonképpeni szerkesztő.
Politikai cikkei, amelyek 1830-tól 1848-ig a hírlapokban megjelentek, főleg a nemzetgazdaságiak, méltó helyet foglalnak el irodalmunkban. 1849 után pedig a német lapokban védte a konzervatív politikát. A bécsi Lloydban (1850. 72. 74. 80. sz.) jelent meg politikai cikksorozata, a Sendschreiben des Grafen Emil Dessewffy an den Lloyd über die ungarische Bewegung. Elnöki megnyitó és zárbeszédei az Akadémia ülésein 1858–61. (A M. T. Akadémia Évkönyveiben.) Zárszózat (Kazinczy a magánkörökben. M. Akad. Emlékkönyv Kazinczy Ferencz születése százados ünnepéről. Pest, 1859) Levele gróf Széchenyi István özvegyéhez. (Uj M. Múzeum 1860. II.) Levele Eszterházy Pál herczeghez az akadémiai palota ügyében (P. Napló 1861. 61. sz.) Felhívása a Széchenyi-emlék ügyében (Divatcsarnok 1861. 9. sz. borítékán), Beadványa Pest városa tanácsához a Széchenyi-szobor ügyében (Ország 1863. 22. sz.)
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
|  | |
- ↑ Dessewffy von Czernek und Tárkö, Emil Graf (BLKÖ)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. augusztus 27.)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. augusztus 27.)