Császári és Királyi 15. Ferenc Salvatore Huszárezred

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az 15. "Ferenc Salvatore" Huszárezred a Habsburg Birodalom Hadseregének egyik huszárezredeként lett felállítva. AZ 1867-es kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.

1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 15. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is korábbi nevén hívták az ezredet.

Ferenc Salvatore főherceg, mint ezredtulajdonos

Története[szerkesztés]

A dragonyos ezredet 1701. szeptember 9-én alapította I. Lipót császár engedélyével Christian Ernst von Brandenburg-Bayreuth tábornok. Kezdetben 4 századdal rendelkezett, amit Bayreuthban besorozott legénységgel hoztak létre. Később további 8 századot alakítottak ki csehországi legénységgel.

  • 1731-ben az 1727-ben felállított századokat átadta a de Ligne, Jörger és Vehlen dragonyos ezredeknek
  • 1760 átalakítás Chevauxlegers Ezreddé
  • 1762 átalakítás Dragonyos Ezreddé
  • 1768-ban a gránátos század átadásra került az újonnan felállított 1. Karabélyos Ezrednek (3. Dragonyos Ezred), eközben megkapta a megszüntetett de Ville Vértes Ezred egy századát
  • 1769 megkapta 39. Lovassági Ezred számozást
  • 1775 átadásra került a megszüntetett Liechtenstein Dragonyos Ezred egyik osztálya
  • 1798 átnevezés 7. Könnyű Dragonyos Ezreddé
  • 1802 átnevezés 5. Dragonyos Ezreddé, a megszüntetett 5. Modena Dragonyos Ezredének egyik osztályát átvette
  • 1860 átalakítás 10. Vértes Ezreddé
  • 1867 átalakítás 10. Dragonyos Ezreddé
  • 1873 átalakítás 15. Huszárezreddé

Kiegészítő körletek[szerkesztés]

Az ezredet a következő területekről egészítették ki:

  • 1781-ben Csehországból
  • 1807-60 Alsó- és Felső Ausztria
  • 1853 14. Gyalogezred kerülete
  • 1857-60 4. és 49. Gyalogezred kerülete
  • 1860 Dél-Stájerország, Krajna és Partvidék tartományokból, 47. 17. és 22. Gyalogezred kerülete
  • 1873-ban huszárezreddé való átalakítását követően Nagyvárad, Debrecen és Munkács
  • 1883–1889 Szatmárnémeti, Munkács, Máramarossziget
  • 1889-től a VI. Hadtest kerülete - Kassa

Békehelyőrségek[szerkesztés]

I. II. III.

Ezred tulajdonos[szerkesztés]

  • 1701 Gróf Christian Ernst von Brandenburg-Bayreuth tábornagy
  • 1712 Gróf Georg Wilhelm von Brandenburg-Bayreuth lovassági tábornok
  • 1727 Gróf Victor Philippi vezérőrnagy
  • 1740 Gróf Ludwig Balayra lovassági tábornok
  • 1753 Gróf August Porporatti vezérőrnagy
  • 1757 Carl Friedrich von Zweibrücken-Birkenfeld
  • 1760 Carl August Pfalzgraf von Zweibrücken-Birkenfeld ezredes
  • 1781 Christian zu Waldeck herceg ezredes
  • 1798 névváltoztatás: 7. Könnyű Dragonyos Ezred
  • 1798–1801 betöltetlen
  • 1801 I. Miksa bajor király
  • 1817 Lajos Károly Ágost herceg
  • 1825-től I. Lajos bajor király
  • 1868 Edmund zu Schwarzenberg tábornagy
  • 1873-97 Gróf Erdödy Pálffy Móric
  • 1898 Ferenc Salvatore főherceg táborszernagy

Ezred-parancsnokok[szerkesztés]

  • 1873 – Pokorny Lajos alezredes- ezredes
  • 1879 – Hertelein Mihály ezredes
  • 1885 – Czerlien Márk ezredes
  • 1890 – Ballács Vince alezredes-ezredes
  • 1893 – Alfred von Remiz ezredes
  • 1898 – Edgar Zuna alezredes
  • 1898 – Richard Henike von Temsburg, alezredes-ezredes

Hadműveletek[szerkesztés]

Spanyol örökösödési háború

  • 1702-ben az ezred egészen a Rajna folyóig nyomult előre, és részt vett Landau megszállásában és a Friedlingeni csatában.
  • 1703-ban harcolt Munderkingennél, majd átvezényelték Észak-Tirolba, majd ezt követően Trientbe. Részt vett Kufstein elfoglalásában.

Habsburg-ellenes mozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc

Velencei-osztrák-török háború

  • 1716 ütközet Carlowitznál és részvétel a péterváradi csatában, utána Temesvár megszállására rendelték ki.
  • 1717 Belgrád megszállása és a dunai-híd biztosítása, A törökök üldözése, és Zwornik felderítése.
  • 1734/35 Savoyai Jenő hadseregében való részvétel a Rajnánál.
  • 1737 Báró Festetics József parancsnoksága alatt elfoglalták Bagna-Palánkot.

Orosz–osztrák–török háború

  • 1738 az ezred a fő hadsereg része volt, és vett részt a szerbiai harcokban.
  • 1739 a grockai csatában súlyos veszteségeket.

Osztrák örökösödési háború

  • 1744 bevonulás Bajorországba, majd előrenyomulás a Rajnáig.
  • 1745 harcok Oberpfalz-nál, két század részt vett az amberg-i és pfaffenhofen-i csatában.
  • 1746/47 járőrszolgálat a Itáliában.
  • 1756 Áthelyezés Csehországba.

Hétéves háború

  • 1757 harcok Reichenberg-nél és Jungbunzlau-nál és részt vett a kolini- boroszlói és a leutheni csatában.
  • 1758 harcok Domstadtlnál, Holitznél Hochkirchnél.
  • 1759 Járőrszolgálat.
  • 1760 súlyos veszteségeket szenvedett Strehlánál.
  • 1761 járőrszolgálat Szászországban.
  • 1762 harcok Döbelnnél, Wilsdruffnál és Dippoldiswaldenél.
  • 1778-79 Járőr-és biztosítási szolgálat Csehországban.

Osztrák–török háború (1787–91)

Koalíciós háborúk

  • 1793 harcok a Felső-Rajna mentén. Csaták: Rheinzabern, Landau, Killstett, Hördt, Bettenhofen városánál.
  • 1794 részt vett a nyugat-pfalzi csatákban.
  • 1795 két osztály részt vett a bacharachi csatában.
  • 1796 harcok Malsch és Cannstatt-nál, majd a Latour-hadtest alárendeltségében részt vett a friedbergi- sz isari és a schliengeni csatában.
  • 1797 járőr-és biztosítási szolgálat a Felső-Rajna vidékén. Harcokra nem került sor.
  • 1799 harcok Svájcban: Winterthurnál és Zürichnél.
  • 1800 harcok a Voralbergben és Tirolban.. Harcok Breisachnál és Schliengennél, Wettenhausennél, Schwabmünchennél és Hohenlindennél.
  • 1805 részt vett az ulmi csatában
  • 1809 áthelyezés Itáliába, ahol az ezred részt vett a sacili-csatában. Még abban az évben Magyarországrra rendelték és részt vett a győri-csatában.
  • 1809-ben a Németországban harcoló Osztrák Császári Hadsereg III. Hadtestje alá rendelték. Részt vett az eglofsheimi-, asperni- és a wagrami csatában.
  • 1813 járőr-és biztosítási szolgálat Ausztriában.
  • 1814 részt vett a mincioi csatában.

Száznapos uralom

  • 1815 Csaták a Dél-Franciaországban. Majd Elzász megszállásában vett részt.

Risorgimento

  • 1821-ben az ezred biztosítási műveletekben vett részt Itáliában, Nápoly térségében,

1848–49-es ausztriai forradalmak és szabadságharcok

  • 1848-ban a lombardiai forradalom leverésében játszott szerepet. Egy osztály részt vett a santa lucia-i csatában, egy másik osztály pedig a mantuai csatában vett részt.
  • 1849 Dem Reservekorps zugeteilt hatte das Regiment keine Kampfhandlungen

Szárd–francia–osztrák háború

  • 1859 az ezredet nem vetették be.

Porosz–osztrák–olasz háború

Első világháború A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetettél be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.

Megszüntetése[szerkesztés]

1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a nagy múltú Császári és Királyi 15. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.

1914. júliusi alárendeltségi állapot[szerkesztés]

VI. Hadtest – 1. Lovassági Hadosztály – 6. Lovasdandár
Nemzetiség: 91% magyar – 9% egyéb
Ezred parancsnok: Alfons van der Sloot von Vaalmingen alezredes
Ezred vezénylő nyelv: magyar
Egyenruha: sötétkék atilla aranyozott gombokkal és hamuszürke csákó takaróval
A 15. Huszárezred tizedese téli ruházatban

Szervezete[szerkesztés]

A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.

1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.

Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:

  • az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
  • a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
  • a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
  • a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály

1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték. Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.

Lásd még[szerkesztés]

Források, megjegyzések[szerkesztés]

  • Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999.
  • Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000.
  • Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs 1898–1905.
  • Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs 1967.
  • B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs 1999.
  • Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München 1974.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az k.u.k. Husarenregiment „Erzherzog Franz Salvator“ Nr. 15 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.