Pálffy Móric

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gróf Pálffy Móric (Vöröskő, 1812. július 12.Kaltenleutgeben, 1897. szeptember 14.) császári altábornagy, a főrendiház tagja, császári és királyi kamarás az Aranygyapjas rend birtokosa, 1861-1865 között Magyarország helytartója volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Édesapja gróf Pálffy Ferenc (1785-1841) császári és királyi kamarás, Édesanyja gróf Erdődy Jozefa (1788-1813). Szülei 1808. május 2-án kötöttek házasságot, melyből a következő gyermekek születettek:

  1. Hermina (1809-?); férje lippai gróf Tolomei Marius (meghalt 1879. áprilisában), császári és királyi kamarás és alezredes, kivel 1841. október 16-án lépett házasságra.
  2. József (1810. november 15. - 1873. május 7.) Pozsony vármegye főispánja, aki a szabadságharc előtt nagy szerepet játszott a főrendiházban, mint az ellenzéki szónokok egyik vezére.
  3. Móric (1812-1897)

Már ifjú korában belépett a császári 7. vértes lovasezredbe (kürassier) lépett, ahol csakhamar kapitány lett; ám a negyvenes évek derekán nyugalomba vonult a hadseregtől. 1847-ben Pozsony vármegye adminisztrátora lett. Pálffy gróf 1848-49-ben a magyar szabadságharc ellen harcolt. 1848-ban mikor leszúrták Lamberget a bécsi kormányt bosszúra sarkallta munkásságát és életét ajánlva fel a magyarok ellen. Még ez évben visszatért a császári sereg kötelékébe, a 3. könnyűlovassági (Chevauleger) ezredbe és őrnagyként szolgált, s mint ilyen Windischgrätz mellé nosztották be. Mikor Kossuth Ivánka Imrét küldte Pálffyhoz, azzal az üzenettel, hogy minden magyar 15 nap alatt köteles hazájába visszatérni, máskülönben megszűnik magyarnak lenni. Pálffy kijelentette, hogy ez esetben ő nem magyar. Windischgrätz 1848 december 27-én Görgei Artúr visszavonulása után Győrt megszállta, a város kulcsaival Pálffyt küldte Ferenc Józsefhez Olmützbe. 1849-ben Haynau táborszernagy szárnysegéde lett, majd csendőrségi alezredes, később az 1. huszár ezred parancsnoka és ezredese. 1849 május 17-én több társával együtt felhívást bocsátott ki Pozsonyból, melyben a fegyver letételére szólította fel a magyarságot.

Szinte korlátlan felhatalmazást kapott Ferenc Józseftől a rendőri-katonai erőszak alkalmazására, internálásokra, bebörtönzésre, zaklatásra, titkosrendőri adatgyűjtésre, hogy kellően megfélemlítse az ellenállni merészelő országot. Még az olyan „jövendőmondások terjesztésére” is lesújtott a császári bürokrata, mint Kossuth- és Garibaldi-várás.

1852-ben a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. 1855. vezérőrnaggyá léptették elő és az 1. lovas hadtest parancsnoka lett, majd 1858-ban hasonló minőségben a 3. lovas hadtesthez vezényelték át. 1859-ben altábornaggyá és zágrábi hadosztályparancsnokká lépett elő. Szintén ebben az évben kapta a II. osztályú vaskoronarendet.

Az 1861. országgyűlés feloszlatása után Magyarország kormányzójává nevezték ki és egyben valóságos belső titkos tanácsos címet is kapott, közönnyel intézte hazája szellemi életének elnyomását. E hivatalában 1865 július 18-ig maradt. Távozásakor a Lipót-rend nagy keresztjével tüntették ki. Egy ideig a brünni főparancsnoksághoz osztották be, majd 1867-től rendelkezési állapotban volt, mint a 15. huszárezred tulajdonosa (1861-től) és lovassági tábornok. 1889-ben az aranygyapjas rendet kapta.

Cikke a Hetilapban jelentek meg(1847/135. szám, Pályakérdés a belföldi gyarmatosítás ügyében). A főrendiházban a polgári házasság és a főrendiházi reform tárgyalásai alkalmával szólalt fel több ízben.

A Vasárnapi Újság a következőképen méltatja életművét: Gr. PÁLFFY MÓRICZ lovassági tábornok halálát jelentik szeptember 15-éről Bécsből. Egyik nagyon szembetűnő és rokonszenv nélküli alakja az elhunyt azoknak a szomorú időknek, mikor a magyar nemzetet a tróntól viszály választotta el. Helytartója volt 1861—65-ben Magyarországnak, tehát már abban az időben, mikor az abszolút hatalom porladozott, de Pálffy Móricz e hatalmat egész kíméletlenségében éreztette. Egész élete és pályája távol esik a magyarság minden hazafias törekvésétől, noha akkor élt, mikor a jók a haza mellett egyesültek. Megcsontosodott katona volt és maradt. Nagy kort, 85 évet élt, de már régen nem is emlegették, habár el sem felejtették....[1]

Családja[szerkesztés]

1850. május 6-án vette feleségül Wilczek Mária-Paulinát (1829. augusztus 19-?), császári és királyi. csillagkeresztes és palotahölgyet, kitől hét gyermeke született:

  1. Irma Gabriella (1852. március 17. - 1930).
  2. József (Lancut, Galícia, 1853. szeptember 8. - 1920), császári és királyi kamarás és tartalékos hadnagy az utász ezredben, a magyar főrendiház tagja. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte, Tanult a bécsi műegyetemen és ugyanott gazdasági képzésben is részesült, jogot pedig Pozsonyban hallgatott. Bejárta Európát, Afrikában Szudánion keresztül elhatolt a Kék Nílus etiópiai mellékfolyóihoz, és tagja volt egy északsarki (Jan-Mayen) expedíciónak. Az 1878 évi boszniai hadjáratban mint utász-hadnagy vett részt. Neje Wilczek Lujza.
  3. Gizella (sz. 1854. szept. 22.-1947), és királyi csillagkersztes hölgy; férje gr. Dubsky Adolf (1833.-1911) császári és királyi kamarás és ezredes az osztrák 1. honvéd dragonyos-ezredben. Házasságukat 1880. november. 16-án tartották, Pozsonyban.
  4. Mária Terézia (1856. január 25. - ?), Stefánia trónörökös-főhercegnő udvarhölgye.
  5. János Nepomuk Mária József Joakim (1857. március 19. - 1934). császári és királyi kamarás, tartalékos főhadnagy a 7. sz. huszár-ezredben. Nagyküküllő vármegye főispánja.[2]
  6. Paulina (1866. augusztus 1.-?)
  7. . Móric József (1869. február 11. - ?), a máltai rend lovagja.[3][4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vasárnapi Újság 1897/38
  2. Offset=100000 PIM
  3. 1869-1948 (dr. jur.; zongoraművész, nótaszerző; cs. és kir. kamarás, máltai lovag) PIM [1]
  4. [2] szerint nagykövet is volt

Források[szerkesztés]

  • Pallas Nagylexikon
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Magyar Nemzetséi Zsebkönyv
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok
  • PIM
  • Baji Etelka - Csorba László: Kastélyok és mágnások - Az arisztokrácia világa a századvégi Magyarországon 38., 90., 192. oldal
  • Magyar Országgyűlési almanach 1906-1911,1887