Admiral Graf Spee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Admiral Graf Spee
Panzerschiff Admiral Graf Spee in 1936.jpg
Hajótípus nehézcirkáló (Zsebcsatahajó)
Schwerer Kreuzer (Panzerschiff)
Névadó Maximilian von Spee
Üzemeltető A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Hajóosztály Deutschland-osztály
Pályafutása
Építő Deutsche Werke (Kiel)
Építés kezdete 1932. október 1.
Vízre bocsátás 1934. június 30.
Szolgálatba állítás 1936. január 6.
Sorsa 1939. december 17-én saját legénysége elsüllyesztette
d. sz. 34° 56′, ny. h. 56° 11′
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 12 100 t (üresen)
16 200 t (teljesen)
Hossz 187,9 m
Szélesség 21,6 m
Árbócmagasság 21,64 m
Merülés 7,31 m
Hajtómű 8 db MAN dízelmotor 41 748 kW,
2 csavartengely,
2756 t dízelolaj
Sebesség 28,5 csomó
Hatótávolság 16 500 km, 37 km/h-s sebesség mellett
Fegyverzet

  • 6 db 28,0 cm-es L/52 ágyú
  • 8 db 15,0 cm-es L/55 ágyú
  • 6 db 10,5 cm-es L/65 légvédelmi ágyú
  • 8 db 3,7 cm-es L/83 légvédelmi gépágyú
  • 8 db 2,0 cm-es L/64 légvédelmi gépágyú
  • 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső (2×4)
Repülőgépek

1939-ig

1939-től

Páncélzat

  • övpáncél: max. 80 mm
  • fedélzet: max. 45 mm
  • fő lövegtornyok: max. 140 mm
  • felépítmények: 50–150 mm

Legénység 1001–1150 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Graf Spee témájú médiaállományokat.

Az Admiral Graf Spee a Kriegsmarine harmadik, egyben utolsóként elkészült Deutschland-osztályú hadihajója volt. Nevét a Kelet-ázsiai Hajóraj utolsó parancsnoka, a falklandi csatában elesett Maximilian von Spee altengernagy után kapta. Vízrebocsátására 1934-ben került sor Kielben. Az osztály egységei a versailles-i békeszerződés megkötései alapján megépíthető legerősebb németegységei voltak az engedélyezett vízkiszorítást kisebb mértékben túllépve. Ezen lényegében új hajótípust a németek hivatalosan 1940 februárjáig a Panzerschiff (kb. páncélos hajó) megjelöléssel illették, ezt követően pedig nehézcirkálókként sorolták be őket. A britek viszonylag kis méretük, gyenge páncélzatuk, ugyanakkor ehhez mérten erős fegyverzetük után a „zsebcsatahajó” (pocket battleship) megnevezéssel illették.

A második világháború elején az Atlanti- és az Indiai-óceán déli részén kereskedelmi háborút folytató hadihajó 1939. december 13-án a La Plata-i tengeri ütközetben három brit cirkálóval csapott össze, közülük kettőt jelentősen megrongált. A harc során szerzett saját sérüléseinek kijavításához a közeli Uruguay fővárosához, Montevideóhoz hajózott tovább. A hajót csak kisebb rongálódások érték, de ezek lehetetlenné tették számára a Németországba való hazatérést. Miután a javítási munkálatokra kért két hetet az uruguayi kormányzat nem volt hajlandó biztosítani és a maximális tartózkodási időt 72 órában szabta meg, illetve mert a La Platához erős brit hajórajok érkeztek, parancsnoka, Hans Langsdorff sorhajókapitány, a Graf Spee megsemmisítése mellett döntött. A tartózkodásra megszabott határidő lejártakor, 1939. december 17-én este a német hadihajó az uruguayi vizeket elhagyta, majd a legénysége a sekély vízben a megmaradt lőszerkészletével felrobbantotta.

Története[szerkesztés]

A háború előtt[szerkesztés]

1934-ben az utolsó zsebcsatahajóként bocsátották vízre, 1936. január 6-án állt szolgálatba. 28,5 csomós sebessége jóval túlszárnyalta az akkor szolgálatban álló brit és francia csatahajók 21–25 csomós sebességét, ugyanakkor a csatacirkálóknál lassúbb, sokkal kisebb méretű, gyengébb fegyverzetű és páncélzatú volt. A dízelmeghajtásának köszönhető nagy hatótávolsága ugyanakkor lehetővé tette számára, hogy távoli vizeken folytasson kereskedelmi háborút. Ennek megfelelően legfeljebb nehéz- és könnyűcirkálók ellen tervezték bevetni, az ellenséges nehéz egységek (csatahajók és csatacirkálók) elleni harcra nem volt alkalmas. 1939-ben elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül.

Az Admiral Graf Spee 1939. augusztus 21-én Hans Langsdorff sorhajókapitány parancsnoksága alatt hagyta el Wilhelmshaven kikötőjét és Feröert megkerülve kihajózott az Atlanti-óceánra. Titkos utasításai szerint bevetésre készen kellett várakoznia a Zöld-foki-szigetek közelében.

Kereskedelmi háború folytatása[szerkesztés]

Miután a nyugati szövetségesek elzárkóztak a Németországgal való megegyezéstől, Szeptember 26-án az Admiral Graf Spee parancsot kapott a brit kereskedelmi hajók ellen folytatandó kereskedelmi háború megkezdésére. 1939. szeptember 30. és december 7. között az atlanti és Indiai-óceánon összesen kilenc brit kereskedelmi hajót, együttesen mintegy 50 089 bruttó regisztertonna hajótérrel süllyesztett el. A tevékenysége halálos áldozatokkal nem járt, mivel Langsdorff a nemzetközi törvényeket betartva a hajók elsüllyesztése előtt lehetővé tette legénységük számára, hogy elhagyják a hajójukat.

Szeptember 26-án a Graf Spee találkozott ellátó hajójával, az Altmarkkal, amely feltöltötte üzemanyagtartályait, illetve élelmiszer és ivóvíz utánpótlást hozott. Négy nappal később a hadihajó elfogta a Clement nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, amely 1200 tonna paraffint szállított New Yorkból Fokvárosba. A Spee zsákmánylegénysége a tartályhajó fedélzetére lépett, a kapitányt és a főmérnököt a német hajóra szállították át, a legénységet a mentőcsónakokba parancsolták. A Clementen robbanótölteteket helyeztek el, amelyek nem robbantak fel, így a Graf Spee torpedókkal, majd a 280 mm-es lövegekkel elsüllyesztette a tartályhajót. A Spee értesítette a brazil partiőrséget a hajótöröttekről, azonban az üzenetet az Admiral Scheer hajó nevében küldte. A brit hajó két tisztjét később átszállíttatták a Papelemos nevű görög gőzösre. A Clement elsüllyesztése után a brit admiralitás kilenc harci köteléket állított össze 23 hajóval, köztük a Eagle, a Glorious, a Ark Royal, a Furious és a Hermes repülőgép-hordozókkal. A csoporthoz csatlakozott francia részről a Strasbourg csatahajó, illetve két cirkáló. A kötelékek kizárólagos célja a portyázó német hadihajó(k) felkutatása és elpusztítása volt. Október 5-én újabb hajó került a Spee látókörébe, a 4651 tonnás Newton Beech teherhajó. Rakománya kukorica volt, s Fokvárosból tartott Newcastle-ba. Langsdorff a hajóra egy erős zsákmánylegénységet küldött, mert a hajót Németországba akarta küldeni hadizsákmányként.

Két nappal később a Spee találkozott a brit Ashlea-vel. A 4000 tonnás hajó Fokvárosba, majd Liverpoolba tartott. A hajó elfoglalása után az egész legénységét a Newton Beech-re szállították, a hajót pedig elsüllyesztették. Két nappal később, a legénység evakuálása után a Newton Beechet is a tenger fenekére süllyesztették, mivel üzemanyaga fogytán volt, illetve őrzése nagy terhet rótt volna a Spee legénységére. Október 10-én a Spee elfogta a 8000 tonnás Huntsmant. A hajó Calcuttából tartott Liverpoolba, szőnyeget, jutát, teát és trópusi öltözéket szállított. A legénységet nem tudták elhelyezni, így a Huntsmant a Spee követésére kötelezték. A Spee eltávolodott a brit hajótól, és feltöltötte tartályait, illetve készleteit az Altmarkról. Újabb találkozóra október 17-én került sor, ekkor a Huntsman rakományának nagy részét, illetve a Huntsman, az Ashlea és a Newton Beech legénységét áthajózták az Altmarkra. A szállítás végeztével a Spee robbanótöltetek és gránátok segítségével elsüllyesztette a Huntsmant.

A Graf Spee egy háború előtti felvételen

Október 22-én a Graf Spee felderítő repülőgépe észlelte a Trevanien brit gőzhajót. Az 5000 tonnás gőzös Fokvárosból hajózott ki, s a német hajó rádióhasználatot tiltó jelzése ellenére vészjelzést adott le, melyben tudatta, hogy elfogta egy felszíni hadihajó és megadta a koordinátákat. A Graf Spee a rádióforgalom megszakítása érdekében tüzet nyitott lövegeiből, s a rádióantennák mellett a gőzöst is súlyosan megrongálta. A legénységet evakuálták, majd a Trevanien elsüllyedt. Hat nappal később a Spee újból találkozott az Altmarkkal, ahova – a tisztek kivételével – átszállították az újabb foglyokat.

November 15-én a 700 tonnás, Africa Shell nevű tartályhajó került a Spee útjába. A hajó Madagaszkárról tartott Lourenço Marques kikötője felé, s a Speet látva megpróbált portugál felségvizekre menekülni, de nem járt sikerrel. Langsdorff nyersolaj zsákmányolása reményében támadta meg a tartályhajót, ám az üres volt, így elsüllyesztették. Másnap a Spee megállította a Mapia nevű holland gőzhajót, és iratainak formális ellenőrzése után továbbengedte. Langsdorff ezzel a hadicsellel tervezte azt biztosítani, hogy a szövetséges haderő a nyugat-afrikai vizeken keresse hajóját, a Graf Spee pedig tovább hajózott a dél-atlanti vizekre. November 26-án ismét találkozott az Altmarkkal, és feltöltötte készleteit, illetve üzemanyagot vételezett.

December 2-án a Spee keresztezte a 11 000 tonnás brit Doric Star hűtőhajó útját, amely Fokvárosból Freetownba tartott. A legénység elhagyta a hajót, a távírász pedig leadta a támadás helyszínének koordinátáit. A brit hajó birka-, illetve bárányhúst és sajtot szállított, amit a kapitány néhány bála gyapjúval álcázott, így a Graf Spee az értékes élelmiszerkészlettel együtt küldte hullámsírba a hajót.

A Doric Star vészjelzései után a térségbe érkezett a britek „Force H” jelű harcsoportja (Renown csatacirkáló és Ark Royal repülőgép-hordozó) köteléke, azonban a Graf Speenek sikerült idejében távoznia.

A Graf Spee a Doric Star elsüllyesztésének helyétől mindössze 150 mérföldnyire rátalált a 7900 tonnás brit Tairoa gőzösre, amely húst, sajtot és vajat szállított Ausztráliából Angliába. A hajó megtámadása előtt azonban a Spee hidroplánja megsérült, s kiemelése a tengerből két órát vett igénybe, ezalatt a Tairoa leadta helyzetét és egy segélykérő hívást. A legénységét elszállították, a hajót elsüllyesztették.

December 6-án a Graf Spee találkozott az Altmarkkal, s készletei feltöltése után újabb 144 foglyot bízott az ellátóhajóra. Másnap a német hadihajó elérte az angol Streonshaln gőzöst, amely gabonát szállított Dél-Amerikából Angliába. Elsüllyesztése előtt legénységét evakuálták. Elpusztításával a Graf Spee által elsüllyesztett hajók vízkiszorítása meghaladta az 50 000 tonnát. 1939. december 6.-ának éjjelén Langsdorff kapitány reflektorgyakorlatot tartott, ami később hozzájárult a vesztéhez. A reflektorok bemértek egy ismeretlen teherhajót, melynek zászlaja németnek hatott a távolból (pedig norvég volt). Mivel azt hitte, hogy német hajó, elengedte, még csak nem is ellenőrizte. A hajó rádióüzenetéből tudta meg Harwood, hogy nagyjából hol van a Graf Spee, és ebből kikövetkeztette mikor érkezhet Dél-Amerika partjaihoz.

A La Plata-i csata[szerkesztés]

Brit vázlat az összecsapásról
Az Exeter kilőtt elülső lövegtornyai, mögöttük a repeszek lyuggatta parancsnoki híd

1939. december 13-án a Río de la Plata torkolatánál a Graf Speeről ellenségesnek vélt köteléket észleltek nagy távolságban. Abban a hitben, hogy egy korábbi értesülés szerinti brit konvojt észleltek amit egy cirkáló biztosít, valamint azt feltételezve, hogy a britek is észlelték őket, Langsdorff támadásra indult ellenük. Az észlelt kötelék azonban nem egy gyengén védett kereskedelmi konvoj volt, hanem a britek dél-amerikai divízióját alkotó hajóraj három egysége: az Exeter nehézcirkáló illetve az Ajax (Harwood sorhajókapitány zászlóshajója) és az új-zélandi Achilles könnyűcirkálók.

A tengeri ütközet során a Graf Spee kiiktatta fő ellenfele, az Exeter mindhárom lövegtornyát. A harcképtelenné vált brit nehézcirkáló 61 halálos áldozatot és 23 sebesültet szerezve, jobb oldalára megdőlve vissza kellett vonuljon az ütközetből. A brit zászlóshajónak, az Ajaxnak is kiiktatta a két hátsó lövegtornyát, miközben maga csak a közepes tüzérségének egy lövegét (ill. pár légvédelmi löveget) veszítette el, így harcértéke lényegében változatlan maradt. Az ütközet során Langdsdorff a csekély védelemmel rendelkező parancsnoki hídon tartózkodott az eseményekre való jobb rálátás érdekében. Ennek köszönhetően kétszer is megsebesült és a második alkalommal rövidebb időre eszméletét is elveszítette. Részben talán ennek is köszönhetően úgy ítélte meg, hogy a harcot megszakítva biztonságos kikötőben ki kell javíttatni a hajót ért károkat. Ezzel lényegében egy már megnyert csatát szalasztott el, mivel az Exeter kiválásával jó eséllyel leszámolhatott volna a túl közel merészkedő két könnyűcirkálóval. Így ahelyett, hogy üldözőbe vette volna őket, nyugati irányba folytatta az útját és Montevideo felé vette az irányt.

A montevideói csapda[szerkesztés]

A sérült Graf Spee Montevideo kikötőjében
A felrobbantott Admiral Graf Spee maradványai 1940-ben

A Graf Spee húsz ellenséges találatot szenvedett el, melyek bár nem számítottak súlyosnak, kettő közülük az adott helyzetben kritikusnak ítélt károkat okozott. Legénységéből 36 fő veszítette életét, 59 megsebesült. Montevideóban kezdetben 24 órára kapott tartózkodási engedélyt, amit uruguayi elnöki rendelettel később 72 órára terjesztettek ki. A montevideói kikötőben szabadon engedték a kereskedelmi hajók legénységét, akiket korábban, hajójuk elsüllyesztésekor az Admiral Graf Spee fedélzetére vettek.

Bár a hajó a továbbra is harcképes maradt, kérdéses volt, hogyan viselné el a nyílt tenger heves időjárását, mivel az orrész bal oldalán egy nagy lyuk keletkezett, ami nagy hullámzásnál erős vízbetörést okozott volna. Ez a találat megsemmisítette a fedélzeti konyhát és pékséget is, szinte lehetetlenné téve ezzel a legénység további ellátását.

Miután a 72 órás határidő lejárt, 1939. december 17-én az Admiral Graf Spee, legénysége egy részével elhagyta a kikötőt. Bár még 80 percnyi ágyúzáshoz elegendő muníciója maradt és mindössze három brit cirkáló várakozott rá a kikötőn kívül, Langsdorff kapitány, túlbecsülve a brit hajókötelék erejét, a montevideói kikötőtől 4 mérföldnyire inkább felrobbantotta saját hajóját, mintsem hogy egy reménytelennek hitt küzdelemben feláldozza legénységét. A hajó elsüllyesztését több ezer kíváncsi érdeklődő nézte végig a partról. A kiégett maradványok még évekig láthatók volt a vízfelszín felett, míg a hajótest lassan belesüllyedt az iszapba.

Az uruguayi hatóságok engedélyével a hajó legénysége argentin fogságban várta ki a háború végét, bár egy részük helyi szimpatizánsok segítségével hazatért és részt vett a háború további eseményeiben. Sokan a háború után is Dél-Amerikában maradtak. Három nappal az Admiral Graf Spee felrobbantása után Langsdorff sorhajókapitány, aki korábban többször kijelentette, hogy osztozni kíván hajója sorsában, Buenos Aires-i szállodaszobájában főbe lőtte magát.

A hajó parancsnokai[szerkesztés]

Hans Wilhelm Langsdorff
  • Konrad Patzig: 1936. január – 1937. október
  • Walter Warzecha: 1937. október – 1938. október
  • Hans Langsdorff: 1938. október – 1939. december 17.

További Graf Spee nevű hajók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Admiral Graf Spee (ship, 1934)
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Graf Spee témájú médiaállományokat.