Tirpitz (csatahajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tirpitz
a Tirpitz a Bogen-öbölben (Ofot-fjord)
a Tirpitz a Bogen-öbölben (Ofot-fjord)
Hajótípus csatahajó (Schlachtschiff)
Névadó Alfred von Tirpitz
Tulajdonos A Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Hajóosztály Bismarck-osztály
Pályafutása
Építő Kriegsmarinewerft, Wilhelmshaven
Ára 181 600 000 márka
Építés kezdete 1936. november 2.
Vízre bocsátás 1939. április 1.
Szolgálatba állítás 1941. február 25.
Szolgálat vége 1944. november 12.
Sorsa légitámadás következtében felborult (1944. 11. 12.), háború után lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 41 700 t (standard)
45 950 t (konstrukciós)
53 500 t (max.)
Hossz 251,0 m (teljes)
241,6 m (vízvonalon)
Szélesség 36,0 m
Merülés 9,9 m (max.)
10,6 m (1944)
Hajtómű 12 gőzkazán,
3 BBC-gőzturbina
3 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 4,70 m)
Üzemanyag olaj (max. 7831 t)
Teljesítmény 163 026 le (119.905 kW)
Sebesség 30,8 csomó (57 km/h)
Hatótávolság 9300 km 12 csomós sebesség mellett
(később 16 430 km 19 csomó mellett)
Fegyverzet 8 × 38 cm L/52 ágyú
(960 lövedék)
12 × 15 cm L/55 ágyú (1800)
16 × 10,5 cm L/65 Flak (6720)
16 × 3,7 cm L/83 Flak (32000)
12-58 × 2 cm L/45 Flak (90000)
8 × 53,3 cm-es torpedóvető cső (24 torpedó)
Repülőgépek 4 db Arado Ar 196 hidroplán
Páncélzat vízvonal: 170-315 mm
citadella: 120-145 mm
felső fedélzet: 50 mm
fő páncélfedélzet: 80-120 mm
keresztirányú válaszfalak: 45-220 mm
torpedóválaszfalak: 45 mm
fő lövegtornyok: 180-360 mm
barbetták: 220-340 mm
kis lövegtornyok: 40-100mm
elülső parancsnoki torony: 350 mm
hátsó parancsnoki torony: 150 mm

Legénység 2065 fő (közte 103 tiszt)
(bővítve 108 tisztre és 2500 sorállományú tengerészre)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tirpitz témájú médiaállományokat.

A Tirpitz volt a kéttagú Bismarck-osztály második egysége, mely hajókat a Kriegsmarine számára még a második világháború előtt kezdtek el építeni. Alfred von Tirpitzről, a Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) erejét kiépítő tengernagyról kapta. Építését 1936-ban kezdték meg, 1939-ben bocsátották vízre és 1941-ben adták át a haditengerészetnek. Testvérhajójához hasonlóan fő tüzérsége 8 darab 38 cm-es ágyúból állt, másodlagos tüzérsége pedig 12 darab 15 cm-es ágyúból, a légvédelmi tüzérségét azonban a háború előrehaladtával többször is megerősítették. A különböző módosítások révén 2000 tonnával vált nehezebbé a Bismarcknál, ami által a legnagyobb Európában épített csatahajóvá vált.[1]

A próbajáratok 1941 elején való befejezése után rövid ideig a Balti-tengeren állomásozott a Kronstadtban állomásozó szovjet flotta kitörését megakadályozandó. 1942 elején Norvégiába helyezték át, hogy elejét vegye egy esetleges brit partraszállásnak. Norvégiai állomásozásakor a Szovjetunióba tartó konvojok elfogására is be tervezték vetni és ilyen szándékkal 1942-ben két alkalommal hajózott ki. A Tirpitz puszta létezésével hatalmas veszélyt jelentett a hajókaravánokra, ezáltal a Royal Navy arra kényszerült, hogy folyamatosan erős kíséretet biztosítson számukra a Jeges-tengeren.[2] Winston Churchill ezért 1942-ben a Royal Navy legfontosabb feladatának szabta meg az általa csak „Szörnyetegként” (The Beast) emlegetett csatahajó elpusztítását.

1943 szeptemberében a Scharnhorst csatahajóval együtt bombázta a Spitzbergákon lévő ellenséges pozíciókat. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a nehéztüzérségét támadó hadműveletben használta. Röviddel ezután kisméretű brit tengeralattjárók intéztek ellene támadást a kikötőhelyére behatolva, majd számos légitámadást hajtottak végre ellene, melyek némelyike kisebb-nagyobb kárt tett benne, de sérüléseit rendszeresen kijavították. 1944 november 12-én egy Avro Lancasterekből álló bombázókötelék 5,6 tonnás bombákkal hajtott végre támadást a legutóbbi akció okozta sérülések után már csak partvédelmi célokra használható csatahajó ellen. Két közvetlen és egy közvetett találat után a Tirpitz a sekély vízben erősen megdőlt, majd az egyik lőszerraktárának a felrobbanása után átfordult. A halottainak számát 950 és 1204 közé teszik. A háborút követően, 1948 és 1957 között a hajó maradványait lebontották. A lebontásból hátramaradt víz alatt található részei 2014 óta műemlékvédelem alatt állnak.

Tervezés és építés[szerkesztés]

A Tirpitzet Ersatz Schleswig-Holstein néven rendelték meg a Schleswig-Holstein régi csatahajó (sorhajó) pótlására. A megbízást a Kriegsmarinewerft Wilhelmshaven hajógyár kapta meg és a megbízási szerződésben Schlachtschiff G néven szerepelt.[3] A gerincfektetésre 1936. október 20-án került sor, pár hónappal a Bismarck munkálatainak megkezdése után. A terveken időközben azonban módosítottak és főként a hajótestben lévő üzemanyagtartályok elrendezésén változtattak. Az új felosztás eredményeképpen a Tirpitz több üzemanyagot vihetett magával. A Bismarcknál ezeket a módosításokat már nem lehetett végrehajtani az építés előrehaladott állapota miatt.

a Tirpitz vízrebocsátásakor

Az elkészült hajótestet 1939. április 1-én bocsátották vízre nagy ünnepség keretében. Keresztelését Ilse von Hassell, Alfred von Tirpitz tengernagy lánya végezte.[4] Adolf von Trotha, a Császári Haditengerészet egykori admirálisa mondott beszédet a vízrebocsátáskor, melynél Adolf Hitler jelen volt.[5] Az építési munkálatokkal 1941 februárjára végeztek.[4] Brit bombázók eközben többször támadták a hajógyárat, és bár a Tirpitzet nem érte egyszer sem találat, a bombázások lassították a munkálatokat.[6] A Tirpitzet 1941. február 25-én adták át a haditengerészetnek a próbajáratok elvégzésére,[7] melyekre a Balti-tengeren került sor.[4]

a Tirpitz egy amerikai készítésű ismertetőlapon

A Tirpitz standard vízkiszorítása 42900 tonna, teljes terhelés mellett 52600 tonna volt. Teljes hossza 251 méter, legnagyobb szélessége 36 méter, maximális merülési mélysége 10,60 méter volt. Gerhard Koop és Klaus-Peter Schmolke szerint a módosítások következtében 1944-re teljes terhelés mellett 53500 tonnára nőtt a vízkiszorítása.[8] Meghajtásáról három Brown, Boveri & Cie gőzturbina és 12 Wagner-féle magasnyomású kazán gondoskodott, melyek olajtüzelésűek voltak és 163023 lóerő (119905 kW) maximális teljesítmény leadására voltak képesek, ami 30,8 csomós csúcssebesség elérését tette lehetővé a próbajáratok során.[3] Eredetileg 103 tiszt és 1962 sorállományú tengerész teljesített rajta szolgálatot, de ez szám a háború előrehaladtával fokozatosan bővült 108 tisztre és 2500 besorozottra (főként a hajó légvédelmének megerősítése miatt).[7] A Tirpitzre három darab FuMO 23 típusú radart (németül Funkmessortungsgerät) telepítettek megépítésekor,[9] melyeket a nehéztüzérség távmérőberendezésein helyeztek el. Ezeket később FuMO 27, majd FuMO 26 típusúakkal cserélték le, melyek nagyobb méretű antennák voltak. 1944-ben az árboctorony tetején lévő távolságmérőre egy FuMO 30 (Hohentwiel) készüléket telepítettek, a 10,5 cm-es légvédelmi tüzérség főárboc mögötti 3 méteres bázistávolságú távmérőjének gömbsüvegére pedig egy FuMO 213 Würzburg tűzvezető radarberendezést szereltek fel.[10]

A hajó fő fegyverzetét nyolc darab (4×2) 38 cm-es űrméretű, 52 kaliberhosszúságú hajóágyú (38 cm SK C/34)[11] alkotta, elől és hátul két-két lépcsőzetesen elhelyezett lövegtoronyban. A tornyokat a német szokásoknak megfelelően az ABC-kezdőbetűível jelölték, melyekhez neveket is párosítottak: elől az Anton és Bruno, hátul a Cäsar és Dora tornyok helyezkedtek el. A rombolók elleni védekezés céljára telepített másodlagos tüzérségét 12 darab (6×2) 15 cm-es űrméretű, 55 kaliberhosszúságú ágyú (15 cm SK C/28) alkotta, melyek kétoldalt 3-3 lövegtoronyban foglaltak helyet. A légvédelmét 16 darab 10,5 cm-es ágyú illetve 16 darab 3,7 cm-es és eredetileg 12 darab 2 cm-es gépágyú látta el, de utóbbiak számát 58-ra emelték. 1942-ben nyolc darab 53,3 cm-es torpedóvető csövet kapott, melyeket a hajó közepén kétoldalt helyeztek el (2×4).[7] A hajó fő páncélöve 315 mm vastag volt (5 mm-rel vékonyabb, mint a Bismarcké), fedélzetének páncélzata osztott volt: a felső fedélzet páncélzata 50 mm, a két szinttel lejjebb lévő fő páncélfedélzet vastagsága 80–120 mm vastag volt. A 38 cm-es ágyúk lövegtornyainak elülső merőleges páncéllemeze 360 mm volt, oldalt 220 mm-es vastagságúak voltak.[3] (Ábrák a páncélzat elhelyezkedéséről és vastagságairól megtekinthetők itt.

Szolgálata[szerkesztés]

A próbajáratok elvégzése után a Tirpitz Kielben állomásozott és a Balti-tengeren végzett intenzív gyakorlatokat. Karl Topp, a hajó parancsnoka május 5-én Hitler gotenhafeni látogatásakor – mikor az kíséretével megszemlélte a két elkészült csatahajót – kérvényezte a Führernél, hogy hajója részt vehessen a közelgő Rheinübung hadműveletben, de választ nem kapott. Az 1941 júniusában Rügen sziget közelében végrehajtott lőgyakorlatok során meghibásodások léptek fel, melyek miatt a következő két hónapot a kikötőben töltötte és csak szeptember 20-ára sikerült lezárnia a lőpróbákat.[12]

Barbarossa hadművelet[szerkesztés]

Kieli tartózkodása idején indult meg a Barbarossa hadművelet. A német hadvezetés tartott attól, hogy a Leningrádban állomásozó szovjet flotta megpróbál kitörni a Finn-öbölből és ennek megakadályozására felállítottak egy flottát, melynek a Tirpitz lett a zászlóshajója. A flotta kötelékébe az Admiral Scheer nehézcirkáló, a Köln, Nürnberg, Leipzig és Emden könnyűcirkálók valamint számos romboló és két aknaszedő-flottilla tartozott.[6] Az Otto Ciliax altengernagy vezetése alatti Balti Flotta (Baltenflotte) az Åland-szigetek közelében járőrözött 1941. szeptember 23. és 26. között. Ezt követően az ideiglenes flottát feloszlatták és a Tirpitz folytatta a gyakorlatozásokat.[13] Újabb lőgyakorlatok során a lövegeit a Hessen régi csatahajóra irányítva lőtték be, [14] melyet rádiótávirányítású célhajóvá alakították át.[15] A Brit Királyi Légierő (RAF) folytatta a Kielben állomásozó csatahajót célzó bombatámadásait, melyek továbbra is eredménytelenek voltak.[16]

Áthelyezés Norvégiába[szerkesztés]

a Tirpitz a Fætten-fjordban

Erich Raeder flottatengernagy (Großadmiral), a Kriegsmarine parancsnoka november 13-án felvetette, hogy a Tirpitzet helyezzék át Norvégiába, ahol támadásokat tudna intézni a Szovjetunióba tartó konvojok ellen, puszta jelenlétével a Royal Navy nagy erőit kötné le és elrettentené a briteket a Norvégiában való partraszállás gondolatától. A brit admiralitás a Bismarckkal szemben szerzett kellemetlen tapasztalatok után úgy ítélte meg, hogy a Tirpitz-cel csak olyan köteléknek szabad szembeszállnia, melyhez legalább két King George V-osztályú csatahajó és egy repülőgép-hordozó tartozik.[17] A Bismarck elvesztése után az atlanti bevetéseket megtiltó Hitler beleegyezett a javaslatba. A norvég vizeken való bevetéshez szükséges módosítások idejére a hajó dokkba került. A légvédelmét megerősítették, a katapult melletti 10,5 cm-es ágyúkat kijjebb helyezték, hogy nagyobb területet tudjanak lefedni a tüzükkel. A két négycsövű torpedóvetőt az ekkori átalakítások során szerelték fel.[18] A hajó parancsnoka, Karl Topp sorhajókapitány 1942. január 10-én bevethetőnek jelentette a csatahahajót.[16] Másnap a Tirpitz a kikötőt Wilhelmshaven irányába hagyta el, amivel a valódi úticélját igyekezett leplezni.[18]

A Tirpitz január 14-én 23:00-kor indult el Wilhelmshavenből Trondheim felé.[18] A Bismarckhoz hasonló korai felderítését elkerülendő az Északi-tengerre való áthajózáshoz a Vilmos császár-csatornát vették igénybe. A brit katonai hírszerzés valójában az Enigma kódjainak megfejtése révén már tudott az indulásáról, de a Britanniában uralkodó rossz idő nem tett lehetővé légitámadást ellene.[19] John Tovey tengernagyot, a brit Honi Flotta (Home Fleet) parancsnokát egészen január 17-ig nem értesítették a Tirpitz áthelyézéséről, mikorra az már rég Norvégiába ért.[20] Január 16-án a brit légifelderítés észlelte a hajót Trondheimben, ahonnan a várostól északra lévő Fætten-fjordba hajózott tovább.[21] A Sarki éj fedőnevű áthelyézési hadművelet (Unternehmen Polarnacht) során a Richard Beitzen, a Paul Jakubi, a Bruno Heinemann és a Z 29 rombolók kísérték.[22] A norvég ellenállás megfigyelte és jelentette Londonnak az észlelések helyszíneit.[23]

A hajó egy szikla mellett horgonyzott le, mely védte a délnyugatról érkező bombázógépekkel szemben. A legénység fákat vágott ki és a fedélzeten helyezte el őket álcázás céljából.[21] A fjord körül megerősítették a légvédelmet és torpedók ellen védőhálókat feszítettek ki a fjord bejáratánál.[24] A legénység számára a norvégiai küldetés meglehetősen monotonan telt. A gyakori üzemanyaghiány miatt a gyakorlatozások rövidek voltak és emiatt a csatahajó és a kísérői főként a védőhálók védelmében töltötték az időt. A legénység ideje főként a hajó karbantartásával és a légvédelmi ütegek folyamatos készenlétben tartásával telt. Rendszeresen sporteseményeket szerveztek és egyéb elfoglaltságokat biztosítottak a legénység számára, hogy fizikailag jó állapotban maradjanak.[25]

Támadó hadműveletek[szerkesztés]

A Tirpitz bevethetőségét számos tényező korlátozta Norvégiában. A legnagyobb gondot az üzemanyaghiány jelentette valamint a rombolóknak a Cerberus hadművelet – a Scharnhorst és Gneisenau csatahajók, valamint a Prinz Eugen nehézcirkáló La Manche-on való áttörése Bretagne-ból Németországba – támogatására való átirányítása. Emiatt a PQ 8 jelű konvoj ellen január végére tervezett támadást le kellett fújni.[26] Szintén január végén egy brit négymotoros bombázókötelék támadást kísérelt meg a csatahajó ellen, de az akciót meg kellett szakítaniuk, mivel a rossz látási viszonyok miatt nem tudták megtalálni a célpontot.[27] A Cerberusról hogy a britek figyelmét elvonják, a Tirpitz február elején kifutott a fjordból. A megtévesztés érdekében a hajó Északi-tengeren való bevetésére is tettek látszatelőkészületeket.[28] Később a hónap során az Admiral Scheer és Prinz Eugen nehézcirkáló valamint számos romboló csatlakozott a Tirpitzhez. A Prinz Eugent a Fætten-fjord bejáratánál megtorpedózta egy brit tengeralattjáró és emiatt átmenetileg nem volt bevethető.[29]

Sportpalota hadművelet[szerkesztés]

1942 márciusában a Tirpitz az Admiral Scheer cirkáló a Friedrich Ihn, a Paul Jakobi, a Hermann Schoemann és a Z 25 rombolók valamint két torpedónaszád kíséretében[22] támadást tervezett végrehajtani a hazafelé tartó QP 8, és a Szovjetunióba tartó PQ 12 jelű konvoj ellen a Sportpalota hadművelet (Unternehmen Sportpalast) keretében.[26][30]

a Tirpitz rombolók kíséretében Bogennél (1942 októbere)

Az Admiral Scheer 26 csomós végsebességével túl lassú volt ahhoz, hogy a Tirpitz-cel együttműködve tevékenykedhessen és ezért nem tartott a március 6-án kifutó kötelékkel.[26] A két torpedónaszád a bevetést megszakítva tért vissza a kikötőbe.[22] Március 5-én a Luftwaffe egyik felderítőgépe észlelte a PQ 12 konvojt a Jan Mayen-sziget közelében, viszont a négy romboló mellett kíséretet adó Duke of York csatahajót és Renown csatacirkálót már nem vette észre. A németek nem tudtak arról sem, hogy Tovey tengernagy a King George V csatahajóval, a Victorious repülőgéphordozóval, a Berwick nehézcirkálóval és hat rombolóval távoli kíséretet adott a konvojnak. Az Enigma-kódok megfejtése révén a britek ismét előre értesültek a Tirpitz tervezett támadásáról, így újratervezhették a konvojok útvonalát. Tovey március 9-én üldözőbe próbálta venni a csatahajót,[26] de Otto Ciliax tengernagy, a német kötelék vezetője már az előző este a bevetés megszakítása mellett döntött és visszaindult a támaszpontra.

Március 9-én 10:15 és 10:24 között a Tirpitzet és a Friedrich Ihn rombolót 12 Fairey Albacore torpedóbombázó támadta meg három csoportban, torpedóikat kis távolságról (400–1200 m) kioldva. Az elhárításukra a csatahajó 33 darab 15 cm-es, 345 darab 10,5 cm-es, 897 darab 3,7 cm-es és 3372 darab 2 cm-es lövedéket lőtt ki. A német feljegyzésekben kb. 25 gépből álló kötelékből a Tirpitz három – tévesen Swordfishként azonosított – repülőgép lelövését és több másik megrongálását, míg a Friedrich Ihn egy repülőgép lelövését jelentette.[31] A valós brit veszteség 2 Albacore volt a 12 bevetett gépből.[32] Német részről a támadásban mindössze hárman sebesültek meg.[33] A csata után a Tirpitz a Vest-fjord felé vette az útját és onnan hajózott tovább Trondheimbe, ahova március 13-án délben ért oda.[34] Március 30-án 33 Halifax bombázó intézett ellene támadást. Találatot nem értek el, a kötelék öt gépe veszett oda.[35] Április végén a RAF két sikertelen támadást intézett ellene. Április 27-28-án 31 Halifax és Lancaster támadta, melyek közül ötöt lőttek le. Másnap éjjel 23 Halifax és 11 Lancaster támadta. A német légvédelem két gépüket szedte le.[36]

Rösselsprung hadművelet[szerkesztés]

amerikai készítésű rajz a Tirpitzről

A Tirpitz és a kísérő rombolói március folyamán 8230 tonna üzemanyagot használtak fel, ami miatt jelentősen megcsappantak a rendelkezésükre álló készletek. A felhasznált mennyiséget három hónap elteltével tudták pótolni. Az Izlandot június 27-én elhagyó PQ-17-es konvoj volt a következő, mely ellen támadást terveztek végrehajtani.[34] Az akció a Huszárlépés hadművelet (Unternehmen Rösselsprung) fedőnevet kapta.[37] A konvoj kíséretének fő erejét a Duke of York és az amerikai Washington csatahajók, a Victorious repülőgéphordozó képezték.[34] A Medve-szigettől délre a brit és szovjet tengeralattjárók két vonalban helyezkedtek el.[38] A Tirpitz és a Hipper hat romboló kíséretében hagyta el Trondheimet, míg egy másik csoport, a Lützow, az Admiral Scheer cirkálókkal és hat rombolóval Narvik és a közeli Bogen öblének (Bogenfjord) támaszpontjairól indultak bevetésre.[39] A Lützow és három romboló térképen nem jelölt szikláknak ütköztek és kénytelenek voltak visszafordulni. Röviddel azután, hogy a Tirpitz elhagyta Norvégiát a szovjet K-21 tengeralattjáró jelentése szerint négy torpedót lőtt ki rá és két robbanás észlelt, de valójában egy torpedó sem talált célba.[40][41][42] A Tirpitzen a tengeralattjáró jelenlétét nem észlelték. A svéd hírszerzés eközben jelentette a brit admiralitásnak a németek kihajózását. mire elrendelték a konvoj feloszlatását. Miután a németek számára világossá vált, hogy felfedezték a felszíni hajóikat, megszakították a küldetést és a konvoj támadását a tengeralattjárókra és a repülőgépekre hagyták. A szétszóródott hajókat a kísérőhajók már nem tudták megvédeni, így a németek a 34 kereskedelmi hajóból 21-et elsüllyesztettek. A Tirpitz a bevetésről a Lofoten-szigetek érintésével az Alta-fjordba tért vissza.[40]

A Rösselsprung hadműveletet követően a Tirpitzet áthelyezték a Narvik közelében lévő Bogen-öbölbe. Ekkorra a hajón már szükségessé vált jelentősebb karbantartási munkálatok elvégzése. Hitler megtiltotta a Németországba való kockázatos visszatérést a csatahajónak, ezért a munkálatokat Trondheimben kellett elvégezni. Október 23-án a Tirpitz elhagyta a Bogent és visszatért a Trondheim előtti Fætten-fjordba. A horgonyzóhely védelmét megerősítették, újabb légvédelmi ütegeket helyeztek el és két torpedófogó hálót telepítettek a csatahajó köré. A javításokat kisebb részletekben végezték el rajta, hogy eközben is minél hosszabb ideig maradhasson bevethető. A tat köré süllyesztőszekrényt építettek, hogy kicserélhessék a hajó kormánylapátjait.[40] A javítások ideje alatt a britek két ember irányította Chariot-torpedóval terveztek támadást intézni ellene, de az őket vontató halászhajóról leoldódtak az erősen hullámzó tengeren.[43] December 28-ra végeztek a javításokkal és a Tirpitz megkezdhette a próbajáratait. 1943. január 4-én a Trondeheim-fjordban végzett lőgyakorlatokat.[44]

Február 21-én Karl Toppot ellentengernaggyá léptették elő és Hans Meyer sorhajókapitány vette át tőle a hajó parancsnokságát. Öt nappal később a Scharnhorst csatahajót a Norvégiában állomásozó flottához irányították át. Az itt állomásozó hadihajók parancsnokságát Oskar Kummetz altengernagy vette át.[45]

Szicília hadművelet[szerkesztés]

Mire 1943 márciusára a Scharnhorst megérkezett Norvégiába, a Szovjetunióba tartó szállítmányokat a PQ-17 pusztulása miatt már átmenetileg felfüggesztették. Az Erich Raedert a Barents-tengeri csata után a flotta élén váltó Karl Dönitz tengernagy a hajóknak a Spitzbergákon lévő brit meteorológiai állomás és üzemanyagdepó ellen rendelt el támadást (Unternehmen Sizilien avagy Unternehmen Zitronella), hogy a nagy hajóinak lehetőséget adjon közös hadművelet végrehajtására.[44] A számos létesítményét és harcállását mindössze 152 főnyi norvég katonákból álló csoport védte.[46] A két csatahajó tíz romboló kíséretében szeptember 6-án hagyta el a kikötőt. Másnap a szigethez közeledve a Tirpitz hadicselként fehér lobogót húzott fel.[47] A bombázás ideje alatt a Tirpitz 52 lövést adott le a nehéztüzérségével és 82-t a 15 cm-es ágyúival.[48] Ez volt az egyetlen alkalom, hogy a fő tüzérségét felszíni célpontok ellen használta.[44] Egy rohamosztag megsemmisítette a part menti berendezéseket és 74 hadifoglyot ejtett.[46][49] 11:00-ra a csatahajók elpusztították a kijelölt célpontokat és visszaindultak a norvég kikötők felé.[44] A hadművelet csekély jelentőségű volt és jóval kisebb erőkkel is ki lehetett volna vitelezni, ám a német propagandában azonban a haditengerészet töretlen harcra való készségének példájaként mutatták be.

Brit támadások a Tirpitz ellen[szerkesztés]

A Tirpitzet már építése közben is számos légitámadás érte, mire 1942-ben Churchill a Tirpitz elsüllyesztését a Royal Navy első számú feladatának szabta meg és folyamatosan sürgette mind a haditengerészetet, mind a légierőt, hogy pusztítsák el bármi áron. Ehhez akár 100 bombázó és 500 főnyi repülőszemélyzet feláldozását is elfogadható veszteségnek vélte.

Source hadművelet[szerkesztés]

egy X-osztályú brit mini-tengeralattjáró (X24)

A hatástalan bombázóbevetések és a sikertelen Chariotokkal tervezett támadások után az újonnan tervezett X-osztályú tengeralattjárókkal próbálkoztak.[44] A Source fedőnevű hadműveletnek a Tirpitz mellett a Scharnhorst és Lützow is a célpontja volt.[50] Az X Crafteket nagy tengeralattjárók vontatták a német támaszpont közelébe, ahonnan azok már saját erőből a víz alatti hálók alá merülve bejuthattak a kikötőbe és egy-egy két tonnás aknát helyezhettek el a hajók alatt a tengerfenékre. Tíz minitengeralattjárót készítettek fel az 1943. szeptember 20-25-re tervezett támadás végrehajtására, de közülük csak nyolc ért el a norvég partokig az akció szeptember 22-ei kezdetére.[44] A járművek közül három, az X5, X6 és X7 sikeresen áthatolt a Tirpitzet védő rendszeren és közülük kettő, az X6 és az X7 sikeresen kioldotta a robbanótölteteket. Az X5-öt 200 méterre a védőhálóktól felfedezték és a koncentrált ágyútűzben és a rá dobott mélységi töltetek következtében elsüllyedt.[51]

Az egyik töltetét sikeresen elhelyező tengeralattjáró legénységét a németek foglyul ejtették és ők – mivel biztosak voltak abban, hogy a hajó pusztulásra van ítélve – elmondták mi volt a küldetésük célja. A hajót megpróbálták elmozdítani az aknák veszélyeztette területről, de ez csak részben sikerült. Az egyik akna a Cäsar torony magasságában robbant, a második 45-55 méterre a hajóorr bal oldalától.[52] Az egyik üzemanyagtartály felhasadt, a páncélzat egy része felszakadt, a hajó alján nagy horpadás alakult ki és a kettős fenék válaszfala is meghajlott. A bal oldalon lévő üzemanyagtartályokba és torpedórekeszekbe 1430 tonna víz tört be, aminek következtében a hajó 1-2 fokkal megdőlt. Ezt ellenársztással kompenzálták. A beömlő víz a 2-es számú generátorterem összes generátorát megrongálta, és az 1-es számúban az összes egy kivételével használhatatlanná vált az eltört gőzvezetékek vagy megszakadt elektromos vezetékek miatt. A Dora lövegtorony lecsúszott a csapágygolyókról és emiatt nem lehetett forgatni. Ez nagy problémát okozott, mivel Norvégiában nem volt olyan nagy teherbírású daru, mellyel meg lehetett volna emelni a több mint 1000 tonnás lövegtornyot és vissza lehetett volna tenni a helyére.[53] A hajó két katapulton elhelyezett Arado 196 típusú fedélzeti hidroplánját a robbanás okozta rázkódás tönkretette.[54] Németországból, főként Kielből, 400 munkást és a Neumark javítóhajót küldték a Tirpitz javításának elvégzésére. William Garzke és Robert Dulin történészek megítélése szerint ez volt a második világháború egyik legkiemelkedőbb tengerészeti műszaki teljesítménye.[55] A munkálatok 1944. áprilsi 2-ig eltartottak és a sebességpróbákat másnap hajtották végre az Alta-fjordban.[56]

Tungsten hadművelet[szerkesztés]

a Tirpitz brit repülőgép-hordozókról indított gépek támadása alatt (1944. április 3.)

A britek tudomást szereztek a Neumark áthelyezéséről és a szerelők márciusi útnak indításáról, amiből arra következtettek, hogy nem sikerült kellően súlyos károkat okozni a Tirpitzben és az közel van a bevethető állapothoz.[56] A normandiai partraszállás közeledtével Churchill ismét sürgetni kezdte a Tirpitz elsüllyesztését, mivel nem akart semmi esélyt hagyni arra, hogy az megtámadhassa az inváziós flottát. Ezért egy nagy légitámadást terveztek végrehajtani ellene, melyben a Victorious és Furious repülőgép-hordozókról és az Emperor, Fencer, Pursuer és Searcher kísérő repülőgép-hordozókról felszálló gépek támadták a csatahajót.[57] A hadműveletet 1944. április 4-én szándékoztak végrehajtani, de egy nappal korábbra tették, miután a dekódolt német rádióüzenetekből kiderült, hogy a Tirpitz április 3-án 05:29-kor hajózik ki Kåfjordból a próbajáratai elvégzésére.[56]

A két hullámban végrehajtott támadásban 42 Barracuda zuhanóbombázó és 40 kísérő vadászgép vett részt. 227 és 726 kg-os bombákkal 15 közvetlen találatot értek el, két bomba a hajó mellé becsapódva okozott károkat.[57][58] Sikerült meglepniük a németeket és csak az első hullámból veszett oda az egyik repülőgép. 12-14 percbe telt, míg a Tirpitz összes légvédelmi ágyújához odaért az összes kezelője. Az első hullám 05:29-kor csapott le, mikor a vontatóhajók készültek kivontatni a horgonyzóhelyről. A második hullám egy órával később érkezett, röviddel 06:30 után. Bár a hajó légvédelme ekkor már felkészülten várta a támadókat, ezúttal is csak egy repülőgépet sikerült lelőniük.[59]

A bombák közül egy sem tudta átütni a fő páncélfedélzetet, de afelett robbanva jelentős károkat okoztak és számos áldozatot követeltek. Egyes források 122 halottat és 316 sebesültet említenek,[59] mások 132 halálos áldozatról és 270 sebesültről számolnak be.[60] A sebesültek között volt a hajó parancsnoka, Hans Karl Meyer sorhajókapitány is.[60] A bombák két 15 cm-es lövegtornyot tönkretettek és a négy Arado 196-ost elpusztították.[61] Több bomba is nagy tüzet okozott a fedélzeten, a rázkódás üzemképtelenné tette a jobb oldali turbinát. Az oltáshoz használt sós víz bejutott a kazánokba, elszennyezve így a kazánvizet. Az oltáshoz felhasznált vízzel együtt mintegy 2000 tonna került a hajótestbe, melynek nagy része a két közel becsapódó bomba repeszei ütötte lyukakon jutott be.[62]

Dönitz elrendelte a hajó kijavítását tekintet nélkül a költségekre, bár tudta, hogy mivel a Luftwaffe nem tud számára kellő védelmet biztosítani, a Tirpitzet már nem lehet bevetni a nyílt tengeren. Az újabb javítási munkálatok május elején kezdődtek. A fontos berendezéseket rombolókkal hozatták el Kielből az Alta-fjordba három nap alatt. Június másodikán a hajó már önerőből képes volt haladni és a hónap végén már lőgyakorlatokat végezhetett. A munkálatok során a 15 cm-es ágyúkat úgy módosították, hogy légi célpontok ellen is bevethetők legyenek. A 38 cm-es ágyúkat speciális gyújtóval ellátott lövedékekkel is ellátták, melyekkel zárótüzet lőhettek a közeledő repülőgép-kötelékek ellen.[63] A károk rendbe hozatala után már csak két hidroplánt vehetett a fedélzetre, de a gépei általában a hajó közelében parkoltak és vízről szálltak fel.

Planet, Brawn, Tiger Claw, Mascot és Goodwood hadműveletek[szerkesztés]

a Tirpitz Kåfjord falu közelében horgonyozva elrejtésére képzett mesterséges ködbe burkolózva

A következő három hónap során egész sor repülőgép-hordozókról végrehajtandó támadást terveztek ellene, de ezeket az időjárás kedvezőtlenre fordulása miatt törölni kellett. A Tungstenhez hasonló Planet hadműveletet április 24-re időzítették volna. A Brawn hadműveletet, melyet a Victorious és a Furious 27 bombázója és 36 vadászgépe kellett volna végrehajtson május 15-re, míg a Tiger Claw-t (Tigriskarom) május 28-re időzítették, de végül nem került sor ezek kivitelezésére sem.

A Victorioushoz és a Furioushoz csatlakozott az Indefatigable repülőgép-hordozó is a július 17-én 62 bombázóval és 30 vadászgéppel végrehajtott Mascot (Talizmán) hadművelet során. Taláklatot nem sikerült elérniük, de két repülőgépük odaveszett. Az idő augusztus végén tette lehetővé a Goodwood fedőnevű légitámadások végrehajtását. A Goodwood I-et és Goodwood II-t augusztus 22-én indították meg a Furious, az Indefatigable és a Formidable reülőgép-hordozók valamint a Nabob és a Trumpeter kísérő repülőgép-hordozók repülőgépei. A két támadásban összesen 38 bombázó és 43 biztosító vadászgép vett részt, de nem tudtak kárt tenni a Tirpitzben,[57] és a támadók három gépet veszítettek.[63] A Goodwood III-at a nagy repülőgép-hordozókról felszálló gépek hajtották végre augusztus 24-én. 29 vadászgép kíséretében 48 bombázó dobta le a bombáit két találatot elérve, melyek azonban csak csekély károkat okoztak.[57] Az egyik 726 kg-os bomba áthatolt a felső és az alsó (fő) páncélfedélzeten is és 4-es számú kapcsolóteremben állt meg, fel azonban a gyújtó sérülése miatt nem robbant. A másik, 227 kg-os bomba felrobbant, de csak csekély felületi károkat okozott. A támadók hat gépét lőtték le ezúttal.[64][65] A Goodwood IV-re 29-én került sor a Formidable és az Indefatigable fedélzetéről induló 34 bombázó és 25 vadászgép részvételével. A sűrű köd miatt nem tudtak elérni találatot.[57] Egy Firefly-t és egy Corsairt lőttek le a Tirpitz légvédelmi tüzérei. A támadás elhárítására a csatahajó 54 darab 38 cm-es lövedéket, 161 darab 15 cm-es lövedéket lőtt ki és a rendes légvédelmi ágyúk lőszerkészletének 20%-át használta el.[66]

Paravane és Obviate hadműveletek[szerkesztés]

A Royal Navy repülőinek kellő eredményt nem hozó bevetései után a Royal Air Force 5-ös számú csoportja kapta meg a Tirpitz elpusztításának feladatát. A RAF által használt Lancaster bombázók a csatahajó fedélzetének páncélzatát Tallboy bombákkal tervezték átütni.[67] Ezeket a nagy tömegű bombákat speciálisan a német tengeralattjárók betonbunkereinek megsemmisítésére tervezték. Habár azokkal végül nem tudott megküzdeni, egy találattal bármely hadihajó páncélzatát átszakíthatták vele. Súlyából 2358 kg-ot tett ki a nagy robbanóerejű töltet (Torpex) és úgy tervezték, hogy az akár 5 méter vastag betont is át tudja ütni.

a Tirpitz egyik 1944. 10. 29-én kilőtt 38 cm-es légvédelmi lövedéke. A fel nem robbant gránátot 1968-ban találták meg Ullsfjord közelében.

Az első, Paraván fedőnevű hadműveletre 1944. szeptember 15-én került sor és a Szovjetunió területén Arhangelszk közelében található Jagodnik légibázisról indították, mert a Lancasterek hatótávolságuk miatt a Brit-szigetekről nem értek volna el idáig. A 23 gépből 17 vitt magával 1-1 Tallboyt, 6 pedig 12-12 darab Johnny Walker aknát. A ledobott bombák közül egy Tallboy talált célba, a hajó orrát eltalálva.[57] A hajótestet átütve a bomba a fjord fenekén kb. 11 méteres mélységben robbant fel, ami 10 torpedó egy időbeni találatának megfelelő romboló erőt fejtett ki a hajó orrára. A hajóorrba 800-1000 tonna víz tört be aminek következtében a hajó vészesen előredőlt. A sérülések következtében a Tirpitz nyílt vizen nem hajózhatott és biztonságos vizeken is csak 8-10 csomóval haladhatott. A rázkódás súlyosan megrongálta a tűzvezető rendszereket. A sérülés súlyossága a haditengerészet parancsnokságát arra késztette, hogy a hajót már csak úszó ütegállásként használják és ennek megfelelő mértékben javítsák ki. A javítási munkálatok kilenc hónapot vettek volna igénybe, de a lyukakat pár hét alatt is be lehetett foltozni, így a Tirpitz a délebbre lévő Tromsøbe hajózhatott.[68] Itt azonban már a Brit-szigeteken lévő támaszpontokról induló Lancasterek hatótávolságán belülre került.

Október 15-én saját erőből megtette a 200 tengeri mérföldes utat Tromsøbe, mely az utolsó útjának bizonyult.[69] Október 29-én a RAF tett egy második kísérletet, miután a csatahajót lehorgonyozták Håkøya és Grindøya szigetek között, Tromsø előtt. 32 Lancaster támadta meg Tallboy bombákkal az Obviate hadművelet keretében.[57] A Paravane-hoz hasonlóan most is a 9. és a 617. bombázószázadok hajtották végre a támadást, de ezúttal csak egy bomba csapódott be a célpont közelében,[69] ami részben a célterület feletti rossz időnek volt köszönhető.[70] A víz alatt bekövetkező robbanás megrongálta a bal oldali kormánylapátot és 35 méter hosszúságban okozott vízbetörést ezen az oldalon. A Tirpitz 38 cm-es repeszlövedékei hatástalannak bizonyultak a nagy magasságban repülő bombázók ellen. Egy földi telepítésű légvédelmi ütegnek sikerült csak egy támadó gépet megrongálni.[69]

A támadást követően a horgonyzóhelyet jelentősen megerősítették. Hatalmas homokpadot kotortak össze a hajó alá és köré, hogy ne borulhasson fel és torpedóvédő hálókat is telepítettek. A Tirpitz korábbi sérülései miatt továbbra is meg volt dőlve egy fokkal a bal oldalára, de ezt nem egyenlítették ki ellenárasztással, hogy szükség esetén minél több lehetőségük legyen a korrekcióra. Az úszó ütegállás szerepkör betöltéséhez méretezték az üzemanyagkészletét is, csak annyit hagyva, amennyivel a turbógenerátorait el tudta látni és a személyzetét 1600 főre csökkentették.[71]

Catechism hadművelet[szerkesztés]

az Universal Newsreel filmhíradó felvételei a Tirpitz elleni támadásról

A Tirpitz elleni légitámadás-sorozatok utolsó felvonása az Operation Catechism volt 1944. november 12-én.[57] A fedélzeti radarok által észlelt bombázókötelékre a Tirpitz nehézlövegeivel már nagy távolságból zárótüzet lőtt, ami ideiglenesen szétszórta a köteléket, de a támadást elhárítani nem tudta.[72] A 9. és 617. bombázószázadok Lossiemouthból induló 32 Lancastere 29 Tallboy bombát dobott le a hajóra, melyek közül kettő találta el, egy pedig mellette csapódott a vízbe.[57] Ezeken kívül még több bomba a torpedók elleni védekezést szolgáló hálókon belül ért vizet és jókora krátereket hoztak létre a fenéken, elmosva a hajó felborulását megakadályozni szolgáló mesterséges homokpad nagy részét. A közvetlen találatok közül az egyik az Anton és a Bruno lövegtornyok között érte a hajót, de ez a bomba nem robbant fel. A másik a hajó közepét érte a katapult és a kémény között súlyos károkat okozva. A felrobbanó bomba hatalmas lyukat ütött a hajó oldalán és alján. A páncélöv becsapódás melletti része teljesen megsemmisült. Egy harmadik bomba a Cäsar toronytól balra csapódott be.[72] A közepét ért találat jelentős mértékű vízbetörést okozott és a hajó emiatt hamar megdőlt 15-20 fokkal. Tíz perc alatt a dőlés 30-40 fokra nőtt és a hajó kapitánya ekkor a hajó elhagyására adott parancsot. 09:50-re a dőlés már 60 fokos volt és ezen a szinten átmenetileg stabilizálódott. Nyolc perccel később egy hatalmas robbanás 25 méter magasra repítte a Cäsar tornyot és az a part felé úszó emberek egy csoportjára zuhant. Ekkor a Tirpitz hirtelen tovább dőlt és felépítményét a homokos tengerfenékbe fúrva, csaknem teljesen átfordulva állapodott meg.[73]

a Tirpitz felborulva, már leszerelt hajócsavarokkal

A hajótestben rekedtek közül a hajófenék kivágásával 84 embert sikerült kimenekíteni napokkal később.[57] Velük együtt 890-en élték túl a katasztrófát. A halálos áldozatok pontos száma ismeretlen, 950 és 1204 közé teszik.[74] Körülbelül 200 túlélőt helyeztek át a Lützow-ra 1945 januárjában.[75]

A Luftwaffénak a Tirpitz védelmében nyújtott teljesítményét erős kritika érte a hajó elvesztése után. Heinrich Ehrler őrnagyot, az 5. vadászrepülőezred III. csoportjának (III./JG 5) parancsnokát vádolták a bombázók elleni bevetések elmaradásáért. Oslóban ezért haditörvényszék elé állították, ahol halálbűntetés fenyegette. Bízonyítékokat hoztak fel arra, hogy nem nyújtott segítséget, mikor a Kriegsmarine erre kérte. Ehrlert végül három év börtönre ítélték, de egy hónap eltelte után kiengedték és ha lefokozva is bár, de csatlakozhatott az egyik Messerschmitt 262 gépekkel repülő egyik alakulathoz.[76] Későbbi vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a Kriegsmarine és a Luftwaffe közti gyenge kommunikáció vezetett a csatahajó elvesztéséhez, ugyanis a vadászcsoportot nem értesítették arról, hogy a Tirpitzet két héttel korábban Håkøya szigetéhez helyezték át.[77] Ehrlert ezután felmentették a vádak alól.[78] A Tirpitz roncsa a fjordban maradt a háború hátralévő részében, fontosabbnak ítélt alkatrészeket azonban egészen a háború végéig emeltek ki róla a németek.

A háború után a roncsot Nagy-Britanniának juttatták. A britek mindent kiszereltek belőle, ami katonai szempontból fontos vagy értékes volt. Miután végeztek, átengedték a roncsot a norvégoknak. 1947-ben Einar Høvding norvég vállalkozó vette meg a hajó maradványait az újjonnan alapított Høvding Skipsopphuggeri hajóbontó cégével. 40 munkással, köztük 15 hamburgi specialistával kezdtek hozzá a még hasznosítható anyagok kimentésének. A munkálatok 1948-tól kezdődően egészen 1957-ig eltartottak.[7] A csatahajó egyes darabjait még ma is árulja egy norvég vállalat.[79]

Emlékezete[szerkesztés]

a Tirpitz elesetteinek emlékére emeltemlékmű Håkøya szigetén
  • Tirpitz Múzeum – Norvégiában, az Alta-fjord partján lévő Kåfjord faluban található múzeum főként a Tirpitzről származó tárgyakat mutat be - nyaranta.
  • Håkøya szigetén a csatahajó egyik oldallemezdarabjából készítettek emlékművet, mely az egyik bombatölcsér közelében áll.
  • Wilhelmshavenben egy emlékkő állít mementót a csatahajónak és legénységének.
  • A sinsheimi Auto- und Technikmuseumban látható a csatahajó efedélzetének egyik lemeze, egy könnyű légvédelmi lövege és az egyik 10,5 cm-es légvédelmi lövege.
  • A Tirpitz hadilobogója jelenleg a Mürwicki Tengerészeti Iskola kiképzőközpontjában van kiállítva.
  • 1953-ban az NWDR (Köln) rádió sugárzott egy hangjátékot Sie klopfen noch immer (Kopognak még mindig) címmel, mely a hajó felborulása után a hajótestben rekedt több mint 1000 ember gyors kiszabadítására tett hiábavaló próbálkozásokat mutatta be.
  • 1955-ben került vászonra az Above Us the Waves (Felettünk a hullámok) című film Ralph Thomas rendezésében, mely nagyrészt valósághűen igyekezett bemutatni a minitengeralattjárókkal végrehajtott támadást a csatahajó ellen. A szereplők között a kor számos ismert színésze felbukkant. Németországban X-Boote greifen an címmel került vetítésre.
  • A Tirpitz elsüllyedésének helyén maradt darabjait 2014-ben a riksantikvar (a legfelsőbb norvég műemlékvédelmi hatóság) műemlékké nyilvánította.

Érdekességek

  • A hajó övpáncéljának részeit később a solingeni Böker késgyár vette meg és zsebkéseket gyártott belőle.
  • A Magerøy sziegtén található Honningsvåg első elektromos erőműve a Tirpitz nevet viselte. A csatahajó egyik segéd dízelmotorját állították szolgálatba a létesítményben.
  • A torpedóválaszfalak egy részét Oslo városa vette meg és mind a mai napig használják őket a csatorna- és útépítések során fedőlemezekként.[80]

Mellékletek[szerkesztés]

A Tirpitz elleni támadások listája[szerkesztés]

Időpont Helyszín Haderőnem Támadó erő Tirpitzben okozott kár Támadók veszteségei Megjegyzés Hivatkozások
1940. október 8-9 Wilhelmshaven RAF Bomber Command 17 Hampden közepes bombázó Nincs Nincs Kísérlet a Tirpitz szárazdokkban való bombázására [81]
1941. január 8-9. Wilhelmshaven RAF Bomber Command összesen 32 Wellington, Whitley és Hampden közepes bombázó Nincs Nincs [82]
1941. január 29-30. Wilhelmshaven RAF Bomber Command 25 Wellington közepes bombázó
9 Hampden közepes bombázó
Nincs Nincs [83]
1941. február 28.-március 1. Wilhelmshaven RAF Bomber Command Összesen 116 Blenheim, Hampden, Wellington és Whitley Nincs 1 Blenheim 75 gép jelentette Wilhelmshaven bombázását, de a városban nem keletkeztek károk [84]
1941. május 28-29. Kiel RAF Bomber Command 14 Whitley Nincs 1 Whitley a bevetett gépek közül csak három ért el a bevetési körzetig a rossz idő miatt [85]
1941. június 20-21. Kiel RAF Bomber Command 47 Wellington
24 Hampden
20 Whitley közepes bombázó
13 Stirling
11 Halifax nehézbombázó
Nincs 2 Wellington Támadók nem találták a Tirpitzet, ezért a várost bombázták. [86][87]
1942. január 28-29. Åsen-fjord Royal Air Force 9 Halifax
7 Stirling
Nincs 1 Stirling [88][89]
1942. március 9. A tengeren a Lofoten-szigeteknél. HMS Victorious 12 Albacore torpedóbombázó Nincs 2 Albacore Támadás a Sportpalota hadműveletről visszatérőben [89]
1942. március 30-31. Fætten-fjord Royal Air Force 33 Halifax Nincs 5 Halifax Gépek többsége nem találta a célpontot. [89]
1942. április 27-28. Fætten-fjord Royal Air Force 31 Halifax
12 Lancaster
Nincs 5 repülőgép [89]
28/29 April 1942 Fætten-fjord Royal Air Force 23 Halifax
11 Lancaster
Nincs 2 repülőgép [89][90]
1942. október 31. Trondheim-fjord Royal Navy 2 Chariot ember vezette torpedó Nincs 2 Chariot
1 halászhajó
Operation Title
Mechanikai problémák miatt a hadművelet nem járt sikerrel.
[91]
1943.szeptember 22. Kåfjord Royal Navy 4 X-osztályú mini tengeralattjáró Súlyos károk 3 mini tengeralattjáró
3 halott, 6 hadifogoly
Operation Source [92]
1944. február 10-11. Kåfjord Szovjet légierő 15 repülőgép Nincs Nincs Csak 4 gép érte el a célterületet. [93]
1944. április 3. Kåfjord Honi Flotta
(Home Fleet)
40 Barracuda zuhanóbombázó
80 vadászgép
Könnyebb sérülések 15 találat és géppuskázás következtében.
122 halott, 316 sebesült
3 Barracuda
1 Hellcat
9 halott
Operation Tungsten [89]
1944. április 24. Kåfjord Home Fleet Ismeretlen Nincs Nincs Operation Planet
Rossz idő miatt törölték még a gépek indítása előtt.
[89]
1944. május 15. Kåfjord Home Fleet 27 Barracuda
36 vadászgép
Nincs Nincs Operation Brawn
Törölve a gépek indítása után.
[89]
1944. május 28. Kåfjord Home Fleet Ismeretlen Nincs Nincs Operation Tiger Claw
Törölve még a gépek indítása előtt a rossz idő miatt.
[89]
1944. július 17. Kåfjord Home Fleet 44 Barracuda
40 vadászgép
Nincs 1 Barracuda
1 Corsair
Operation Mascot [94]
1944. augusztus 22. (de.) Kåfjord Home Fleet 44 Barracuda
53 vadászgép
Nincs 3 repülőgép Operation Goodwood [94]
1944. augusztus 22. (du.) Kåfjord Home Fleet 14 vadászgép Nincs Nincs Operation Goodwood [94]
1944. augusztus 24. Kåfjord Home Fleet 33 Barracuda
44 vadászgép
Kisebb sérülések két bombától. 6 repülőgép Operation Goodwood [94]
1944. augusztus 29. Kåfjord Home Fleet 26 Barracuda
41 vadászgép
Nincs 2 repülőgép Operation Goodwood [94]
1944. szeptember 15. Kåfjord 9. század (No. 9 Squadron)
617. század (No. 617 Squadron)
28 Lancaster nehézbombázó Súlyos sérülés egy találattól. Nincs Operation Paravane [94]
1944. október 29. Tromsø 9. század
617. század
38 Lancaster Nincs 1 Lancaster Operation Obviate [94]
1944. november 12. Tromsø 9. század
617. század
32 Lancaster Felborult 3 telitalálat és 2 közeli találat következtében.
Halottak száma 950 és 1,204 között.
Nincs Operation Catechism [94]
emlékkő a Tirpitz elesetteinek Wilhelmshavenben

A hajó parancsnokai[szerkesztés]

Név Rang Parancsnokságának ideje
Karl Topp sorhajókapitány 1941. február – 1943. február
Hans Karl Meyer sorhajókapitány 1943. február 25. – 1944. április 30.
Wolf Junge sorhajókapitány 1944. május – 1944. november
Robert Weber† sorhajókapitány 1944. november

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Garzke & Dulin, 203. o.
  2. Kemp, 153. o.
  3. ^ a b c Gröner, 33. o.
  4. ^ a b c Williamson, 35. o.
  5. Hildebrand Röhr & Steinmetz, 239. o.
  6. ^ a b Garzke & Dulin, 247. o.
  7. ^ a b c d Gröner, 35. o.
  8. Koop & Schmolke, 18. o.
  9. Williamson, 42. o.
  10. Williamson, 43. o.
  11. Az SK rövidítés feloldása Schiffskanone (hajóágyú), a C/34 a konstrukció tervezésének évét (Construktionsjahr), 1934-et jelöli.
  12. Tirpitz / The History / The Construction and Sea Trials (Bismarck-Class.dk)
  13. Garzke & Dulin, 247–248. o.
  14. Sweetman, 11. o.
  15. Gröner, 20. o.
  16. ^ a b Sweetman, 12. o.
  17. The Tirpitz, History and Learning site
  18. ^ a b c Garzke & Dulin, 248. o.
  19. Sweetman, 16. o.
  20. Sweetman, 17. o.
  21. ^ a b Garzke & Dulin, 248–250. o.
  22. ^ a b c Hildebrand Röhr & Steinmetz, 240. o.
  23. Ottosen, pp. 39–41.
  24. Sweetman, 19. o.
  25. Zetterling & Tamelander, 207. o.
  26. ^ a b c d Garzke & Dulin, 250. o.
  27. Sweetman, 23–24. o.
  28. Sweetman, 24–25. o.
  29. Sweetman, 25–26. o.
  30. Sweetman, 27. o.
  31. M.Dv. Nr. 601 Operationen und Taktik Heft 13, Operationen von Flottenstreitkräften im Nordpolarmeer im Jahre 1942 -Der Vorstoß Tirpitz mit der 5.Z.Fl. nach der Bäreninsel 6.-9. März 1942-
  32. Rohwer, 149. o.
  33. Garzke & Dulin, 250–251. o.
  34. ^ a b c Garzke & Dulin, 253. o.
  35. Rohwer, 156. o.
  36. Rohwer, 162. o.
  37. Sweetman, 54. o.
  38. Kriegsbriefe von der Tirpitz, Spiegel Online, 2007. augusztus 12.
  39. Garzke & Dulin, 253–255. o.
  40. ^ a b c Garzke & Dulin, 255. o.
  41. Polmar & Noot, 115–116. o.
  42. Blair, 644. o.
  43. Bishop, 165–172. o.
  44. ^ a b c d e f Garzke & Dulin, 258. o.
  45. Sweetman, 73–74. o.
  46. ^ a b Torkildsen, 221. o.
  47. Sweetman, 76. o.
  48. Sweetman, 77. o.
  49. Sweetman, 76–77. o.
  50. Zetterling & Tamelander, 195–196. o.
  51. Garzke & Dulin, 258–259. o.
  52. Garzke & Dulin, 259. o.
  53. Garzke & Dulin, 259–261. o.
  54. Flugzeugverluste und –unfälle von deutschen Flugbooten und Wasserflugzeugen – 1943
  55. Garzke & Dulin, 262. o.
  56. ^ a b c Garzke & Dulin, 264. o.
  57. ^ a b c d e f g h i j Breyer, 26. o.
  58. Brown, Carrier Operations, 25, 27. o.
  59. ^ a b Garzke & Dulin, 265. o.
  60. ^ a b Hildebrand Röhr & Steinmetz, 243. o.
  61. Flugzeugverluste und –unfälle von deutschen Flugbooten und Wasserflugzeugen – 1944
  62. Garzke & Dulin, 265–267. o.
  63. ^ a b Garzke & Dulin, 267. o.
  64. Garzke & Dulin, 267–268. o.
  65. Brown, Carrier Operations, 28. o.
  66. Brown, Tirpitz, 39. o.
  67. Sweetman, 132–139. o.
  68. A hajó áthelyezésének oka lehetett az is, hogy a szovjetek október 7-én megindították a Petsamo-Kirkenes hadműveletet és október 15-re már elfoglalták Petsamót.
  69. ^ a b c Garzke & Dulin, 268. o.
  70. Sweetman, 193. o.
  71. Garzke & Dulin, 270. o.
  72. ^ a b Garzke & Dulin, 272. o.
  73. Garzke & Dulin, 273. o.
  74. John Sweetman a személyzet létszámát 1900 főben adja meg, közülük 1000-en vesztették életüket (Sweetman 248. o.). Niklas Zetterling és Michael Tamelander közel 1000 halottat említ (Zetterling & Tamelander 327. o.). Siegfried Breyer és Erich Gröner a halottak számát 1,204 főben adja meg Gordon Williamson 971 halottat említ. William Dulin és Robert Dulin a halottak számát 950 körülire teszi.
  75. Prager, 287. o.
  76. Morgan & Weal, 60. o.
  77. Hafsten, 221. o.
  78. Schuck, 177. o.
  79. Williamson, 40. o.
  80. Her ligger «Tirpitz» 70 år etter (Hier liegt die Tirpitz 70 Jahre später)
  81. Middlebrook and Everitt (1985), 90. o.
  82. Middlebrook and Everitt (1985), 116. o.
  83. Middlebrook and Everitt (1985), 119. o.
  84. Middlebrook and Everitt (1985), 128. o.
  85. Middlebrook and Everitt (1985), 158. o.
  86. Middlebrook and Everitt (1985), 165. o.
  87. Bishop (2012), 53. o.
  88. Middlebrook and Everitt (1985), 233. o.
  89. ^ a b c d e f g h i Roskill (1961), 170. o.
  90. Students find lost British WW2 bomber in Norwegian fjord”, The Telegraph, 2014. december 10. (Hozzáférés ideje: 2014. december 12.) 
  91. Bennett (2012), 13. o.
  92. Bennett (2012), 13–14. o.
  93. Bishop (2012), 295. o.
  94. ^ a b c d e f g h Roskill (1961), 171. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Bishop, Patrick. Target Tirpitz. HarperPress (2012). ISBN 978-0-00-731924-4 
  • Blair, Clay. Hitler's U-Boat War. New York, NY: Random House (1996). ISBN 978-0-304-35260-9. OCLC 772497339 
  • Breyer, Siegfried. Battleship "Tirpitz". West Chester, Pennsylvania: Schiffer Pub (1989). ISBN 978-0-88740-184-8 
  • Brown, David. Tirpitz: the floating fortress. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1977). ISBN 978-0-85368-341-4 
  • Brown, J. D.. Carrier Operations in World War II. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2009). ISBN 978-1-59114-108-2 
  • Campbell, John. Naval Weapons of World War II. London, England: Conway Maritime Press (1985). ISBN 978-0-87021-459-2 
  • Battleships: Axis and Neutral Battleships in World War II. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1985). ISBN 978-0-87021-101-0 
  • Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis: Naval Institute Press (1990). ISBN 978-0-87021-790-6. OCLC 22101769 
  • Hafsten, Bjørn. Flyalarm: Luftkrigen over Norge 1939–1945. Oslo: Sem & Stenersen (1991) 
  • Die Deutschen Kriegsschiffe (Volume 7). Ratingen, Germany: Mundus Verlag (1993). ISBN 978-3-8364-9743-5 
  • Kemp, Paul. The Encyclopedia of 20th Century Conflict Sea Warfare. London: Arms and Armour (1998). ISBN 1-85409-221-9 
  • Battleships of the Bismarck Class: Bismarck and Tirpitz, Culmination and Finale of German Battleship Construction. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1998). ISBN 978-1-55750-049-6 
  • German Jet Aces of World War 2. Oxford, England: Osprey Publishing (1998). ISBN 978-1-85532-634-7 
  • Ottosen, Kristian. Theta Theta: Et Blad Fra Motstandskampens Historie 1940–1945. Oslo: Universitetsforlaget (1983). ISBN 82-00-06823-4 
  • Submarines of the Russian and Soviet Navies, 1718–1990. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1991). ISBN 978-0-87021-570-4 
  • Prager, Hans Georg. Panzerschiff Deutschland, Schwerer Kreuzer Lützow: ein Schiffs-Schicksal vor den Hintergründen seiner Zeit (German nyelven). Hamburg: Koehler (2002). ISBN 978-3-7822-0798-0 
  • Rohwer, Jürgen. Chronology of the War at Sea, 1939–1945: The Naval History of World War Two. Annapolis: US Naval Institute Press (2005). ISBN 978-1-59114-119-8 
  • Schuck, Walter. Luftwaffe Eagle - From the Me 109 to the Me 262. Ottringham: Hikoki Publications (2009) 
  • Sieche, Erwin. Germany 1922–1946, Conway's All the World's Battleships: 1906 to the Present. London, England: Conway Maritime Press, 28–49. o (1987). ISBN 978-0-85177-448-0 
  • Sweetman, John. Tirpitz: Hunting the Beast. Gloucestershire, England: Sutton Publishing Limited (2004). ISBN 978-0-7509-3755-9 
  • Torkildsen, Torbjørn. Svalbard : vårt nordligste Norge, 3rd (Norwegian nyelven), Oslo, Norway: Aschehoug (1998). ISBN 978-82-03-22224-5 
  • Van der Vat, Dan. The Atlantic Campaign. Edinburgh, Scotland: Birlinn (1988). ISBN 978-1-84158-124-8 
  • Williamson, Gordon. German Battleships 1939–45. Oxford, England: Osprey Publishing (2003). ISBN 978-1-84176-498-6 
  • Tirpitz: The Life and Death of Germany's Last Super Battleship. Havertown, Pennsylvania: Casemate (2009). ISBN 978-1-935149-18-7 
  • Jochen Brennecke: Schlachtschiff Tirpitz. Koehlers Verlagsgesellschaft, 2001, ISBN 3782208277.
  • David Brown: Die Tirpitz. Eine schwimmende Festung und ihr Schicksal. Bernard & Graefe Verlag, 1998, ISBN 3763759875.
  • Gervis Frere-Cook: Die Tirpitz muß unter Wasser. Motorbuch Verlag, Stuttgart 1977, ISBN 3879434964.
  • Erich Gröner, Dieter Jung, Martin Maass: Die deutschen Kriegsschiffe 1815–1945. Band 1: Panzerschiffe, Linienschiffe, Schlachtschiffe, Flugzeugträger, Kreuzer, Kanonenboote., Bernard & Graefe Verlag, München 1982, ISBN 3763748008, S. 58–59.
  • John Sweetman: Jagd auf die Tirpitz. Koehlers Verlagsgesellschaft, 2001, ISBN 3782208145.
  • Adalbert Brünner, Siegfried Breyer: Schlachtschiff „Tirpitz“ im Einsatz. Ein Seeoffizier berichtet. Podzun-Pallas Verlag, 1993, ISBN 3790904740.
  • Mike J. Whitley: Schlachtschiffe des II. Weltkriegs. Motorbuch Verlag, Stuttgart 2003, ISBN 3613022893.
  • Gerhard Koop, Klaus-Peter Schmolke: Die Schlachtschiffe der Bismarck-Klasse. Bernard & Graefe Verlag, Koblenz 1990, ISBN 3763758909.
  • Léonce Peillard: Coulez le Tirpitz. Robert Laffont, 2002, ISBN 2221034384.
  • David Woodward: The Tirpitz and the Battle for the North Atlantic. Berkley 1953, OCLC 2182990.

További olvasmányok[szerkesztés]

  • Robert Gehringer & Antonio Bonomi: Schlachtschiff TIRPITZ Volume I-III
  • John Asmussen & Kjetil Åkra: Tirpitz – Hitlers Siste Slagskip, Midt-Troms Museum 2006, ISBN 8299693411 (norvég)
  • Bishop, Patrick. Target Tirpitz: X-Craft, Agents and Dambusters – The Epic Quest to Destroy Hitler's Mightiest Warship. Harper Press (2012) 

Kapcsolódó magyar nyelvű olvasmányok

Linkek[szerkesztés]