Blücher (nehézcirkáló)

Blücher
Hajótípus	nehézcirkáló
Üzemeltető	Kriegsmarine
Hajóosztály	Admiral Hipper osztály
Pályafutása
Építő	Deutsche Werke (Kiel)
Megrendelés	1934. október 30.
Építés kezdete	1935. augusztus 15.
Vízre bocsátás	1937. június 8.
Szolgálatba állítás	1939. szeptember 20.
Sorsa	1940. április 9-én torpedótalálat következtében elsüllyedt a norvégiai Oslo-fjordban
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	14 247 t (üresen) 18 208 t (teljesen)
Hossz	206 m
Szélesség	21,3 m
Merülés	7,7 m
Hajtómű	gőzturbinák, dízelmotor
Sebesség	32,5 csomó (60 km/h)
Hatótávolság	12 000 km 17 csomós sebesség mellett
Fegyverzet	8 db 203 mm-es ágyú (4 × 2) 12 db 105 mm-es ágyú (6 × 2) 12 db 37 mm-es ágyú (6 × 2) 8 db 20 mm-es ágyú (8 × 1) 12 db 533 mm-es torpedóvető cső (4 × 3) 160 db akna
Repülőgépek	3 db Ar 196 hidroplán
Páncélzat	Övpáncél: 80 mm Fedélzet: 60 mm Lövegtornyok: 160 mm
Legénység	1600 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Blücher témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Blücher Admiral Hipper osztályú német nehézcirkáló volt a második világháborúban. Ez volt a Kriegsmarine legújabb hajója a háború kirobbanásakor. A Blücher kevesebb mint három évvel vízrebocsátása után, 1940. április 9-én süllyedt el a norvég parti ütegek találataitól a Drøbak-szorosnál, a Norvégia elleni támadás, avagy a Weserübung hadművelet első napján.

Tervezése

Az Admiral Hipper osztály hajói már a tervezésükkor áthágták a Washingtoni Flottaegyezmény és a versailles-i békeszerződés Németországra vonatkozó megkötéseit.

Bevetése

Az Oslo-fjord és az Oscarsborg erőd elhelyezkedése.

A Blücher volt az Oskar Kummetz ellentengernagy által irányított Kriegsschiffgruppe 5 (5. hadihajócsoport) zászlóshajója. Szintén ebbe a csoportba tartozott a Lützow nehézcirkáló (régebbi nevén Deutschland), az Emden könnyűcirkáló, valamint számos, kisebb hadihajó is. A Kriegsschiffgruppe 5 fő feladata az volt, hogy szárazföldi csapatokat juttasson Oslóba a Weserübung hadművelet kezdetén.

A német flotta megtámadta a Pol III nevű norvég őrhajót, amely azonnal riasztotta a norvég védelmet. Ezután a Blücher és az azt követő hajók tovább hajóztak céljuk felé, amíg meg nem érkeztek a Drøbak-szorosnál fekvő Oscarsborg erődhöz. Az erőd három, a német Krupp-művek által gyártott, 280 mm-es lövegét (melyek közül csak kettőnek volt kezelőszemélyzete, a képzett tüzérek hiánya miatt) 1893-ban szerelték fel, így azok elavultnak számítottak. Emiatt a védőknek meg kellett várni, míg a hadihajók közvetlen lőtávolságba érnek. Legtöbb forrás szerint ez a távolság 1600-1800 méter lehetett. A védők óriási szerencséjére már az első lövés eltalálta a Blücher elülső lövegtornyának irányítóberendezését, így a hajó első ágyúi használhatatlanná váltak. A norvégok második sorozata a Blücher repülőgép hangárját találta el, aminek következtében a hajón lévő repülőgép üzemanyaga begyulladt, csakúgy mint a szárazföldi csapatok lőszerkészlete. Az erőd fő lövege mindössze két sorozatot tudott lőni a lassú újratöltés miatt. A Blücher viszonozta a tüzet, de ezek a sorozatok hatástalanok voltak.

Miközben a tűz szétterjedt a hajó fedélzetén, a kisebb norvég lövegek, kezdve a Husvikban lévő 57 mm-es lövegektől, egészen a fjord keleti oldalán fekvő 150 mm-es Kopås lövegekig, tüzet nyitottak a Blücherre. A nagyobb ágyúk súlyosan megrongálták a cirkáló fedélzetét, a kisebb, 57 mm-es lövegek pedig sikeresen elfojtották a Blücher lövéseit, amíg a hajó elúszott az erőd előtt. A partról történő ágyúzás miatt, a hajón a tűz megállítása és a sebesültek mentése lehetetlenné vált.

A németek nem tudtak a fő löveg közelében elhelyezkedő torpedó vetőcsövekről, melyek a fjord legkeskenyebb pontját védték. A torpedó vetőcsöveket 1901-ben építették, és szintén századfordulós, osztrák építésű Luppis-Whitehead torpedókkal voltak felszerelve. A kis távolság miatt nem kellett a torpedókkal célozni, így az egyetlen kérdés az volt, hogy a 40 éves fegyverek megfelelően működnek-e. A torpedókat sikeresen kilőtték és a Blücher két találatot is kapott. Az egyik torpedó az első lövegtornyánál találta el, avagy az Antonnál, míg a másik a kazántermet találta el, minekutána a hajót nem lehetett tovább irányítani a keskeny fjordban. A torpedók megpecsételték a cirkáló sorsát. A flotta többi hajója azt hitte, hogy a Blücher aknára futott és inkább kihátráltak a szorosból. Ennek folytán a német csapatok nem tudták megszállni Oslót pirkadatkor, mint ahogy azt tervezték. Mielőtt a támadó hajók visszavonulhattak volna, a Lützow is kapott három találatot a Kopås ütegtől, miáltal a hajó Anton és Bruno lövegei harcképtelenné váltak.

Hogy ne ütközzön a partnak, a Blücher lehorgonyzott 6 tengeri mérföldre délre Oslotól, Askholmenben. A hajó torpedóit kilőtték, hogy azok nehogy felrobbanjanak a hajóban. 06:23-kor, körülbelül egy órával az első találata után, a Blücher felborult, és elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 2202 főből 830-an meghaltak. Nagy részük megfulladt, vagy a roncsot körülvevő lángoló olajban halálra égett. A túlélők a fjord partjaira menekültek. Mivel a Blücher tengerészei tudtak úszni, parancsba kapták, hogy adják át mentőmellényeiket a katonáknak, így számos katonát sikerült megmenteniük. A hajó parancsnoka, Heinrich Woldag ugyan túlélte a katasztrófát, de nyolc nappal később meghalt egy repülőgép-balesetben.

A támadás késése miatt a norvég királyi családnak, az országgyűlésnek és a kormánynak sikerült elmenekülnie Oslóból. A norvég aranykészletet is sikeresen kimenekítették az országból, így az nem került a megszállók kezébe.

A Blücher a mai napig az Oslo-fjordban van, az Oscarsborg erődtől északra. A mindmáig szivárgó olaj számos környezeti problémát okoz.

A hajó horgonyát kiemelték és kiállították az oslói Aker Brygge kikötőben.

Parancsnokok

• Heinrich Woldag – 1939. szeptember 20. – 1940. április 9.

Más hajók ezzel a névvel

A Blücher volt a harmadik hajó, melyet Gebhard Leberecht von Blücher porosz tábornagyról neveztek el. A tábornagy azzal szerzett hírnevet, hogy Wellington hercegével társulva legyőzték Napóleont a waterlooi csatában. Az első Blücher nevű hadihajó, egy Kielben, a Norddeutsche Schiffbau AG (később Krupp-Germaniawerft) által épített korvett volt, melyet 1877. március 20-án bocsátottak vízre. Miután 1907-ben felrobbant a kazánja, a hajót csak szén szállításra használták a spanyolországi Vigóban. A második Blücher, az SMS Blücher egy páncélozott cirkáló volt (Panzerkreuzer), melyet 1908. április 11-én bocsátottak vízre, a kieli birodalmi hajógyárból. Ez a hajó 1915. január 24-én süllyedt el, a doggerbanki csatában, az első világháború folyamán. Az SMS Blücher a csata során alulmaradt a túlerőben lévő brit csatacirkálókkal szemben.

Források

• Koop, Klaus-Peter Schmolke. Heavy Cruisers of the Admiral Hipper Class: The Admiral Hipper, Blucher, Prince Eugen, Seydlitz and Lutzow. Naval Institute Press (2001). ISBN 1-55750-332-X 
• Binder, Frank, Hans Hermann Schlünz. Schwerer Kreuzer Blücher. Koehlers Verlagsgesellschaft (1990). ISBN 3-7822-0784-X 
• Lyon, Hugh. Encyclopedia of the World's Warships: A Technical Directory of Major Fighting Ships from 1900 to the Present Day. Book Sales (1986). ISBN 0-89009-780-1 
• Whitley, M J. Cruisers of World War Two: an International Encyclopedia. London: Arms and Armour Press, pp 57-63. o. (1995. április 19.). ISBN 1-85409-225-1 

További információk

• Német Tengerészet Történelme – A Blücher nehézcirkáló (angol)
• A Blücher adatai, története és képei; valamint néhány információ az Oscarsborg erődről (angol)
• A Blücher életútja (angol)
• Blücher fotógaléria (angol)

Kapcsolódó szócikkek

• Blücher egyértelműsítő lap