Zsebcsatahajó
Zsebcsatahajó | |
Az Admiral Scheer Gibraltárnál (1936). | |
Hajótípus | Nehézcirkáló/Zsebcsatahajó (Schwerer Kreuzer / Panzerschiff) |
Névadó | Lützow |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | Deutschland-osztály |
Építő |
|
Szolgálatba állítás | 1933 |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 10 600 t–12 540 t (konstrukciós) 14 500 t–16 280 t (teljes terheléssel) |
Hossz | 186 m |
Szélesség | 20,69–21,6 m |
Merülés | 7,25 m–7,4 m |
Hajtómű | 8 db MAN dízelmotor 41 748 kW, 2 csavartengely, 2756 t dízelolaj |
Sebesség | 26-28,5 csomó (53 km/h) |
Hatótávolság | 32 200 km–16 500 km 37 km/h sebesség mellett |
Fegyverzet | 6 × 28 cm SK C/28 (L/52) 8 × 15 cm SK C/28 (L/55) |
Repülőgépek | 2 db Ar 196 hidroplán |
Páncélzat |
Övpáncél: 80 mm–100 mm Fedélzet: 40 mm Lövegtornyok: 160 mm |
Legénység | 619–1150 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsebcsatahajó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Deutschland-osztály egy három egységből álló nehézcirkáló-osztály volt, melyet a Reichsmarine építtetett meg az 1920-as évek végén és a Kriegsmarine kötelékében vettek részt a második világháborúban. Az egységei zsebcsatahajóként is ismertek különleges technikai jellemzőik miatt. A hajókat hivatalosan a versailles-i békeszerződésben előírt korlátozásokat figyelembe véve építették meg, ami Németország számára nem engedélyezte 10 000 t vízkiszorításúnál nagyobb hadihajó megépítését és ezek 28 cm-es űrméretnél nagyobb ágyúkkal való felfegyverzését. Az eredeti hivatalos besorolásuk Panzerschiff (páncélos hajó) volt, ami annak volt köszönhető, hogy konkrétan egyik korábbi kategóriába sem volt besorolható, ezért a békeszerződésben használt kifejezéssel (cuirassé, armored ship) illették. Az osztálynak három hajója épült meg, a Deutschland, az Admiral Scheer és az Admiral Graf Spee. Hivatalosan mindegyik 10 000 t vízkiszorításúnak épült, de a standard vízkiszorítása már az elsőként megépült Deutschlandnak is valójában 10 600 t volt, ami testvérhajóinál kis mértékben tovább nőtt. A hajókat számos forradalmi újítással építették meg, így ezek lettek az első hadihajók, melyeknek testét hegesztéssel illesztették össze és ezek kaptak elsőként dízelmotorokat. A hat nehézágyúja és ehhez mérten aránylag kis vízkiszorítása miatt a britek a zsebcsatahajó (pocket battleship) kifejezéssel illették őket. Német részről 1940 februárjától hivatalosan nehézcirkálóként sorolták be őket.
A három hajót 1929 és 1936 között építette meg a Deutsche Werke Kielben és a Reichsmarinewerft Wilhelmshavenben. Mind a három egység részt vett a spanyol vizeken folytatott nemzetközi őrjáratban a spanyol polgárháború idején. Eközben a Deutschland ellen támadást intézett a köztársaságiak légierejének egyik repülőgépe, amire válaszul az Admiral Scheer lövette Almería körüli köztársasági állásokat. 1937-ben az Admiral Graf Spee (röviden: Graf Spee) képviselte Németországot a VI. György brit király trónra lépésének alkalmával rendezett flottaszemlén. A háborúig hátralévő békeidőben a három hajó számos Atlanti-óceánon végrehajtott hadgyakorlaton vett részt és számos kikötőt keresett fel kapcsolatépítő célzattal.
A második világháború kitörése előtt a Deutschland és a Graf Spee kihajózott az Atlanti-óceánra, hogy támadólag léphessenek fel az ellenséges kereskedelmi hajóforgalom ellen, amennyiben a nyugati hatalmak hadat üzennének a Németországnak Lengyelország lerohanása miatt. Az Admiral Scheer ebben nem vett részt, mivel időszakos karbantartás miatt kikötőben állt. A Deutschland észak-atlanti portyája nem volt kimondottan sikeres, mivel csak három hajót fogott el és süllyesztett el. A hadműveletről való visszatérése után presztízsokokból átkeresztelték Lützow-ra. A Graf Spee kilenc kereskedelmi hajót süllyesztett el az Atlanti-óceán déli részén és az Indiai-óceánon, majd pedig a dél-amerikai partok közelében támadást intézett egy három cirkálóból álló brit hajóraj ellen. A La Plata-i csata során bár megrongálta az ellenfeleit, maga is több súlyos találatot szenvedett el és nyomában két brit cirkálóval Montevideóba hajózott. A britek megtévesztő tevékenységének és a saját hajójának rossz általános állapota miatt Hans Langsdorff sorhajókapitány, a Graf Spee parancsnoka úgy döntött, hogy maga süllyeszti el a hajóját.
A Lützow-t és az Admiral Scheert 1942-ben Norvégiába helyezték át, hogy a Szovjetunióba tartó konvojokat támadhassák. Az Admiral Scheer az 1942 augusztusában a Wunderland hadművelet keretében a Kara-tengerre hajózott át, hogy ott a szovjet kereskedelmi hajózást támadja, de jelentős eredményeket nem ért el. A Lützow 1942 decemberében részt vett a barents-tengeri csatában. Az ehhez vezető hadművelet egy konvoj elpusztítását célozta, de nem járt sikerrel. A norvégiai állomásozásuk ideje alatt mindkét hajó sérüléseket szenvedett és visszarendelték őket Németországba. Ezután a Balti-tenger mentén a szovjetek ellen nyújtottak tűztámogatást a szárazföldi csapatoknak. A háború utolsó heteiben mindkét hajót brit bombázók süllyesztették el. A Swinemünde előtti Kaiserfahrt-csatornán megfeneklett Lützow-t kiemelte és célhajóként süllyesztette el a szovjet haditengerészet, míg az Admiral Scheert részben lebontották az elsüllyedésének helyszínén, a hajótest maradványait pedig törmelékkel fedték be.
Fejlesztés
[szerkesztés]A versailles-i békeszerződés korlátozta Németország haditengerészetének méretét, ami ezután a főbb hajótípusok közül csak hat (pre-dreadnought mintájú) csatahajóval és hat könnyűcirkálóval rendelkezhetett. Ezeket nem lehetett pótolni egészen addig, míg el nem érték a 20 éves kort.[1] A csatahajók pótlását csak olyanokkal oldhatták meg, melyek 10 000 t vízkiszorításúak voltak, miközben Németország potenciális ellenfelei 35 000 t-s hajókat építhettek a washingtoni flottaegyezmény és az azt követő egyezmények alapján.[2] A szerződés maga nem szabályozta az ágyúk űrméretét,[3] de a szerződés által létrehozott NIACC (Naval Inter-Allied Commission of Control – kb.: Szövetségközi Haditengerészeti Ellenőrző Bizottság) rendelkezett olyan hatáskörrel, hogy az új hadihajók fegyverzetét szabályozza.[m 1] Az antanthatalmak feltételezték, hogy ezekkel a korlátozásokkal Németország csak a skandináv államokéihoz hasonló, csupán partvédelmi feladatokra alkalmazható haditengerészetet építhet ki.[4]
A Reichsmarine legrégebbi csatahajójának, a Preussennek a gerincét 1902-ben fektették le és emiatt már 1922-ben újat lehetett volna építeni a pótlására. Ennek megfelelően 1920-tól kezdődően tervezeteket készítettek egy új hajó elkészítéséhez. Két fő opció kínálkozott: vagy egy erősen páncélozott, lassú, és kisméretű, monitor-szerű hadihajót építenek, vagy egy nagyméretű, gyengén páncélozottat, ami egy cirkálóra hasonlít.[5] Az új típusú páncélos tervezési munkálatai 1923-ban kezdődtek, de a német gazdaság 1924-es összeomlása miatt átmenetileg szünetelt a tervezés. Hans Zenker tengernagy, a Reichsmarine parancsnoka a tervezési munka folytatását követelte, így 1925-re három új tervezet készült el. Az 1923-ban készült két vázlattal együtt így már öt eltérő tervezet állt rendelkezésre. Az első kettő közül az "I/10" jelzésű egy 32 csomó sebességű cirkáló volt, aminek a fegyverzetét nyolc darab 20,5 cm űrméretű löveg adta volna, míg a "II/10" jelű egy 22 csomós, erősen páncélozott hajó lett volna négy 38 cm-es löveggel felszerelve. Az 1925-re elkészített három tervezet ("II/30", "IV/30", és "V/30") mindegyikében a fegyverzetet hat darab 30 cm-es löveg alkotta volna, de különböző páncélvédettség mellett. A Reichsmarine ezzel szemben a 28 cm űrméretű lövegeket részesítette előnyben, hogy ne provokálja a nagyobb ágyúkkal az antanthatalmakat és a mérnökök számára is könnyebben megoldható feladatot adjanak.[3]
A Reichsmarine 1925 májusában konferenciát tartott a tervek kiértékelése céljából, de nem sikerült döntést hozni a kérdésben. Különleges fontossággal bírt a Ruhr-vidék francia megszállása, ami miatt Németország nem tudott hamar nagy űrméretű ágyúkat gyártani. A tervezési részleg újabb terveket készített, melyek közül az "I/35" egy erősen páncélozott hajó volt egyetlen, háromlöveges lövegtoronnyal a hajó elején, a "VIII/30" egy jóval gyengébb páncélzatú hajó lett volna két kétcsövű lövegtoronnyal. A Reichsmarine 1926-ra tervezte az első hajók elkészítését, de eddigre a terveket még nem véglegesítették. Az 1926-os hadgyakorlatok tapasztalatai azt mutatták, hogy a tervezési részlegnek gyorsabb hajókra lesz szüksége. Az év során két újabb tervet nyújtottak be Zenkernek.[6] A Panzerschiff A megjelöléssel megrendelt Deutschland eredeti tervei 1926-ban készültek el és 1928-ra véglegesítették őket.[7] Zenker 1927. június 11-én jelentette be, hogy a haditengerészet a számos benyújtott tervezet közül kiválasztotta azt, amelyik alapján az új hadihajót meg fogják építeni. A Reichsmarine amellett döntött mely két lövegtoronnyal rendelkezett, azokban három-három 28 cm-es ágyúval.[8]
Politikai ellenállás
[szerkesztés]Az új hadihajó megépítésével szemben jelentős volt a politikai ellenállás, ezért a Reichsmarine úgy döntött, hogy a megrendelés leadásával megvárja az 1928-as választásokat.[6] A hajók megépítése a választások egyik nagy kérdése volt, főként a szociáldemokraták számára, akik erősen ellenezték az új hajókat és az „Élelmet, nem pedig páncéloscirkálót!” jelmondattal kampányoltak.[9] 1928 májusában a választásokon a megépítésüket támogató erők kerültek többségbe, közte volt a 12 helyet szerző NSDAP is. A magas költségek miatt az építést erősen kritizáló SPD is megszavazta, miután a Hindenburg kancellár támogatását bíró védelmi miniszter, Wilhelm Groener lemondását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a hajóépítés nem kapna támogatást. 1928 októberében a kommunista párt referendumot kezdeményezett a flottafejlesztés ellen, de nem járt sikerrel és az első hadihajó megépítését 1928 novemberében engedélyezték.[6]
Mikor a tervek részletei az antanthatalmak tudomására jutottak, igyekeztek megakadályozni a hajók megépítését. A Reichsmarine felajánlotta az első hajó építésének leállítását cserébe azért, ha a Németországot beveszik a washingtoni egyezménybe és 125 000 t vízkiszorításig engedélyezik számára kapitális hadihajók építését. (A briteknek a szerződés 525 000 t kapitális hadihajót engedélyezett.) Ezzel hatályon kívül helyeződött volna a versailles-i szerződés azon pontja, mely korlátozta Németország haditengerészeti erejét. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok hajlott a német kérésnek való helyt adásra, de Franciaország nem járult hozzá a békediktátum revíziójához. Miután a Panzerschiffek nem szegték meg a versailles-i békeszerződés pontjait, az antanthatalmak tárgyalásos úton sem tudták megakadályozni a megépítésüket.[2]
A konstrukció
[szerkesztés]Általános jellemzők
[szerkesztés]A három Deutschland-osztályú egység méretei kis mértékben eltértek egymástól. Megépítésekor 181,7 m volt a vízvonal menti hosszúsága és 186 m a teljes hosszúsága mindnek. A Deutschland és a Admiral Scheer a klipperekéhez hasonló „atlanti orrt” (Atlantikbugot) kapott 1940-41 során, amivel a teljes hosszúságuk 187,9 m-re nőtt. A szélesség a Deutschland esetében 20,69 m, az Admiral Scheer esetében 21,34 m, míg az Admiral Graf Spee esetében 21,65 m volt. A Deutschland és az Admiral Scheer standard merülése 5,78 m, teljes terhelés melletti merülése 7,25 m volt. A Graf Spee esetében ezek az értékek valamivel nagyobbak, 5,8 m illetve 7,34 m voltak. A hajók vízkiszorítása is építésük sorrendje szerint növekedett. A Deutschland standard vízkiszorítása 10 800 t, az Admiral Scheeré 11 740 t, a Graf Spee-é 12 540 t volt. A teljes terhelés melletti vízkiszorításuk ennél jelentősen nagyobb volt: 14 500 t, 13 880 t illetve 16 280 t.[7] Hivatalosan mind a hármat 10 000 t standard vízkiszorításúnak adták meg, hogy a versailles-i békeszerződés korlátozásainak megfeleltessék őket.[10]
A hajótesteket keresztirányú acélkeretekkel építették és a több mint 90%-ukat hegesztéssel illesztették össze az addig megszokott szegecselés helyett. Ezzel az eljárással 15%-kal tudták csökkenteni a hajótest teljes tömegét,[11][7] mivel megspórolták a szegecsekből és a lemezek átlapolásából fakadó többletsúlyt. A súlycsökkentés érdekében sok helyen alkalmaztak alumíniumötvözeteket. Az így megspórolt súlyt így a fegyverzet erősítésére és a páncélvastagság növelésére fordíthatták.[12] A páncélzatot bevonták a hajótest szerkezetébe, így az nem csak a védelmet szolgálta, hanem a szerkezeti szilárdsághoz is hozzájárult. A hajótest 12 vízhatlan rekeszre volt osztva a válaszfalak révén és gerincének 92%-án kettős fenékkel rendelkezett. Az eredeti tervek alapján a hajón 619 fő teljesített szolgálatot, köztük 33 tiszt. 1935-öt követően ezt jelentősen megnövelték 951-1070 főre (közte 30 tiszttel). Egy hajóraj-zászlóshajóként szolgáló egységre ezen felül még 17 tiszt és 85 sorállományú érkezett. A másodzászlóshajóra 13 tiszt és 59 sorállományú érkezett létszám felett. A hajók számos kisebb vízi járművet szállítottak magukkal, köztük két naszádot, két parancsnoki motorcsónakot, egy bárkát (barkaszt), egy pinassét, és két dingit.[7]
A Kriegsmarine értékelése szerint az osztály hajói jó tengerjáró járművek voltak, melyeknek csekély volt az oldalirányú kilengése. Az eredeti, függőleges orrkialakítással a szemből érkező hullámok esetén sok víz került a hajótestbe, de az Atlantikbug kialakítással 1940-41-ben ez jelentősen javult. A hajók nagyon könnyen manőverezhetőek voltak, főleg akkor, mikor a dízelmotorok manőverezéshez kialakított azon beállításait használták, amivel a hajtóművek egyik felét hátramenetbe kapcsolták. Erős fordulók esetén 13%-ig dőltek meg. Az alacsony kialakítású tatfedélzetet a hátulról érkező hullámok vízzel árasztották el és emiatt az ott tárolt felszerelést gyakran elragadta a tenger.[7]
Hajtómű
[szerkesztés]A Deutschland-osztály hajóit négy darab kilenchengeres, kettős működésű, kétütemű MAN-dízelmotorral építették meg.[7] A teljesen dízelmotorokkal való meghajtás ilyen méretű hadihajóknál radikális újdonságnak számított és jelentős súlymegtakarítást eredményezett.[12] A dízelmotorok az AG Vulcan által gyártott tengelykapcsolók segítségével hajtották meg a hajócsavarok tengelyeit, melyek végén egy háromszárnyú, 4,4 m átmérőjű hajócsavar volt. A Vulcan által gyártott szerkezet egy vízzel és olajjal töltött hidromechanikai kuplung volt, ami azzal az előnnyel bírt, hogy a motorokat egymástól függetlenül be lehetett indítani vagy karbantartások céljából le lehetett állítani. A hajtóművek 450 fordulat/perc fordulatszámon egyenként 6750 le (4960 kW) teljesítményt adtak le. Ez a motortípus az 1909-ben a Császári Haditengerészet részére Wilhelm Laudahn vezetésével a csatahajók számára kifejlesztett és megépített 12000 le-s dízelmotor továbbfejlesztése volt. A hajót ezen hajtóművekhez igazítva tervezték meg. melyek a korábbi turbinákhoz képest kisebb kezelőszemélyzetet igényeltek.[13]
Az aggodalmak ellenére a hajtómű sikeresnek bizonyult, mindenekelőtt a túl erősnek vélt vibrációt sikerült kordában tartani. Nagy előnynek számított a bonyolultabb gőzturbinákkal szemben a nagy hatótávolság, a tömeg megspórolása, a könnyebb karbantarthatóság, valamint jelentős taktikai előnynek számított az, hogy a motorok azonnal felpörgethetőek voltak és nem kellett hosszadalmasan várakozni, mint a turbinák esetében a kazánok felfűtésére. A dízelmeghajtás olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Z terv csaknem minden hajóját ilyennel tervezték felszerelni, még a H-osztályú szupercsatahajókat is.
A Deutschland eredetileg 3,7 m átmérőjű hajócsavarokat kapott, de ezeket később lecserélték a nagyobbakra. A hajtóművek teljesítményét 54 000 le-re becsülték, amivel 26 csomós sebességet lehetett elérni. A várt fordulatszámot nem érték el a próbajáratok során, de ezzel együtt is meghaladták a tervezett végsebességet. A Deutschland hajtóművei 48 390 le teljesítmény leadására voltak képesek, amivel 28 csomó volt a sebessége, az Admiral Scheernek 52 050 le-vel 28,3 csomó, a Graf Spee hajtóműveinek teljesítményéről nem maradtak fent adatok, de a próbajáratokon 29,5 csomó végsebességet ért el.[7]
A Deutschland 2570 t gázolajat tudott magával vinni, amivel a hatótávolsága 17 400 tmf (32 200 km) volt 13 csomóval való haladás mellett. Egy csomóval nagyobb sebesség 16 600 tmf-re csökkentette a hatótávolságot. 20 csomó mellett a hatótávolság 10 000 tmf (18 500 km) volt. Az Admiral Scheer 2410 t gázolajat szállíthatott és ennek megfelelően a hatótávolsága is valamivel kisebb volt, 9100 tmf (16 900 km). A Graf Spee üzemanyagtartályaiban 2410 t gázolajnak volt hely, amivel a 8900 tmf-t (16 500 km) tudott megtenni. Az elektromosságot két dízelmotor által hajtott négy generátor állította elő. Az összteljesítményük a Deutschland esetében 2160 kW, a Admiral Scheernél 2800 kW, a Graf Spee esetében 3360 kW volt, mindegyik hajó esetében 220 volt hálózati feszültséggel. A kormányzást egyetlen kormánylapáttal oldották meg.[7]
Fegyverzet
[szerkesztés]A három Deutschland-osztályú hajó fő fegyverzete hat darab 28 cm űrméretű, 52 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúból állt (típusjelzése: 28 cm Sk C/28)[m 2] haditengerészeti ágyú volt, melyeket két lövegtoronyban helyeztek el.[7] A tornyok Drh LC/28[m 3] típusjelzésűek voltak és a csövek 40 fokos emelését,[14] és -8 fokos süllyesztését tették lehetővé.[7] A legnagyobb emelkedési szög 36 475 m-es maximális lőtávolságot tett lehetővé. A 300 kg-os lövedéket 910 m/s torkolati sebességgel lőtték ki.[14] Az ágyúk lőszerjavadalmazása eredetileg 630 darab nehézgránát volt, amit később 720 darabra növeltek.[7] A nagyobb űrméret mellett a Deutschland-osztály új lövegtorony-konstrukciója lehetővé tette, hogy a középső lövegeket ugyanolyan gyorsan utántöltsék, mint a két szélsőt. Az új technikai megoldás jóval nagyobb tűzgyorsaságot tett lehetővé.
A nehéztüzérség lövedékeinek ballisztikai tulajdonságai[15]
Távolság [m] |
Csőemelkedés [°] |
Becsapódási szög [°] |
Lövedék sebessége [m/sec] |
---|---|---|---|
5000 m | 1,9° | 2,4° | 752 m/s |
10000 m | 4,5° | 6,0° | 611 m/s |
15000 m | 8,0° | 11,8° | 493 m/s |
20000 m | 12,5° | 21,4° | 407 m/s |
25000 m | 18,6° | 34,2° | 360 m/s |
30000 m | 26,3° | 46,4° | 353 m/s |
35000 m | 36,4° | 56,0° | 380 m/s |
36475 m | 40,0° | – | – |
A másodlagos tüzérség nyolc 15 cm Sk C/28 típusjelzésű lövegből (L/55),[7] melyeket mind önálló MPLC/28 lövegtalpakon helyeztek el a hajó középső részén.[16] Ezek a lövegtalpak +35 fokos emelkedést és –10 fokos süllyesztést tettek lehetővé, mely előbbivel a löveg maximális lőtávolsága 25 700 m volt. A lőszerkészletük 800 darabos volt, amit később 1200-ra növeltek.[7] A 15 cm-es lövedékek 45,3 kg-ot nyomtak és 875 m/s volt a torkolati sebességük.[16] A hajók fegyverzetéhez tartozott még nyolc darab 53,3 cm-es torpedóvető cső, melyek a süllyesztett tatfedélzeten kaptak helyet két.[7]
Megépítésükkor a légvédelmük három darab, külön lövegtalpakon elhelyezett 8,8 cm-es légvédelmi ágyúból (8,8 cm Sk L/45) állt. Ezeket 1935-ben hat darab 8,8 cm Sk C/31 típusjelzésű ágyúval cserélték le, melyeket három duplacsövű lövegtalpon helyeztek el. A Graf Speet és a Deutschlandot 1938-ban és 1940-ben átfegyverezték és hat darab 10,5 cm FlaK 38-ast (L/65) kaptak, szintén duplacsövű lövegtalpakon. Ezen felül négy darab 3,7 cm-es gépágyút (3,7 cm Sk C/30), majd először 10 darab 2 cm-es gépágyút kaptak, amiknek a számát a Deutschland esetében 28-ra növelték. Az Admiral Scheer légvédelmét 1945-ig hat darab 4 cm-es Bofors gépágyúval, 8 darab 3,7 cm-es gépágyúval és 33 darab 2 cm-es gépágyúval növelték.[7]
Páncélzat
[szerkesztés]A hajók övpáncélzata eltérő, de minimum 80 mm vastag volt középen és a központi citadella két vége felé 60 mm-re vékonyodott. Az orr és a tat a vízvonal mentén nem volt védve. A páncélöv meg volt döntve, hogy ezzel is növeljék a védelmi képességeit, és egy 20 mm-es vastagságú hosszanti repeszvédő válaszfal húzódott mögötte. A Deutschlandnál és az Admiral Scheernél a páncélöv felső pereme a páncélfedélzet szintjéig felnyúlt. Az Admiral Graf Spee esetében ez egy fedélzettel magasabbig ért fel.[17] A víz alatti védelmet szolgáló torpedóválaszfal vastagsága a Deutschland esetében 45 mm, a testvérhajói esetében 40 mm volt. A Deutschland felső fedélzetének páncélvastagsága 18 mm volt, a fő páncélfedélzeté 18–40 mm. Az Admiral Scheer és a Graf Spee felső fedélzete 17 mm vastagságú páncéllal volt borítva, míg a páncélfedélzet 17–45 mm vastagságú volt. A Deutschland és az Admiral Scheer esetében a páncélfedélzet nem húzódott végig a teljes hosszukon súlymegtakarítási okokból, de a Graf Spee esetében ezt már kiküszöbölték. Ehhez hasonlóan a Deutschland és az Admiral Scheer torpedóválaszfala véget ért a kettős fenékkel egyvonalban, de az utolsóként épült Graf Speenél már a külső hajótestig elért.[18] Az elülső parancsnoki tornyot oldalról 150 mm, felülről 50 mm, a hátulsó parancsnoki tornyot oldalt 50 mm, felül 20 mm vastag páncélzat védte. A lövegtornyok homlokpáncélja 140 mm, oldalsó páncélzata 85 mm, tetőpáncélja 85–150 mm vastag volt. Az önálló forgótalpakon elhelyezett 15 cm-es ágyúk lövegpajzsa 10 mm-es volt és a repeszek elleni védelmet szolgálta.[7]
Az Admiral Scheer és a Graf Spee páncélzata valamivel erősebb volt, mint a Deutschlandé. A Deutschland barbettái 100 mm, a testvérhajóké már 125 mm vastag volt. Az Admiral Scheer övpáncélzata valamivel erősebb lett, a Graf Spee-nél már 100 mm volt az 50–80 mm helyett. A fő páncélfedélzet is erősebb lett, néhol elérve a 70 mm-es vastagságot is.[19]
A sajátos tervezési megközelítésnek köszönhetően a hajók néhány évig gyorsabbaknak számítottak a náluk nagyobb tűzerővel rendelkező, és tűzerősebbnek minden náluk gyorsabb hadihajónál – leszámítva a japán Kongó-osztály négy csatacirkálóját és a három brit csatacirkálót (Hood, Renown, Repulse). Különösen a többi haditengerészet nehézcirkálóit érintette hátrányosan az új típusú német hadihajók megjelenése, mivel hasonló méretük ellenére nem voltak erősebben védettek, de a náluk rendszeresített 203 mm-es lövegeknek sem a hatótávolsága, sem az átütőereje nem vetekedhetett azok 280 mm-es lövedékeiével.
Besorolás
[szerkesztés]A Kriegsmarine eredetileg "Panzerschiff" névvel osztályozta a hajókat, de 1940 februárjában a két megmaradt egységet nehézcirkálóvá minősítették át.[20] A hat 28 cm-es lövegből álló nehéztüzérségük, nagy sebességük és nagy hatótávolságuk miatt jóval használhatóbbak voltak nyílttengeri bevetésekre, mint a pre-dreadnought csatahajók, melyek leváltására megépítették őket.[21] Emiatt főként a brit sajtóban „zsebcsatahajóként” (pocket battleship) emlegették őket. A Jane's Fighting Ships 1938-as kiadása úgy fogalmazott, hogy a Deutschland-osztály egységei „hivatalosan Páncélos Hajókként (Panzerschiffe) vannak megadva és közismerten mint ’Zsebcsatahajó’ utalnak rájuk. Lényegében különösen erős páncélos cirkálóknak feleltethetők meg.”[22]
Megépítés
[szerkesztés]A Deutschland gerincét a kieli Deutsche Werke hajógyárban fektették le 1929. február 5-én.[4] Az építési szerződésben Panzerschiff A néven szerepelt, míg a flottánál ekkor Ersatz Preussen-ként szerepelt. Az építési száma 219 volt.[7] Vízrebocsátására 1931. május 19-én került sor és Heinrich Brüning kancellár végezte a keresztelését. Brüning még tartotta az ünnepi beszédét, mikor a hajótest véletlenül csúszni kezdett le a sólyáról.[23] A felszerelési munkálatok elvégzése után az első menetpróbákra 1932 novemberében került sor[24] és a Reichsmarine 1933. április 1-én vette át.[25]
A Deutschland megépítésének engedélyezése után is megmaradt a jelentős politikai ellenállás a flottafejlesztéssel szemben és a második egység, az Admiral Scheer körül politikai válság alakult ki, amit végül a szociáldemokraták szavazástól való tartózkodása oldott fel. Az ellenállás eredményeképpen a Panzerschiff B megépítését 1931-ig nem engedélyezték.[26] A névleg a Lothringen csatahajó pótlására szánt egység (Ersatz Lothringen) gerincét 1931. június 25-én fektették le a Reichsmarinewerftnél Wilhelmshavenben[4] 123-as építési számmal.[7] A vízrebocsátására 1933. április 1-én került sor és Marianne Besserer, Reinhard Scheer tengernagy lánya végezte a keresztelését.[27] Másfél évvel később, 1934. november 12-én fejezték be a felszerelését és a flotta ezen a napon vette át.[28]
Az Admiral Graf Speet Panzerschiff C névvel a Reichsmarine a Kriegsmarinewerfttől rendelte meg a Braunschweig pre-dreadnought csatahajó pótlására (Ersatz Braunschweig).[7] A gerincét 1932. október 1-én fektették le[4] 125-ös építési számmal.[7] A vízrebocsátására 1934. június 30-án került sor és keresztelését a névadó Maximilian von Spee tengernagy lánya végezte.[29] Bő másfél évvel később készült el, 1936. január 6-án, és ezen a napon vette át a haditengerészet.[28]
Átalakítási tervek
[szerkesztés]Miután Hitler 1943 január végén a két megmaradt egység lebontására adott parancsot, megvitatták azt a lehetőséget is, hogy ehelyett repülőgép-hordozóvá lehetne átalakítani őket. A hajókat ehhez 20 méterrel hosszabbították volna meg, ami 2000 t acélt és 400 munkást kötött volna le. Az átalakításhoz szükséges időt két évre becsülték. A felszállófedélzetük mindössze 10 méterrel lett volna csak rövidebb, mint a hasonló módon átépíteni szándékozott Seydlitzé, melyet 1942-ben készítettek fel az átalakításra. A sebességük 28 csomó maradt volna. Ezt a tervet végül elvetették.[30]
Az osztály egységei
[szerkesztés]Hajó | Névadó | Építő | Gerincfektetés | Vízrebocsátás | Átadás | Sorsa |
---|---|---|---|---|---|---|
Deutschland Lützow[31] | Németország | Deutsche Werke, Kiel | 1929. 02. 05. | 1931. 05. 19. | 1933. 04. 01. | Lőgyakorlaton elsüllyesztve 1947 júliusában. |
Admiral Scheer | Reinhard Scheer | Reichsmarinewerft, Wilhelmshaven | 1931. 06. 25. | 1933. 04. 01. | 1934. 11. 12. | Légitámadásban elsüllyedt. (1945. 04. 09.) |
Admiral Graf Spee | Maximilian von Spee | 1932. 10. 01. | 1934. 06. 30. | 1936. 01. 06. | Legénysége elsüllyesztette Montevideo előtt a La Plata-i csata után. (1939. 12. 17.) |
- Megjelenésbeli különbségek a testvérhajók között
A Deutschland az Admiral Scheertől és az Admiral Graf Speetől három fő ismertetőjegyében különbözött:
- Megépítésétől csőformájú toronyárbóccal rendelkezett (az Admiral Scheer csak az 1939-40-es átépítése során kapott hasonlót, a Graf Spee egyáltalán nem).
- A parancsnoki híd félköralakú volt, a távmérő a híd tetején kapott helyt, közvetlenül a toronyárbóc előtt.
- A katapult a toronyárbóc és a kémény mögött volt, míg a testvérhajóinál a kémény mögött.
Az Admiral Scheer és a Graf Spee egymástól főként a toronyárbóc alapján különböztethető meg:
- Az Admiral Graf Spee toronyárbócának elején egy névtábla volt látható Coronel felirattal, ami a névadó tengernagy első világháborúban aratott győzelmére utalt. Ilyen tábla az Admiral Scheer toronyárbócán nem volt, hanem a hajó orrán lévő címerben szerepelt a Skagerrak felirat, utalva a névadó tengernagy első világháborús (taktikai) győzelmére.
- Az Admiral Scheer az átépítése után szintén csőárbócot kapott az addigi robusztus toronyárbóc helyett, mely azonban szögletesebb volt a Deutschlandénál.
Deutschland
[szerkesztés]A Deutschland részt vett a spanyol polgárháború idején a Benemavatkozási Bizottság által életre hívott őrjáratokban a spanyol partok előtt. Eközben egy alkalommal köztársasági repülőgépek intéztek ellene támadást.[32] A második világháború kezdetén az Atlanti-óceán északi részén cirkált, készen arra, hogy az ellenséges hajóforgalom ellen támadást intézzen. A hadműveletet erősen hátráltatta a rossz időjárás, ami közrejátszott abban, hogy csak három kereskedelmi hajót süllyesztett el. Hazatérése után átkeresztelték Lützow-ra.[33][34] Ezt követően részt vett a Norvégia megszállását célzó Weserübung hadműveletben. A drøbaksundi csata során sérüléseket szenvedett el és ezek kijavítására visszarendelték Németországba. Útban hazafelé megtorpedózta egy brit tengeralattjáró, ami súlyos károkat okozott.[35]
A javításokkal 1941 márciusában végeztek és a Lützowot már júniusban visszairányították Norvégiába. Út közben azonban ismét megtorpedózta egy brit torpedóbombázó, ami jelentős javítási munkálatokat tett szükségessé, amik 1942 májusáig eltartottak. Ezután ismét Norvégiába helyezték át, ahol a Szovjetunióba tartó konvojok ellen tervezték alkalmazni. A PQ 17 jelű konvoj ellen tervezett Rösselsprung-hadművelet során zátonyra futott, ami miatt újfent vissza kellett térnie Németországba. Innen visszatérve részt vett a barents-tengeri csatában a Hipper nehézcirkálóval, melynek során sikertelenül próbálták megsemmisíteni a JW 51B jelzésű konvojt. A hajtóműproblémái miatt számos javításon, majd 1943 végén átfogó karbantartáson esett át, ami után már a Balti-tengeren maradt.[36] 1945 áprilisában brit bombázók süllyesztették el az Usedom szigetét átszelő Kaiserfahrt-csatornán.[37] A sekély vízben megfeneklett Lützow ezután lövegeivel a szovjet csapatok elleni szárazföldi harcot támogatta egészen 1945. május 4-ig, mikor a legénysége harcképtelenné téve elhagyta.[25][38] A szovjet haditengerészet 1947-ben kiemelte és az ezt követő két év alatt a nyugati írások szerint lebontották.[39] A szovjet archívumok dokumentumait a 2000-es évek elején tanulmányozó német Hans Georg Prager történész azonban olyan információkra bukkant, miszerint a hajót a szovjetek 1947 júliusában célhajóként süllyesztették el.[40]
Admiral Scheer
[szerkesztés]Az Admiral Scheer több alkalommal vett részt a spanyol partok előtti küldetésen a polgárháború alatt, ahol a Deutschlandot ért légitámadás után megtorlásul lövette Almería kikötőjét.[27] A második világháború kezdetén időszakos karbantartáson esett át, így nem vett részt atlanti-óceáni bevetésen a testvérhajóihoz hasonlóan.[41] Az első bevetése egy dél-atlanti portyázás (kereskedelmi háború) volt 1940 októberétől, aminek során rövid időre az Indiai-óceánon is tevékenykedett.[42] A bevetése során 113 223 BRT hajóteret süllyesztett el,[43] amivel a második világháború legsikeresebb kereskedelmi háborút vívó felszíni hadihajója lett.[44]
A Németországba való visszatérés után ezt az egységet is Norvégiába helyezték át, hogy a Szovjetunióba tartó konvojok ellen vethessék be. A Tirpitz csatahajó társaságában részt vett a PQ 17 konvoj elleni, megszakított támadásban. A hadműveletet azután fújták le, hogy azt nem sikerült meglepetésszerűen végrehajtani. Egy önálló hadművelete volt a Wunderland-hadművelet, melynek során a Kara-tengeren igyekezett a szovjet hajóforgalmat megzavarni.[45] Németországba 1942 végén visszatérve kiképzőhajóként szolgált egészen 1944 végéig, mikor a szárazföldi csapatoknak nyújtott tűztámogatást a szovjetek ellen. 1945. április 9-én brit bombázók süllyesztették el Kielben. A háború után részben lebontották, az elsüllyedése helyén maradt maradványait betemették a terület rakparthoz való feltöltésekor.[46][47]
Admiral Graf Spee
[szerkesztés]Az Admiral Graf Spee átfogó gyakorlatozásokat végzett a Balti-tengeren és az Atlanti-óceánon, mielőtt részt vett volna öt benemavatkozási őrjáraton a spanyol partok előtt 1936–1938 között. A Graf Spee képviselte Németországot a VI. György brit uralkodó koronázása alkalmából tartott flottaszemlén Spitheadnél 1937 májusában.[48] A második világháború kitörése előtti hetekben az Atlanti-óceánra irányították, hogy megfelelő pozíciót vehessen fel a kereskedelmi hajóforgalom zavarásához abban az esetben, ha Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzenne Németországnak.[2] 1939 szeptembere és decembere között kilenc kereskedelmi hajót süllyesztett el összesen 50 089 BRT hajótérrel,[49] mire válaszul a brit és francia haditengerészetek számos hajórajt állítottak össze az elfogására. Az így lekötött erők között volt négy repülőgép-hordozó, két csatahajó és egy csatacirkáló.[50]
Az Graf Spee-t a portyázásai során az Altmark ellátóhajó támogatta.[51] Dél-Amerika partjai közelében három brit cirkálóval került harcérintkezésbe a La Plata-i csata során 1939. december 13-án. Egy nehézcirkálót súlyosan, egy könnyűcirkálót könnyebben megrongált, de maga is jelentős károkat szenvedett, ami miatt a parancsnoka, Hans Langsdorff sorhajókapitány Montevideóba hajózott vele.[52] Langsdorff a brit megtévesztő akciók hatására meg volt győződve arról, hogy jelentős haderő közeledik Montevideóhoz és a hajója hajtóműveinek rossz állapota miatt nem fog tudni kitérnie előlük, sőt úgy vélte, sehogyan sem fog tudni visszatérni Németországba, ezért úgy döntött, a hajóját maga süllyeszti el. Három nappal az önelsüllyesztés után Langsdoff saját kézzel vetett véget életének. A Graf Speet részben helyben lebontották, de egyes részei továbbra is láthatók a La Plata vizében.[28][53]
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Például a Reichsmarine a Königsberg-osztályú könnyűcirkálókat 19 cm-es lövegekkel kívánta felfegyverezni, szemben az Emden korábbi 15 cm-es ágyúival, de a NIACC megtiltotta a nagyobb kaliberű lövegek alkalmazását. – O’Brien 112–113. o.
- ↑ A megjelölésben az Sk a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az C/28 a löveg kifejlesztésének évét adja meg (1928).
- ↑ A német rövidítés feloldása: Drehbare Lafette Construktionsjahr [19]28
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Williamson, 3. o.
- ↑ a b c Bidlingmaier, 73. o.
- ↑ a b Preston 2002, 117. o.
- ↑ a b c d Sieche, 227. o.
- ↑ Whitley, 63. o.
- ↑ a b c Preston 2002, 118. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Gröner, 60. o.
- ↑ Williamson, 4. o.
- ↑ Sieche, 219. o.
- ↑ Pope, 3. o.
- ↑ Breyer, 288. o.
- ↑ a b Bidlingmaier, 75. o.
- ↑ Hugh und David Lyon. Kriegsschiffe von 1900 bis heute Technik und Einsatz. Köln: Buch und Zeit Verlagsgesellschaft mbH (1978)
- ↑ a b Campbell, 232. o.
- ↑ 28 cm/52 (11”) SK C/28. (Hozzáférés: 2021. december 15.)
- ↑ a b Campbell, 241. o.
- ↑ Breyer, 289, 291. o.
- ↑ Breyer, 288, 291. o.
- ↑ Whitley, M.J. German Capital Ships of World War Two, Arm and armour press, London 1989
- ↑ Gröner, 60–62. o.
- ↑ Preston 1977.
- ↑ Jane's, 228. o.
- ↑ Hildebrand, Röhr, & Steinmetz, 255. o.
- ↑ Williamson, 10. o.
- ↑ a b Gröner, 61. o.
- ↑ Meier-Welcker et al., 435. o.
- ↑ a b Williamson, 24. o.
- ↑ a b c Gröner, 62. o.
- ↑ Williamson, 39. o.
- ↑ Breyer, 291. o.
- ↑ 1940. február 15-én Lützow-ra átnevezve.
- ↑ Williamson, 14. o.
- ↑ Williamson, 15–16. o.
- ↑ Whitley, 68. o.
- ↑ Williamson, 17–18. o.
- ↑ Williamson, 18–20. o.
- ↑ Rohwer, 409. o.
- ↑ Williamson, 21. o.
- ↑ Whitley, 69. o.
- ↑ Prager, 317–320. o.
- ↑ Williamson, 33. o.
- ↑ Williamson, 33–34. o.
- ↑ Rohwer, 65. o.
- ↑ Hümmelchen, 101. o.
- ↑ Williamson, 34–35. o.
- ↑ Sieche, 228. o.
- ↑ Williamson, 36–37. o.
- ↑ Williamson, 40. o.
- ↑ Bidlingmaier, 94. o.
- ↑ Rohwer, 6. o.
- ↑ Williamson, 41. o.
- ↑ Williamson, 41–42. o.
- ↑ Williamson, 42–43. o.
Források
[szerkesztés]- Bidlingmaier, Gerhard. KM Admiral Graf Spee, Warship Profile 4. Windsor: Profile Publications, 73–96. o. (1971). OCLC 20229321
- Breyer, Siegfried. Battleships and Battlecruisers of the World, Translated by Alfred Kurti, London: McDonald & Jane's (1973). ISBN 978-0-356-04191-9
- Campbell, John. Naval Weapons of World War II. London: Conway Maritime Press (1985). ISBN 978-0-87021-459-2
- Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis: Naval Institute Press (1990). ISBN 978-0-87021-790-6
- Die Deutschen Kriegsschiffe. Ratingen: Mundus Verlag (1993). ISBN 978-3-8364-9743-5
- Hümmelchen, Gerhard. Die Deutschen Seeflieger 1935–1945 (német nyelven). Munich: Lehmann (1976). ISBN 978-3-469-00306-5
- Jane's Fighting Ships (1939). OCLC 46977142
- Deutsche Militärgeschichte 1648–1939. Herrsching: Pawlak (1983). ISBN 978-3-88199-112-4
- O'Brien, Phillips Payson. Technology and Naval Combat in the Twentieth Century and Beyond. London: Frank Cass (2001). ISBN 978-0-7146-5125-5
- Pope, Dudley. The Battle of the River Plate: The Hunt for the German Pocket Battleship Graf Spee. Ithaca: McBooks Press (2005). ISBN 978-1-59013-096-4
- Prager, Hans Georg. Panzerschiff Deutschland, Schwerer Kreuzer Lützow : ein Schiffs-Schicksal vor den Hintergründen seiner Zeit (német nyelven). Hamburg: Koehler (2002). ISBN 978-3-7822-0798-0
- Preston, Antony. Battleships 1856-1977. Phoebus Publishing Co (1977). ISBN 0-89009-126-9
- Preston, Antony. The World's Worst Warships. London: Conway Maritime Press (2002). ISBN 978-0-85177-754-2
- Rohwer, Jürgen. Chronology of the War at Sea, 1939–1945: The Naval History of World War Two. Annapolis: US Naval Institute Press (2005). ISBN 978-1-59114-119-8
- Sieche, Erwin. Germany, Conway's All the World's Fighting Ships, 1922–1946. London: Conway Maritime Press, 218–254. o. (1992). ISBN 978-0-85177-146-5
- Whitley, M. J.. Battleships of World War II. Annapolis: Naval Institute Press (1998). ISBN 978-1-55750-184-4
- Williamson, Gordon. German Pocket Battleships 1939–1945. Oxford: Osprey Publishing (2003). ISBN 978-1-84176-501-3
További információk
[szerkesztés]- Kriegsmarine Armoured Ships (Panzerschiffe). (Hozzáférés: 2021. december 13.)
- Panzerschiffe. (Hozzáférés: 2021. december 15.) (Rövid áttekintés az osztály hajóiról) (angolul)
- Zsebcsatahajók. (Hozzáférés: 2021. december 15.) (Többrészes, részletes ismertető a Deutschland-osztály hajóiról)