Ugrás a tartalomhoz

Abhiszamajálankára

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Abhiszamajálankára („Az élénk megvalósítás dísze”, rövidítése: AA) az öt szanszkrit nyelvű mahájána szútra közül az egyik, amelyet a hagyományok szerint Maitréja bódhiszattva közölt Aszangával a 4. században, Északnyugat-Indiában. Egyes tudósok (Erich Frauwallner, Giuseppe Tucci, Hakiju Ui) a szöveg szerzőjét úgy nevezték el, hogy Maitréja-nátha („Maitréja úr”), hogy elkerüljék a természetfeletti sugallat misztériumát, viszont ne is tulajdonítsák Aszanga személyének.

Hszüan-cang egyszer sem említette az Abhiszamajálankárát, jóllehet éveket töltött el a Nálanda egyetemen Indiában a 7. század elején, és a Maitréja-Aszanga hagyomány mesterévé vált. Erre az az egyik lehetséges magyarázat, hogy a szöveg csak később készült és csak a legitimitás miatt tulajdonították Maitréja-Aszangának. Akkor azonban felmerül a kérdés, hogy hogyan létezhetnek a korábbi AA szövegmagyarázatok, amelyeket Arja Vimuktiszena (általában 6. századra datálják, valószínűleg megbízhatatlan forrásnak számít Táranátha (egy dzsonang láma volt)[1] és Haribhadra (8. század vége), buddhista filozófus.

Az Abhiszamajálankára nyolc fejezete 273 versszakból áll. Velős tartalma nyolc kategóriában és hetven témában foglalja össze a Pradzsnyápáramitá szútrákat, amelyeket a madhjamaka filozófiai iskola a legvégső igazság megnyilvánulásának tekint. Gareth Sparham és John Makransky úgy vélik, hogy a 25 000 soros verzió szövegmagyarázata, bár ez egyértelműen nem derül ki a szövegből. Haribhadra, szövegmagyarázata a 8000 soros Pradzsnyápáramitá szútrára épül. Eszerint az Abhiszamajálankára az összes Pradzsnyápáramitá szútrának a szövegmagyarázata egyszerre,[2] és ezt a nézetet általánosan elfogadták a különböző hagyományokban is.

Néhány tudós az Abhiszamajálankárát a Pradzsnyápáramitá tartalomjegyzékéhez hasonlítja.[3] Edward Conze úgy véli, hogy a számozott témák és a Pradzsnyápáramitá tartalma közötti megfelelőség nem mindig egyértelmű[4] és olykor erőltetett.[5] Az Abhiszamajálankáráról úgy tartják széles körben, hogy elmagyarázza a Pradzsnyápáramitá rejtett jelentését, mintegy utalva arra, hogy a szövegben szó szerint nem szerepelnek.[6] Felfedezhetőek azonban bizonyos filozófiai különbségek a két mű között. Conze és Makransky szerint az Abhiszamajálankára csupán a Pradzsnyápáramitá újraértelmezésére tett kísérlet.[7]

Az Abhiszamajálankárát a tibeti buddhizmus összes hagyományvonalában tanítják, és a legfőbb gelug kolostorokban a gese tanulmányok öt fő tanulmánya közé tartozik. Alexander Berzin úgy véli, hogy a korábban említett Haribhadra szövegmagyarázata miatt lehet jelentős ez a szöveg a tibeti hagyományokban és más hagyományokban nem. Haribhadra Sántaraksita tanítványa volt, aki korai indiai hittérítőként érkezett a himalájai birodalom területére.Dzse Congkapa írásaiban az Abhiszamajálankára az Atísa által alapított lamrim hagyomány alapszövegeként szerepel.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lásd: 9. fejezet - Makransky.
  2. Sparham, AA vol. 1, p. xiv; Makransky, 129. o.
  3. Köztük Edward Conze (The PP Literature, 104. o.) és James Apple (Stairway to Nirvana, 49. o.)
  4. A Large Sutra előszavában, 10. o.
  5. Az AA fordításából, 10. o.
  6. Sparham, AA vol. 1, 20. o.
  7. Conze, The PP Literature, 104. o.; Makransky, 10. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]