A csodacsatár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A csodacsatár
1957-es magyar film
Rendező Keleti Márton
Műfaj szatíra, vígjáték
Forgatókönyvíró Méray Tibor
Főszerepben Feleki Kamill
Pongrácz Imre
Ungváry László
Puskás Ferenc
Hidegkuti Nándor (cenzúrázott változat)
Zene Bródy Tamás
Operatőr Pásztor István
Vágó Zákonyi Sándor
Jelmeztervező Márk Tivadar
Gyártás
Gyártó Mafilm Hunnia Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 90 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Mokép
BemutatóMagyarország 1957. szeptember 12.
Korhatár12 III. kategória (NFT/1489/2014)
További információk
SablonWikidataSegítség

A csodacsatár egy 1956-ban forgatott, fekete-fehér magyar szatirikus filmvígjáték, melynek rendezője Keleti Márton, írója pedig Méray Tibor volt. A címszereplő Puskás Ferenc. A film eredetileg tervezett bemutatója 1956. november 8-án lett volna, de közbeszólt a történelem, így végül 1957. szeptember 12-én került sor a premierre.

Futboliában ma már csak ez az egy nóta jár, ezt zengi minden madár: ó, csoda-, csoda-, csodacsatár!

Történet[szerkesztés]

Bizonyos pontosításokkal, részlet Szilágyi Gábor, Életjel című könyvéből: A cselekmény a képzeletbeli Futbolia fővárosában, Boffside-ban játszódik. Az Óceáni Kupáért küzdő futbol válogatott elvesztette mérkőzését Rugania csapata ellen. A lelátókon és a díszpáholyban óriási az elégedetlenség. Duca tengernagy (Ungváry László) segédtisztje, Venturo kapitány (Mányai Lajos) az összehívott minisztertanács előtt jelenti be: a városban tüntetnek, az emberek kirakatokat törnek be, és a kormány lemondását követelik. A helyzet súlyos. Jövő vasárnap négy góllal kell legyőzni Cornerland csapatát ahhoz, hogy Futbolia megnyerje a kupát. Duca teljhatalmat kér („a labdarúgást illetően"), hogy megmentse a helyzetet.

Svájcba utazik Venturoval, hogy Puskást, a világhírű magyar csatárt megvásárolja, hazája cserbenhagyására késztesse. A magyar csapat a szállodában piheni ki az előző mérkőzés fáradalmát.

Itt akarja „megvágni" - a „töltőtoll trükkel" - a játékosokat a két kisstílű, magyar származású szélhámos, Jóska (Pongrácz Imre) és Brúnó (Feleki Kamill). Befurakszanak a magyar játékosok közé, amikor a fotóriporterek csoportképet készítenek a csapatról. Ez az oka a későbbi félreértésnek: a másnap megjelenő lapban, a fénykép alapján, Venturo Jóskát hiszi - logikusan - Puskásnak. A két szélhámos először megijed Duca és Venturo nagy összegű „felajánlása" hallatán, de a félelem (hogy letartóztatják őket) és az összeg nagysága hamarosan „észhez téríti" őket.

Futboliában új életre kel a remény: övék - a költő (Horváth Tivadar) rigmusa szerint - a „csodacsatér"!

Jóska hamar beleszokik a jólétbe, csak a pályára ne kellene kimennie! Egy rádióriporter rájön a szerepcserére, de őt Duca börtönbe záratja. Az ellentengernagynak szüksége van a „csodacsatár "-ra: államcsínyre készül.

A sorsdöntő mérkőzésen - kihasználva a tömeg elégedetlenségét a szükségszerűen bekövetkező vereség miatt - megbuktatja a miniszterelnököt, és letartóztatja az egész kormányt. A tengernagy számításába azonban hiba csúszott. Az elvesztett mérkőzés után a tömeg az ő fejét követeli, nem Jóskáét. Hamarosan a másoknak szánt rabszállító kocsiban találja magát. A lépcsőn ott kuporog a két pórul járt szélhámos is, de mielőtt a börtön kapuja becsukódna a „rabomobil" mögött, ők kereket oldanak. A szurkolók égre-földre esküsznek, hogy „nem, soha többé nem!" A következő vasárnap azonban újra zeng a „hajrá!" a zsúfolt lelátókon.

Szereplők[szerkesztés]

és a magyar válogatott labdarugócsapat tagjai.

Betétdalok[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • A film forgatókönyvének eredeti címe „Gól” volt, amit az 1954-es évben terveztek leforgatni, de csak két évvel később, 1956-ban került rá sor.
  • A már egyébként is rövidített forgatókönyvvel elkészült film hossza 3051 méter lett, ami jóval túllépte a 2800 méteres akkori „tűréshatárt”. Alapos vágás után alakították ki a végleges, 2548 méter hosszúságú változatot.
  • A filmnek azon túl, hogy az akkori Magyarország futball mániájára reflektál, az úgynevezett „Zakariás ügy” adja a cselekményének az alapját. Ennek lényege, hogy az Olympique Lille csapata leszerződtetett egy szélhámost, aki Zakariás Józsefnek adta ki magát.
  • Puskás Ferenc és Méray Tibor az 1956-os események hatására disszidáltak, ezért Méray Tibor nevét lehagyták a főcímről, Puskás jeleneteit pedig Hidegkuti Nándorral újra forgatták. Később a televíziók már az eredeti Puskás Ferenccel készült változatot adták le, de Méray Tibor neve továbbra sem került vissza a stáblistára.
  • A filmben szereplő helység- és személyneveket rendszerint rosszul írják a különböző cikkekben, oldalakon, pedig a képlet egyszerű. Futbolia egy képzeletbeli külföldi ország, lakói pedig külföldi polgárok, így ezek neveit ékezetek nélkül írjuk. Ezekre külön bizonyítékot szolgáltatnak a filmben megjelenő eredményjelző táblák, a nagy híreket közlő újságcikkek vagy akár a futbol csapat feliratos meze. Ezen szabály alól pusztán Jóska (Pongrácz Imre) és Brúnó (Feleki Kamill) nevének írásmódja a kivétel, mivel róluk kiderül a film alatt, hogy magyarok.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]