Mányai Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mányai Lajos
Mányai Lajos 1963-ban
Mányai Lajos 1963-ban
Életrajzi adatok
Született 1912. január 10.[1]
Budapest
Elhunyt 1964. november 24. (52 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Simon Zsuzsa (h. 1940–1964)
Gyermekei Mányai Zsuzsa
Pályafutása
Aktív évek 19331964
Híres szerepei Biedermann Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók
Szabó igazgató Gádor Béla: Lyuk az életrajzon
Díjai
Jászai Mari-díj 1953
Érdemes művész 1960

Mányai Lajos az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mányai Lajos témájú médiaállományokat.

Mányai Lajos (Mandl Lajos)[forrás?] (Budapest, 1912. január 10.[1][2]Budapest, 1964. november 24.) Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.

Mányai Lajos újságot vesz (1963)

Élete[szerkesztés]

Édesapja Mányai Zsigmond operaénekes volt. Fia inkább a prózát választotta. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban, Kaposvárott kezdte. Színészi fejlődésében meghatározó volt a Horváth Árpád igazgatósága idején, 1937-től Debrecenben töltött időszak.

1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. Éveken át csak a Goldmark Színházban szerepelhetett. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt, aki szintén a „száműzöttek” társulatában játszott, rendezett.[3] 1945-ben együtt mentek Nagyváradra, ahol Simon Zsuzsa a Magyar Színház igazgatója, Mányai Lajos színésze lett. Sok darabban közösen játszottak. Honvágya miatt 1947-ben feleségével visszatért Budapestre.[4] Mányait a Nemzeti Színház szerződtette. 1949-ben született leánya, Mányai Zsuzsa. 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is.

1953-ban kapott Jászai Mari-díjat. 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. Leghíresebb szerepei Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók) és Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon) voltak. A magánéletben „bohém” társasági ember volt, sok cigarettát és kávét fogyasztott, ami szívbetegsége mellett korai halálát okozhatta.

Forró ember volt, aki átfűtötte maga körül az életet. Igényelte is, végtelen vággyal.

Kállai Ferenc

Színpadi szerepei[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

  • Talpalatnyi föld (1948)
  • Szabóné (1949)
  • Lúdas Matyi (1949)
  • Dalolva szép az élet (1950)
  • Gyarmat a föld alatt (1951)
  • Teljes gőzzel (1951)
  • Civil a pályán (1952)
  • Erkel (1952)
  • A harag napja (1953)
  • Állami Áruház (1953)
  • Föltámadott a tenger (1953)
  • Fel a fejjel (1954)
  • Dollárpapa (1956)
  • Az élet hídja (1956)
  • A csodacsatár (1956)
  • Éjfélkor (1957)
  • Két vallomás (1957)
  • A nagyrozsdási eset (1957)
  • Micsoda éjszaka (1958)
  • Férjhez menni tilos (1963)

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • Tanya a viharban (1958)
  • Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
  • Gömböc (1962)
  • Vízivárosi nyár (1964)

Hangjátékok[szerkesztés]

  • A piros oroszlán (1962) .... kocsmáros

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Mányai Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  2. A Magyar életrajzi lexikon szerint február 10., a többi forrásban január 10.
  3. Élete vége felé Budapesten az V. Nyáry Pál u. 10. sz. házban laktak.
  4. Idézet egy Simon Zsuzsa-interjúból Dayka Margit életrajzában (Színészkönyvtár)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub