Mányai Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mányai Lajos
Mányai Lajos 1963-ban
Mányai Lajos 1963-ban
Életrajzi adatok
Született 1912. január 10.[1]
Budapest
Elhunyt 1964. november 24. (52 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa Simon Zsuzsa (h. 1940–1964)
Gyermekei Mányai Zsuzsa
Pályafutása
Aktív évek 19331964
Híres szerepei Biedermann Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók
Szabó igazgató Gádor Béla: Lyuk az életrajzon
Díjai
Jászai Mari-díj1953
Érdemes művész1960
További díjakJászai Mari-díj

Mányai Lajos az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mányai Lajos témájú médiaállományokat.

Mányai Lajos (Mandl Lajos)[forrás?] (Budapest, 1912. január 10.[1][2]Budapest, 1964. november 24.) Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.

Mányai Lajos újságot vesz (1963)

Élete[szerkesztés]

Édesapja Mányai Zsigmond operaénekes volt. Fia inkább a prózát választotta. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban, Kaposvárott kezdte. Színészi fejlődésében meghatározó volt a Horváth Árpád igazgatósága idején, 1937-től Debrecenben töltött időszak.

1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. Éveken át csak a Goldmark Színházban szerepelhetett. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt, aki szintén a „száműzöttek” társulatában játszott, rendezett.[3] 1945-ben együtt mentek Nagyváradra, ahol Simon Zsuzsa a Magyar Színház igazgatója, Mányai Lajos színésze lett. Sok darabban közösen játszottak. Honvágya miatt 1947-ben feleségével visszatért Budapestre.[4] Mányait a Nemzeti Színház szerződtette. 1949-ben született leánya, Mányai Zsuzsa. 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is.

1953-ban kapott Jászai Mari-díjat. 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. Leghíresebb szerepei Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók) és Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon) voltak. A magánéletben „bohém” társasági ember volt, sok cigarettát és kávét fogyasztott, ami szívbetegsége mellett korai halálát okozhatta.

Színpadi szerepei[szerkesztés]

Filmjei[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

  • Talpalatnyi föld (1948)
  • Szabóné (1949)
  • Lúdas Matyi (1949)
  • Dalolva szép az élet (1950)
  • Gyarmat a föld alatt (1951)
  • Teljes gőzzel (1951)
  • Civil a pályán (1952)
  • Erkel (1952)
  • A harag napja (1953)
  • Állami Áruház (1953)
  • Föltámadott a tenger (1953)
  • Fel a fejjel (1954)
  • Dollárpapa (1956)
  • Az élet hídja (1956)
  • A csodacsatár (1956)
  • Éjfélkor (1957)
  • Két vallomás (1957)
  • A nagyrozsdási eset (1957)
  • Micsoda éjszaka (1958)
  • Férjhez menni tilos (1963)

Tévéfilmek[szerkesztés]

  • Tanya a viharban (1958)
  • Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
  • Gömböc (1962)
  • Vízivárosi nyár (1964)

Hangjátékok[szerkesztés]

  • A piros oroszlán (1962) .... kocsmáros

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Mányai Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 14.)
  2. A Magyar életrajzi lexikon szerint február 10., a többi forrásban január 10.
  3. Élete vége felé Budapesten az V. Nyáry Pál u. 10. sz. házban laktak.
  4. Idézet egy Simon Zsuzsa-interjúból Dayka Margit életrajzában (Színészkönyvtár)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub