Ugrás a tartalomhoz

A Szíriai Nemzeti Tanács nemzetközi elismertsége

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szíriai Nemzeti Tanácsot (SNC)[1] az ENSZ 17 tagja, Koszovó és az Európai Unió ismerte el, mint a szíriai polgárháború zűrzavarában a szíriai emberek legitim képviselőjét. A hét tag közül három az ENSZ BT állandó tagja. Egy ország, Líbia az SNC-t Szíria legitim kormányának ismerte el.

2012. novemberben a Tanács beleegyezett, hogy egyesül több ellenzéki csoporttal, mint amilyen a z NCCDC és a Damaszkuszi Kiáltvány, és a részvételükkel megalakult a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója. A 60 képviselőből az SNC 22-t küldött.[2][3][4] 2014. januárban a Tanács kivált a Szíriai Nemzeti Koalícióból, mert az részt vett a genfi megbeszéléseken.[5]

Nemzetközi helyzete és elismertsége

[szerkesztés]

A Szíriai Nemzeti Tanács kérvényezte, hogy ismerjék el nemzetközi szinten, ugyanakkor tagadta, hogy ők lennének az ország száműzetésben működő kormánya.[6]

2012. február 27-ig a Szíriai Nemzeti Tanácsot valamilyen formában az ENSZ 17 tagállama ismerte el vagy támogatta, köztük az ENSZ BT három állandó tagja, Franciaország,[7] az Amerikai Egyesült Államok[8] az Egyesült Királyság,[9] Spanyolország, Bulgária, Tunézia, Egyiptom és Líbia Nemzeti Átmeneti Tanácsa.[10] Utóbbi bejelentette, hogy ketten tárgyalásokat folytatnak, és azt tervezi, hogy fegyvereket értékesít a Tanácsnak, önkénteseket küld, és a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg is segítségére lehetne a Szíriai Szabad Hadseregnek.[11] Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is támogatta őket.[12] Az ENSZ hét tagállamának külügyminisztere találkozott a tanács képviselőivel, de semmilyen formában nem támogatták vagy ismerték el őket. Ezek közül kivétel Ausztria és Ausztrália kormányai, melyek kinyilvánították, hogy elítélik Aszad kormányát. Oroszország és Kína nem nyilvánított véleményt.

Azon országok térképe, melyek elismerték/nem ismerték el a Szíriai Nemzeti Tanácsot.
  Szíria
  Azon országok, melyek diplomáciai úton elismerték az SNC-t, mint Szíria legitim kormánya
  Azon országok, melyek elismerik/támogatják az SNC-t mint tárgyalópartnert illetve az ellenzék része.
  Azon országok, melyek nem hivatalos formában támogatják az SNC-t.
  Államok, melyek nemhivatalos kapcsolatot tartanak fenn az SNC-vel
  Államok, melyek nem foglaltak állást az SNC-vel kapcsolatban

Az ENSZ tagjai

[szerkesztés]
Sorszám Entitás A diplomáciai elismerés dátuma Megjegyzések
1  Líbia[10] 2011. október 19-én ismerte el
(legitim szervezetként)		 Mussa al-Koni, az NTC tagja október 10-én ezt nyilatkozta: "A Nemzeti Átmeneti Tanács úgy döntött egy mai találkozó után, hogy Szíria egyedüli hiteles kormányaként a Szíriai Nemzeti Tanácsot ismeri el.” Koni bejelentette, hogy bezárják a szíriai nagykövetséget Tripoliban.[10] Október 19-én az NTC bejelentette, hogy az SNC-t ismeri el Szíria „legitim képviselőjének.”[13] Az NTC megígérte, hogy Szíria Tripoliban lévő nagykövetségét átadják az SNC-nek.[14]

A Líbiai NTC bejelentette, hogy megbeszéléseket folytatott a Szíriai Nemzeti Tanáccsal, melynek a végén fegyvereket szállíthat a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg a Szíriai Szabad Hadseregnek.[11]

2  Franciaország[7] 2011. október 21-én ismerte el.
(hivatalos tárgyalópartnerként), 2012. november 13. (mint egyedüli hivatalos képviselő)[15]		 Alain Juppe francia külügyminiszter ezt mondta 2011. november 21-én: "A Szíriai Nemzeti Tanács az egyetlen olyan tárgyalópartner, mellyel a továbbiakban együtt dolgozunk.”
3  Spanyolország[16][17] 2011. november 23-án elismerték
(a szíriai nép képviselőjeként)		 Trinidad Jiménez spanyol külügyminiszter megerősítette, hogy a spanyol kormány az SNC-t fogja keresni, ha Szíriával kapcsolatos tárgyban kell konzultálni, és lezárta a szíriai kormánnyal folytatott tárgyalások csatornáit.”
4  Amerikai Egyesült Államok[18] 2011. december 5-én ismerte el
(mint legitim képviselő)		 Hillary Clinton amerikai külügyminiszter szerint a Szíriai Nemzeti Tanács „a békés, demokratikus átmenetet szorgalmazó szíriaiak vezető és legitim képviselője”, az Egyesült Államok pedig „elkötelezett, hogy segítse ezt az átmenetet.”[19]
5  Egyesült Királyság[20] 2012. február 24-éln ismerte el
(Mint legitim képviselő)		 Alistair Burt, a Közel-Kelettel foglalkozó miniszter 2011. október 12-én Párizsban találkozott az SNC képviselőivel. Burt szerint “A Szíriai Nemzeti Tanács megalakítása pozitív lépés volt azért, hogy összehozza a szíriai ellenzék nagy részélt.”[21] November 21-én William Hague külügyi főtitkár találkozott az SNC és a Nemzeti Koordinációs Testület képviselőivel. A találkozóról beszélve Hague emlékeztetett: „Továbbra is fenntartjuk kapcsolatunkat a szíriai ellenzékkel. Kineveztem egy vezető tisztviselőt, hogy létesítsen a két szervezet között kapcsolatot, és koordinálja azt. A szíriai vezetés felé az az üzenet, hogy a világ csak a szíriai ellenzékkel akar tárgyalni. Ezzel is jelezzük, hogy Szíriának más jövőt képzelünk el, ahol a szíriai emberek maguk dönthetik el, mit akarnak. Mi azt akarjuk, amit a legtöbben Szíriában: a szíriai emberek számára egy szabad és demokratikus jövőt. Szerintem Aszad kormánya hamarosan azon veszi észre majd magát, hogy a világ egyre több kormánya akar az ellenzékkel együttműködni, őket akarják szerződő félnek. Így tettünk ma mi is, és így akarjuk növelni a kormányra nehezedő nyomást.” Miután Tuniszban találkozott Szíria Barátaival, William Hague azt mondta, az Egyesült Királyság a Szíriai Nemzeti Tanácsot fogja elismerni a szíriai nép legitim képviselőjének.[22]
6  Egyiptom[23] 2012. február 24-én ismerte el
(Mint egy ellenzéki csoportot)		 2012. február 24-én Tuniszban a Szíria Barátai Csoport találkozóján Mohamed Kamel Amr külügyminiszter nyilvánosságra hozta, hogy Szíria minden ellenzéki szervezetet elismer.
7  Albánia[24] 2012. április 1-én ismerte el
(mint a szíriai nép képviselője)		 A Szíria Barátainak 2012. április 1-i isztambuli találkozóján Albánia külügyminisztere, Edmond Haxhinasto hangsúlyozta, hogy az albán kormány támogatja a szíriai demokratikus ellenzéket, melyet a Szíriai Nemzeti Tanács képvisel. Emellett támogatják az országban folyó szabadságharcot, az emberi jogokat és a fejlődést.[24]
8  Dánia[25] 2012. december 9-én ismerte el
(mint legitim képviselő)
9  Törökország[12] Aszad kormányának elutasítása[12]
Hivatalos kapcsolat december 14-től[26]
Szóbeli támogatás		 2011. november 15-én Recep Tayyip Erdogan, Törökország miniszterelnöke támogatásáról biztosította a Szíriai Nemzeti Tanácsot, mikor azt mondta, „Törökország elvesztette bizalmát Bassár el-Aszad kormányában, és azt mondta, „előbb vagy utóbb megfizet ezért a szíriai kormány.”[12] 2011. december 11-én az SNC Isztambulban megnyitotta az első irodáját.[26] Recep Tayyip Erdoğan megpróbál „kedvező kapcsolatokat kialakítani az Aszad után jövő következő kormánnyal, bármilyen legyen is az.”[27]
10  Tunézia Aszad kormányának elutasítása[28]
Szóbeli támogatás		 Rashid al-Ghannushi, Tunézia legnagyobb pártjának, az Ennahda Mozgalomnak a vezetője november 2-án bejelentette, hogy Szíria legitim képviselője a Szíriai Nemzeti Tanács, ugyanakkor bezárják Szíria tuniszi nagykövetségét, és kitiltották a szíriai nagykövetet.[28] December 16-án az SNC megtartotta első, három napos nemzetközi kongresszusát Tunmiszban, ahol Tunézia frissen megválasztott elnöke, Moncef Marzouki is részt vett, és az SNC vezetőjével, Burhan Ghaliounnal közös sajtótájékoztatót tartott.[29][30] December 19-én Burhan Ghalioun bejelentette, hogy a tunéziai kormány hivatalosan is elismeri a Tanácsot.[31]
11  Olaszország Informális kapcsolatok[32][33]
Szóbeli támogatás
Aszad kormányának visszautasítása		 November 25-én Giulio Terzi di Sant'Agata olasz külügyminiszter megismételte, hogy a Szíriai Nemzeti Tanács keretei között támogatja Olaszország egy szervezett ellenzéki kialakítását.[32] December 11-én Terzi találkozott az SNC elnökével, Burhan Ghalioun úrral, és azt mondta, intenzívebb kapcsolatokat akar kialakítani az SNC-vel, mely a szíriai ellenzék egy fontos csoportját hozta össze.
12  Bulgária[34] Szóbeli támogatás
Aszad kormányának az elutasítása
Informális kapcsolatok		 Nikolai Mladenov bolgár külügyminiszter bejelentette, hogy a Szíriai Nemzeti Tanács „a Szíria jövőjéről szóló megbeszélések fontos résztvevője.”
13  Kanada[35] Aszad kormányának az elutasítása
Informális kapcsolatok		 John Baird kanadai külügyminiszter a Közrendiek Háza előtt tartott december 16-i beszédében azt mondta: „Aszad meg fog bukni. A kormány meg fog bukni. Ez csak idő kérdése.” Aznap Baird találkozott a Szíriai Nemzeti Tanács Burhan Ghalioun tanácsi elnök vezette delegációjával. A küldöttség köszönetének adott hangot, hogy Kanada támogatja az SNC-t, hogy szorgalmazza azt, hogy az ENSZ BT fogadjon el egy határozatot, valamint hogy elutasítja Aszad kormányát. Megbeszéléseket folytattak Kanada szerepéről, amit az átmeneti idő alatt humanitárius területen valamint az Aszad utáni Szíria helyreállításában tud nyújtani.[36]
14  Hollandia Szóbeli támogatás
Aszad kormányának elutasítása
Informális kapcsolatok		 Hollandia szóban nyíltan támogatta a Szíriai Nemzeti Tanácsot. 2012. márciusban Rosenthal holland külügyminiszter Hollandiában megbeszéléseket folytatott a Szíriai Nemzeti Tanács küldötteivel, ahol azt hangsúlyozta, hogy Azad elnöknek le kellene mondania, a szíriai ellenzéknek pedig össze kellene fognia.[37]
15  Németország Szóbeli támogatás
Aszad kormányának elutasítása
Informális kapcsolatok		 2011. augusztus 6-án egy interjúban Guido Westerwelle külügyminiszter arra figyelmeztetett: „Szerintem Aszad előtt már nem áll politikai jövő.” A hírek szerint a német külügyminisztérium megbeszéléseket kezdett a szíriai ellenzékkel.[38] 2011. novemberben a Szíriai Nemzeti Tanács delegációja találkozott Westerwellével és a külügy több más magas rangú vezetőjével, hogy tájékoztassák őket a szíriai helyzetről. Westerwelle azt mondta, „a Szíriában látott emberi jogi jogsértések láttán nem maradhatunk csendben.” Ezután méltatta a Nemzeti Tanács erőfeszítéseit, és a demokrácia átmeneti időszakáról egyeztetett az SNC-vel, hogy ott ők milyen szertepet tudnak játszani.[39]
16  Belgium[40] Szóbeli támogatás
Informális kapcsolatok		 Didier Reynders belga külügyminiszter vezetésével egy belga külügyi delegáció 2012. január 5-én találkozott a Szíriai Nemzeti Tanács képviselőivel. A találkozón Reynders tudatta a résztvevőkkel, hogy figyelembe veszi az SNC kérését, hogy Európa hozzon létre egy segélyalapot a szíriai nép számára, és erről tudatja majd az Európai Uniót is, és azon fog dolgozni, hogy „támogassa az SNC céljait, míg meg nem valósítottt realitás nem válik belőlük.”
17  Szaúd-Arábia Informális kapcsolatok
Szóbeli támogatás		 2012. január 22-én az SNC egyik küldöttsége találkozott Saud Al-Faisal herceggel és egyben külügyminiszterrel, aki hangsúlyozta „Szaúd-Arábia támogatását és elkötelezettségét, melyet a szíriai nép iránt érez, s mellyel mindent megtesz, hogy csökkentse a nélkülözéseiket.”[41] 2012. január 27-én a kuvaiti Al-Rai újságban az SNC vezető tanácsának az egyik tagja, Ahmad Ramadan arról számolt be, hogy Saud al-Faisal herceg az előző héten találkozott az SNC egyik delegációjával Kairóban. Saud azt a tájékoztatást adta, hogy „még tisztázatlan időpontban” Szaúd-Arábia „a szíriai nép hivatalos képviselőjeként” fogja elismerni a szervezetet.[42] A The Times brit újság arról írt, hogy Szaúd-Arábia és Katar fogja megteremteni a Szíriai Nemzeti Tanács pénzügyi alapjait, valamint más, az Aszad vezette kormány ellen létrehozott kisebb csoportokat is pénzügyileg támogatnak.[43]
18  Katar[43] Az Aszad-kormány elutasítása A The Times című brit újság arról írt, hogy Katar és Szaúd-Arábia fogja pénzügyileg támogatni a Szíriai Nemzeti Tanácsot és több más fegyveres, az Aszad kormánya ellen harcoló szervezetet. Hamad bin Jassim bin Jaber Al Thani miniszterelnök és egyben külügyminiszter meglátogatta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy hivatalosan is benyújtsa az ENSZ-hez delegált nagyköveteknek a tervét, ami Aszad lemondásáról a hatalomnak pedig a helyettesének történő átadásáról szólt. A március 10-i arab miniszteri találkozón Hamad azt tanácsolta az ellenzéknek, hogy egyesüljenek „hogy ezzel is biztosítsák, hogy egy hangon tudathassák a nép akaratát, így szembe tudnak nézni a rezsim türannoszával.” Nyitó beszédében arra hívta fel a felek figyelmét, hogy fogadják el a szíriai nép legitim képviselőjének az SNC-t.[44]
19  Ausztrália informális kapcsolatok
Aszad kormányának az elutasítása		 2012. január 20-án Kevin Rudd külügyminiszter nyilvánosan is elutasította az Aszad kormányt, mikor Alan Juppe francia külügyminiszterrel közösen tartott egyik sajtótájékoztatóján ezt mondta: „Az Ausztráliában vallott nézeteink szerint Aszadnak mennie kell.”[45] Január 24-én Rudd találkozott William Hague brit külügyminiszterrel, és bejelentette, hogy előző héten találkozott Burhan Ghaliounnal, az SNC elnökével is.[46]
20  Ausztria[47] Informális kapcsolatok
Aszad kormányának visszautasítása		 Michael Spindelegger alkancellár és külügyminiszter 2011. december 9-én találkozott az SANC elnökével, Burhan Ghaliounnel. Egy a találkozóval kapcsolatos jelentésben Spindelegger ezt írta: „Egy kormány, mely saját népe ellen támad embertelen eszközökkel, elveszíti a legitimációját. Aszad elnök legutóbbi nyilatkozatában ismét bebizonyította, hogy vagy könyörtelenül cinikus, vagy egy groteszk illuzórikus világban él. Azonnal le kell mondania, hogy egy békés átmenetben utat engedjen egy új vezetésnek.”
21  Portugália[48] Informális kapcsolatok 2012. január 3-án egy a Szíriai Nemzeti Tanács egy Burhan Ghalioun vezette delegációja találkozott Lisszabonban Paulo Portas külügyminiszterrel. Az aktuális szíriai helyzet áttekintése után a delegáció azt kérte Portastól, hogy hivatalosan is utasítsa vissza Aszad kormányát, és Portugália befolyásával Brazílián keresztül érjék el, hogy a dél-amerikai országok is így tegyenek.
22  Norvégia[49] Informális kapcsolatok A Szíriai Nemzeti Tanács egy küldöttsége 2012. december 9—11. között látogatott Oslóba, hogy ott a külügyminisztérium tisztviselőivel, politikai és humanitárius csoportok képviselőivel beszéljen, és megnyerje a támogatásukat. A delegáció magával a külügyminiszterrel is találkozott, aki a felvetett igényekre „általában pozitívan” reagált.
23  Oroszország[50] Informális kapcsolatok A Szíriai Nemzeti Tanács 2011. november 15-én egy küldöttséget menesztett Moszkvába, hogy találkozzon Szergej Lavrov külügyminiszterrel, mellyel egy hivatalos meghívásnak tettek eleget. Oroszországi látogatásuk alatt a delegáció az orosz kormány több magas rangú tagjával is találkozott, mint amilyen Mikhail Bogdanov külügyminiszter-helyettes és az Oroszországi Föderáció alelnöke, Ilyas Umakhanov.
24  Kína[51] Informális kapcsolatok Az SNC magas rangú delegációja látogatta meg Pekinget 2012. május 10-én. Yang Jiechi külügyminiszter, a külügyminiszter-helyettes és a Kínai Kommunista Pártjának Központi Bizottságának Külső Kommunikációs igazgatója fogadta őket. Az SNC szerint Yang megígérte, hogy megvizsgálja, hogy „olyan engedélyt adnak ki, hogy az SNC hivatalos irodát nyithat Kínában.
25  Japán[52] Informális kapcsolatok 2012. május 11-én az SNC küldöttsége meglátogatta Japánt, ahol találkozott a japán külügyminiszterrel, Burhan Ghalioun, az SNC elnöke pedig megbeszéléseket folytatott Koichiro Gemba külügyminiszterrel. Később Ghalioun még a külügyekért felelős parlamenti miniszterhelyettessel, Ryuji Yamane-vel és az ENSZ volt főtitkárhelyettesével, Yasushi Akashi-val is találkozott.
26  Svédország[53] Szóbeli támogatás
informális kapcsolatok		 Az SNC kérését, melyben az elismerésüket kérték, a külügyminiszter így kommentálta: „Ugyanúgy beszélünk velük, mint más emberekkel, akik alakítani tudják a szíriai helyzetet. Ezt még ma átbeszéljük.”
27  Szlovénia[54] Hivatalos elismerés 2013. januárban Szíria kormányának nagykövetét persona non gratának minősítették, és kijelentették, hogy Szíria egyetlen jogos képviselője az SNC.

Nem ENSZ-tagállam országok

[szerkesztés]
Sorszám Entitás A diplomáciai elismerés időpontja/státusza Megjegyzések
1  Koszovó 2011. augusztus 23. 2011. augusztus 23-án a Koszovói Köztársaság Külügyminisztériuma egy közleményt adott ki, melyben a következő szerepelt: „A Koszovói Köztársaság népe és kormánya támogatja a szíriai nép erőfeszítéseit, mellyel a demokráciát és a szabadságot kívánják elérni.”[55]

Autonóm régiók

[szerkesztés]
  • Kurdisztán Iraki Kurdisztán: 2012. január 11-én Massoud Barzani elnök találkozott az SNC küldöttségével, ahol „támogatásáról biztosította a feleket, hogy az elkövetkező hetekben szorosabbra fűzik a kapcsolatokat az SNC és a Kurdisztáni Regionális Kormány között, hogy megvalósítsák a szíriai nép akaratát.”[56]

Nemzetközi szervezetek

[szerkesztés]
Nemzetközi szervezet Álláspont
 Európai Unió (EU) 2011. október 10-én az Európai Unió kijelentette, hogy „hivatalosan támogatják őket és támogatják a céljaikat”, de nem ismerik őket el.[57] Később, a külügyminiszterek egy brüsszeli 2012. február 27-i ülésén az Európai Unió elismerte a Szíriai Nemzeti Tanácsot mint „azon szíriaiak legitim képviselőjét, akik békés demokratikus átalakulásokat szorgalmaznak”. Ugyanakkor több új szankciót vezettek be Aszad kormánya ellen.[58] Az SNC egy 2018. február 28-i sajtóközleményében üdvözölte a döntést.[59] 2012. március 2-án az Európai Unió hivatalosan is elismerte a Szíriai Nemzeti Tanácsot, mint a szíriai nép hivatalos képviselőjét.
Tagállamok (5 / 28) Jelöltek (1 / 5)

Ausztria • Belgium • Bulgária † • Horvátország • Ciprus • Csehország • Dánia † • Észtország • Finnország • Franciaország † • Németország • Görögország • Magyarország • Írország • Olaszország • Lettország • Litvánia • Luxembourg • Málta • Hollandia • Lengyelország • Portugália • Románia • Szlovákia • Szlovénia • Spanyolország  † • Svédország • Egyesült Királyság †
Tagjelöltek: Írország • Macedónia • Montenegró • Szerbia • Törökország †

 † – Valamilyen szinten elismerte az SNC-t.
Muzulmán Bölcsek Nemzetközi Uniója 2011. október 15-én Yusuf al-Qaradawi, a szervezet elnöke az SNC-t ismerte el Szíria egyetlen jogos képviselőjének.[60]
Arab Liga Arab Liga 2013. március 6-án az Arab Liga a Szíriai Nemzeti Tanácsnak adta át Szíria helyét a szervezetben.[61]

Politikai pártok és szervezetek

[szerkesztés]
  •  Algéria: 2011. november 14-én Abbassi Madani, az algériai Iszlám Jótékonysági Front elnöke Szíria egyetlen jogos képviselőjeként ismerte el az SNC-t.[62]
  •  Bahrein: 2012. március 7-én a Bahreini Népképviselet arról szavazott, hogy felkéri a kormányt, fogadja el a szíriai nép hivatalos képviselőjének a Szíriai Nemzeti Tanácsot.[63]
  •  Egyiptom: 2011. október 11-én az Egyiptomi Demokratikus Szövetség bejelentette, hogy támogatja, hogy a Szíriai Nemzeti Tanácsot tekintsék a szíriai nép hivatalos képviselőjének.[64]
  •  Jordánia: 2011. november 15-én a Muzulmán Testvériség jordániai politikai szárnya, az Iszlám Akció Frontja elismerte az SNC-t.[65]
  •  Kuvait: 2011. október 28-án a Kuvaiti Nemzeti Tanács kérelmezte a kormánynál, hogy ismerje el az SNC-t a szíriai nép egyetlen jogos képviselőjének.[66] December 6-án Szabáh el-Ahmad el-Dzsáber esz-Szabáh kuvaiti emír feloszlatta a Gyűlést.[67] Február 29-én azonban a következő parlament 44-5 arányban megszavazott egy nem kötelező érvényű határozatot, mely szerint felkérik a kormányt, hogy az ismerje el az SNC-t. A kabinet minden tagja támogatta a javaslatot.[68]
  •  Pakisztán: 2011. október 19-én a Jamaat-e-Islami Pakisztánban elismerte az SNC-t, és a pakisztáni kormánytól valamint az iszlám országoktól is ugyanezt kérte.[69]

Az elismerést megtagadó ENSZ-tagállamok

[szerkesztés]
Sorszám Állam Megjegyzések
1  Algéria[70]
2  Fehéroroszország[70]
3  Bolívia[70]
4  Burundi[70]
5  Kína[70]
6  Kuba[70]
7  Irán[70]
8  Irak[70]
9  Mianmar[70]
10  Nicaragua[70]
11  Észak-Korea[70]
12  Fülöp-szigetek[70]
13  Oroszország[70]
14  Szudán[71]
15  Szíria[70]
16  Üzbegisztán[70]
17  Venezuela[70]
18  Zimbabwe[70]

Olyan nem ENSZ-tagállamok, melyek elutasítják az elismerést

[szerkesztés]
Sorszám Entitás Megjegyzések
1  Abházia[72]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ CNN Wire Staff. „Syrian activists form a 'national council'”, CNN, 2011. augusztus 23. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.) 
  2. ↑ „Syrian opposition groups reach unity deal”, USA Today 
  3. ↑ Syrian opposition groups sign coalition deal
  4. ↑ „Syrian opposition agrees deal, chooses preacher as leader”, Reuters, 2012. november 11.. [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 13.) 
  5. ↑ Main bloc quits Syrian National Coalition over Geneva. The Times of Israel, 2014. január 21. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  6. ↑ „Syrian council wants recognition as voice of opposition”, Reuters, 2011. október 10.. [2015. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 19.) 
  7. ↑ a b Andrew Rettman: France recognises Syrian council, proposes military intervention. EUObserwer, 2011. október 24. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  8. ↑ „Clinton to Syrian opposition: Ousting al-Assad is only first step in transition”, CNN, 2011. december 6. 
  9. ↑ UK Recognizes Syrian Opposition. International Business Times, 2012. február 24. (Hozzáférés: 2012. február 29.)
  10. ↑ a b c „Libya NTC says recognises Syrian National Council”, 2011. október 11.. [2011. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. október 10.) 
  11. ↑ a b „Libya to arm syrian rebels”, The Sydney Morning Herald, 2011. november 27. (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.) 
  12. ↑ a b c d Jaffe, Greg. „Turkish PM: Lost Confidence in Syrian Leadership”, 2011. november 15.. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. június 13.) 
  13. ↑ Jaffe, Greg. „New Libyan government recognizes Syrian opposition council”, 2011. október 19. (Hozzáférés: 2011. október 24.) 
  14. ↑ İpek Yezdani: Syria dissidents secure Libya embassy promise. Hürriyet Daily News, 2011. október 20. (Hozzáférés: 2011. október 23.)
  15. ↑ Syria: France backs anti-Assad coalition - BBC News
  16. ↑ Spain considered Syrian National Council, representative for the dialogue with the Syrian people. LCC Syria, 2011. november 25. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 28.)
  17. ↑ Spain Considers the SNC the Representative of the Syrian People. Syrian National Council, 2011. november 24. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 28.)
  18. ↑ „Clinton to Syrian opposition: Ousting al-Assad is only first step in transition”, CNN, 2011. december 6.. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 21.) 
  19. ↑ DeYoung, Karen. „Clinton meets with Syria opposition”, Washington Post, 2011. december 6. 
  20. ↑ UK Recognizes Syrian Opposition. International Business Times, 2012. február 24.
  21. ↑ Foreign Office Minister meets Syrian National Council members. UK Foreign and Commonwealth Office, 2011. október 12. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  22. ↑ Foreign Secretary meets Syrian opposition. UK Foreign and Commonwealth Office, 2011. november 21. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  23. ↑ Egypt: Foreign Minister - Country Directly Concerned About Syria. allAfrica.com, 2012. február 25. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
  24. ↑ a b Minister Haxhinasto participates in the meeting of the “Friends of the Syrian People” Group Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Albania, 1 April 2012
  25. ↑ „Søvndal: Danmark anerkender Syriens opposition”, Information , 2012. december 9. (Hozzáférés: 2012. december 9.) (danish nyelvű) 
  26. ↑ a b Syria's opposition opens office in Turkey. Al Jazeera, 2011. december 14. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  27. ↑ Epatko, Larisa: Syria and Turkey: A Complex Relationship. PBS NEWSHOUR, 2012. november 15. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
  28. ↑ a b تونس تؤيد المجلس الوطني السوري باعتباره ممثلا شرعيا. RT News, 2011. november 2. [2011. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  29. ↑ Moncef Marzouki appelle à l'attachement au caractère pacifique de la révolution syrienne. Agence Tunis Afrique Presse, 2011. december 16. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  30. ↑ Syrian National Council Holds First Congress in Tunis. Tunisia Live, 2011. november 16. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  31. ↑ Tunisian Government to Recognize Syrian Political Opposition. Tunisia Live, 2011. december 19. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  32. ↑ a b Syria: Terzi, Italy support for organised opposition. ansamed.info, 2011. november 25.
  33. ↑ Italy seeks tougher sanctions against Syrian regime – FM. Kuwait News Agency, 2011. november 25. [2013. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  34. ↑ UN Human Rights Council strongly condemns abuses by Syrian authorities. Sofia Echo, 2011. december 3. (Hozzáférés: 2011. november 28.)
  35. ↑ „Canada imposing further sanctions on Syria”, Canadian Broadcasting Company, 2011. december 20. (Hozzáférés: 2012. január 21.) 
  36. ↑ SNC Delegation Meets Canada's Minister of Foreign Affairs. Syrian National Council, 2011. december 20. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  37. ↑ ‘Rosenthal spreekt oppositie Syrië’ Archiválva 2016. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben. Website of the Dutch government, 8 March 2012. Retrieved 23 March 2016.
  38. ↑ Syria Aug 6, 2011 -16:18. Al Jazeera, 2011. augusztus 6. [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  39. ↑ The Syrian National Council meets with the foreign ministers of Germany and Russia. Syrian National Council, 2011. november 15. [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  40. ↑ SNC delegation visits Belgium. Syrian National Council, 2012. január 7. [2012. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  41. ↑ SNC Delegation Meets with Saudi Foreign Minister. Syrian National Council, 2012. január 23. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  42. ↑ Saudi to recognise Syrian National Council. Khaleej Times Online, 2012. január 27. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  43. ↑ a b Saudi Arabia to recognize, fund Syrian National Council; Russia rejects Syria resolution. Al-akhbar, 2012. január 27. [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  44. ↑ „UPDATE 1-Qatar calls for recognising Syrian opposition”, Reuters Africa, 2012. március 10.. [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 12.) 
  45. ↑ „Rudd says Syria's Assad must go”, The Australian, 2012. január 20. (Hozzáférés: 2012. január 27.) 
  46. ↑ Transcript of joint Australia-UK Ministerial Meeting (AUKMIN) press conference. The Hon. Kevin Rudd, Australian Minister of Foreign Affairs, 2012. január 24. [2014. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  47. ↑ Spindelegger: Consensus and commitment to democracy are keys to success for the Syrian opposition. Austrian Foreign Ministry, 2011. december 9. [2013. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 24.)
  48. ↑ SNC Meets with the Foreign Minister of Portugal. Syrian National Council, 2012. január 5. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  49. ↑ SNC Delegation Meets Norwegian Foreign Ministry. Syrian National Council, 2011. december 8. [2012. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  50. ↑ SNC Delegation Meets with the foreign ministers of Germany and Russia. Syrian National Council, 2011. november 15. [2012. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 23.)
  51. ↑ SNC Delegation Visits China. Syrian National Council, 2011. május 10. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 2.)
  52. ↑ SNC Delegation Visits Japan. Syrian National Council, 2012. május 11. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 2.)
  53. ↑ „European Union hails Syria opposition group”, Telegraph, 2011. október 10. (Hozzáférés: 2012. január 28.) 
  54. ↑ Slovenia Recognises Syrian National Coalition. www.sloveniatimes.com . [2015. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 30.)
  55. ↑ Ministry of Foreign Affairs condemns the violence in Syria, Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 23 August 2011
  56. ↑ Syrian National Council. „SNC Delegation Visits the Kurdistan Region in Iraq”, 2012. január 16.. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. január 22.) 
  57. ↑ „سورية: ترحيب اوروبي بتشكيل المجلس الوطني لكن لا اعتراف”, 2011. október 10. (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  58. ↑ thejournal.ie. „EU ministers recognise Syrian National Council as legitimate representatives”, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2012. február 29.) 
  59. ↑ Syrian National Council. „SNC Welcomes EU’s Recognition of the SNC”, 2012. február 28.. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. február 29.) 
  60. ↑ „"علماء المسلمين" يعترف بالمجلس الوطني السوري”, 2011. október 15. (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  61. ↑ The Associated Press on Twitter
  62. ↑ „الجبهة الاسلامية للإنقاذ تعلن رسميا اعترافها بالمجلس الوطني الانتقالي السوري نقيض الموقف المخزي للسلطة الجزائرية”, 2011. november 16. (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  63. ↑ „Bahrain's parliament pushes for Syrian National Council recognition”, 2012. március 7. (Hozzáférés: 2012. március 7.) 
  64. ↑ „Egypt’s largest political bloc recognizes Syria’s opposition council”, 2011. október 11.. [2011. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. október 12.) 
  65. ↑ „"العمل الاسلامي" يطالب بدعم الشعب السوري ويدين اقتحام السفارة الاردنية بدمشق”, 2011. november 15.. [2012. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  66. ↑ „نواب في مجلس الأمة يريدون الاعتراف بمجلس اسطنبول وسوريون يطلبون من دولة الكويت تربية "أطفال السياسة"”, 2011. november 16.. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  67. ↑ „Kuwait's emir dissolves parliament”, 2011. december 6.. [2011. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  68. ↑ „Kuwaiti MPs vote to recognize Syrian council”, 2012. február 29.. [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 7.) 
  69. ↑ „الجماعة الإسلامية الباكستانية تعترف بالمجلس الوطني السوري وتدعو باكستان وحكومات العالم الإسلامي للاعتراف به.”, 2011. október 19.. [2012. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. december 22.) 
  70. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q https://www.unwatch.org/2017-2018-unga-resolutions-condemning-countries-72nd-session/
  71. ↑ http://www.france24.com/en/20171123-sudan-president-bashir-asks-putin-protection-aggressive-us
  72. ↑ http://sana.sy/en/?p=94706
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Szíriai_Nemzeti_Tanács_nemzetközi_elismertsége&oldid=26522480”