Szíriai Nemzeti Tanács
| Szíriai Nemzeti Tanács المجلس الوطني السوري | |
| Alapítva | 2011. augusztus 23. |
| Tevékenység | A szíriai kormány ellenzéke |
| Székhely | Törökország, Isztambul |
| Tagság | 420 tag (2012. november 1. óta) |
| Elnök | George Sabra[1] |
| Kulcsemberek | George Sabra Abdulbaset Sieda Mohamad Faruq Tayfur Ahmad Ramadan Hisham Marwah Salem al-Musallat Hussein al-Said Abdulahad Astepho Jamal al-Wared Nazir al-Hakim Khaled al-Saleh Radwan Ziadeh |
| A Szíriai Nemzeti Tanács المجلس الوطني السوري weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szíriai Nemzeti Tanács المجلس الوطني السوري témájú médiaállományokat. | |
A Szíriai Nemzeti Tanács (SNC;[2][3] arabul: المجلس الوطني السوري, al-Majlis al-Waṭanī as-Sūri, franciául: Conseil national syrien), néha Szíriai Nemzeti Átmeneti Tanács[4] vagy Szíria Nemzeti Tanácsa egy szíriai ellenzéki koalíció, melyet 2011. áprilisban Törökországban, Isztambulban alapítottak a szíriai polgárháború kezdeti szakaszában Bassár el-Aszad kormánya ellen.[5][6]
Kezdetben a szervezet visszautasította, hogy száműzetésben lévő kormány szerepét töltse be,[7] de pár hónappal később, mikor Szíriában egyre komolyabbra fordultak az összecsapások, a helyzet megváltozott.[8][9][10] A Szíriai Nemzeti Tanács várja Bassár el-Aszad kormányának megbukását és egy modern, polgári demokratikus állam megalakulását. Az SNC Nemzeti Kartájában szerepelnek az emberi jogok, az igazságszolgáltatás függetlensége, a demokrácia, a sajtószabadság és a pluralizmus.[11]
2012. novemberben a Szíriai Nemzeti Tanács megállapodott abban, hogy több más ellenzéki szervezettel összeolvad, hogy létrehozzák a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Ellenzéki Koalícióját, ismertebb nevén a Szíriai Nemzeti Koalíciót.[12][13][14]
A Szíriai Nemzeti Tanács 2014. január 20-án kivált a Szíriai Nemzeti Koalícióból, mert ezzel akart a szervezet azon döntése ellen tiltakozni, hogy az részt vesz a második, Szíriáról szóló genfi konferencián.[15][16]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az arab tavasz kitörésekor a szíriai tüntetők több ellenzéki bizottságot is összefogtak. Az SNC megalakítását 2011. augusztus 23-án több, számos helyen megtartott tárgyalásokat követően Törökországban, Isztambulban jelentették be. Kezdeti célja „a szíriai nép kétségeinek és igényeinek képviselete” volt.[5][6] Az SNC megalakítását a szíriai tüntetők a következő péntekre szervezett, „A Szíria Nemzetei Tanácsa Képvisel Engem Péntekje” rendezvényen ünnepelték meg.[17][18] Yaser Tabbara, a tanács akkori képviselője úgy nyilatkozott, a tanácsnak a szíriai ellenzék 115-120 tagja lehet a részese. Addig a csoport 71 tagjának a nevét hozták nyilvánosságra, akik többsége Szírián kívül élt. 2011. október 2-án a bizottság hivatalosan is kihirdette a szervezeti struktúráját, melyben szerepelt egy Általános Gyűlés, egy Általános Titkár és egy Vezető Tanács.[19][20]
Csatlakozás a Szíriai Nemzeti Koalícióhoz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2012. novemberben a Szíriai Nemzeti Tanács megállapodott, hogy több ellenzéki csoporttal egyesülve létrehozzák a Szíriai Forradalmi Erők Nemzeti Koalícióját, amit gyakran csak rövidítve Szíriai Nemzeti Koalíciónak neveztek. A 60 helyből az SNC 22-t szerzett meg.[12][13][14]
Kilépés a Szíriai Nemzeti Koalícióból
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2012. január 20-án a Szíriai Nemzeti Tanács bejelentette, hogy kilép a Szíriai Nemzeti koalícióból, ezzel is tiltakozva a koalíció azon döntése ellen, hogy az részt vesz a Genfben megrendezendő II. szíriai konferencián.[15] A Szíriai Nemzeti Tanács szerint a részvétel ellentétes lenne azzal az elvükkel, hogy „nem kezdenek tárgyalásokat”, míg Aszad le nem mond a posztjáról.[16]
Tagság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az SNC-nek a Muszlim Testvériség szíriai ágának több, száműzetésben lévő képviselője is a tagja,[21] támogatói között pedig ott vannak a Damaszkuszi Kiáltvány száműzetésben lévő támogatói.[22] Az SNC saját bevallása szerint a szíriai ellenzék 60%-át képviseli.[7] Az egyetlen, Szírián belüli kurd párt, mely kijelentette, hogy az SNC tagszervezete a Mashaal Tammo vezette Szíriai Kurd Jövő Mozgalom. A szervezet vezetőjét a csatlakozás bejelentése után az északkeleti Kamisli városában hamarosan kivégezték.[23] Adib Shishakly az egyik alapító tag.
A szervezete egyik legjelentősebb szóvivője a Párizsban élő szíriai tudós, Burhan Ghalioun, akit 2011. szeptemberben a tanács vezetőjének választottak.[24][25] A Muszlim Testvériség volt vezetője, Ali Sadr el-Din Bayanouni azt mondta, a választás azért esett Ghalioun személyére, mert „nyugaton elfogadják, otthonosan mozog ott, és el akarták kerülni, hogy a szíriai vezetés abból profitáljon, hogy SNC élén egy iszlamista lenne.”[26][27]
2012. június 10-én megválasztották a Szíriai Nemzeti Tanács új elnökét, aki a Svédországban élő, kurd származású Abdulbaset Sida lett, aki három hónappal Burhan Ghalioun eltávolítása után vette át a szervezet vezetését.[28]
A belső konfliktusoktól feszélyezett SNC 2012. március 12-én azt tapasztalta, hogy három jelentős vezetőjük is lemondott, mert szerintük „az SNC nem jutott messzire a felkelők felfegyverzésében.” A következő tagok léptek ki: Haitham al-Maleh, egy hosszú ideje disszidensként élő volt bíró, az iszlamista liberális ellenzéki Kamal al-Labwani és az emberi jogokkal foglalkozó jogász, Catherine al-Talli.[29][30] Azt mondták, azért mondanak le, mert az SNC korrupt volt, a Mutzulmán Testvériség liberális frontjaként működött, a felkelőknek pedig amúgy sem nyújtott jelentős támogatást.[29][31] Az SNC egyik szekuláris tagja szerint a tanács fele iszlamista.[32]
2012. március 27-én a nemrég lemondott tagok, többek között Maleh és Labwani azzal a feltétellel egyezett bele, hogy ismét csatlakoznak az SNC-hez, hogy az demokratikusabb lesz és terjed, bár Labwani kétségnek adott hangot amiatt, hogy az ellenzéket együtt lehet-e tartani, de abban egyetértett, hogy összefogásuk segíthet az arab és a nyugati világnak, hogy megfékezzék Aszad brutális elnyomó rendszerét. Abdual al-Haj az SNC-től azt mondta, „a nemzetközi közösség most már semmivel nem támaszthatja alá, hogy nem támogatja a forradalmat, nem fegyverzi fel a Szabad Szíriai Hadsereget, és nem alakít ki a szíriai polgári lakosokat védő biztonsági övezeteket.”[33] Ez egy Törökország és Katar által összehívott isztambuli találkozón hangzott el. Annak ellenére, hogy a megbeszélésen a Nemzeti Koordinációs Bizottság és a kurd delegáció sem vett részt, valamint egy meg nem nevezett magas rangú katonai tisztviselő kivonult a tárgyalásokról, a BBC azt közölte a helyszínről, hogy „egy kivételével az összes szíriai ellenzéki csoport megállapodott, hogy beállnak a Szíriai Nemzeti Tanács mögé.”[34]
Az SNC-ne a kurd elnök ellenére nincs kurd nacionalista tagja. Abdulhakim Bashar, a Szíriai Kurd Demokratikus Párt főtitkára szerint az SNC-ben „túl nagy Törökország befolyása”, és garanciákat követelt az SNC-n belül a szíriai kurdok számára, és másrészről azt követelik, hogy biztosítsák, hogy Törökország teljes jogegyenlőséget biztosít a kurdoknak.[35]
Politikai elhelyezkedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2011. október 18-án az SNC aggodalmának adott hangot a líbiai forgatókönyvvel kapcsolatban (ahol erőszakkal távolították el a hatalomból Moammer Kadhafit), nehogy ez ismétlődjön meg Szíriában. Figyelmeztetett a konfliktus fegyveressé válására, és azt írta, a forradalom nem köthető egyetlen vallási felekezethez sem, abban a teljes szíriai társadalom jelen van. Abbéli reményének adott hangot, hogy megerősödik a polgári engedetlenség, mivel „általánossá válhat, fejlődhet, terjedhet. Ez azért van, mert békések vagyunk. Vállalatok és mások is támogatják, akik félnek a háború költségeitől. A békés módszerek általánosíthatóak.”[36]
Az SNVC később azonban megváltoztatta a felkelés békés voltával kapcsolatos elképzeléseit. Akkoriban az SNC szerint az ellenzék két lehetőség közül választhatott: „a helyi ellenállás nagyobb mértékű felfegyverzése vagy külföldi intervenció.” Mivel Kína és Oroszország megvétózták a Biztonsági Tanács határozatait, valószínűtlen, hogy a nemzetközi beavatkozásra sor kerüljön.[37] Ennek eredményeképp, mivel egyre többen hagyták el a hadsereget és álltak át, valamint mivel egyre súlyosabb összetűzések voltak Szíriában, az SNC és a Szabad Szíriai Hadsereg 2012. januárban megállapodást kötött, melynek értelmében elismerik a kormányellenes, Szírián belül harcoló egységeket. Az SNC azt mondta, „az volt az ellenzék dolga”, hogy támogassa a felkelőket. Miközben az SNC azt hangsúlyozta, hogy közvetlenül nem akar fegyvert juttatni a Szabad Szíriai Hadseregnek, forrásokat biztosít számára, „hogy életben tartsa a Szabad Szíriai Hadsereget.” Ezért az SNC honlapján keresztül is lehet támogatást küldeni.[38]
Háborús megfigyelők elemzései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Marc Lynch, az Amerikai Egyesült Államok politikatudományi tanára egy 2016. áprilisi The New Arab Wars: Uprising and Anarchy in the Middle East című könyvében a Szíriai Nemzeti Tanácsot úgy írja le, mint egy csatorna, melyen keresztül a reménytelen és széttöredezett szíriai ellenzék a külföldi támogatóktól pénzt és fegyvert tudott begyűjteni, melyet aztán ők osztottak szét.[39]
Támogatás és elismerés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mielőtt csatlakozott volna a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciójához, az ENSZ több tagállama is ezt a szervezetet ismerte el a szíriai nép jogszerű képviselőjének.
2013. március 6-án a Szíriai Nemzeti Tanács kapta meg Szíria helyét az Arab Ligában.[40]
Szíriai Hazafias Csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2012. február 27-én Haitham al-Maleh, Kamal al-Labwani és az SNC további 18 tagja megalapította a Szíriai Hazafias Csoport alszervezetet. Az SNC vezető aktivistái szerint a tagság nagy része túl lassú ahhoz, hogy lépéseket tegyenek, és emiatt amellett, hogy továbbra is az SNC tagjai akarnak maradni, a 20 vezető aktivista fel akarta gyorsítani „a nemzeti erőfeszítéseket, hogy egy olyan elérhető ellenállással törjék meg a vezetést, mely támogatja a Szabad Szíriai Hadsereget.”[41]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Syrian opposition head wants no-strings aid - Middle East". Al Jazeera English. Hozzáférés: 2014. január 4.
- ↑ Skelton, Charlie (2012. július 12.). "The Syrian opposition: who's doing the talking?". London: The Guardian. 2018. február 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. július 14.
{{cite news}}: Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ the CNN Wire Staff (2011. augusztus 23.). "Syrian activists form a 'national council'". CNN. 2017. november 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 24.
{{cite news}}:|author=has generic name (súgó); Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Arab League under pressure, resists freezing Syria membership". Al Ahram. 2011. november 12. 2017. november 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. december 21.
{{cite news}}: Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - 1 2 Yezdani, Ipek (2011. augusztus 23.). "Syrian dissidents form national council". World Wires. Miami Herald Media. Hozzáférés: 2011. augusztus 24.
- 1 2 Yezdani, İpek (2011. augusztus 23.). "Syrian dissidents form national council". The Edmond Sun. Hozzáférés: 2011. november 19.
{{cite news}}: Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - 1 2 "Syrian council wants recognition as voice of opposition". Reuters. 10 október 2011. Hozzáférés: 19 november 2011.
{{cite news}}: Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ "Syrian National Council, Syria's rebel government, opens offices in Turkey". Global Post. 2011. december 15. Hozzáférés: 2011. december 21.
- ↑ "Syrian National Council Holds First Congress in Tunis". Tunisia Live. 2011. december 16. 2012. január 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. december 21.
{{cite news}}: Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Why Syria's Kurds Will Determine the Fate of the Revolution". IKJNEWS. 2011. december 15. 2012. április 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. december 21.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Q&A: Syrian opposition alliance". BBC News. 2011. november 16.
- 1 2 AP 4:15 p.m. EST November 11, 2012 (2012. november 11.). "Syrian opposition groups reach unity deal". Usatoday.com. Hozzáférés: 2014. január 4.
{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 "Syrian opposition groups sign coalition deal - Middle East". Al Jazeera English. Hozzáférés: 2014. január 4.
- 1 2 Gamal, Rania El (2012. november 11.). "Syrian opposition agrees deal, chooses preacher as leader". Reuters. 2014. január 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 4.
- 1 2 "Main bloc quits Syrian National Coalition over Geneva". The Times of Israel. 2014. január 21. Hozzáférés: 2014. január 20.
- 1 2 "Syrian National Council quits opposition coalition". Agence France Presse. 2014. január 20. 2014. január 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 23.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ Sarra Grira (13/01/2012) “Cracks emerge in Syrian opposition amid ongoing anti-government protests” Archiválva 2014. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, France 24.
- ↑ Amal Hanano (April 18, 2012) “Any given Friday” Archiválva 2014. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Foreign Policy.
- ↑ Syrian National Council official website. "Executive Committee". Public Statement. 2012. április 18. dátummal az eredeti címről archiválva.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Syria opposition launches national council in İstanbul". Todayszaman.com. 15 február 2012 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 19 november 2011.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ Feb 27, 2012 (2012. február 27.). "More Divisions Among the Syrian Opposition". Stratfor. Hozzáférés: 2014. január 4.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ https://foreignpolicy.com/files/fp_uploaded_documents/110916_About%20SNC.pdf
- ↑ "Syrian Kurdish Activist Meshal Tammo killed in Qamishli". DayPress. 2011. október 7. 2011. november 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. november 19.
- ↑ "Sorbonne professor appointed head of Syrian opposition council". RIA Novosti. 2011. augusztus 29. Hozzáférés: 2011. augusztus 29.
- ↑ "Syrian opposition launches joint National Council". BBC News. 2011. október 2. Hozzáférés: 2011. október 17.
- ↑ “Al-Bayanuni Unmasks the Syrian National Council and Burhan Ghalioun”, YouTube. Retrieved 2012-01-21.
- ↑ "Yahoo News - Latest News & Headlines". M.yahoo.com. 2013. december 10. Hozzáférés: 2014. január 4.
- ↑ Youcefi, Fouad (10 június 2012). "Assad står på sitt sista ben" [Assad standing on his final leg] (svéd nyelven). SVT Nyheter. 10 június 2012 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 10 június 2012.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - 1 2 "Syrian army overruns Idlib as leading figures quit rebel council citing 'chaos'". Dubai, United Arab Emirates: Al-Arabiya. 14 március 2012. 14 március 2012 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 15 március 2012.
{{cite news}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ Balmer, Crispian; Evans, Dominic (2012. március 15.). "Pro-Assad rallies mark anniversary of Syria revolt". London: Reuters. 2015. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 15.
- ↑ LEE KEATH and ZEINA KARAM March 21, 2012 6:03 PM (2012. március 21.). "Islamists seek influence in Syria uprising - Yahoo News". News.yahoo.com. Hozzáférés: 2014. január 4.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "Syria opposition's SNC seeks backers but lacks leaders". Reuters. 2012. február 17. 2014. január 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 12.
- ↑ "Arab ministers to debate Syria draft at Baghdad meet; Assad opponents join forces". Al Arabiya. 2012. március 28. 2012. március 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. március 28.
- ↑ "Opposition unite behind Syrian National Council". BBC. 2012. március 28. Hozzáférés: 2012. március 28.
- ↑ Syrian Kurd Leader: Revolution Won't Succeed Without Minorities, The Atlantic, 20 January 2012
- ↑ Blaser, Noah. "In fight against Assad, Syrian opposition looks for its own model of revolution". Article. Today's Zaman. Hozzáférés: 2018. június 12.
{{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in:|publisher=(súgó); Unknown parameter|dead-url=ignored (|url-status=suggested) (súgó)CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Marquand, Robert (2012. január 27.). "Syria's opposition concerned about independent armed rebel groups". the Christian Science Monitor.
- ↑ Donations Page, Syrian National Council. Retrieved 2012-01-21.
- ↑ Ruthven, Malise (2016. június 23.). "How to Understand ISIS". New York Review of Books. 63 (11). Hozzáférés: 2016. október 29.
- ↑ Droubi, Hala; Gladstone, Rick (2013. március 26.). "Syrian Opposition Group Takes Seat at Arab League". The New York Times (amerikai angol nyelven). ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2018. február 8.
- ↑ "Archivált másolat". 2012. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 12.