1956-os amerikai elnökválasztás

43. elnökválasztás az Egyesült Államokban
1952 1956. november 6. 1960
Részvétel	60,6%
Párt	Republikánus Párt	Demokrata Párt
Elnökjelölt	Dwight D. Eisenhower	Adlai Stevenson
Állam	New York	Illinois
Alelnökjelölt	Richard Nixon	Estes Kefauver
Elektorok	457	73
Szavazatok	35 579 180 57,4%	26 028 028 42,0%
Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint
A Wikimédia Commons tartalmaz 1956-os amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1956. november 6-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. Dwight D. Eisenhower elnököt, a Republikánus Párt jelöltjét sikeresen újraválasztották, legyőzve a Demokrata Párt jelöltjét, Adlai Stevensont, aki az előző elnökválasztáson is a demokraták jelöltjeként futott és vereséget szenvedett Eisenhowertől.

Eisenhower a második világháborúban katonai vezetéséről vált ismertté és továbbra is széles körben népszerű maradt. 1955-ös szívrohama olyan spekulációt váltott ki, miszerint nem akar második ciklust, de miután egészsége helyreállt, az 1956-os Republikánus Nemzeti Konvención ellenállás nélkül jelöltté választották. Stevenson továbbra is népszerű maradt a liberális demokraták körében, ám ekkorra már semmilyen hivatali posztja nem volt. Legyőzte New York kormányzóját, W. Averell Harrimant és több más jelöltet az 1956-os Demokrata Nemzeti Konvención. Stevenson a szociális programokra fordított kormányzati kiadások jelentős növelése és a katonai kiadások csökkentése mellett állt ki.

A koreai háború lezárásával és az erős gazdaság mellett kevesen kételkedtek abban, hogy a karizmatikus Eisenhowert újraválasztják. Az elnök támogatói inkább személyes tulajdonságaira... őszinteségére, feddhetetlenségére és kötelességtudatára, családi emberként tapasztalt erényére, vallási odaadására koncentráltak, nem pedig vezetői nyilvántartására. A választások előtti hetekben két nagy nemzetközi válság volt a Közel-Keleten és Kelet-Európában és Eisenhower válságkezelése növelte népszerűségét.

Eisenhower kicsivel több szavazatot gyűjtött, mint 1952-ben. A demokraták az északi katolikusok és a városlakó fehér déliek körében szereztek többséget. Bár a republikánusok elvesztették Missourit, felvették Kentuckyt, Louisianát és Nyugat-Virginiát. Ez az utolsó elnökválasztás, amelyen az 1959-ben felvett Alaszka és Hawaii nem vett részt és amelyen az elnökjelöltek közül valamelyik a 19. században született. A választás lényegében az 1952-es elnökválasztás visszavágója volt.

Jelölések

Republikánus Párt

A Republikánus Párt jelöltjei, 1956
Dwight D. Eisenhower	Richard Nixon
elnökjelölt	alelnökjelölt
Az Egyesült Államok elnöke (1953–1961)	Az Egyesült Államok alelnöke (1953–1961)

1956-os Republikánus Nemzeti Konvenció eredményei
Dwight D. Eisenhower Az Egyesült Államok elnöke 5 008 132 (85,93%)	John W. Bricker Ohio szenátora 478 453 (8,21%)	William Knowland Kalifornia szenátora 84 446 (1,45%)	Joe Foss Dél-Dakota kormányzója 59 374 (1,02%)

1956 elején olyan spekulációk merültek fel, miszerint Eisenhower elnök rossz egészségi állapota miatt nem indul második ciklusért, ugyanis 1955-ben súlyos szívrohamot kapott. 1956 júniusában megműtötték, hamarosan felépült és úgy döntött, hogy indul második ciklusért. Hatalmas népszerűsége miatt Eisenhowert a San Franciscoban tartott 1956-os Republikánus Nemzeti Konvención ellenállás nélkül elnökjelöltté választották.  

A republikánusok körében csak az a kérdés szerepelt, hogy Richard Nixon alelnök ismét Eisenhower jelöltje lesz -e. Van némi bizonyíték arra, hogy Eisenhower jobban örült volna egy kevésbé ellentmondásos futótársnak, mint például Christian Herter massachusettsi kormányzónak. Egyes történészek szerint Nixonnak egy másik pozíciót ajánlott fel kabinetjében, például védelmi miniszter. Harold Stassen volt az egyetlen olyan republikánus, aki nyilvánosan ellenezte Nixon alelnöki jelölését. Nixon továbbra is rendkívül népszerű maradt a republikánus szavazók körében. Eisenhower 1956 tavaszán jelentette be, hogy Nixon ismét a jelöltje lesz. 1952-el ellentétben a konzervatív republikánusok – akik 1952-ben Robert A. Taftot támogatták Eisenhower ellen – nem léptek fel. A konvención az egyik küldött egy „Joe Smith” nevű fiktív jelöltre szavazott az alelnöki posztra az egyhangú szavazás megakadályozása érdekében.

Demokrata Párt

A Demokrata Párt jelöltjei, 1956
Adlai Stevenson	Estes Kefauver
elnökjelölt	alelnökjelölt
Illinois volt kormányzója (1949–1953)	Tennessee szenátora (1949–1963)

Az 1956-os demokrata elnökjelölti előválasztás eredményei

Adlai Stevenson, a Demokrata Párt 1952-es jelöltje szoros előválasztási harcot vívott a populista Estes Kefauverrel, Tennessee szenátorával a párt 1956-os jelölésének elnyeréséért. Kefauver nyerte a new hampshire-i előválasztást. Miután Kefauver felzaklatta a minnesotai előválasztáson, Stevenson felismerte, hogy bajban van és beleegyezett, hogy vitázik Kefauverrel Floridában. Stevenson és Kefauver 1956. május 21-én, a floridai előválasztás előtt tartották a televíziós elnöki vitát. Stevenson 52-48%-os különbséggel magával vitte Floridát. A kaliforniai előválasztásra, 1956 júniusára Kefauver kampányának a pénze jelentősen csökkent és nem tudott versenyezni a jól finanszírozott Stevensonnal. Stevenson 63-37%-os különbséggel megnyerte a kaliforniai előválasztást, Kefauver pedig hamarosan kiszállt a versenyből.  

A demokrata előválasztás eredményei:

• Adlai Stevenson – 3 069 504 (50,70%)
• Estes Kefauver – 2 283 172 (37,71%)
• Frank Lausche – 278 074 (4,59%)
• John W. McCormack – 26 128 (0,43%)

Az 1956-os chicagói Demokrata Nemzeti Konvención W. Averell Harriman, New York kormányzója, akit Harry S. Truman korábbi elnök támogatott, kihívta Stevensont a jelölését. Stevenson támogatottsága azonban túl nagy volt ahhoz, hogy Harriman legyőzze és Stevenson az első fordulóban megnyerte a jelölést.

Az 1956-os Demokrata Nemzeti Konvenció eredményei
Jelölt	Szavazatok
Adlai Stevenson	905,5
W. Averell Harriman	210
Lyndon B. Johnson	80
Stuart Symington	45,5
Happy Chandler	36,5
James C. Davis	33
John S. Battle	32,5
George Bell Timmerman	23,5
Frank Lausche	5,5

Az 1956-os Demokrata Konvenció fénypontja az volt, amikor Stevenson izgalmat keltve, meglepő bejelentést tett, hogy a konvenció küldöttjei válasszák meg futótársát. Ez kétségbeesett tülekedést indított el több jelölt között, hogy megnyerje a jelölést. A potenciális alelnökjelölteknek csak egy mozgalmas napja volt, amikor a szavazás kezdete előtt kampányoltak a küldöttek között. A két vezető versenyző Kefauver szenátor volt, aki megtartotta az elsődleges küldöttek támogatását és ez ekkor még kevésbé ismert John F. Kennedy massachusettsi szenátor. Bár Stevenson Kennedyt részesítette előnyben, semmilyen támogatást nem adott neki és nem szólt bele a szavazásba. Kennedy meglepte a szakértőket, mikor a második fordulóban az élre került. Azonban számos állam elhagyta őt és Kefauverre váltott, megadva neki így a győzelmet. A vereség nagy lökést adott Kennedy hosszú távú elnöki esélyeihez: komoly versenyzőként kedvező országos ismertséget szerzett és a Kefauver elleni vereségével elkerülte Stevenson novemberi Eisenhower elleni vereségét.

Az 1956-os demokrata alelnökjelölti szavazás eredményei
Jelölt	1	2, eltolódás előtt	2, eltolódás után
Estes Kefauver	466,5	551,5	755,5
John F. Kennedy	294,5	618	589
Albert Gore	178	110,5	13,5
Robert F. Wagner	162,5	9,5	6
Hubert Humphrey	134	74,5	2
Luther H. Hodges	40	0,5	0
P. T. Maner	33	0	0
LeRoy Collins	29	0	0
Clinton P. Anderson	16	0	0
Frank G. Clement	14	0	0
Pat Brown	1	0	0
Lyndon B. Johnson	1	0	0
Stuart Symington	1	0	0

A választás

Kampány

Stevenson keményen kampányolt Eisenhower ellen, a televíziós hirdetések mindkét jelölt domináns médiuma volt. Eisenhower 1952-es választási győzelme nagyrészt a női szavazatok megnyerésének volt köszönhető, ezért a kampányban rengeteg háziasszony központú hirdetés volt. Néhány kommentátor akkoriban azzal is érvelt, hogy a televízió előtérbe kerülésének köszönhette a 66 éves Eisenhower, hogy megnyerte az újraválasztást. Figyelembe véve az 1955-ös szívrohama utáni gyenge egészségi állapotát a televízió lehetővé tette, hogy Eisenhower országszerte elérje az embereket anélkül, hogy elviselné a folyamatos utazások terheit, így az elnök a televízión keresztül kampányolt.  

Stevenson a Szovjetunióval kötődő szociális programokra és szerződésekre fordított kormányzati kiadások jelentős növelését javasolta és a katonai kiadások csökkentését a nukleáris kísérletek mindkét szuperhatalomban való megszüntetése érdekében. Azt is javasolta, hogy egy teljesen önkéntes katonaságra kell átváltani. Eisenhower nyilvánosan ellenezte ezeket az elképzeléseket, annak ellenére, hogy zártkörűen az atomkísérletek betiltására irányuló javaslaton dolgozott. Eisenhower megőrizte a második világháború alatt megszerzett hatalmas személyes és politikai népszerűségét és a kampány során végig az élen állt a közvélemény-kutatásokban.

Eisenhowert az is segítette a győzelemhez, hogy a választás előtti hetekben két külpolitikai válságot is kezelt. A szovjetek által megszállt Magyar Népköztársaságban az 1956-os forradalomban polgárok lázadtak fel a kommunista uralom ellen, de a szovjetek október 26-án az ország visszafoglalásával reagáltak. Három nappal később izraeli, brit és francia csapatok közösen megszállták Egyiptomot, hogy megdöntsék Gamal Abden Nasszer hatalmát és visszafoglalják a nemrég államosított Szuezi-csatornát. A magyar szabadságharcot néhány napon belül brutálisan leverték az újra bevetett szovjet csapatok. Eisenhower mindkét lépést elítélte, de nem tudott segíteni Magyarországon, ugyanakkor erőteljesen nyomást gyakorolt a nyugati erőkre, hogy vonuljanak ki Egyiptomból.  

Az elnök a két eseménnyel számos amerikai állampolgár támogatását nyerte el. Az Eisenhower-kormány is támogatta azt az 1954-ben az Oktatási Tanács által hozott és a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott törvényt, amely megszüntette a faji szegregációt az állami iskolákban. Stevenson rosszállását fejezte ki a szövetségi bíróság szegregációba való beavatkozása miatt. Bár Eisenhower a kampány során elkerülte az Oktatási Tanács álláspontját, a választáson a fekete szavazók közel 40%-ának támogatást nyerte el. Ő volt az utolsó republikánus elnökjelölt, aki ilyen szintű támogatást kapott a fekete szavazóktól.  

Eredmények

Eisenhower a közvélemény-kutatásokon végig nagy különbséggel az élen állt a kampány során. Megszerezte a szavazatok 57%-át és a 48 tagállamból 41-et vitt magával. Stevenson csak hat déli államot és Missourit nyerte meg és ezzel ő lett az első olyan vesztes jelölt 1900 óta, aki Missourit szállította. Ez volt az utolsó választás 1980-ig, ahol Massachusetts republikánusra szavazott és az utolsó 1972-ig, ahol Connecticut, Maryland, Michigan, Minnesota, New York, Pennsylvania, Rhode Island, Texas és Nyugat-Virginia tette ugyanezt. Ezzel szemben ez volt az utolsó választás 1976-ig, amelyben Mississippi és Alabama demokratákra szavazott.

Választási eredmények

Elnökjelölt	Párt	Állam	Szavazatok		Elektor szavazat	Futótárs
			Szavazat szám	Százalék		Alelnökjelölt	Állam
Dwight David Eisenhower	Republikánus Párt	New York	35 579 180	57,37%	457	Richard Milhous Nixon	Kalifornia
Adlai Ewing Stevenson	Demokrata Párt	Illinois	26 028 028	41,97%	73	Carey Estes Kefauver	Tennessee
Thomas Coleman Andrews	Államok Jogai Párt	Virginia	108 956	0,18%	0	Thomas Harold Werdel	Kalifornia
Eric Hass	Szocialista Munkáspárt	New York	44 300	0,07%	0	Georgina Olive Cozzini	Wisconsin
Enoch Arden Holtwick	Tilalom Párt	Illinois	41 937	0,07%	0	Edwin M. Cooper	Kalifornia
Farrell Dobbs	Szocialista Munkások	New York	7 797	0,01%	0	Myra Tanner Weiss	Kalifornia
Harry Flood Byrd	Államok Jogai Párt	Virginia	2 657	<0,01%	0	William Ezra Jenner	Indiana
Darlington Hoopes	Szocialista Párt	Pennsylvania	2 128	<0,01%	0	Samuel Herman Friedman	New York
Henry B. Krajewski	Amerikai Harmadik Párt	New Jersey	1 829	<0,01%	0	Anna Yezo	New Jersey
Gerald Lyman Kenneth Smith	Keresztény Nacionalista Párt	Michigan	8	<0,01%	0	Charles Robertson	Michigan
Walter Burgwyn Jones	Demokrata Párt	Alabama	–	–	1	Herman Eugene Talmadge	Georgia
Egyéb			8 691	0,01%	0
Teljes			62 021 328	100%	531
Ennyi szükséges a győzelemhez					266

Eredmények térképen

Eredmények államonként

Eredmények megyénként

Eredmények államonként

Stevenson/Kefauver

Eisenhower/Nixon

		Zászló	Dwight D. Eisenhower Republikánus			Adlai Stevenson Demokrata			Teljes
Állam	elektorok		#	%	elektorok	#	%	elektorok	#
Alabama	11		195 694	39,39	–	280 844	56,52	10	496 871
Arizona	4		176 990	60,99	4	112 880	38,90	-	290 173
Arkansas	8		186 287	45,82	-	213 277	52,46	8	406 572
Colorado	6		394 479	59,49	6	263 997	39,81	-	663 074
Connecticut	8		711 837	63,72	8	405 079	36,26	-	1 117 121
Delaware	3		98 057	55,09	3	79 421	44,62	-	177 988
Dél-Dakota	4		171 569	58,39	4	122 288	41,61	-	293 857
Dél-Karolina	8		75 700	25,18	-	136 372	45,37	8	300 583
Észak-Dakota	4		156 766	61,72	4	96 742	38,09	-	253 991
Észak-Karolina	14		575 062	49,34	-	590 530	50,66	14	1 165 592
Florida	10		643 849	57,27	10	480 371	42,73	-	1 124 220
Georgia	12		216 652	32,65	-	441 094	66,48	12	663 480
Idaho	4		166 979	61,17	4	105 868	38,78	-	272 989
Illinois	27		2 623 327	59,52	27	1 775 682	40,29	-	4 407 407
Indiana	13		1 182 811	59,90	13	783 908	39,70	-	1 974 607
Iowa	10		729 187	59,06	10	501 858	40,65	-	1 234 564
Kalifornia	32		3 027 668	55,39	32	2 420 135	44,27	-	5 466 355
Kansas	8		566 878	65,44	8	296 317	34,21	-	866 243
Kentucky	10		572 192	54,30	10	476 453	45,21	-	1 053 805
Louisiana	10		329 047	53,28	10	243 977	39,51	-	617 544
Maine	5		249 238	70,87	5	102 468	29,13	-	351 706
Maryland	9		559 738	60,04	9	372 613	39,96	-	932 351
Massachusetts	16		1 393 197	59,32	16	948 190	40,37	-	2 348 506
Michigan	20		1 713 647	55,63	20	1 359 898	44,15	-	3 080 468
Minnesota	11		719 302	53,68	11	617 525	46,08	-	1 340 005
Mississippi	8		60 685	24,46	-	144 498	58,23	8	248 149
Missouri	13		914 289	49,89	-	918 273	50,11	13	1 832 562
Montana	4		154 933	57,13	4	116 238	42,87	-	271,171
Nebraska	6		378 108	65,51	6	199 029	34,49	-	577 137
Nevada	3		56 049	57,97	3	40 640	42,03	-	96 689
New Hampshire	4		176 519	66,11	4	90 364	33,84	-	266 994
New Jersey	16		1 606 942	64,68	16	850 337	34,23	-	2 484 312
New York	45		4 340 340	61,19	45	2 750 769	38,78	-	7 092 860
Nyugat-Virginia	8		449 297	54,08	8	381 534	45,92	-	830 831
Ohio	25		2 262 610	61,11	25	1 439 655	38,89	-	3 702 265
Oklahoma	8		473 769	55,13	8	385 581	44,87	-	859 350
Oregon	6		406 393	55,25	6	329 204	44,75	-	735 597
Pennsylvania	32		2 585 252	56,49	32	1 981 769	43,30	-	4 576 503
Rhode Island	4		225 819	58,26	4	161 790	41,74	-	387 609
Tennessee	11		462 288	49,21	11	456 507	48,60	-	939 404
Texas	24		1 080 619	55,26	24	859 958	43,98	-	1 955 545
Utah	4		215 631	64,56	4	118 364	35,44	-	333,995
Új-Mexikó	4		146 788	57,81	4	106 098	41,78	-	253 926
Vermont	3		110 390	72,16	3	42 549	27,81	-	152 978
Virginia	12		386 459	55,37	12	267 760	38,36	-	697 978
Washington	9		620 430	53,91	9	523 002	45,44	-	1 150 889
Wisconsin	12		954 844	61,58	12	586 768	37,84	-	1 550 558
Wyoming	3		74 573	60,08	3	49 554	39,92	-	124 127

Szoros eredmények

A különbség 1% alatt volt:

1. Missouri, 0,22% (3,984 szavazat)
2. Tennessee, 0,62% (5,781 szavazat)

A különbség 5% alatt volt:

1. Észak-Karolina, 1,33% (15,468 szavazat)

A különbség 5% és 10% között volt:

1. Arkansas, 6,64% (26,990 szavazat)
2. Minnesota, 7,60% (101,777 szavazat)
3. Nyugat-Virginia, 8,16% (67,763 szavazat)
4. Washington, 8,47% (97,428 szavazat)
5. Kentucky, 9,09% (95,739 szavazat)

Statisztika

A republikánusok legmagasabb szavazati arányú megyéi:

1. Gillespie megye (Texas) 92,61%
2. Kenedy megye (Texas) 92,59%
3. Kane megye (Utah) 90,20%
4. Jackson megye (Kentucky) 88,35%
5. Johnson megye (Tennessee) 87,44%

A demokraták legmagasabb szavazati arányú megyéi:

1. Baker megye (Georgia) 96,07%
2. Greene megye (Észak-Karolina) 93,67%
3. Berrien megye (Georgia) 93,56%
4. Aktinson megye (Georgia) 93,37%
5. Madison megye (Georgia) 93,24%

Források

• Leip, Dave: 1956 Presidential Election - Home States. Dave Leip's Atlas of U.S. Presidential Elections. [2008. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. május 24.)
• Electoral Votes for President and Vice President 1953–1965. U.S. Electoral College. National Archives. (Hozzáférés: 2006. március 18.)
• Campaign commercials from the 1956 election
• Senate Manual, 107th Congress. United States Government Printing Office, 1131. o. (2001) 
• (1957–58) „General Election Returns: November 6, 1956”. Maryland Manual 167, 325. o. [2019. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 27.)  
• Republican Party National Convention. (26th : 1956 : San Francisco). Library of Congress Online Catalog. Library of Congress. (Hozzáférés: 2007. február 28.)
• Converse, Philip E., Warren E. Miller, Donald E. Stokes, Angus Campbell. The American Voter (1964) the classic political science study of voters in 1952 and 1956
• Divine, Robert A.. Foreign Policy and U.S. Presidential Elections, 1952–1960 (1974). ISBN 0-531-06496-4 
• szerk.: Gallup, George H.: The Gallup Poll: Public Opinion, 1935–1971, 3 vols., Random House (1972). ISBN 0-394-47270-5  vol 2
• Martin, John Bartlow. Adlai Stevenson and the World: The Life of Adlai E. Stevenson (1977).
• Nichols, David A. Eisenhower 1956: The President's Year of Crisis--Suez and the Brink of War (2012).
• Gallup, George H., ed. The Gallup Poll: Public Opinion, 1935–1971. 3 vols. Random House, 1972. press releases;
• szerk.: Gallup, George H.: The Gallup Poll: Public Opinion, 1935–1971, 3 vols., Random House (1972) 
• Chester, Edward W A guide to political platforms (1977) online
• Porter, Kirk H. and Donald Bruce Johnson, eds. National party platforms, 1840-1964 (1965) online 1840-1956

Külső linkek

• The Election Wall's 1956 Election Video Page
• 1956 popular vote by counties
• The Living Room Candidate: Presidential Campaign Commercials: 1952 – 2004
• How close was the 1956 election? — Michael Sheppard, Massachusetts Institute of Technology
• Eisenhower's 1956 presidential campaign, Dwight D. Eisenhower Presidential Library Archiválva 2011. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Election of 1956 in Counting the Votes Archiválva 2019. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben.