Ugrás a tartalomhoz

Őze Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Alpacino41 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 7., 19:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Hangjátékok)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 7.) ezen a változaton alapul.
Őze Lajos
1969-ben
1969-ben
Életrajzi adatok
Született1935. április 22.
Szentes
Elhunyt1984. október 21. (49 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaThoma Ildikó
GyermekeiGábor és Áron
Pályafutása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola
Aktív évek1955 – 1984
Híres szerepeiGyurica Miklós
Az ötödik pecsét
Virág elvtárs
A tanú
Késmárky Ödön
Egy óra múlva itt vagyok
Díjai
Kossuth-díj1990
Jászai Mari-díj1970
Kiváló művész1984
Érdemes művész1975
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1970)
Őze Lajos IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Őze Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Farkasréti temető 44-VII-1-44
Az Őze Lajos-emlékkő avatása a lakásához közeli Naphegyen, Budapesten (2009. október 17.). A követ arra a helyre állították, ahol gyakorta tanulta szerepeit. Az avatás alkalmából készült fotón balról Őze Áron színművész, jobbról Őze Gábor operatőr, a művész két fia áll, középütt a húga
Az emlékkő
Őze Lajos utolsó napjának személyes tárgyai, amelyeket magánál tartott. Névjegye a noteszben, golyóstolla, és olvasószemüvege. Ezekhez azóta senki sem nyúlt…

Őze Lajos (Szentes, 1935. április 22.[1] – Budapest, 1984. október 21.) posztumusz Kossuth-díjas magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.

Életpályája

Szentesen született szegénysorsú családban, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 1949–1952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre). Kiváló versmondó volt, már életében legendássá vált „harca” Ady Az ős Kaján című versével: számtalanszor elmondta, de soha nem volt elégedett magával.

Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.[2]

Főbb szerepei

Főbb színházi szerepei

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100; ugyanitt százöt színházi felvételen is látható.[3]

Főbb filmszerepei

Főbb tévéfilmjei

Hangjátékok

  • A Piros Oroszlán (1962) .... Különös vendég
  • Dániel és a krokodilok (1965)
  • Kuncz Aladár: A fekete kolostor (1967)
  • A Bodeni tó (1968)
  • Antik óra (1968)
  • Kozmac-Mejak: Tantadruj (1968)
  • Zaid Habukki: A csodatevő mágus (1968)
  • Az emlékmű (1969)
  • Gosztonyi János: A nagy lehetetlen (1969)
  • Eötvös József: Magyarország 1514-ben (1970)
  • Szergej Jeszenyin: Pugacsov (1970)
  • Balogh László: A tűnékeny alma (1972)
  • Günther Kunert: Idővel tűz támad (1972)
  • Babits Mihály: Kártyavár (1973)
  • Galgóczi Erzsébet: Nyári gyakorlat (1975)
  • Hemingway: Tengeren (1975)
  • Kopányi György: Mindenki tűzoltó (1975)
  • Erich Kastner: Emil és a detektívek (1976)
  • Vilhelm Moberg: A hosszú út (1977)
  • Kocsonya Mihály házassága (1978)
  • Louis MacNeice: Találkája volt (1979)
  • Zygmunt Kraszinski: Istentelen színjáték (1979)
  • Mándy Iván: Temetői járat (1979)
  • Móra: Négy apának egy leánya (1979)
  • Nádor Tamás: Agyagangyal (1979)
  • Capek: Az ellopott 139/VII. c. üo. sz. irat (1980)
  • Fekete Gyula: Ház a pataksoron (1980)
  • Lázár Ervin: Capriccio (1980)
  • Régi kövek beszélnek életről és halálról (1980)
  • Kopányi György: Hősök gőzben (1981)
  • Strindberg: Haláltánc (1982)
  • Kamarás István: Normarendezés (1982)
  • Matteo Bandello: A pajzán griffmadár (1982)
  • Stefan Zweig egy tegnapi európai (1982)
  • Synge: A szentek kútja (1982)
  • Vészi Endre: Sufni (1982)
  • Herman Heijermans: Remény (1983)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)[4]
  • Kopányi György: Ember a semmiben (1983)
  • Gyárfás Miklós: Halálugrás (1984)

Díjai

Jegyzetek

  1. ↑ A Magyar Televízióban 1992. október 12-én bemutatott, Az Őze című dokumentumfilmben (szerk: Kende Tamás) a keresztelési anyakönyvről készült felvétel alapján, amelyben tisztán olvasható a születés dátuma, 1932. április 22. és a bejegyezés (keresztelés) dátuma: 1935. május 12.
  2. ↑ Archivált másolat. [2019. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  3. ↑ 2012 november 10-i lekérdezés
  4. ↑ Rádiószínház - Hazalátogató Kopányi György hangjátéka (Szereposztás: Szauer - Sinkovits Imre, A fiatal Szauer - Dunai Tamás Közreműködik: Kovács Nóra, Agárdi Gábor, Ujlaky László, Császár Angela, Béres Ilona, Inke László, Kovács Mária, Őze Lajos, Harkányi Endre, Horkay János, Huszár László, Sugár László, Budai István és Markaly Gábor; Zongorán: Balassa P. Tamás; Dramaturg: Lékay Ottó; Rendező: Magos György (1983) ), hangtar.radio.hu - 2015. szeptember 6. (nava 2010. január 31.)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Őze_Lajos&oldid=23848511”