Écs
Écs | |||
I. világháborús emlékmű | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Pannonhalmi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Mondovics László[1] | ||
Irányítószám | 9083 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2241 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 98,74 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 19,85 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Écs weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Écs témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Écs község Győr-Moson-Sopron megyében, Győrtől közúton 16 km-re, a Pannonhalmi járásban található.
Fekvése
A Sokorói-dombság (Pannonhalmi-dombvidék) ravazd-csanaki vonulata északi részének kelet-északkeleti oldalán helyezkedik el. Határának nagy része mély vízmosásokkal szabdalt dombvonulat. A település ősi magja a Szentmártoninak nevezett völgy peremén húzódó Győr–veszprémi út mellett épült. A jellemző közlekedési irány északnyugat-délkeleti, vagyis a dombvonulattal párhuzamos. Vasúton Győrből vagy Veszprémből induló átmenő járatokkal, vasúton ugyanígy a Győr–Veszprém vonalon érhető el. Pápa felől Győr-Ménfőcsanakon a malomi elágazásnál, a Győrt Székesfehérvárral összekötő 81-es főútról pedig legkönnyebben a töltéstavai vagy a péri leágazástól Győrsághalomalján, Győrságon, Pannonhalmán keresztül érhetjük el.
Története
A hely régen lakott voltáról a kőkorig visszanyúló régészeti leletek tanúskodnak. Találtak a környéken római, kelta és honfoglalás-korabeli tárgyi emlékeket is. Területén a középkorban több kisebb település:
- Kisech,
- Mesterfa – az 1800-as évek elején egybeolvadt Nagyécsheggyel,
- Fűzalja,
- Petkevár – Pannonhalma elővára (tarisznyavára) volt; az 1600-as évek elején, a tizenöt éves háborúban pusztult el; állt.
A mai Écs Nagyécsfalu és Nagyécshegy egyesítésével alakult meg 1936-ban. Első írásos említését 1172-ből ismerjük. Ekkor az itt letelepült Echu nemzetség után Esu, Echu néven szerepel. Szőlősök és győri várnépek lakhelye volt, ahol nemesek és egyházak birtokoltak földet és szőlőt. IV. Béla 1240-ben szabályozta az itt lakó, a győri várhoz tartozó királyi szőlőművesek viszonyait. A megelőző időben Écsen közbirtokosság lakott, ekkortól viszont Ech a szentmártoni apátság birtokaként szerepel. A középkorban birtokolták még a pálosok, a johanniták és a győri székeskáptalan is. 1398-ban a világi földesurak mellett összesen 6 egyházi földesúri hatóságot szolgáltak az écsiek.
A török hódítás idején, az 1600-as évek elején a falu és környéke teljesen elpusztult. Az újratelepülés után a főbb birtokosok a gróf Cseszneky, Oross és Siey családok voltak. A Rákóczi-szabadságharc idején Heister tábornok felégette a környéket.
1809-ben a franciák vonultak át a községen, amire az ún. dézsmapince homokköveiben lévő francia feliratok is emlékeztetnek. A sorsfordító események sorából említésre méltó, hogy az 1848-49-es szabadságharcban 36 écsi vett részt, akik emlékét a művelődési házban elhelyezett tábla őrzi. A századelő kivándorlási hullámában 250 écsi lakos települt ki az Egyesült Államokba.
Az első világháborúnak 75 falubeli esett áldozatul. 1920-ban Écsen avatták fel az ország első világháborús emlékművét. A második világháború 45 katonai és 27 polgári áldozattal járt. Csekély jelentőségű volt a Nagyatádi-féle földreform (1-1 kh földet juttattak). 1945-ben 448 kh földet osztottak ki. Nem kerülték el a községet a későbbi történelmi események sem. 1956. november 11-én a nyugatra tartó szabadságharcosok és a győri szovjet alakulatok tűzharcában egy magyar és hat szovjet vesztette életét.
1970. július 1-jétől Pannonhalma NKKT társközsége a 19/1970. sz. NET határozat alapján. 1990. szeptember 30-án kivált a nagyközségi közös tanácsból, és a 23/1990. (III.6.). KE sz. határozat értelmében önálló községi önkormányzatot alakított.
Écs egyértelműen a győri vonzáskörzet része annak ellenére is, hogy nem épült egybe a közvetlen agglomeráció településeivel (Győr-Ménfőcsanak, Győrújbarát, Nyúl). Az 1970-ben megalakított, Pannonhalma székhelyű nagyközségi közös tanács sem tudta a feszültséget feloldani. Ellenkezőleg, az önállóság reprezentáns helyi intézményei jöttek létre.
Népesedés, településföldrajz
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1d/%C3%89cs_takar%C3%A9ksz%C3%B6vetkezet.jpg/265px-%C3%89cs_takar%C3%A9ksz%C3%B6vetkezet.jpg)
Lakosainak száma 2008-ban 1776 fő. A népesség 1960 jelentősen csökkenést, ami egyrészt a mezőgazdaság szerkezetének átalakítása, másrészt az agglomerációs központ elszívó hatásának következménye. A 2000-es évek közepén ez a tendencia megállni, illetve részben megfordulni látszik.
A település utcái a dombos részen a járhatóságnak megfelelően a horgasokat követik: ennek megfelelően zegzugosak és szűkek. A terepviszonyok miatt több helyen csak egyik oldalukat építették be. A szőlőhegyen épített házak azokon a helyeken rendeződtek utcává, ahol erre a terep lehetőséget adott. A főút melletti falurészen, a síkabb területen a telekelosztás szabályosnak mondható. A lakóépületek általában földszintesek, az emeletes családi házak elszórtan helyezkednek el. A község belterülete jóval nagyobb a ténylegesen lakott területnél, mivel magában foglalja a mára elnéptelenedett szőlőhegyet is. Lényegében ugyanarról van sző, mint például a közeli Pázmándfalun: a „hegyi” településrész lehúzódik a közlekedési főtengely irányához közeli részekre. A fiatalok helyben maradását az önkormányzat az 1990-es évek elején ötven új házhely kialakításával segítette.
A gázt 1996-ban vezették be, azóta a csatornázással is elkészültek.
Fontosabb szolgáltató létesítmények:
- orvosi rendelő,
- fogorvosi rendelő,
- gyógyszertár,
- óvoda,
- iskola,
- idősek otthona,
- művelődési ház és könyvtár,
- takarékszövetkezet.
Külterülete a felhasználás módja szerint:
- erdőre,
- mezőgazdasági művelésre alkalmas és
- egyéb területre
osztható.
Az 517 ha-nyi erdő többsége állami tulajdon. Néhány védterület kivételével elsősorban gazdasági célú és besorolású erdő, aminek nagyobb része a Ravazd-csanaki dombvonulat gerincén és meredek lejtőin nő. Használója a Kisalföldi Erdőgazdaság. Az összefüggő erdőterületeket jól feltárják az erdészeti utak, bár többségük földút. Egy részük turistaút is.
A dombság és benne Écs szőlőtermesztési, feldolgozási hagyományai közel ezeréves múltra tekintenek vissza. A környező településekhez hasonlóan ez a terület is a Szent-Márton hegyi (pannonhalmi) bencések szőlőtermő területe volt. Szőlőművelő kultúrája máig fennmaradt, amit az utóbbi időkben divatossá vált, nagyüzemi művelésre is alkalmas, völgyi szőlők is bizonyítanak.
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1841 | 1875 | 1903 | 2256 | 2208 | 2241 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,1%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 2,6% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,9%, református 3%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,3%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 5,2% (20,9% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/52/%C3%89csi_templom.jpg/100px-%C3%89csi_templom.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/03/%C3%89cs_k%C3%A1polna_a_82-es_%C3%BAt_mellett.jpg/100px-%C3%89cs_k%C3%A1polna_a_82-es_%C3%BAt_mellett.jpg)
- rk. templom
- rk. kápolna a 82-es útban
- Rába-Ring: 1984-ben e falu határában építette fel első próbapályáját a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár. Azóta számos nemzetközi és hazai versenyt tartottak itt.
Hivatkozások
- ↑ Écs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Écs Helységnévtár