Holokauszt

A holokauszt szó jelentése

A holokauszt (görög: ολοκαυστον, holokauszton) szó jelentése „teljesen elégő áldozat”. Ebben az értelemben először a történész Xenophón használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában, a Szeptuagintában is. Szent Jeromos latin bibliafordítása holocaustum formában terjesztette el az angolszász nyelvterületen. A német és annak hatása alatt levő nyelvterületeken (ide tartozik hagyományosan a magyar is) nem volt használatos a kifejezés, mivel Luther Márton a Brandopfer (égőáldozat) kifejezéssel fordította.

A holokausztban érintett népek kezdetben a saját nyelvükön nevezték el: a zsidók „soá”-nak (a השואה – hásoá héber szó jelentése „csapás”), a cigányok Porajmos-nak (elemésztés) hívták.

Ezzel magyarázható, hogy az európai zsidóság elleni népirtásra először angol nyelvterületen használták a kifejezést 1942 decemberében a News Chronicle című napilapban, Hitler a zsidóság megsemmisítésére vonatkozó terveivel kapcsolatban: „...the Jewish peoples are to be exterminated”. 1945-től zsidó holokausztként „foglalt” politikai és történelmi szövegösszefüggésekben ez a kifejezés - de csak az angolszász nyelvterületen. 1972-től terjedt el a széles nyilvánosságban Frederick Forsyth regénye, Az ODESSA-ügyirat nyomán. Később más népirtásokra (például a ruandaira vagy az örményre) is használni kezdték.

A zsidó holokauszt

A holokauszt legnagyobb áldozatát az európai zsidók szenvedték a náci Németország, illetve a vele szövetséges és az általa megszállt országok területén a II. világháborút közvetlenül megelőzően és annak éveiben. Az áldozatok számáról csak becslések léteznek, ezek általában 3-6 millió közé teszik a veszteséget. Közel félmillió magyar zsidó került Auschwitzba. Akiket nem öltek meg azonnal a gázkamrákban, azok munkatáborokba - mint Auschwitz-Birkenau - kerültek. De a munkatáborokba csak azok kerültek, akiket munkára alkalmasnak találtak. Akiket nem, azokat egyből elgázosították. Az Auschwitz melletti erdős területen levetkőztették őket, és azt mondták nekik: zuhanyozni mennek. Amikor a gáz az utolsó emberrel is végzett, a SS tagjai a holttesteket vagy tömegsírokba vagy a krematóriumba vitték.

A zsidó holokauszt okai és megszervezése

Deportálási útvonalak

A német nemzetiszocialista ideológia hatalomra kerülése, 1933 óta nyíltan a fajelmélet alapján állt és ennek keretében az "árja" faj legfőbb ellenfelének a Németországban és számos országban diaszpórában élő zsidókat tekintette. Az antiszemitizmus valamennyi hagyományos eszközén (rémhírek terjesztése, gettók felállítása, a zsidók jogi és emberi diszkriminációja, gazdasági szerepük teljes megszüntetése) mellett iparszerű és tervszerű megsemmisítésükre törekedett.

A náci cinizmus ezt a "zsidókérdés végső megoldásának" (németül: Endlösung der Judenfrage) nevezte. A nemzetiszocializmus antikommunista jellegének a holokauszt kiterveléséhez és végrehajtásához nincs köze. 1942 januárjában tartották Berlin mellett az ún. wanseei konferenciát, ahol eldöntötték a "végső megoldást", melyről addig semmiféle külön határozat nem volt, bár a megszállt lengyel és szovjet területeken az első naptól fogva enélkül is tömeggyilkosságokat hajtottak végre. A wannseei konferencia résztvevője volt Adolf Eichmann, aki később a magyarországi holokauszt megszervezője lett.

Magyarországon a zsidók deportálása az Adolf Eichmann által vezetett Judenkommando irányításával és a magyar közigazgatás és csendőrség aktív támogatásával történt meg.

A zsidó holokauszt áldozatainak száma

Ország terület	Zsidó lakosság becsült létszáma a háború előtt	Meggyilkolt zsidók becsült száma	Meggyilkoltak aránya (%)
Szovjetunió	5 200 000	2 890 000	56
Lengyelország	2 000 000	1 800 000	90
Magyarország	650 000	450 000	69
Románia	600 000	270 000	45
Németország	295 000	222 767	75
Észtország, Lettország, Litvánia	253 000	211 500	83
Csehország, Szlovákia	251 745	168 000	67
Hollandia	161 000	102 000	63
Franciaország	300 000	76 134	25
Jugoszlávia	82 000	65 000	79
Görögország	71 500	58 885	82
Belgium	52 000	28 518	54
Bulgária	64 000	11 360	17
Olaszország	34 000	5 914	18
Luxemburg	3 700	1 200	33
Norvégia	1 800	758	42
Dánia	6 000	116	2
Finnország	2 000	7	0
Összesen	10 027 845	6 362 156	64

Cigány holokauszt

Sín Auschwitz II (Birkenau)-ba

Lengyelország 1939-es megszállása után a zsidók és a lengyelek deportálása mellett napirendre került a romák áttelepítése is egy "zsidó rezervátumba". A bűnügyi rendőrség vezetője kérte a zsidók deportálásáért felelős Adolf Eichmannt, hogy a zsidó vonatokhoz csatoljanak "3-4 vagon cigányt". Eichmann egyetértett, de terv a helyi német hatóságok ellenállásán megbukott, így 1940-ben 30 ezer helyett csak 2800 roma került Lublinba. 1941 őszén Hitler elrendelte a Birodalom "megtisztítását" a zsidóktól. Az akció keretében 5 ezer osztrák cigányt vittek a łódźi gettóba. A gettó zsidó vezetője, Chaim Rumkowski rasszista érvekkel indokolta a németeknek, hogy a zsidók miért nem élhetnek együtt a cigányokkal, akik bármire képesek. "Először rabolnak, aztán gyújtogatnak, hamarosan minden lángokban áll majd, gyárak, raktárak." Kérésére a nácik a gettóban egy zárt területre telepítették a romákat, akik hamarosan százával haltak meg tífuszban. Az éhség, a járvány és a lakáshiány miatt egyre romló körülményeket a német hatóságok a szokásos módon "orvosolták": a łódźi gettóból 1942 februárjában éppen úgy a chelmnói haláltáborba deportálták, és ott gázteherautóban kivégezték a romákat, mint a zsidó gettó lakóit. 1941 nyarán a keleti lengyel és szovjet területeken megkezdődött a zsidók megsemmisítése. Az SS és a rendőrség speciális egységei, az Einsatzgruppék zsidók százezrei mellett több ezer "aszociális" cigányt lőttek agyon. A Baltikumban működő egyik speciális egység jelentése szerint 1942. február 1-jéig összesen 138.272 embert öltek meg. A 136.421 zsidó, 1064 kommunista, 56 partizán, 653 szellemi fogyatékos, 44 lengyel, 28 orosz hadifogoly és 1 örmény mellett az alakulat 5 cigányt is kivégzett. Az Einsatzgruppe B egyik, Szmolenszk térségében tevékenykedő egysége 1942 márciusában 1585 zsidót, 27 kommunistát és 45 cigányt, egy másik alakulat ugyanebben az időszakban 1551 zsidót, 5 orosz bűnözőt, 20 kommunistát és 33 cigányt "részesített különleges kezelésben". 1941 októberében a keleti front középső szakaszán egy, az Einsatzgruppe C-hez tartozó őrjárat 32 fős cigánykaravánt tartóztatott fel az úton. A szekerek átkutatása közben állítólag német katonai felszerelést találtak, és "mivel ez a banda nem rendelkezett személyi okmányokkal és nem tudták megmagyarázni a (német katonai) holmik eredetét, ki lettek végezve". A déli szovjet területeken gyilkoló Einstazgruppe D 1942 áprilisáig összesen 91 678 embert ölt meg, köztük a márciusban kivégzett "261 fő aszociális elemet, beleértve a cigányokat is". Ugyanennek az alakulatnak egy korábbi jelentésében a meggyilkoltak között található "810 fő aszociális elem, cigány, elmebeteg, és szabotőr". 1942 januárjában szintén az Einsatzgruppe D jelentette, hogy Szimferopolban megöltek 824 cigányt, illetve, hogy a városban "a cigánykérdés megoldást nyert".

Fájl:Buchenwald-bei-Weimar-am-24-April-1945.gif

Halottak Buchenwaldban a német kivonulás után (1945. Ápr. 24.)

A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. Hollandiában, Görögországban és Franciaországban nemigen törődtek velük. A kollaboráns francia hatóságok 30 ezer cigányt internáltak, míg a németek Belgiumból majdnem 400 belga, holland, német és norvég állampolgárságú cigányt deportáltak Auschwitzba, akik közül csak 12-en élték meg a felszabadulást. Aki eladta ekhós szekerét, mentesült. 1943 őszén Olaszországból a nácik néhány tucatnyi olasz vándorcigányt hurcoltak keletre.

Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben "oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést". A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőtték agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. 1942 augusztusában büszkén jelentették Berlinnek: Szerbiában "a zsidó- és a cigánykérdés megoldást nyert". Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A nácikkal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30%-át gyilkolták meg.

Más csoportok elleni bűnök

Homoszexuálisok

Az eltérő szexualitást mutatókat is elvitték, mert - a nácik szerint - szennyezték az emberi fajt. Ez olyan megkülönböztetés volt, mely hasonlított a származásira. Elítélték, és büntetendő cselekedet volt homoszexuálisnak lenni. Megemlítendő, hogy Hitler kifejezetten utálta a homoszexuálisokat.

Fogyatékossággal élők

1939-től Németországban több százezer testi vagy szellemi fogyatékossággal élő embert öltek meg szisztematikusan, az ezen emberek összegyűjtésére szakosodott speciális "kórházakban". Később a családok kötelesek voltak értelmi fogyatékos vagy testi fogyatékossággal élő hozzátartozóikat ilyen kórházakba helyezni. A nácik felsőbbrendű és fajtiszta, vagyis árja emberről szóló nézete alapján nem voltak kívánatosak a "tökéletlen" emberek. Főleg méreggel végeztek velük, a hozzátartozókkal pedig azt közölték, betegség miatt haltak meg. Több mint 400 000 személyt sterilizáltak, öltek meg, vagy végeztek rajtuk genetikai kísérleteket akaratuk ellenére, válogatás nélkül. A gáz általi kivégzés elméletét fogyatékossággal élő személyek kivégzésére fejlesztették ki, később alkalmazták a haláltáborokban.

Jehova Tanúi

A bibliakutatók – ahogy akkoriban Jehova tanúit nevezték – egyik fő előírása kifejezetten tiltja a hadviselésben való részvételt. A vallási szervezet ráadásul komoly háborúellenes propagandát is folytatott, ezért kezdettől szembekerültek a nácikkal. Kb. 10 000 német bibliakutató volt egyszerre börtönben a nagyjából 25 000 fős közösségből, kb. 250 embert kivégeztek, és 2000-2500-an kerültek koncentrációs táborokba. Mintegy 1000-en közülük éhen haltak vagy fagyástól, betegségtől, végkimerüléstől, erőszaktól pusztultak el. A németeken kívül 200-250 holland, 200 osztrák, 100 lengyel, 10-50 magyar, belga, francia, cseh bibliakutató is volt közöttük. A Jehova tanúi közül kikerült áldozatok száma ugyan nagyon csekély a hatmilliós zsidó népirtáshoz képest vagy a roma áldozatok számához viszonyítva, de az üldözésük kegyetlensége és a német szellemi ellenállásban betöltött szerepük következtében meg kell emlékeznünk róluk is. Nyíltan küzdöttek a nyomtatványaikban a szabad vallásgyakorlásért és a fegyverfogás lelkiismereti alapon való megtagadásáért. 1994. szeptember 27-én az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában neves történészek szemináriumot tartottak azzal a céllal, hogy méltassák Jehova Tanúinak szerepét; ezen részt vett 24 túlélő is.

Az üldözötteket mentő személyek

A II. világháború alatt, a német ill. németek által megszállt területeken akadtak olyan emberek, akik - bár rendkívül kockázatos volt - zsidókat, cigányokat, egyéb üldözötteket igyekeztek megmenteni. Sokan ismerőseiket, barátaik családját, szomszédaikat vagy akár idegen embereket rejtegettek saját házukban. Voltak olyanok is, akiknek nagyobb befolyásuk, jobb kapcsolataik voltak, és akár több száz embert is meg tudtak menteni. 20 205 ember kapta meg 2004-ig az Világ Igaza címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején.

A legismertebbek közülük: Oskar Schindler, Emilie Schindler, Raoul Wallenberg, Raile Jakab, Giorgio Perlasca

A kevésbé ismertek: a svéd Per Anger és Waldemar Langlet, a svájci Carl Lutz és Harald Feller, a spanyol Angel Sanz-Briz, valamint Monsignor Angelo Rotta pápai nuncius és helyettese, Monsignor Gennaro Verolino [2].

A magyarok közül az Igaz Ember cím birtokosai többek közt (jelenleg 36-an vannak) boldog Apor Vilmos, Sztehlo Gábor, id. dr. Antall József, Slachta Margit, Salkaházi Sára, gróf Eszterházy János (szlovákiai magyar) vagy Reviczky Imre, Ferenczfalvi Kálmán. További ismert személyek, akik az üldözötteket mentették vagy a deportálások ellen tettek: Vámbéry Rusztem, Almásy László,Zsindely Ferenc és Zsindelyné Tüdős Klára, Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona és köre.

Holokauszt-emlékművek

• 
  A zsidó mártírok emlékműve, Dohány utcai zsinagóga (1991)
• 
  Cipők a pesti Duna-parton (Pauer Gyula és Can Togay alkotása)
• Fájl:Holokauszt-emlékmű a pesti Duna-parton.jpg
• 
• 
  Berlin
• 
  Jeruzsálem
• 
  München

Holokauszttagadás és holokausztrevízionizmus

A nürnbergi per

Többen vitatják a holokauszt kapcsán folyó kutatások eredményeit. A hivatalosnak tekinthető, a történészek túlnyomó része által elfogadott adatokat a holokauszttagadók és a holokausztrevízionisták egyaránt megkérdőjelezik. (A két csoport között van átfedés, a holokauszttagadók is gyakran használják magukra a „holokausztrevizionista” (holocaust revisionist) kifejezést.)

Holokauszttagadók szerint a holokauszt nem következett be, avagy nem központilag irányítottan. A holokauszt-revizionisták elfogadják ugyan a zsidó népirtás tényét, de szerintük hatmilliónál lényegesen kevesebb zsidót öltek meg a nácik. Több alternatív vélekedés is létezik, miszerint nem volt központilag megtervezve a zsidók kiirtása, avagy nem voltak tömeggyilkosságok a koncentrációs táborokban. Mivel a holokauszt a történészek szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény , a holokauszttagadók álláspontját nem tekintik hitelt érdemlőnek. Az Egyesült Államok legnagyobb történészegyesülete, az Amerikai Történeti Társaság véleménye szerint a holokausztagadás ,,legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája.” A holokausztagadás nyilvános pártolása bűncselekménynek minősül számos országban, beleértve Ausztriát, Belgiumot, Csehországot, Franciaországot, Izraelt, Lengyelországot, Litvániát, Németországot, Olaszországot, Romániát, Svájcot és Szlovákiát.

A „történelmi revizionizmus” (historical revisionism) a történelmi kutatások egyik fő módszere, a történelem ismételt felülvizsgálata a tények ismeretében. A történészek nagy része szerint viszont holokausztrevizionizmus a történelmi tények szándékos félreértelmezése. Gordon McFee szavaival: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát … feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.” A Public Opinion Quarterly amerikai társadalomtudományi folyóirat szerint „nincs olyan elismert történész, aki megkérdőjelezné a holokausztot, és azok, akik támogatják a holokauszttagadást, túlnyomórészt antiszemiták vagy neonácik.” A revizionisták által hivatkozott olyan munkák, mint Norman Finkelstein politológus művei nem holokauszttagadók, hanem a holokauszt tényének későbbi politikai vonatkozásaival, kihasználásával foglalkoznak.

Hivatkozások

Ajánlott irodalom

• Szita, Szabolcs. Együttélés, üldöztetés, holokauszt. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 9639376078 (2001) 

Külső hivatkozások

• A holokauszt Magyarországon
• Holokauszt Emlékközpont
• Emlékparkavatás és gyászistentisztelet a fővárosban
• Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma
• Norman Finkelstein: Holokausztipar
• Gilad Atzmon: „The Open Society and its Enemies” - The Story of Auschwitz („A nyitott társadalom és ellenségei” avagy Miért mindig Auschwitz? - Kaslik Péter fordítása)
• Mégis tudtak a holokausztról Hitler tábornokai (mult-kor.hu, 2007. augusztus 3.)

Külső hivatkozások angolul

• Wallenberg és Szabó Károly budapesti embermentő akciói
• Show_trial_preparations_1953_in_Hungary
• Wallenberg: More Twists to the Tale, Mária Ember, They Wanted to Blame Us
• Interview with István Domonkos, son of Miksa Domonkos who died after the show trial preparations (hungarian)
• [www.judicial-inc.biz/Auschwitz.htm]
• Shoes on the Danube Promenade

Lásd még

A Wikimédia Commons tartalmaz Holokauszt témájú médiaállományokat.

• Jad Vasem
• Osztrák Gedenkdienst
• A lengyel Wallenberg
• Zsidó holokauszt Magyarországon