Angelo Rotta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angelo Rotta
magyarországi apostoli nuncius
Született 1872. augusztus 9.
Milánó
Elhunyt 1965. február 1. (92 évesen)
Vatikán
Nemzetiség olasz
Munkássága
Felekezet Római katolikus egyház
Pappá szentelés 1895. február 10.

Hivatal közép-amerikai apostoli internuncius
Hivatali idő 1922–1925
Elődje Giovanni Battista Marenco
Utódja Giuseppe Fietta

Hivatal törökországi apostoli delegátus
Hivatali idő 1925–1930
Elődje Ernesto Eugenio Filippi
Utódja Angelo Giuseppe Roncalli

Hivatal magyarországi apostoli nuncius
Hivatali idő 1930–1945
Elődje Cesare Orsenigo
Utódja Angelo Acerbi (45 év után 1990-től)

Díjak Világ Igaza
Angelo Rotta a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Rotta témájú médiaállományokat.
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1895. február 10.
Szentelő Pietro Gasparri
Társszentelők Jules Tiberghien
  Carlo Cremonesi
Szentelt püspökök
Giovanni Francesco Filippucci 1927. március 25.
Kovács Vince 1940. szeptember 22.
Társszentelt püspökök
Giovanni Battista Rosa 1922. december 17.
Luigi Arrigoni 1946. július 28.
Pietro Sigismondi 1950. január 8.
Emléktáblája a budai Várban

Angelo Rotta (Milánó, 1872. augusztus 9.Vatikán, 1965. február 1.) olasz katolikus pap, magyarországi apostoli nuncius 1930-tól 1945-ig. Elsősorban az 1944-es embermentésben játszott szerepe miatt ismert.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

A milánói középiskolai évek után Rómában tanult filozófiát és teológiát. 1895. február 10-én szentelték pappá. Ezt követően különböző egyház hivatalokat töltött be.

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1922-ben XI. Piusz pápa thébai címzetes érsekké és közép-amerikai apostoli internunciussá (pápai küldötté) nevezte ki. November 1-jén szentelte püspökké Pietro Gasparri bíboros, Jules Tiberghien és Carlo Cremonesi érsekek segédletével. Ebben a minőségében 1925-ig képviselte az Apostoli Szentszéket Costa Ricában, Hondurasban, Nicaraguában, San Salvadorban és Panamában. 1925-től törökországi apostoli delegátusként szolgált Isztambulban.

Magyarországi apostoli nuncius[szerkesztés]

1930 márciusától Magyarországon képviselte a Szentszéket nunciusként. 1939-ben támogatta a lengyel menekülteket.

1944-től a semleges Vatikán képviseletének vezetőjeként a zsidók mentésének egyik fő alakjává vált, de személyes szerepvállalása aktívabb volt más országok vatikáni képviseleteinél. Ugyanakkor XII. Piusz pápa is kézzel írt levélben szólította fel a lehető legtöbb zsidó megmentésére.[1] Többször is határozottan követelte a nyilas kormány vezetőinél a zsidók deportálásának és a velük szemben elkövetett atrocitásoknak a leállítását. Már 1944 áprilisában éles hangon tiltakozott a magyar külügyminisztériumnál a deportálások előkészítése miatt:

a Szentatya mély fájdalommal látja, hogy Magyarország is, amelyet eddig keresztény nemzetként magasztaltak, olyan útra tévedt, amely ellentétes az Evangélium tanításával[1]

Amikor a diplomáciai fellépések nem vezettek eredményre, a Nemzetközi Vöröskereszttel és más külföldi diplomatákkal együtt folytatta az üldözöttek mentését: úgynevezett védett házakat jelöltek ki, és tízezernél is több vatikáni menlevelet osztatott szét a veszélyben lévők között. Hivatalosan a Vatikán csak a már a háború előtt átkeresztelkedettekért és a vegyes házasságban élőkért állt ki, a gyakorlatban ugyanakkor próbáltak minél több emberen segíteni, felekezetre való tekintet nélkül. Október 20. körül csatlakozott hozzá és vált a jobbkezévé ebben a szolgálatban Baranski Tibor kispap.[1] Saját házában kétszáz személyt rejtegetett. 1945 februárjában sikertelenül próbálta fegyverszünetre rávenni Pfeffer Wildenbruch SS-tábornokot.

1945 áprilisában a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a szovjet hatóságok nyomására, kiutasította Magyarországról.

Az Államtitkárság hivatalnoka[szerkesztés]

Ezután a Vatikánban szolgált, többek között a Keresztény Egység Titkárságának tagjaként. Már 84 éves is elmúlt, amikor 1957-ben végleg visszavonult a diplomáciai szolgálatból. 92 éves korában hunyt el Rómában.

Emléke[szerkesztés]

1997-ben Világ Igaza címet adományozott számára a Jad Vasem.[2]

2010-től az ő nevét viseli a budai rakpart Margit híd és Batthyány tér közötti szakasza.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Kolozsi Ádám: Erkölccsel terrorizáltam a gazembereket (magyar nyelven). Index.hu, 2018. január 1. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  2. Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában

További információk[szerkesztés]