Pauer Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pauer Gyula
Pauer Gyula 1985-ben (Dér András és Hartai László Szépleányok című, az első budapesti szépségversenyről készült dokumentumfilmjében
Pauer Gyula 1985-ben (Dér András és Hartai László Szépleányok című, az első budapesti szépségversenyről készült dokumentumfilmjében
Született 1941. február 28.[1]
Budapest
Elhunyt 2012. október 8. (71 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pauer Gyula témájú médiaállományokat.

Pauer Gyula (Budapest, 1941. február 28.Budapest, 2012. október 8.[2]) szobrász, konceptuális és performansz művész, látványtervező, Kossuth-díjas képzőművész, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő egyénisége.

Életútja[szerkesztés]

A budapesti Díszítőszobrászati Szakközépiskolában érettségizett az 1950-es évek második felében. Mestere De Battista Alajos volt. Az 1960-as évek elején a Képzőművészeti Alap kivitelező stúdiójában, majd 1966-tól a Magyar Filmgyárban sikerült munkát kapnia.

1965-ben tagja lett a Szürenon művészcsoportnak, amelyet többek között Csáji Attila, Csutoros Sándor, Haraszty István, Haris László, Molnár V. József, Pauer Gyula, Türk Péter és mások alkottak, akik elsősorban a hazai és közép-kelet-európai problematikákat elemezték, és a hazai progresszív hagyományból merítettek.[3] Az 1970-es évektől számos vidéki és budapesti színháznál vállalt díszlettervezői feladatokat. Díszleteivel több alkalommal is elnyerte a kritikusok díját. Rengeteg tapasztalatot szerzett már a gipsz formázásban, a filmes és színházi illúzióteremtésben, amikor 1985-től bevállalta a szellemi szabadfoglalkozású státust, s csak a képzőművészeti alkotó tevékenységnek élt. 1990-ben bekerült a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékére, majd 1994-től a Film- és Színházművészeti Főiskolán tanított. 1996-ban beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjainak sorába.

Munkássága[szerkesztés]

A 20. század második felének jeles magyar neoavantgárd nemzedékéhez tartozik, akik együtt sokszorozták meg erejüket, s amelyet Fajó János, az „öreg" Korniss Dezső, Attalai Gábor, Bak Imre, Bocz Gyula, Csiky Tibor, Harasztÿ István, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Lantos Ferenc, Nádler István, Pauer Gyula neve fémjelez. Hatott rájuk a konceptuális művészet, a minimal art, a pop-art, a legkülönbözőbb vegyes technikákat alkalmazták, például kollázs, térplasztika.

Pauer Gyula azokat a termékeket, amelyeket a díszítő és kivitelező művészet terén alkotott, például fém szobornak ható festett gipsz plasztikáit kiállításokon is szerepeltette, mintegy átemelte a színházi és filmes látványosságot, illuzionizmust, varázslatot a tiszta képzőművészetbe. Mindig a Pszeudóból indult ki, s mindig oda tér vissza. „A Pszeudo ...ál, hamis, nem valódi, való­di­nak látszó. A Pszeudo szobor nem annak látszik, ami valódi formája... nem a szobrászatról beszél, hanem a szobrászat helyzetéről... és a követ­ke­ző szob­rászati témákat tartalmazza: 1. A plasztika meglétét. 2. A plasztika hiányát. 3. A Pszeudo jellegű attitűdöt, a tárgy manipulÁLtságát... tehát nem csak tagadja a manipulált egzisztenciát, hanem igenli is... " (részlet a Pszeu­do kiált­ványból, 1970).”[4] 2007 utáni új képeit így jellemezte a szerző: „pszeudoreál, pszeudononreál és pszeudonaturál”, mely egy szándékot fejezett ki részéről, „melynek értelmében a teljesen szabad asszociáció teret kaphat".[5]

Kiállítások, közgyűjtemények[szerkesztés]

1966 óta állította ki műveit. A kirakatok, a színházak, a filmek látványtervezője, a köztéri művek alkotója mindig a nyilvánosság előtt szerepelt és mérettetett meg. Maga is provokálta az alkalmakat, akár egy színházi darab előadásához vagy egy-egy film felvételeinek helyszíneihez kapcsolódva is közszemlére tette alkotásait, a magyar és a külföldi kortárs művészekkel együtt is megmérette alkotásait itthoni és külföldi galériákban (például Musée d'Art Moderne, Párizs; The Art Gallery of New South Wales, Sydney; Olimpiai Park, Szöul; Ausztria, USA több múzeuma).

Műveit jeles hazai és külföldi múzeumok őrzik, köztük: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Xántus János Múzeum, Győr; MMK/Stiftung Ludwig Bécs; Szczecin, Lengyelország.

Munkáiból[szerkesztés]

Emlékhely Budapesten a Dunánál[6](Létesítve: 2005)
  • Biomobil (1969)
  • Első Pszeudo Manifesztum (1970)
  • Marx-Lenin (1971)[7]
  • Villányi pszeudorelief (1971)
  • Halál-projekt (1972)
  • Tüntetőtábla-erdő (1978)[8]
  • A Fa emlékműve (Pszeudo fa)[9]
  • Maya című szobor (1978)[10]
  • Egy láda szobor (1985)
  • Szépségakció (héjplasztikák sorozata, 1985-90)
  • Péry Puci[11] alakja és életműve (Érmezei Zoltánnal és Rauschenberger Jánossal, 1986-87)
  • Torinói lepel c. szobor (a Vatikánnak ajándékozta a művész, 1990-91)
  • Gólyavári Panno (ELTE BTK Gólyavár)

Köztéri műveiből[szerkesztés]

  • Szöuli torzó (1988, Szöul, Olimpiai park)
  • A mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem 1956-os diákáldozatainak emlékműve (bronz, 1990, Mosonmagyaróvár, Pannon Agrártudományi Egyetem udvara)
  • A második világháborúban hősi halált halt honvédek emlékműve (bronz, 1991, Mosonmagyaróvár, Pannon Agrártudományi Egyetem udvara)
  • A Magyarországról elhurcolt zsidó és antifasiszta áldozatok emlékére 1944-1945 (bronz, 1992, Ebensee, [A])
  • 1848-1849-es szabadságharcos emlékmű (gránit, bronz, 1998, Pestlőrinc, Budapest)
  • Könyves oszlop: Cserépfalvi Imre emlékműve (bronz, zöld gránit, 2000, Cserépfalu, Cserépfalvi Emlékmúzeum kertje)
  • Sakkolimpiai emlékmű, (fehér gránit, 2000, Paks)
  • A cipők : emlékhely Budapesten a Széchenyi rakparton (társszerző: Can Togay; 2005)

Társasági tagság[szerkesztés]

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 124769012, 2015. október 16.
  2. Elhunyt Pauer Gyula
  3. Sasvári Edit: Törvénytelen avantgárd
  4. Gólyavári Panno i.m.
  5. Pauer Gyula: Vizuális konceptusok festészetre, 2007-2008-2009
  6. A hozzátartozó emléktábla felirata: A II. világháborúban nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt budapesti áldozatok emlékére. Állíttatott 2005. április 16-án.
  7. Ezen mű politikai felhangja miatt is (TTT) tiltó listára került a szobrász
  8. Ezen szobrát a hatóságok megsemmisítették, virtuális rekonstrukcióját 1996-os akadémiai székfoglaló kiállítására készítette el a szerző.
  9. Ezen alkotása is elpusztult.
  10. Tüntető-tábla erdő, Pszeudo fa, Maya mindhárom a Nagyatádi Szobrász Alkotótelepen készült fából.
  11. Fiktív művész és tájképfestő.
  12. A műalkotás, melyhez egy Madridban készült fénykép adta az ötletet, az „Aranycsapat” legendás játékosát örökíti meg, amint öltönyben, elegánsan gyerekeket tanít dekázni az utcán. A bronz szoborcsoport főalakját Pauer Gyula tervei alapján formázták meg, a mellette álló gyermekeket pedig Tóth Dávid szobrász készítette. A szobrot 2013. március 28-án avatták fel (Budapest, III. ker. Bécsi út 61.).

Források[szerkesztés]

  • Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002. Pauer Gyula festő lásd 331-332. p. ISBN 963-8477-66-0
  • Kortárs magyar művészeti lexikon. 3. köt. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2001. Pauer Gyula lásd 101-105. p. ISBN 963-8477-46-6

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pauer Gyula témájú médiaállományokat.