Yves Montand

Yves Montand
Yves Montand 1987-ben
Életrajzi adatok
Születési név	Ivo Livi
Született	1921. október 13. Monsummano Alto, Olaszország
Elhunyt	1991. november 9. (70 évesen) Senlis, Franciaország
Sírhely	Père-Lachaise temető
Házastársa	Simone Signoret (1951 - 1985) Carole Amiel (1987 - 1991)
Gyermekei	Catherine Allégret
Pályafutása
Aktív évek	1946 – 1991
Műfajok	sanzon
Díjai
További díjak	David di Donatello-díj (1973) Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díja (1957)
Yves Montand weboldala Yves Montand IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Montand témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Yves Montand 1982-ben A Printemps de Bourges fesztiválon

Yves Montand (Monsummano Alto, Toszkána, Olaszország, 1921. október 13. – Senlis, Franciaország, 1991. november 9.) francia sanzonénekes és filmszínész volt. Eredeti neve Ivo Livi.

Életpályája

Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, bár szülei olaszok voltak. Kétéves volt, amikor szülei a fasiszták elől Franciaországba menekültek. Marseille-ben nőtt fel. Tizenegy éves korától dolgozott. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd. A II. világháború után Párizsba ment.

Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig, Moszkváig, Budapestig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (canuts) felkeléséről szól, a 2. világháború francia partizánjairól, a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (grands boulevards) és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Yves Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak, 1968 után harcos emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Yves Montand és valamennyi ott alkotó művész számára. Budapesten – 1957 elején, elsőnek megtörve a Kádár-rendszer elleni kulturális blokádot – az Erkel színházban tartott nagy sikerű sanzonestet.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.

Filmográfia

• Yves Montand (2002) (szereplő)
• Nyecsajev visszatér (1991)
• Trois places pour le 26 (1988)
• A Paradicsom... (1986)
• ...és a Pokol (1986)
• Főúr! (1983)
• Tout feu, tout flamme (1982)
• A fegyverek választása (1981)
• Női fény (1979)
• I... comme Icare (1979)
• A bűn árnyékában (1977)
• A svihák (1976)
• Police Python 357 (1976)
• Le Sauvage – A vadember (1975)
• Vincent, François, Paul és a többiek (1974)
• Ostromállapot (1973)
• César et Rosalie (1972)
• Felszarvazták őfelségét! (1971)
• A vörös kör (1970)
• Egy tiszta nap szembenézhetsz az örökkévalósággal (1970)
• Vallomás (1970)
• Isten Párizst választotta (1969)
• Ördögöt a farkánál (1969)
• Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969)
• Egy este, egy vonat (1968)
• Élni az életért (1967)
• A háborúnak vége (1966)
• A nagy verseny (1966)
• Szép május I-II. (1963)
• Az én kis Gésám (1962)
• Szentély (1961)
• Szereti ön Brahmsot? (1961)
• Szeressünk! (1960)
• A törvény (1959)
• La Legge (1959)
• Kettőnk titka (1958)
• A nagy kék országút (1957)
• Salemi boszorkányok (1957)
• Tökéletes bűntény (1956)
• Uomini e lupi (1956)
• Az éjszaka Margitja (1955)
• Napóleon (1955)
• A félelem bére (1953)
• Párizs az Párizs (1951)
• Souvenirs perdus (1950)
• Párizs bálványa (1947)
• Az éjszaka kapui (1946)
• Fénytelen csillag (1946)

Díjai

Simone Signoret és Yves Montand emlékhelye Párizsban, a Père Lachaise-temetőben

• David di Donatello-díj (1973)
• Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díja (1957)

Önéletírása magyarul

• Csupa napfény a szívem; ford. Badics László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956

Források

• Ádám Péter: Francia–magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. Yves Montand l. 166. ISBN 963-13-5237-4

Külső hivatkozások

• Yves Montand a PORT.hu-n (magyarul)
• Yves Montand az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Díjai
• Budapest 30 ans plus tard. Entretiens avec les animateurs de l'opposition démocratique hongroise; koncepció Hans-Henning Paetzke, közrem. Yves Montand, Tardos Tibor (Écoutez-les!); Clims, Paris, 1986 (Temoignages)
• Csengery Judit: Egy órában egy élet. Melina Mercouri, Frank Sinatra, Julie Andrews, Humphrey Bogart, Brigitte Bardot, James Stewart, Shirley MacLaine, Yves Montand, Natalie Wood, Robert de Niro; Co-nexus, Bp., 1991