Virginiai fogasfürj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Virginiai fogasfürj
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fogasfürjfélék (Odontophoridae)
Nem: Colinus
Faj: C. virginianus
Tudományos név
Colinus virginianus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Virginiai fogasfürj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Virginiai fogasfürj témájú médiaállományokat és Virginiai fogasfürj témájú kategóriát.

A virginiai fogasfürj (Colinus virginianus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fogasfürjfélék (Odontophoridae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Tetrao nembe Tetrao virginianus néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Colinus virginianus aridus Aldrich, 1942
  • Colinus virginianus atriceps (Ogilvie-Grant, 1893)
  • Colinus virginianus coyolcos (Statius Muller, 1776)
  • Colinus virginianus cubanensis (G. R. Gray, 1846)
  • Colinus virginianus floridanus (Coues, 1872)
  • Colinus virginianus godmani Nelson, 1897
  • Colinus virginianus graysoni (Lawrence, 1867)
  • Colinus virginianus harrisoni Orr & Webster, 1968
  • Colinus virginianus insignis Nelson, 1897
  • Colinus virginianus insulanus Howe, 1904
  • Colinus virginianus maculatus Nelson, 1899
  • Colinus virginianus minor Nelson, 1901
  • Colinus virginianus nigripectus Nelson, 1897
  • Colinus virginianus pectoralis (Gould, 1843)
  • Colinus virginianus ridgwayi Brewster, 1885
  • Colinus Colinus virginianus salvini Nelson, 1897
  • Colinus virginianus taylori Lincoln, 1915
  • Colinus virginianus texanus (Lawrence, 1853)
  • Colinus virginianus thayeri Bangs & J. L. Peters, 1928
  • Colinus virginianus virginianus (Linnaeus, 1758)

Előfordulása[szerkesztés]

Kanada déli, az Amerikai Egyesült Államok keleti részétől Mexikóig, valamint Guatemala területén honos. Kuba szigetére nagyon régen betelepítették, ott mára egy különálló alfaj alakult ki.

Eredeti hazáján kívül betelepítették a következő országokba is : Bahama-szigetek, Dominikai Köztársaság, Haiti, Jamaica, Puerto Rico, Amerikai Virgin-szigetek, Antigua és Barbuda, Guadeloupe, Martinique, Barbados, Bermuda, Olaszország, Franciaország, Portugália, Kína és Új-Zéland.

A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és bokrosok.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 25 cm, testtömege 150-200 gramm. Feltűnő színei dacára jól el tud rejtőzni a bokrok között, ha megzavarják, lelapul a földre. Színére inkább a barna a jellemző, jóval kevésbé vörös, mint a szemléltető képen. Hasa fehéren pettyezett. A hím fején fekete és fehér csíkok váltják egymást. A két ivar mérete ugyanakkora, csak szemöldöksávjuk és torokfoltjuk színezetében különböznek egymástól. Ezek a hímnél fehér színűek, míg a tojónál bézs színűek.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

A földön keresi növényi részekből, magokból, levelekből, gyökerekből álló táplálékát, de időnként gerincteleneket is eszik. Ősszel és télen 5-30 fős csapatokban, úgynevezett „téli társaságokban” él. Éjjelente kör alakban egy földbe vájt mélyedésbe fekszenek le, úgy, hogy fejüket kifelé fordítják, miközben kölcsönösen melegítik egymást. Ennek előnye, hogy a madarak ebben a helyzetben bármely irányból érkező ellenséget időben fel tudják ismerni. Veszély esetén a fogasfürjek minden irányba szétrepülnek, így megzavarják a támadót. A csoportok tavasszal felbomlanak, a madarak költési időszakban párosával élnek.

Szaporodása[szerkesztés]

Áprilisban a hím párzási territóriumot alakít ki és ezen belül egy magasabb helyről hallatja hangos „bob-vejt”-nek hangzó kiáltását. A feléje közeledő tojót úgy próbálja a hím meghódítani, hogy fel-le járkál előtte, közben szárnyait szétterjeszti és meghajol. A virginiai fogasfürjek már egyévesen ivarérettek és akár évente kétszer is költhetnek. Talajra rakja korhadó növényi részekből készített fészkét. Fészekalja 14-16 tojásból áll, melyeken 23 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók. A fiatal fogasfürjek néhány nappal kikelésük után már tudnak repülni és nyolc hetes korukra elérik kifejlett nagyságukat.

Tojása

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 25.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]