Tűzköves-hegyi-barlang

	Tűzköves-hegyi-barlang
Hossz	156,3 m
Mélység	5,4 m
Magasság	10,4 m
Függőleges kiterjedés	15,8 m
Tengerszint feletti magasság	408 m
Ország	Magyarország
Település	Szentgál
Földrajzi táj	Bakony
Barlangkataszteri szám	4430-2
	Elhelyezkedése
	Tűzköves-hegyi-barlang Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 16″, k. h. 17° 41′ 58″

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 26.) ezen a változaton alapul.

A Tűzköves-hegyi-barlang 2005 óta fokozottan védett barlang, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Bakony területén található. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Leírás

Szentgál vasútállomástól Ny–ÉNy-ra kb. 630 m-re, a Tűzköves-hegyen, nem működő kőbányában vannak bejáratai. Két bejárata van, mindkettő a sziklafal aljában található. Alsó jura liász tűzköves mészkőben alakult ki. Ráccsal le van zárva. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A denevérek nyugalmi időszakában, október 15-től március 15-ig tilos látogatása.

Egyike a Bakony négy legnépesebb denevérszállásának. 14 védett és fokozottan védett denevérfaj telel itt. Emellett fontos nyári és átmeneti szállás, valamint párzóhely. Régen nagy szülőkolónia élt itt.

Előfordul irodalmában Gombás-barlang, Jaskó-féle-barlang, Szentgáli-barlang (Kadić 1939), Szentgáli barlang (Dudich 1932), Szentgáli-cseppkőbarlang (Eszterhás 1984), Szentgáli kőfejtő barlangja, Tüzköves-hegyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Tüzköves-hegyi barlang (Eszterhás 1984), Tűzköves-hegyi 1934. évi barlang, Tűzköveshegyi-barlang (Jakucs, Kessler 1962) és Tűzköveshegyi barlang (Bertalan 1938) neveken is.

Kutatástörténet

Jaskó Sándor fedezte fel 1934-ben a kőbánya egyik üregét megbontva és készítette el alaprajzi barlangtérképét. A kőfejtőből már régebben is írtak le üregeket, de hogy ezek a leírások a Tűzköves-hegyi-barlangról szólnak-e, azt nem lehet megállapítani. 1937-ben Bertalan Károly és Szokolszky István bontották ki D-i bejáratát a Nagy-teremből. Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent és Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben lévő Szeleta-barlanghoz, Balla-barlanghoz, Herman Ottó-barlanghoz, Kecske-lyukhoz, Három-kúti-barlanghoz, Istállós-kői-barlanghoz, Büdös-pesthez és Puskaporosi-kőfülkéhez hasonló jelentőségűek a dunántúli barlangok, pl. a Bakony hegységben található Szentgáli-barlang. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy Szentgál szélén, a vasútállomás mellett van egy vörös jura mészkőben lévő óriási kőfejtő, amelyben egy közepes barlang található figyelemre érdemes cseppkőképződményekkel. Az 1955-ben megjelent Bakony útikalauzban részletesen le van írva. A Markó László vezette Veszprémi Barlangkutató Csoport tagjai 1957–1959. évi kutatásaik során egy új, 20 m-es részt tártak fel.

A Ferencvárosi Torna Club Barlangkutató Csoportja 1965-ben mérte fel Horváth János vezetésével és a felmérés alapján alaprajzi barlangtérkép és hosszmetszet barlangtérkép készült keresztmetszetekkel. A felmérés alapján 86 m hosszú. Barlangtérképükön nem szerepel a Markó Lászlóék által 1957–1959-ben feltárt szakasz. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4400-as (Bakony) barlangkataszteri területen lévő, szentgáli Tüzköveshegyi-barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg vannak említve a Bakonyban, az állomás melletti kőfejtőben lévő Szentgáli-barlangok, amelyeknek másik neve Tüzköves-hegyi-barlangok a barlangokat említő 7 irodalmi mű megjelölésével. A Bakonyban elhelyezkedő Tüzköves-hegyi-barlang külön van említve a barlangot említő 2 irodalmi mű megjelölésével.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Tűzköveshegyi-barlang másik neve Szentgáli-barlang és a Bakony D-i részén, Szentgálon, Szentgál vasútállomásától Ny–ÉNy-ra kb. 630 m-re, a Tűzköves-hegy mészkőfejtőjében helyezkedik el. A kőfejtő ÉNy-i, felhagyott részében, a felső bányaudvarban lévő sziklafal aljában, 398 m tszf. magasságban van a két bejárata. A nagyméretű rombarlang alsó liász mészkőben jött létre, 86 m hosszú és 15,5 m mély. A kőbányászat elpusztított néhány barlangot. A kézirat barlangra vonatkozó része 8 irodalmi mű alapján lett írva.

1981-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel és a felmérés alapján alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel, izometrikus barlangtérkép és tektonikai térkép lett szerkesztve. Az 1984-ben megjelent Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Szentgálon helyezkedik el a Szentgáli-barlang, amelynek további nevei Tüzköves-hegyi barlang és Szentgáli-cseppkőbarlang. A karsztos barlang 130 m hosszú és 15 m magas. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Tűzköves-hegyi-barlang néven Szentgáli-barlang névváltozattal és térképen jelölve van helye. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Szentgáli-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. 1997-ben le lett zárva.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található, Bakony hegységben lévő Szentgáli-barlang és Tűzköves-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bakony hegységben lévő Tűzköves-hegyi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bakony hegységben lévő Tűzköves-hegyi-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlanggá nyilvánítását az indokolta, hogy fontos denevérszálláshely. 2006-ban a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége készített barlangtérképet a barlangról. A barlangot Cseplova Krisztina, Romhányi Balázs és Szalay Jenő mérték fel. A barlangtérképet Schäfer István Zsolt szerkesztette és rajzolta. A 2006. évi MKBT Tájékoztatóban közölve lett, hogy a Bakony hegységben elhelyezkedő Tűzköves-hegyi-barlang fokozottan védett barlang lett.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bakony hegységben elhelyezkedő Tűzköves-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Tűzköves-hegyi-barlang (Bakony hegység, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Tűzköves-hegyi-barlang (Bakony hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Tűzköves-hegyi-barlang (Bakony hegység, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
Bertalan Károly – Szokolszky István: A Bakony barlangjai. Turisták Lapja, 1935. (47. évf.) 134. old.
Bertalan Károly: A Bakony-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1938. április. (50. évf. 4. sz.) 208. old. (A különlenyomata javított és bővített.)
Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 210., 215., 216. old.
Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 13. old.
Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Budapest, Sport, 1955. (1. kiad.) 23. old.
Dornyay Béla (Darnay-Dornyay Béla): Bakony útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1957. (Második, bővített kiadás.) 23. old.
Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 168. old. (Nem biztos, hogy a jelenlegi Tűzköves-hegyi-barlang van benne említve.)
Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 23. old.
Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20920. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
Horváth János: A Szentgáli-barlang felmérése. Karszt és Barlang, 1965. 2. félév. 67–70. old.
Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 145., 246–247. old.
Jaskó Sándor: Adatok a bakonyi karszt ismeretéhez. Turisták Lapja, 1936. (48. évf.) 2. sz. 58–59. old.
Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1934. évben. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 1–2. füz. 15. old.
Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
Kadić Ottokár: Védjük meg természeti emlékeinket. A Természet, 1939. november. (35. évf. 11. sz.) 228. old.
Kadić Ottokár: A barlangok mint természeti emlékek. Természettudományi Közlöny, 1942. augusztus. (74. köt. 1134. füz.) 232. old.
Kárpát József: Kutatótábor a Szentgáli-barlangnál. In: Szolga Ferenc – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1981. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1981. 28–34., 36. old.
Kárpát József: Az Alba Regia Csoport októberben háromnapos kutatótábort rendezett a Szentgáli-barlangban (Bakony). MKBT Műsorfüzet, 1982. január–február. 9. old.
Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 279., 307. old.
Markó László: Beszámoló a veszprémi barlangkutató csoport 1954–59. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. június. 324. old.
Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2340. old.
Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. március 6. (3. [8.] évf. 11. [12.] sz.) 4. old.
Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 81. old.
Takácsné Bolner Katalin: Jogszabályi változások. MKBT Tájékoztató, 2006. január–február. 18. old.

További irodalom

Bertalan Károly: Beszámoló a MTE Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoportjának 1936. évi működéséről. Kézirat, Veszprém, 1936.
Jaskó Sándor: A Szentgáli-barlang. BETE Barlangnapló, I. 1934. szeptember 16.
Laczkó Dezső: A szentgáli tűzköveshegyi barlangok. Évi jelentés a Veszprémvármegyei Múzeum... 1927/28. évi fejlődéséről... Veszprém, 1928. 44–47. old.
Laczkó Dezső kézi jegyzetei és egyéb feljegyzései a Veszprémvármegyei Múzeumban. (1911–1933)
Posewitz Tivadar: A szentgáli cseppkőbarlang. Földtani Közlöny, 1893. (23. köt.) 104–106. old.
–: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. június 15. (3. évf. 11. sz.) 4. old.

További információk