Tókaidó Sinkanszen

Tókaidó Sinkanszen
	Sinkanszen 700-as sorozat a vonalon
Hossz:	515,4 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	25 kV, 60 Hz ~
Üzemeltető:	Central Japan Railway Company Shinkansen Operations Division
Maximális sebesség:	270 km/h
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.

A Tókaidó Sinkanszen (japánul: 東海道新幹線) a Sinkanszen-hálózat egy nagysebességű vasútvonala Japánban. A vonal kétvágányú, normál nyomtávú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított.

Története

A vonal elődje az 1930-as években létrehozott dangan resa (magyarul: puskagolyó) vasút volt, amely Tokió és Simonoszeki között létezett. A vonal az első része volt egy olyan Kelet-ázsiai vasúthálozatnak, amivel a Japán a tengerentúli területet is kiszolgálta. A II. világháború kezdetével elakadt a projekt, mindössze három alagútat építettek, amit a későbbi Sinkanszen vonalon használtak. ^[1]

1955-re az eredeti Tókaidó vasútvonal Tokió és Oszaka között túlterheltté vált. Még annak ellenére is, hogy a vonal villamosítása megtörtént, túlzsúfolt maradt: a kereslet az akkori kapacitás duplája volt. Hosszas tárgyalások után a Japán Vasúttársaság úgy döntött, hogy a meglévő keskeny nyomtávú vonal mellé egy szélesebbet épít, hogy kiegészítse a meglevő vonalat. A vasúttársaság akkori elnöke, Szogó Sindzsi politusok segítségét kérte a beruházás megvalósítására. Azonban az akkor forradalmian újnak számító technológia nagyon költséges lett volna, ami miatt kevesebb kormányzati támogatást kapott a vonal, mint amire számítottak.

1958. decemberében a japán országgyűlés jóváhagyta a beruházásról szóló tervet, amiben a kormány az 5 éves beruházás 300 milliárd jenes költségéből, 194,8 milliárd jent átvállalt. Az akkori pénzügyminiszter Szató Eiszaku javasolta, hogy a többi pénzt nem kormányzati forrásból kéne biztosítani, hogy a beruházás ne függjön a politikai változásoktól. A vonal építése 1959. április 20-án kezdődött el Sima Hideó főmérnök vezetésével.

1960-ban Szogót és Simát az Egyesült Államokba küldték, hogy a Világbanknál kölcsönhöz folyamodjanak. Eredetileg mintegy 200 millió dollárnyi kölcsönt igényeltek, de ebből csak 80 millió dollárt kapott a projekt. Ez a beruházás teljes költségének 15%-a volt. A kölcsönt pedig nem lehetett "kísérleti technológiára" felhasználni. Ráadásul az építkezés előre haladásával bizonyos költségek megnövekedtek a tervezetthez képest, ami miatt mindkettejüknek le kellett mondania.

Az építkezésre az 1964-es tokiói olimpia miatt komoly nemzetközi figyelem és politikai nyomás irányult. Eredetileg két viszonylat működött: a gyorsabb Hikári, amivel a Tokió-Oszaka vonal négy óra volt, a másik a Kodama vonal, ahol több megálló miatt 5 órás volt az út. ^[2]

A vonalat az 1964-es tokiói olimpiára nyitották meg. Ez volt a világ első nagysebességű vasútvonala. A vonalon a Sinkanszen 0 sorozat közlekedett.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Tókaidó Sinkanszen témájú médiaállományokat.

JR Central weboldal (angolul)

Jegyzetek

↑ Shinkansen at 50: fast track to the future. The Japan Times , 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. július 22.)
↑ New Tokaido Trunk Line Opened. New York City: Japan Information Service, Consulate-General of Japan, 5. o. (1964. október 15.)

Vasútportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Shinkansen at 50: fast track to the future. The Japan Times , 2014. szeptember 27. (Hozzáférés: 2020. július 22.)

[2] New Tokaido Trunk Line Opened. New York City: Japan Information Service, Consulate-General of Japan, 5. o. (1964. október 15.)

[1]

[2]