T–64
| T–64A | |
 |
|
| T–64 az Afganisztáni Emlékmúzeumban, Kijevben | |
|
|
|
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő (parancsnok, vezető és irányzó) |
| Hosszúság | 6,54 (löveg nélkül) m |
| Szélesség | 3,415 m |
| Magasság | 2,17 m |
| Tömeg | 38 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | többrétegű |
| Elsődleges fegyverzet | 2A46–1 típ. 125mm/L80 sima csövű harckocsiágyú |
| Másodlagos fegyverzet | lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es PKT géppuska, 12,7 mm NSZVT légvédelmi géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 5TDF kétütemű dízelmotor |
| Teljesítmény | 515 kW (700 LE) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 60,5 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 13,3 kW/t (17,85 LE/t) |
| Hatótávolság | 500 700 kiegészítő tüzelőnyag tartályokkal km |
A T–64 a Szovjetunióban, a harkovi Morozov-tervezőirodában az 1960-as évek első felében kifejlesztett közepes harckocsi. Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött és 1987-ig tartott, rendszeresítésére 1967-ben került sor a Szovjet Hadseregben. Külsőre sok hasonlóságot mutat a párhuzamosan fejlesztett T–72-vel, de attól eltérő konstrukciójú, nagyobb harcértékű harckocsi. Míg a T–72 az „uráli iskola” (Uralvagonzavod) terméke, addig a T–64 a „harkovi iskola” modellje. A T–64 továbbfejlesztése a későbbi szovjet T–80 és az ukrán T–84. Nem exportálták, csak a Szovjetunióban volt hadrendben, elsősorban az elsővonalbeli harckocsi hadosztályoknál állt rendszerben. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után Oroszország és Ukrajna hadseregeinél maradt rendszerben, akkor Oroszország mintegy 4000 db, Ukrajna körülbelül 2000 db T–64-gyel rendelkezett.
[szerkesztés] Modernizált változatok
T–64BM Bulat – A T–64 modernizált, átépített változata. A harckocsik átépítése során jelentkezett tömegnövekedést (42,5-ről 45 t-ra nőtt az össztömeg) erősebb motor beépítésével kompenzálták. Az eredetileg a T–64-hez gyártott 700 LE-s 5TDF dízelmotornak elkészítették a megnövelt teljesítményű változatát. A T–64BM-be így a 13600 cm³-es 850 LE-s 5TDFM motort építették be. (A tervekben szó vvolt arról is, hogy a még nagyobb teljesítményű, 1000 LE-s 6TD motorokat építenék be a további modernizálás során.)
A harckocsi a KBA–3 125 mm-es harckocsiágyút kapta az eredeti 2A46M–1 típus helyett. Ezt a löveget 1998-ban fejlesztették ki a pakisztáni harckocsi-üzlet miatt.[1] A harckocsiágyú lövegcsöve az ágyú kiszerelése nélkül, tábori körülmények között is cserélhető.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ A Pakisztánnak eladott – 1997–1999 között leszállított – 300 db. ukrán T-80UD harckocsik miatt kiéleződött orosz-ukrán feszültségek nyomán az orosz fél beszüntette az orosz beszállítást, így az egyetlen ki nem váltott lényeges alkatrész, a harckocsiágyú szállítását, megakadályozandó az ukrán üzletet. Ukrajna ezek után döntött saját harckocsiágyú kifejlesztése mellett, és 1998-ban Harkivban megkezdték a lövegek gyártását. A lövegnek létezik egy 120 mm-es változata is KBA–2 jelzéssel.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A T–64 a tevező és fejlesztő Morozov-tervezőiroda honlapján (angolul és oroszul)
- A T–64 sorozatgyártását végző malisev Gépgyár honlapja
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||
