PTSZ
A PTSZ (oroszul: ПТС – Плавающий транспортёр средний / Plavajuscsij traszportyor szrednyij, magyarul: közepes úszó szállító jármű) a Szovjetunióban gyártott közepes lánctalpas úszó gépjármű. Modernizált változata a PTSZ–M, továbbfejlesztett, nagyobb teljesítményű változata a PTSZ–2. A típus a Magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt, és a Magyar Honvédség műszaki alakulatainál még napjainkban is rendszerben áll. A magyar honvédcsapatoknál nem hivatalos beceneve a Táltos. Magyarországon a Katasztrófavédelmi Igazgatóság tulajdonában is van ilyen jármű. A magyarországi árvizeknél rendszeresen bevetették mentő járműként.
A PTSZ alapjául A K–61 úszó jármű szolgált. Elődjétől eltérően ezt a járművet már zárt vezetőfülkével látták el. Maximális terhelése 10 tonna vagy 70 katona. Szárazföldön 5 tonna terheléssel max. 40 km/h sebességgel, 10 tonna terheléssel 20 km/h-val haladhatott, vízen 10 km/h volt a sebessége. 1965-ben rendszeresítették. Ezzel a vízi átkelési képességeket prioritásként kezelő Szovjet Hadseregben a gépesített szárazföldi egységeknél az úszóképes harcjárművek mellett a szállító alakulatok is nagy teljesítményű úszóképes járművekhez jutottak.
A PTSZ–M-be gázolaj tüzelésű kályhát építettek, amellyel a vezetőfülke és a rakodótér is fűthető volt. Így téli üzemeltetésnél el lehetett kerülni, hogy a rakodótér felületére fagyjon a víz. A ponyvával lefedhető rakodótér elülső részébe egy csörlőt építettek be. A rakodótéren a Szovjet Hadseregben rendszeresített tipikus tehergépkocsikból (pl. Ural–469, vagy Ural–4320) két darab helyezhető el, teher nélkül.
A teherszállító képesség növelésére kifejlesztették a járműhöz a PKP kétkerekes, úszóképes utánfutót. A stabilitás növelésére az utánfutóra két kihajtható úszótestet szereltek.
Fegyverzete nincs. A kétfős, nem páncélozott vezetőfülke hermetikusan zárható, ABV-fegyverek elleni védelemmel (szűrőberendezéssel) van ellátva. A fülke tetején két búvónyílás található. A járműbe R–113 vagy R–123 típusú harckocsirádiót építettek.
A járműnek leereszthető a hátsó része, mely egyúttal a rakodás során rámpaként is szolgál. A V–54P típusú, V12 hengerelrendezésű, 256 kW teljesítményű dízelmotor a jármű közepén, a rakodótér alatt kapott helyet. A motorból a kipufogógázokat a jármű két oldalán található kipufogónyílásokon keresztül vezetik ki. A jármű hatótávolsága a szárazföldön 380 km.
Továbbfejlesztett változatát, a PTSZ–2-est 1973-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. A teherbíró-képességet 12 tonnára növelték, és sebessége szárazföldön elérheti a 60 km/h-t.
Műszaki adatok [szerkesztés]
- Hossz: 11,50 m
- Szélesség: 3,30 m
- Magasság: 2,65 m
- Üres tömeg: 17 700 kg
- Max terhelés: 5000 kg (szárazföldön), 10 000 kg (vizen)
- Szállítható személyek száma: 70 fő
- Személyzet: 2 fő
- Motor típusa: V–54 V12 hengerelrendezésű dízelmotor
- Motorteljesítmény: 157,3 kW (215 LE)
- Hatótávolság: 300 km
