ZSZU–57–2

Egy kiállított jármű a nyugat-lengyelországi Drzonówban, a Lubusi Katonai Múzeumban

A ZSZU–57–2 önjáró légvédelmi gépágyú, a második világháborút követően a Szovjet Hadsereg első jelentős mennyiségben alkalmazott önjáró légvédelmi lövege.

Története

A típus alvázát a T–54 közepes harckocsiból alakították ki, viszont a páncélzatát mérsékelték és az alváz hossza is rövidült. A járművön az 57 mm-es SZ–60 légvédelmi ágyú ikercsövű változatát, az SZ–68-t használták, amelyet a Krasznojarszki Gépgyár gyártott. Nagyméretű tornya felülről nyitott volt. Mivel a páncélzat csökkent, a fajlagos teljesítmény nőtt. A hatótávolságát megnövelték két pótlólagosan beszerelt üzemanyagtartály segítségével. Ezek a változtatások jelentős hatótávolságot és jó mozgékonyságot biztosítottak a járműnek. A típus tűzgyorsasága 70 lövés/perc körül mozgott, az üres töltényhüvelyeket pedig a torony hátsó részében lévő drótkosárba juttatták egy szállítószalag segítségével. A típust a Varsói Szerződés államai mellett exportálták Észak-Afrikába, a Közel-Keletre és Vietnámba is. A szír erők nagy számban alkalmazták 1982-ben a libanoni összecsapásokban az izraeliek ellen, illetve a délszláv háborúban is.

Műszaki adatok

• Gyártó: Szovjetunió
• Személyzet: 6 fő
• Tömeg: 28 100 kg
• Méretek: hosszúság 8,48 m; szélesség 3,27 m; magasság: 2,75 m;
• Hatótávolság: 420 km
• Páncélzat: 15 mm
• Fegyverzet: SZ–68 57 mm-es ikercsövű légvédelmi ágyú
• Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V–54 típusú dízelmotor
• Teljesítmény: maximális sebessége úton 50 km/h

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz ZSZU–57–2 témájú médiaállományokat.

• Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963-8009-99-3
• Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.

Külső hivatkozások

• Fotógaléria lengyel ZSZU–57–2-ről (4 lap) – jadar.com.pl