BMPT

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BMPT
BMPT a 2018-as moszkvai dísszemlén
BMPT a 2018-as moszkvai dísszemlén

Fejlesztő ország Oroszország
GyártóUralvagonzavod
Általános tulajdonságok
Személyzet5 fő (parancsnok, vezető, irányzó, két gránátvető-kezelő)
Hosszúságteknő: 6,96, teljes hossz együtt 7,2 m
Szélesség3,8 m
Magasság3,44 m
Tömeg48 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzatkompozit páncélzat, Relict robbanó-reaktív páncélzat
Elsődleges fegyverzet2db 30 mm-es 2A42 gépágyú
Másodlagos fegyverzetgépágyúkkal párhuzamosított 7,62 mm-es PKMT géppuska (200 lőszer), 2db 30 mm AGS-17 automata gránátvető (600 gránát); 4db 9M120 irányított páncéltörő rakéta (thermobarikus töltettel épületek ellen).
Műszaki adatok
MotorV–92SZ2 dízelmotor
Teljesítmény(1000 LE)
Felfüggesztéstorziós rugó,
1., 2. és 6. Z-tengelynél hidraulikus lengéscsillapítók (karos-lapátos szerkezetűek)
Sebesség65 km/h
Fajlagos teljesítmény20,45 kW/t
Hatótávolság550 km
A Wikimédia Commons tartalmaz BMPT témájú médiaállományokat.

A BMPT (oroszul: БМПТ – Боевая машина поддержки танков / Bojevaja masina podgyerzski tankov) Oroszországban kifejlesztett harckocsi-támogató vagy tűztámogató harcjármű. A harckocsik és a gépesített lövész csapatok tűztámogatására, elsősorban városi harcra, a csecsenföldi harcok tapasztalata alapján kifejlesztett erős páncélvédettségű harcjármű. Nem hivatalos beceneve Terminátor (oroszosan Tyerminator). A jármű több változatban készült, alvázként a kiselejtezett T–72 harckocsik szolgálnak, de ismert T–90 és T–80 alvázra épített változata is. A távirányítású toronyban nincs kezelőszemélyzet, a személyzet mind az öt tagja a páncéltestben helyezkedik el. Az orosz hadseregben 2005 óta alkalmazzák kis mennyiségben.

Története[szerkesztés]

A harcjárműkategória kifejlesztése az 1980-as évek közepén kezdődött. Az első változatokat a Cseljabinszki Traktorgyár (CSTZ) készítette az Omszktranszmas tervezőirodájával együttműködve a T–72A harckocsi alapjain. Később, az 1990-es évek elején az Omszktranszmas az első csecsen háború tapasztalataiból kiindulva a T–55-ös alvázán készített ilyen harcjárművet, ez volt a BTR-T. (Az első csecsen háború tapasztalatai azt mutatták, hogy az orosz hadsereg által bevetett gyalogsági harcjárművek páncélvédettsége és tűzereje elégtelen volt a városi harcokban.)

Az 1990-es évek végén az Uralvagonzavod tervezőirodája, az UKBTM dolgozott ki egy tűztámogató harcjárművet, szintén a T–72-re alapozva. Ez kezdetben Objekt 199. gyári jelzéssel volt ismert. A két darab 30 mm-es 2A42 gépágyúval és két páros 9M133 Kornyet páncéltörőrakéta-indítóval felszerelt harcjármű fejlesztése 2006-ban fejeződött be és akkor négy darabot gyártottak belőle.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]