2SZ3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2SZ3 Akacija
2SZ3 önjáró löveg Kecelen, a Haditechnikai Parkban.
2SZ3 önjáró löveg Kecelen, a Haditechnikai Parkban.

Fejlesztő ország  Szovjetunió
Gyártó Uraltranszmas
Háborús részvétel
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 (parancsnok, vezető, lövész, töltőkezelő)
Hosszúság8,4 (vízszintes ágyúcsővel)
7,665 (csak a géptest) m
Szélesség3,25 m
Magasság3,05
2,615 (géppuska nélkül) m
Tömeg 27,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 15 mm a páncéltesten, maximum 30 mm az orr-részen és a lövegtornyon
Elsődleges fegyverzet 152 mm-es L/27 D–22 (2A33M) tarack 46 db lőszerrel
Másodlagos fegyverzet 1 x 7,62 mm-es távirányított PKT géppuska 1500 db lőszerrel
Műszaki adatok
Motor 1 db V–59 típusú, V12 hengerelrendezésű vízhűtéses dízelmotor
Teljesítmény 382,7 kW (520 LE) 2000-es fordulaton
Felfüggesztés torziós rugó
Sebességúton 63, terepen 45 km/h
Fajlagos teljesítmény 18,9 LE/t (13,92 kW/t)
Hatótávolság500 km
A Wikimédia Commons tartalmaz 2SZ3 Akacija témájú médiaállományokat.

A 2SZ3 Akacija szovjet 152 mm-es önjáró tarack, amelyet a Szovjet Hadsereg a páncélos és a gépesített hadosztályai tűztámogatására rendszeresített. Minden fő egységet 18 ilyen harcjárművel szereltek fel. Alváza a 2K11 Krug önjáró légvédelmirakéta-rendszer hordozó járművének és a GMZ aknatelepítő jármű rövidített változata. Az 1960-as évek végén fejlesztették ki az Uraltranszmas vállalatnál, a jármű 2A33 (D–22) jelű 152 mm-es tarackját az OKB–9 tervezőirodánál fejlesztették ki. 1971-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregnél. Teljes körű atom-, biológiai és vegyi (ABV) védelemmel rendelkezik. Harcászati atomlőszer kilövésére is alkalmas, úszóképességgel nem rendelkezik. Bevetés közben a személyzet két tagja a jármű hátsó részén lévő két ajtón keresztül adogatja a lőszert a löveghez. A 2SZ3 népszerű fegyvernek bizonyult, exportálták Irakba, Szíriába és Líbiába is.

A Magyar Néphadseregben az 1980-as évek elején állították hadrendbe. Magyarország egy tüzérosztályhoz szükséges 18 darab járművet vásárolt. Kezdetben Marcaliban, később Várpalotán állomásoztak. A nyilvánosság számára az 1985. április 4-i katonai díszszemlén voltak először láthatók. Magyarországon 1993-ban vonták ki a szolgálatból.[1]

Története[szerkesztés]

Műszaki adatok[szerkesztés]

  • Gyártó: Szovjetunió
  • Személyzet: 6 fő
  • Tömeg: 24 945 kg
  • Méretek: hosszúság 8,40 m; szélesség 3,20 m; magasság 2,80 m
  • Hatótávolság: 300 km
  • Páncélzat: 15–20 mm
  • Fegyverzet: egy 152 mm tarackágyú; egy 7,62 mm légvédelmi géppuska
  • Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V-12 dízelmotor
  • Teljesítmény: maximális sebessége úton 55 km/h

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Philip Trewhitt: Páncélozott harcjárművek. [Budapest]: GABO. 2000. ISBN 963-8009-99-3  
  • Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles. (hely nélkül): Brown Packaging Books. 1999.  

További információk[szerkesztés]