BM–21 Grad
| BM–21 Grad | |
|
|
|
| Típus | rakéta-sorozatvető |
| Fejlesztő ország | |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 7,35 m |
| Szélesség | 2,4 m |
| Magasság | 3,09 m |
| Tömeg | 13,71 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Elsődleges fegyverzet | 122 mm-es rakéták |
| Műszaki adatok | |
| Motor | V–8 dízelmotor |
| Teljesítmény | 180 LE (130 kW) |
| Sebesség | 75 km/h |
| Hatótávolság | 405 km |
A BM–21 Grad (oroszul: БМ–21 Град[1]) egy 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer, melyet a Szovjetunió az 1960-as évek elején fejlesztett ki. A „BM” rövidítés „harcjárművet” jelent (oroszul: Боевая Машина). Nyugaton a rendszer eredetileg M1964 jelzéssel volt ismert.
A második világháborús Katyusák (BM–13, BM–8, BM–31) nyomán kifejlesztett fegyverrendszer a világ több mint 50 országban áll jelenleg is hadrendben. Sikerei nyomán egy sor országban másolták le, illetve fejlesztettek ki hasonló rendszereket. Közvetlen elődje a 140 mm-es BM–14-es rendszer volt.
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
A rendszer részei a hordozóeszköz: korábban a Ural-375D hatkerék-meghajtású teherautó 40 db, négyzetes formában elrendezett, forgatható rakétavető csővel felszerelve. A jármű hajtóműve 180 lóerős vízhűtéses dízelmotor, maximális sebessége közúton 75 km/h, hatósugara 750 kilométeres, másfél méteres gázlókon is át tud kelni. A rendszerhez tartozik a 9T254 jelű lőszerszállító teherautó 60 rakétával. A rendszer egészének GRAU-kódja 9K51; a rakétavetőnek magának az ipari jelzése 2B5. 1976-tól a BM-21-et a korszerűbb Ural-4320 hatkerékmeghajtású katonai járműre szerelik.
Az öttagú személyzet három perc alatt tudja a rendszert tűzkészültségbe helyezni. A tüzet lehet a kabinból vagy egy 64 méteres távirányító kábel végéről irányítani. Lehetséges mind a 40 rakétát kilőni 20 másodperc alatt, de egyenként, vagy kisebb csoportokban is lehet azokat indítani néhány másodperces időközönként. Az irányzóeszköz a PG-1M panoráma-teleszkóp K-1 kollimátorral. Tüzelés után két perc alatt újra lehet indítani a járművet. A rakétavető újratöltése kézzel történik és 10 percet vesz igénybe.
A 2,87-méteres vetőcső huzagolása révén a rakéta a röppályáján forog a tengelye körül, emellett kis szárnyak is stabilizálják. Rendkívül széles skálájú, mintegy 20 kg súlyú robbanófejeket hordozhat 20–30 kilométeres maximális távolságra.
A fegyverrendszer igen nagy tűzerőt képvisel. Egy 18 rakétavetőből álló zászlóalj egyetlen sortűzben 720 rakéta indítására képes. Nem alkalmas azonban a fegyver pontjellegű, körülhatárolt célok leküzdésére.
Alkalmazása [szerkesztés]
A fegyverrendszert általában a volt szocialista országokban és az általuk támogatott fejlődő országokban állították hadrendbe. Ezenkívül a mintájára Törökország is kifejlesztett egy hasonló rendszert, német járműre szerelve.
Grúzia a dél-oszétiai háborúban 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjel többek között Grad rakétavetőkkel kezdte meg Chinvali bombázását.[2]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Jelentése: jégeső
- ↑ Ossetian crisis: Who started it? by BBC News Online
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Multiple Rocket Launchers, Romania - Jane's Armour and Artillery, 2003.
- Russia's Arms Catalog 2004
- EDISI KOLEKSI ANGKASA PERANG HIZBULLAH ISRAEL, Edition of September 2006
- 122mm Multiple Rocket Launcher (MRL) "GRAD" on the Ural-375 6x6 truck chassis – Walk around photos
- Globalsecurity.org
- Enemyforces.com
- Splav State Research and Production Enterprise
- BM-11 at FAS.org
- RM-70 at Army.cz
- WR-40 Langusta at krucjata.org.pl * Iraq BM-21 Picters
- Iraq BM-21 Ger.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||

