BM–21 Grad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BM–21 Grad
1372 bm 21 grad.JPG

Típus rakéta-sorozatvető
Fejlesztő ország  Szovjetunió
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság 7,35 m
Szélesség 2,4 m
Magasság 3,09 m
Tömeg 13,71 t
Páncélzat és fegyverzet
Elsődleges fegyverzet 122 mm-es rakéták
Műszaki adatok
Motor V–8 dízelmotor
Teljesítmény 180 LE (130 kW)
Sebesség 75 km/h
Hatótávolság 405 km
BM–21 üteg

A BM–21 Grad (oroszul: БМ–21 Град[1]) egy 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer, melyet a Szovjetunió az 1960-as évek elején fejlesztett ki. A „BM” rövidítés „harcjárművet” jelent (oroszul: Боевая Машина). Nyugaton a rendszer eredetileg M1964 jelzéssel volt ismert.

A második világháborús Katyusák (BM–13, BM–8, BM–31) nyomán kifejlesztett fegyverrendszer a világ több mint 50 országban áll jelenleg is hadrendben. Sikerei nyomán egy sor országban másolták le, illetve fejlesztettek ki hasonló rendszereket. Közvetlen elődje a 140 mm-es BM–14-es rendszer volt.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszer részei a hordozóeszköz: korábban a Ural-375D hatkerék-meghajtású teherautó 40 db, négyzetes formában elrendezett, forgatható rakétavető csővel felszerelve. A jármű hajtóműve 180 lóerős vízhűtéses dízelmotor, maximális sebessége közúton 75 km/h, hatósugara 750 kilométeres, másfél méteres gázlókon is át tud kelni. A rendszerhez tartozik a 9T254 jelű lőszerszállító teherautó 60 rakétával. A rendszer egészének GRAU-kódja 9K51; a rakétavetőnek magának az ipari jelzése 2B5. 1976-tól a BM-21-et a korszerűbb Ural-4320 hatkerékmeghajtású katonai járműre szerelik.

Az öttagú személyzet három perc alatt tudja a rendszert tűzkészültségbe helyezni. A tüzet lehet a kabinból vagy egy 64 méteres távirányító kábel végéről irányítani. Lehetséges mind a 40 rakétát kilőni 20 másodperc alatt, de egyenként, vagy kisebb csoportokban is lehet azokat indítani néhány másodperces időközönként. Az irányzóeszköz a PG-1M panoráma-teleszkóp K-1 kollimátorral. Tüzelés után két perc alatt újra lehet indítani a járművet. A rakétavető újratöltése kézzel történik és 10 percet vesz igénybe.

A 2,87-méteres vetőcső huzagolása révén a rakéta a röppályáján forog a tengelye körül, emellett kis szárnyak is stabilizálják. Rendkívül széles skálájú, mintegy 20 kg súlyú robbanófejeket hordozhat 20–30 kilométeres maximális távolságra.

A fegyverrendszer igen nagy tűzerőt képvisel. Egy 18 rakétavetőből álló zászlóalj egyetlen sortűzben 720 rakéta indítására képes. Nem alkalmas azonban a fegyver pontjellegű, körülhatárolt célok leküzdésére.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fegyverrendszert általában a volt szocialista országokban és az általuk támogatott fejlődő országokban állították hadrendbe. Ezenkívül a mintájára Törökország is kifejlesztett egy hasonló rendszert, német járműre szerelve.

Grúzia a dél-oszétiai háborúban 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjel többek között Grad rakétavetőkkel kezdte meg Chinvali bombázását.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz BM–21 Grad témájú médiaállományokat.