| Szu–24 |
 |
| Szu–24 |
|
| NATO-kód |
Fencer |
| Funkció |
Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártási darabszám |
1200 |
|
| Személyzet |
2 fő |
| Első felszállás |
1971 december |
| Szolgálatba állítás |
1974 |
| Méretek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
22,67 m |
| Fesztáv |
17,63 m |
| Magasság |
6,19 m |
| Szárnyfelület |
55,20 m² |
| Tömegadatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Szerkezeti tömeg |
22 300 kg |
| Max. felszállótömeg |
39 700 kg |
| Hajtómű |
| Hajtómű |
2 db Ljuka AL–21F3A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő |
2×75 kN
2×110 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Max. sebesség |
1550 km/h nagy magasságban
1,1 Mach (1 340 km/h) tengerszinten |
| Hatósugár |
560 km (végig kis magasságon repülve) |
| Hatótávolság |
2500 km |
| Legnagyobb repülési magasság |
11 000 m |
| Emelkedőképesség |
150 m/s |
| Szárny felületi terhelése |
651 kg/m² |
| Fegyverzet |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Beépített fegyverzet |
1 db GS–6–23 gépágyú, 500 darab lőszerrel |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A Szu–24 háromnézeti rajza |
A Szu–24 (NATO-kódja: Fencer) a Szovjetunióban, a Szuhoj Tervezőirodában az 1960-as években kifejlesztett kétüléses, kéthajtóműves, változtatható szárnynyilazású, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép. Feladatköre és felépítése hasonlít az amerikai F–111-re. A repülőgép az 1970–1980-as években a Szovjetunió alapvető frontbombázó repülőgépe volt. Néhány fejlődő országba exportálták, és több szovjet utódállam is üzemelteti. Oroszországban tervezett utódja a Szu–34, melynek 2007-ben indult el a lassú sorozatgyártása.
