Jak–141

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jak–141
Yakovlev Yak-141 at Central Air Force museum (4).jpg

NATO-kód Freestyle
Funkció vadászbombázó repülőgép
Tervező Jakovlev OKB

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1987. március 9.
Méretek
Hossz 18,36 m
Fesztáv 10,10 m
Magasság 5,00 m
Szárnyfelület 31,7 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 11 650 kg
Fegyverterhelés 2600 kg
Max. felszállótömeg 19 500 kg
Hajtómű
Hajtómű Főhajtómű: R–79V–300
(1 × 152 kN)
Emelőhajtóművek: 2 db RD–41
(2 × 42 kN)
Repülési jellemzők
Max. sebesség 1,7 Mach
Hatótávolság 2100 km
Legnagyobb repülési magasság 15 500 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db GS–301 gépágyú, 120 lőszerrel
Fegyverfelfüggesztő pontok 4
Háromnézeti rajz
Yakovlev Yak-41M (Yak-141) three-view silhouette.png
A Jak–141 háromnézeti rajza

A Jak–141 (NATO-kódja: Freestyle) az orosz Jakovlev-tervezőiroda (OKB–115) szuperszonikus, helyből felszálló (VTOL) vadászrepülőgépe. 1989 márciusában repült először, a Szovjet Haditengerészetnél rendszeresített Jak–38 haditengerészeti vadászrepülőgép leváltására szánták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép fejlesztési programja, eredetileg Jak–41 típusjelzéssel, 1975-ben kezdődött az OKB–115 tervezőirodánál. A repülőgépet a szovjet repülőgép-hordozókon alkalmazott, alacsony harcértékű Jak–38 helyből felszálló vadászrepülőgép utódjának szánták. Négy prototípus épült, közülük kettőt a földi statikai próbákhoz használtak fel, a másik két prototípus a repülési tesztekre szolgált. Az első, hagyományos üzemmódú felszállására 1987. március 9-én került sor. Az első függőleges felszállást pedig 1989. december 29-én hajtották végre a géppel. A gépet a nagyközönség előtt az 1989-es Párizsi légiszalonon, 1991-ben mutatták be. 1991. szeptember 26-án kezdődtek a hajófedélzeti repülési próbák az Admiral Gorskov (ex Baku) repülőgép-hordozó fedélzetén. A tesztek során az egyik gép 1991. október 5-én lezuhant. 1991-ben a prototípusok típusjelzését Jak–141M-re változtatták, ez a vadászrepülőgép többcélú alkalmazásának lehetőségére utalt. 1992 nyarára a prototípusok összesen 205 felszállást teljesítettek, az orosz kormányzat azonban a repülési tesztek vége felé felfüggesztette a fejlesztési programot.

Az elfordítható kilépő gázsugár segítségével a repülőgép függőlegesen is képes volt felemelkedni, vagy nagyon rövid nekifutás után felszállni, és aztán ismét függőlegesen leszállni. Vízszintes repülésben elérte a hangsebességet.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]