Je–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Je–8
E-8.jpg

Funkció Kísérleti repülőgép
Tervező Mikojan-Gurjevics OKB
Gyártási darabszám 2 db

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1962. április 17.
Méretek
Hossz 16,90 m m
Fesztáv 7,15 m m
Szárnyfelület 23,12 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 5670 kg kg
Tömeg üzemanyaggal 3200 l kg
Max. felszállótömeg 8200 kg kg
Hajtómű
Hajtómű Tumanszkij R–21F–300
Tolóerő 72 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 2,1 Mach (2230 km/h)
Legnagyobb repülési magasság 20 000 m

A Mikojan-Gurjevics Je–8 kísérleti repülőgép volt, melyet a MiG–21 továbbfejlesztésével, annak leváltására (eredetileg MiG–23 néven) építettek az 1960-as évekre a Szovjetunióban. A hajtómű levegő-beömlőnyílását a törzs elejéről áthelyezték az orr alá, így oda nagyobb rádiólokátort építhettek, mely alkalmas volt a nagyobb hatótávolságú légiharc-rakéták kiszolgálására is. Az orr-rész két oldalára, a pilótakabin vonala előtt, egy kacsaszárnyat szeretek fel (a MiG–21-es vízszintes vezérsíkjait meghagyták).

A gépnek két prototípusa épült, több felszállást is végeztek vele, de számos technikai nehézséget nem tudtak megoldani. 1962. szeptember 11-én, az egyik repülés során, 2,15 Mach sebességnél[1], a szintén fejlesztés alatt álló, különleges kialakítású Tumanszkij R–21F–300 hajtómű felrobbant, a kor leghíresebb szovjet berepülőpilótája, Georgij Konsztantyinovics Moszolov, bár katapultált, súlyos sérüléseket szenvedett (többször újra kellett éleszteni), nem repülhetett többet („Jutalomból” az Aeroflot helsinki irodavezetője lett).

A gép fejlesztését ezután leállították, néhány berendezését a későbbi MiG–23-ason alkalmazták: eredetileg a Je–8-ashoz készült a Szapfir–23 rádiólokátor és az R–23-as légiharc-rakéták. Átvették a repülőgép törzshátsórész alatti felhajtható pótvezérsíkját is.

Lásd még [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Lábjegyzetek [szerkesztés]

  1. A&S Interview: Georgy Mosolov (angol nyelven). AirSpaceMag.com, 2009. január 22. (Hozzáférés: 2009. május 28.)