OV–10 Bronco

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
OV–10 Bronco
OV-10A VMO-1 1982.JPEG
A tengerészgyalogság VMO–1 megfigyelési századába tartozó OV–10A típusú repülőgép Észak-Karolina felett (1983)

Funkció Több feladatú könnyű fegyveres felderítő repülőgép
Gyártó North American Rockwell
Rendszeresítők Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága
Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
USN USN
Fülöp-szigeteki Légierő Fülöp-szigeteki Légierő

Személyzet 2
Első felszállás 1965. július 16.
Szolgálatba állítás 1969. október
Méretek
Hossz 12,67 m (OV–10A) m
Fesztáv 12,19 m (OV–10A) m
Magasság 4,62 m
Szárnyfelület 27,03 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 3127 kg
Hasznos terhelés 3525 kg
Max. felszállótömeg 6652 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Garrett T76–G–410/412 turbólégcsavaros hajtómű (OV–10A)
Teljesítmény 2 × 533 kW kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 452 km/h
Hatósugár 367 km (OV–10A, teljes fegyverterheléssel)
Legnagyobb repülési magasság 7315 m (OV–10A)
Emelkedőképesség 762 m/perc
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 4 × 7,62x51mm M60C gépágyú (OV–10A)
Fegyverfelfüggesztő pontok 5 + 2
Nem irányított rakéták 7 vagy 19 csöves 2,75 colos rakétagondola, illetve 2 vagy 4 csöves 5 colos rakétagondola (OV–10A)
Bombák 227 kg
Egyéb függesztmények SUU–11/A vagy Mk 4 Mod 0 gépágyúkonténerek
Háromnézeti rajz
OV-10 Day.jpg
Egy OV–10A nappali fegyverzetfelüggesztési konfigurációi

Története, szerkezeti sajátosságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évek elején az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága (USMC) egy, a felkelők elleni harcra tervezett (COIN) repülőgépet igényelt, ami egy új repülőgépfajta, a könnyű fegyveres felderítő repülőgép (LARA) megalkotását eredményezte. A beszerzésre kiírt versenytárgyalást a North American NA–300 tervezete nyerte az 1964. év augusztusi eredményhirdetésén.

Az előszerződésben hét prototípust rendeltek YOV–10A jelzéssel, melyek közül az első 1965. július 16-án hajtotta végre a szűzfelszállást. Meghajtásáról két 492 Kw (660 LE) Garett T76 turbólégcsavaros hajtómű gondoskodott, a fejlesztési vizsgálatok során több hiányosság is felmerült. A hibák javítása során újratervezték a hajtómű gondolákat és odébb is helyezték a pilótafülkében fellépő zaj csökkentése érdekében, a szárnyak fesztávolságát ezért 3,05 méterrel megnövelték. Az átépített új prototípus 1966. augusztus 15-én szállt fel, a hetedik prototípus pedig alternatív megoldásként Pratt & Whitney Canada T74-es (PT6A katonai típus jele) hajtóműveket kapott az összehasonlításhoz.

A gépet különleges kialakítás jellemzi. A felső, állandó húrtényezőjű szárnyaival, a két, hajtómű gondoláktól a vízszintes vezérsíkig nyúló, függőleges vezérsíkban végződő faroktartójával semmi más géppel össze nem téveszthető alakja van. A karcsú törzsben a kétfős személyzet tandem elrendezésben foglal helyet.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • OV–10A: A Tengerészgyalogság számára épített 114 gép jele melyek közül az elsőket 1967. augusztus 6-án állították szolgálatba. A típussal a könnyű fegyveres felderítés mellett előrevetett légi irányításra és helikopterkísérésre használta. A légierő 157 gépet rendelt hasonló feladatkörre, mint a Tengerészgyalogság.
  • OV–10B: Németország számára gyártott légicéltárgy-vontatónak 6 példányban. Hasonló kialakításban, mint az OV–10A.
  • OV–10B(Z): u.a., mint az OV–10B annyi eltéréssel, hogy erősebb, 1338 kp tolóerejű General Electric J85–GE–4 típus jelű, szárny feletti gázturbinás hajtóművel. 12 elkészült típussal.

Háborús bevetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz OV–10 Bronco témájú médiaállományokat.