F–111 Aardvark

F–111 Aardvark
F–111 Aardvark
Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó	General Dynamics
Gyártási darabszám	554 db
Rendszeresítők	USAF Ausztrál Királyi Légierő
Személyzet	2 fő
Első felszállás	1964. december 21.
Szolgálatba állítás	1967. július 18.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Hossz	22,40 m
Fesztáv	19,20 m 9,74 m hátranyilazva m
Magasság	5,22 m
Szárnyfelület	61,07 m² 48,77 m² hátranyilazva m²
Szárnykarcsúság	1,95 7,56 hátranyilazva
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	21 537 kg
Max. felszállótömeg	37 577 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Pratt & Whitnaey TF30-P-100 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2*112 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Max. sebesség	2,5 Mach (2 985 km/h) nagy magasságban
Hatósugár	2 140 km
Hatótávolság	5 185 km
Legnagyobb repülési magasság	17 270 m
Emelkedőképesség	131,5 m/s
Tolóerő–tömeg arány	0,61
Háromnézeti rajz
Az F–111 Aardvark háromnézeti rajza

Az F–111 Aardvark (Földimalac) az 1960-as évek közepén kifejlesztett, harcászati vadászbombázó repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban a General Dynamics fejlesztett ki és gyártott. Az FB–111 a repülőgép megnövelt, közepes bombázó feladatkörű változata. A gép teljesen fém építésű, félhéjszerkezetű, felsőszárnyas elrendezésű, változtatható szárnynyilazású, behúzható futóművel, utánégetős, kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekkel, hermetikusan zárható kabinnal, katapultálható kabinkapszulával ellátott, kétszemélyes, vadászbombázó feladatkörre kifejlesztett nagy hatótávolságú, nagy tömegű merevszárnyú repülőgéptípus.
Feladatköre speciális: alacsony magasságban behatolni az ellenség rádiólokátorainak hatósugara alatt és között, nagy, gyakran hangsebesség feletti célmegközelítést követő bombavetés, célleküzdés.

Története

Eredetileg az Amerikai Légierő és a Haditengerészet számára közösen fejlesztett univerzális repülőgépet a Haditengerészet nem rendszeresítette, túl nagy mérete és magas ára miatt, helyette az F–14 Tomcat repülőgépet állította szolgálatba.

A kilencvenes években vonták ki a rendszerből. Az Amerikai Légierőben az F–15E Strike Eagle típus váltotta le. Mára már csak Ausztráliában áll szolgálatban, előreláthatólag 2010 körül kezdik meg kivonásukat.

Az ausztrál gépeket 2010 decemberében állították le. 2011 novemberében az Amberley légibázison maradt 23 F-111-est elszállították az Ipswich melletti Swanbank hulladéklerakó helyre és szabályosan eltemették őket a szeméttelepen. Két gépet az Amberley bázison, egyet a RAAF múzeumában Point Cook-ban, egyet az Edinburgh bázison, egyet pedig a Wagga Wagga bázison állítanak ki, ezen felül azt is bejelentették, hogy további hét F-111-est ausztrál múzeumok és történelmi szervezetek részére ajándékoznak el.

Típusváltozatok

F–111A

Az első 1964 decemberében szállt fel. Hadrendbe 1967 októberében állt a Nevada állambeli Nellis AFB-on. Egyik példányát bevetették Délkelet-Ázsiában.

F–111B

A haditengerészetnek kifejlesztett altípus. Az intenzív tesztek során kiderült, hogy a típus alkalmatlan repülőgép-hordozókon való üzemelésre. Az intenzív lobbi ellenére a fejlesztést leállították és helyette az F–14-et állították hadrendbe.

F–111C

Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) alkalmazza.

F–111D

Az altípus javított avionikai és navigációs berendezéseket kapott, légiharc-fegyvereket integráltak rendszereibe, módosították a hajtóműveket. A gépeket a 27. vadászezred repülte az új-mexikói Cannon Légierő-bázison (AFB = Air Force Base).

F–111F

A korábbi változatok egyszerűsített, de megbízhatóbban működő avionikájú, lényegesen olcsóbb módosítása. Ezekbe már a nagyobb teljesítményű, utánégetéssel 111,7 kN-os tolóerejű TF-30-P-100-as típusú hajtóműveket építettek, így ez bizonyult a leggyorsabb és a legnagyobb hatótávolságú verziónak. A 2,5 Mach csúcssebesség elérésére képes gépek 1972-ben kerültek a TAC állományába. A gyártás a 106. példány elkészültével 1973-ban leállt.

FB–111/F–111G

Az FB–111 a típus megnövelt hatótávolságú változata. 76 db épült belőle és a SAC alá tartozott 1990-ig. Ekkor átalakították és átnevezték őket F–111G-re. Lévén a SAC megszűnt, a TAC alá vonták a gépeket, amiket a Cannon AFB honi bázisú 27. vadászezred repült. Csak gyakorló bevetéseket teljesítettek. Az átalakítás az avionikát érintette jelentősen, valamint megerősítették a sárkányszerkezetet is, hogy jobban elviselje a vadászok elleni dinamikus repülési manővereket.

EF–111A Raven

Rádióelektronikai zavarásra és lefogásra az EF–111A Raven-t fejlesztették ki főként az RB–66 leváltására. Módosították a bombateret, a teljes avionikát kicserélték, a farok tetejére egy elektronikai gondolát építettek, módosították a hajtóműveket. Az altípus fejlesztését a Grumman vezette.

Harci alkalmazás

A repülőgépet néhányszor bevetették a Vietnami háborúban, Líbia 1986-os bombázásánál és az Öbölháborúban.

Források

Monográfiák

• Willy Peeters: F–111E/F (Verlinden Pulications, Lock On No. 05)

Külső hivatkozások

• F–111.net a típus referenciaoldala
• A FAS.org ismertetője
• General Dynamics F-111/EF-111 Raven – Festésminták a WINGS PALETTE oldalán
• Az F–111 ECM-konténerei – clubhyper.com (angolul)
• Típusismererő cikk a HTKA lapcsoport weboldalán

• Jim Rotramel cikkei:
  • F-111 in Detail Part One - Inlets
  • F-111 in Detail Part Two - Nozzles
  • F-111 in Detail Part Three - Wings
  • F-111 in Detail Part Four - Landing Gear
  • F-111 in Detail Part Five - Antennas
  • F-111 in Detail Part Six - Cockpits
  • F-111 Weapons Bay
  • F-111 Weapons Loads
  • F-111 ECM Pods

• James Rosenquist: F-111 , Museum of Modern Art, New York: F-111 festmény