Szmolenszki légikatasztrófa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szmolenszki légikatasztrófa
Polish Air Force Tupolev Tu-154 Dmitry Karpezo-3.jpg
A Lengyel Légierő kormányzati Tu–154M repülőgépe repülés közben még 2008-ban
Adatok
Dátum 2010. április 10., 10:56 körül (moszkvai idő szerint)
Helyszín Szmolenszki katonai repülőtér, Oroszország
Indulási állomás Varsó-Chopin repülőtér,
Varsó, Lengyelország
Célállomás Szmolenszki katonai repülőtér,
Szmolenszk, Oroszország
Halottak 96
Túlélők 0
Repülőgép
Repülőgép Tu–154
Üzemeltető Lengyel Légierő
Lajstromjel 101
Utasok 89
Személyzet 7
Térkép
Szmolenszk  (Oroszország)
Szmolenszk
Szmolenszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 49′ 28″, k. h. 32° 03′ 03″Koordináták: é. sz. 54° 49′ 28″, k. h. 32° 03′ 03″

2010. április 10-én lezuhant a Lengyel Légierő 101-es oldalszámú Tu–154M utasszállító repülőgépe Oroszországban, a szmolenszki katonai repülőtér közelében. A gép fedélzetén volt a lengyel elnök, Lech Kaczyński, valamint az ország politikai és katonai vezetésének számos tagja. A repülőgép 96 utasa[1] közül senki sem élte túl a katasztrófát.

A katasztrófa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moszkvai idő szerint 10:56 perckor,[2] magyar idő szerint 08:56-kor zuhant le a gép, a lengyel elnökkel a fedélzetén. Kaczyński a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre igyekezett a lengyel delegáció társaságában. Dmitrij Medvegyev orosz elnök azonnal vizsgálatot rendelt el egy Vlagyimir Putyin miniszterelnök vezette különbizottság felállításával.[3] A szerencsétlenség a repülőtértől 400 méterre történt. A Szmolenszki terület kormányzója, Szergej Antufjev megerősítette egy orosz hírcsatornának, hogy a katasztrófát senki sem élte túl.[1] Az orosz hírügynökségek jelentései szerint a személyzet hibáját sem zárják ki mint a baleset okát. A holttesteket Moszkvába szállították azonosítás végett, és még aznap délután megtalálták Kaczyński tetemét is.

A baleset okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gép útvonala
A lezuhant Tu–154-es roncsai a Szmolenszk melletti erdőben
A repülőgép leszakadt hajtóművei

A balesetet az első vélemények szerint az okozta, hogy a légi irányítás- és a repülőtér műszerezettségének korlátai ellenére a sűrű ködben a leszállást megkísérlő repülőgép a leszállás során túl gyorsan süllyedt (a talajt kifutópálya vége előtt érte el), és hozzáért a szmolenszki katonai repülőtér melletti erdő fáinak koronájához. A repülőtér nem rendelkezett műszeres leszállító rendszerrel, mivel 2009 decemberéig csak katonai bázisként működött. Az irányítás hiába javasolta a kapitánynak, hogy ne Szmolenszkben, hanem Minszkben vagy Moszkvában landoljon, ő mégis megkísérelte leszállást. Habár az első jelentések még négy leszállási kísérletet valószínűsítettek, valójában csak egy történt.[4] A süllyedés közben a repülőgép hozzáért a fák csúcsához, majd a kifutópályától körülbelül 400 méterre lezuhant. Az elmondások szerint a 26 éves repülőgép jó állapotban volt, előtte egy évvel újították fel.[5] A tragédiát - egyes feltételezések szerint - az okozhatta, hogy a személyzet nem ismerte eléggé a szovjet típus azon tulajdonságát, miszerint ferdéből vízszintesbe hozva a megkezdett ereszkedés során nagyon hirtelen felgyorsul a süllyedés mértéke.[6]

2008 augusztusában a gép egy másik kapitányának már volt konfliktusa Lech Kaczyńskival, mert az orosz–grúz háború idején biztonsági okok miatt a háború sújtotta Tbiliszi helyett az attól 350 km távolságban levő azerbajdzsáni Gəncəban szállt le, a fedélzeten lévő Kaczyński (aki elnökként a fegyveres erők főparancsnoka, azaz a gép kapitányának is elöljárója) határozott utasítása ellenére.[7] Lech Kaczyński akkor emiatt parancsmegtagadással vádolta.[8]

Az első értesülések szerint a balesetben szerepet játszhatott maga az államfő, aki sürgethette a pilótát, hogy itt szálljon le, ne repüljön tovább.[9] Később az ügyészségi vizsgálatok során nem találtak arra utaló jelet, hogy a fedélzeten ülők közül bárki sürgette, vagy kényszerítette volna a gép pilótáját a szmolenszki leszállásra.[10] A fekete doboz vizsgálatából viszont egyértelműen kiderült, hogy nem csak a személyzet tartózkodott a pilótafülkében a lezuhanás előtt:[11] a pilótafülkében tartózkodott Andrzej Blasik, a lengyel légierő főparancsnoka és Mariusz Kazana, a diplomáciai protokollszolgálat vezetője, s a gép 15 méterrel a leszállópálya szintje alatt repült. A részletek terén a lengyel és az orosz fél értékelése több ponton eltér.[12]

A későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a lengyel légierő főparancsnoka is a pilótafülkében tartózkodott, de nem gyakorolt nyomást a pilótára. Egy másik személy is belépett korábban a pilótafülkébe rövidebb időre, de ki is ment onnét még a katasztrófa előtt.[13] A nyomozás végül arra jutott, hogy a tragédia a pilóta hibájából következett be: a repülőgép rendszere automatikusan jelzett a pilótáknak, hogy alacsonyan repülnek, ők mégis figyelmen kívül hagyták a jeleket. „A nyomozócsoport lengyel tagja, Edmund Klich elmondta, hogy a gép személyzete figyelmen kívül hagyta a talaj veszélyes közelségét jelző vagy a gép felemelésére utasító automatikus riasztásokat. »Amikor 100 méteres magasságban voltak, fel kellett volna emelniük a repülőt, nem pedig folytatni a leszállást« – mondta Klich a pilótafülkében elhangzottak alapján.” A lengyel légierő parancsnokának jelenléte ugyanakkor jelenthetett némi nyomást a pilótára.[14]

2010. június 1-jén nyilvánosságra hozták a pilótafülkében a lezuhanás előtti 40 percben elhangozottakat.[15] Eszerint a fedélzeti automatika az utolsó percben legalább tucatszor figyelmeztette a pilótákat arra, hogy növeljék a repülési magasságot, mert a gép közel került a talajhoz.[16]

2011 januárjában került napvilágra az orosz vizsgálóbizottság végső jelentése, mely szerint alkoholt találtak Andrzej Blasik tábornok, a lengyel légierő parancsnokának vérében, aki a zuhanás előtt a pilótafülkében tartózkodott, ezenkívül ő és Kaczynski is nyomást gyakoroltak a pilótákra, hogy a köd ellenére Szmolenszkben landoljanak. A bizottság arra jutott, hogy „hiányosságok mutatkoztak meg a pilóták felkészültségében egy kiélezett helyzetben, illetve abban, hogy döntsenek egy másik repülőtér kiválasztásában”: „rossz hatással volt a pilóták döntési képességére az a tény, hogy a lengyel légierő parancsnoka, a protokollfőnök, valamint a repülőgép fő utasa [a lengyel elnök] pressziót fejtettek ki rájuk”. A bizottság vezetője szerint „a különgép pilótái többször kaptak információkat a kedvezőtlen időjárásról a szmolenszki Szevernij repülőtér légiirányítóitól és egy nem sokkal korábban ott landoló" lengyel "Jak–40-es gép személyzetétől”, ám „a Tu–154-es különgép pilótái mégsem amellett döntöttek, hogy egy másik repülőtéren teszik le a gépet, és ez volt a kezdete a katasztrófához vezető eseménynek”.[17]

Az RMF FM lengyel rádióadó arról adott hírt 2010 októberében, hogy a gép pilótája, Protasiuk is tapasztalatlan volt: mindössze néhány órát gyakorolt ilyen típusú gépen, azt is csak másodpilótaként, és nem volt tapasztalata a veszélyhelyzetekben.[18] A pilóta hibáját már napokkal a katasztrófa után is feltételezték.[19] Egyúttal a katonai meteorológusoknak is felrótták 2010 májusában, hogy idejétmúlt jelentést adtak a pilótáknak, és nem értesítették a repülőgép személyzetét a rosszabbodó időjárási viszonyokról, írta a Rzeczpospolita című lengyel napilap.[20] Decemberben Donald Tusk lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a balesetről készült orosz jelentés elfogadhatatlan, mert a dokumentum hiányos és/vagy tévedéseket tartalmaz, ezért végkövetkeztetései megalapozatlanok.[21] A lengyel és az orosz vizsgálat nem tudott dűlőre jutni a felelősség megállapítása terén: mindkét fél a másiknak rótt fel különböző hibákat.[22][23]

Reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Putyin orosz kormányfő és Medvegyev elnök gyertyákat gyújtanak az elhunytak emlékére
A tragédia után egy nappal rendezett emlékmenet Varsóban

A világon számos vezető részvétét fejezte ki. Nicolas Sarkozy francia elnök szerint a lengyel elnök „igazi hazafi volt, aki egész életét az országának szentelte”.[24] „Elképzelhetetlen tragédiának” nevezte szombaton a Lech Kaczyński lengyel államfőt szállító repülőgép oroszországi katasztrófáját Lech Wałęsa, a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetője, volt elnök. „Hetven éve Katyńban a szovjetek likvidálták a lengyel elitet. Ma az a lengyel elit halt meg ott, akik azért utaztak oda, hogy az 1940-ben megölt lengyelek előtt leróják kegyeletüket” – mondta a francia hírügynökségnek Lech Wałęsa. Hasonlóan foglalt állást Aleksander Kwaśniewski volt lengyel elnök is, aki szintén nehezen uralkodott magán. „Az egy elátkozott hely” – mondta Lech Kaczyński elődje. „1940-ben a háború előtti Lengyelország elitjét gyilkolták meg ott, most ott halt meg a Harmadik Köztársaság elitje” – mondta Kwaśniewski.

Sólyom László magyar köztársasági elnök a budapesti lengyel nagykövetségen személyesen fejezte ki részvétét Kaczyński halála miatt. Bajnai Gordon miniszterelnök a kormány nevében arra kérte a magyarokat, hogy másnap, április 11-én vasárnap déli 12 órakor kétperces néma főhajtással emlékezzenek az áldozatokra. Egyúttal Kaczyński temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, hangsúlyozva a lengyel-magyar barátság történelmi gyökereit.[25]

Az orosz vezetők, élükön Medvegyevvel és Putyinnal nagyon hamar, a leggyorsabban fejezték ki részvétüket a lengyel nemzet felé. Ez a gyorsaság a korábbi lengyel-orosz viszonyhoz képest mindenképp meglepő volt, hiszen az oroszok nagyon sokáig el sem ismerték a Katyńban történteket. A szovjet-érában egyenesen azt állították, hogy az akció német tömeggyilkosság volt.

A baleset áldozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lech Kaczyński (1949–2010)
Az áldozatok koporsói a Varsó Chopin repülőtéren, a háttérben a NATO SAC (magyar felségjelű) C–17-ese

A baleset áldozatai között volt a lengyel állami, politikai és társadalmi élet számos vezetője.

A köztársasági elnök és környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lech Kaczyński, a Lengyel Köztársaság elnöke
  • Maria Kaczyńska, az elnök felesége
  • Ryszard Kaczorowski, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke
  • Władysław Stasiak, az Elnöki Kabinet vezetője
  • Paweł Wypych, államtitkár az Elnöki Kabinetben
  • Mariusz Handzlik, helyettes államtitkár az Elnöki Kabinetben

Parlamenti képviselők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krzysztof Putra és
  • Jerzy Szmajdziński, a Szejm (képviselőház) alelnökei
  • Leszek Deptuła,
  • Grzegorz Dolniak,
  • Grażyna Gęsicka,
  • Przemysław Gosiewski,
  • Izabela Jaruga-Nowacka,
  • Sebastian Karpiniuk,
  • Aleksandra Natalli-Świat,
  • Arkadiusz Rybicki,
  • Jolanta Szymanek-Deresz,
  • Zbigniew Wassermann,
  • Wiesław Woda,
  • Edward Wojtas, a Szejm tagjai
  • Krystyna Bochenek, a Szenátus alelnöke
  • Janina Fetlińska és
  • Stanisław Zając, szenátorok

Kormányzati tisztségviselők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aleksander Szczygło, a lengyel nemzetbiztonsági hivatal vezetője, volt védelmi miniszter
  • Andrzej Kremer, külügyminisztériumi helyettes államtitkár
  • Stanisław Komorowski, honvédelmi minisztériumi helyettes államtitkár
  • Tomasz Merta, kulturális minisztériumi helyettes államtitkár
  • Andrzej Przewoźnik, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság főtitkára
  • Mariusz Kazana, a külügyminisztérium protokollfőnöke

Egyéb állami és társadalmi vezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Janusz Kochanowski ombudsman
  • Maciej Płażyński, a „Wspólnota Polska” (a lengyelek világszövetsége) elnöke, a Szejm volt elnöke
  • Sławomir Skrzypek, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke
  • Janusz Kurtyka történész, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője
  • Piotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke

A fegyveres erők vezetői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utaslista

A repülőgépen utazott és életét vesztette A Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek hét legfőbb vezetője közül hat: a főparancsnok (a köztársasági elnök), a vezérkari főnök és mind a négy fegyvernemi parancsnok. (A hetedik, a honvédelmi miniszter nem utazott a gépen.) A tábori lelkészi szolgálat legmagasabb rangú tagjai szintén az utasok között voltak és életüket vesztették, több más katonai vezetővel együtt.

  • Franciszek Gągor vezérezredes, vezérkari főnök
  • Andrzej Błasik altábornagy, a Lengyel Légierő parancsnoka
  • Andrzej Karweta altengernagy, a haditengerészet parancsnoka
  • Tadeusz Buk vezérőrnagy, a szárazföldi erők parancsnoka
  • Bronisław Kwiatkowski altábornagy, a fegyveres erők műveleti parancsnoka
  • Włodzimierz Potasiński vezérőrnagy, a különleges erők parancsnoka
  • Kazimierz Gilarski dandártábornok, a varsói helyőrség parancsnoka

A kormányőrség tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jarosław Florczak alezredes
  • Dariusz Michałowski százados
  • Paweł Janeczek főhadnagy
  • Piotr Nosek hadnagy
  • Artur Francuz törzszászlós
  • Jacek Surówka zászlós
  • Paweł Krajewski zászlós
  • Marek Uleryk zászlós
  • Agnieszka Pogródka-Węcławek alzászlós

A személyzet tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arkadiusz Protasiuk ezredes (1974), pilóta
  • Robert Grzywna őrnagy (1974), másodpilóta
  • Artur Karol Ziętek főhadnagy (1978)[26], navigátor
  • Andrzej Michalak zászlós (1973)[26], fedélzeti mérnök
  • Barbara M. Maciejczyk (1981)[26], légiutas-kísérő
  • Natalia Maria Januszko (1987)[26], légiutas-kísérő
  • Justyna Moniuszko (1981)[26], légiutas-kísérő

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b napi.hu cikke
  2. Polish President Lech Kaczynski 'in plane crash'. BBC News Online. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
  3. http://lenta.ru/news/2010/04/10/comission/
  4. Csak egyszer próbált meg leszállni Kaczynski gépe az oroszok szerint, Origó.hu, 2010. április 15.
  5. Megtalálták a lengyel elnök holttestét a lezuhant gép roncsai között, Origo.hu, 2010. április 10.
  6. Pilótahiba okozhatta a Kaczyński-tragédiát, Index.hu, 2010. április 15.
  7. Пилот отказался сажать в Тбилиси самолет с президентами. В Грузию они добирались через Азербайджан (orosz nyelven). newsru.com, 2008. augusztus 12. (Hozzáférés: 2010. április 10.)
  8. Lengyelország elvesztette az elitjét
  9. Kaczyński sürgethette a pilótát, hogy szálljon le, Index.hu, 2010. április 11.
  10. Nem kényszerből próbált leszállni a lengyel elnök gépe az ügyészek szerint, Origó.hu, 2010. április 12.
  11. Idegenek is voltak a pilótafülkében – Index, 2010. május 19.
  12. Túl alacsonyan szállt Kaczynski gépe (Index, 2010. május 20.)
  13. Kaczynski-baleset: a légierő parancsnoka a pilótafülkében volt (Index, 2010. május 25.)
  14. A pilóták hibája volt a lengyel elnök balesete – Index, 2010. május 26.
  15. A pilótafülkében elhangzottak átirata PDF (lengyelül és oroszul) – Lengyel Belügyminisztérium
  16. Tucatszor figyelmeztette az automata Kaczynski pilótájátNépszabadság, 2010. június 1.
  17. Ivott a Kaczynskival lezuhant légierő-parancsnok (2011. január 12.)
  18. Tapasztalatlan pilóta vezette Kaczyński gépét (Index, 2010. október 13.)
  19. Pilótahiba okozhatta a Kaczyński-tragédiát (Index, 2010. április 15.)
  20. A meteorológusok is hibázhattak a Kaczyński-tragédia előtt – Index, 2010. május 4.
  21. Tusk: Elfogadhatatlan az orosz Szmolenszk-jelentés – Népszabadság, 2010. december 17.
  22. A lengyelek szerint az oroszok tehetnek a Kaczynski-gép katasztrófájáról – Index, 2011. január 18.
  23. Nem a pilóták okozták a lengyel repülőgépkatasztrófát – Hvg.hu, 2011. július 29.
  24. Polish president killed in plane disaster
  25. Nemzeti gyásznap lesz itthon a lengyel elnök temetésének napja, Index.hu 2010. április 11.
  26. ^ a b c d e Informacja o przedstawicielach Ministerstwa Obrony Narodowej i Sił Zbrojnych RP (polish) (Information from the representatives of the Ministry of National Defence and the Armed Forces)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszki légikatasztrófa témájú médiaállományokat.