Ugrás a tartalomhoz

Szklabinyaváralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 14., 01:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Szklabinyaváralja (Sklabinský Podzámok)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rangközség
Első írásos említés1678
PolgármesterBožena Drobková
Irányítószám038 03
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámMT
Népesség
Teljes népesség181 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság508 m
Terület27,15 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 19° 01′ 36″Koordináták: é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 19° 01′ 36″
Szklabinyaváralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szklabinyaváralja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szklabinyaváralja (szlovákul Sklabinský Podzámok) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése

Turócszentmártontól 9 km-re délkeletre fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már hallstatt korban éltek emberek. Megtalálták itt a lausitzi kultúra hamvasztásos temetőjét és a puhói kultúra településének nyomait is. Neve a szlovák sklabina (= rés, hasadék, latin Sclabonia, Szlovákia, szlovákul vidék, szláv vidék) főnévből származik.

Fából ácsolt várát a 13. században a Balassák építtették, valószínűleg ősi földvár helyén. Először 1258-ban "Sklabonya" néven említik, 1320-tól vármegyeszékhely. Kőből emelt várát Doncs mester, a zólyomi ispán építtette 1304 és 1309 között. Luxemburgi Zsigmond megerősíttette, várfalait két méteresre szélesíttette. Királyi birtok, majd Mátyás király bővíttette, a Szapolyaiaké, majd 1527-től előbb részben, később teljesen a Révayaké. Az 1460-as években átépítették. 1495-ben egy tűzvészben súlyosan megrongálódott. 1550 és 1605 között többször megerősítették.1610-ben várkastélyt építettek hozzá és újra megerősítették. 1644-ben I. Rákóczi György, majd 1704 -ben a kurucok foglalták el. Később egyre inkább elhanyagolták, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul.

A falu Szklabinya várának majorjából fejlődött ki, 1678-ban tűnik fel az írott forrásokban. 1785-ban 31 házában 241 lakos élt. 1828-ban 18 háza és 730 lakosa volt. Lakói gyógyolaj készítéssel, tímármesterséggel, erdei munkákkal foglalkoztak. A 20. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött.

Vályi András szerint "Várallya, Podzamka. Népes tót falu Turócz Várm. földes Ura Gr. Révay Uraság, lakosai leginkább evangelikusok, fekszik Szent Helénához nem meszsze, mellynek filiája; 1788-dikban nagyon elégett vala; földgye termékeny, réttye, legelője jó, fája elég, piatza Szent Mártonban, és Mosótzon."[2]

Fényes Elek szerint " Szklabina, (Váralja), tót falu, Thurócz vmegyében, fekszik egy meredek hegyen épült régi Szklabina várának tövében: 43 kath., 685 evang. lak. Az emlitett vár alsóra, felsőre és középsőre oszlik s egy a legrégibbek közül az egész országban. Hajdan több magyar királyok mulatoztak itt. I-ső Mátyás király János Erneszt herczegnek ajándékozta; később Zápolya kezére jött; végre pedig Ferdinand 1561-ben a Révay családnak adá, hozzá csatolván ahhoz egyszersmind a thuróczi örökös főispánságot is. Ut. post. Thurócz-Zsámbokrét."[3]

A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott. 1944-ben a Kántorvölgyben partizáncsoportok központja volt. 1944. szeptember 30-án a németek megtorlásul felégették a települést, de a felszabadulás után újjáépült.

Népessége

A falunak 1910-ben 269, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 184 lakosából 183 szlovák volt.

2011-ben 195 lakosából 190 szlovák volt.

Nevezetességei

  • A falu határában egy hegyvonulat előhegyén állnak Szklabinya várának romjai.
  • A vár közelében találhatók az egykori reneszánsz várkastély romjai. Építését 1630-ban fejezték be. 1944-ben a németek felgyújtották, azóta rom.

Vályi András szerint "SZKLABINYA VÁRA. Túrócz Várm. földes Ura Gróf Révay Uraság, a’ kinek alól jeles épűleteivel díszesíttetik. Régi épűletének eredete bizonytalan; kapuja felett 800 eszt. és 3 emberfő vala; 3 417részekre van osztva; felső a’ hegynek tetőjén, középső alább, alsó része pedig a’ hegynek allyánál. Nevezetesítik a’ Magyar Királyoknak itten vólt múlatásaik, ’s innen kőltt Kir. Leveleik. Régi bírtokosai külömbfélék valának; Ernest Jánosnak ajándékozván e’ Várat Korvinus MÁTYÁS, elégett vala, és azután Zápolya JÁNOSnak hatalmába jutott. Meglévén pedig a’ békekötés FERDINÁND, és JÁNOS között 1561-ben, az örökös Fő Ispánysággal egygyütt Gr. Révay Uraságnak bírtokába jutott, melly e’ Várat jeles épűletekkel tsinosíttatta. Bél Mátyás így ír e’ híres nagy Nemzetség felől: InCLVta ReVaIDæ stIrpIs antIqVIssIMa, saLVe! E’ Vár szolgáltatott nevet Túrócz Vármegye’ egy Járásának."[2]

Jegyzetek

  • Eliáš, M. - Svateník, M.: Hrad Sklabiňa a jeho páni.

További információk