Zalánkemén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szalánkemén szócikkből átirányítva)
Zalánkemén (Stari Slankamen)
Kilátás a Dunára a Zalánkeméni várromból
Kilátás a Dunára a Zalánkeméni várromból
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetSzerémségi
KözségIndia
Rang falu
Irányítószám 22323
Körzethívószám +381 (0) 22
Rendszám IN
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság57 m
Terület24,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 08′ 34″, k. h. 20° 15′ 27″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 34″, k. h. 20° 15′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalánkemén témájú médiaállományokat.

Zalánkemén (korábban Szalánkemén, szerbül Стари Сланкамен / Stari Slankamen) falu Szerbiában, Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, India községben.

Fekvése[szerkesztés]

Újkarlócától északkeletre, a Duna jobb partján, a Tisza torkolatával szemben fekszik. Nevének eredete Sókő, melyet feltehetőleg egykori váráról és a település sós forrásáról kapta.[1]

Története[szerkesztés]

1210-ben Zoloncaman néven említik először. A rómaiak idején Acumincum nevű település állott itt.

Egykor Titel réve volt a Duna mellett, fontos átkelőhely.

A hagyomány szerint Zalán vezér székhelye Titel volt. Várát 1442-től említik, amikor Brankovics György szerb despotáé volt. 1451-ben Hunyadi János tartotta megszállva, de még ebben az évben visszaadta a despotának.

1456. július 14-én itt ütköztek meg Hunyadi seregei a Vidinből Nándorfehérvár alá igyekvő török hajóhaddal.

1691. augusztus 19-én az itteni csatában mért súlyos vereséget Bádeni Lajos őrgróf 80 000 főnyi serege a zimonyi tábor felől oda érkezett és jól elsáncolt 100 000 főnyi török hadseregre. A véres csatában 20 000 török esett el, köztük Köprülü Musztafa nagyvezír. Itt esett el magyar zászlósúrként Zrínyi Ádám, Zrínyi Miklós egyetlen fia is.

1739. július 17-én itt győzött a török sereg Wallis tábornagy császári serege ellen.

Vára romként áll a Duna mellett a mai település területén.

1918-ig közigazgatásilag Szerém vármegyéhez tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
925 928 778 756 638 575 674[2] 543

Etnikai összetétel[szerkesztés]

A 2002-es adatok szerint.

Nemzetiség Szám %
Szerbek 485 71,95
Horvátok 108 16,02
Szlovákok 19 2,81
Jugoszlávok 18 2,67
Magyarok 8 1,18
Montenegróiak 4 0,59
Szlovének 2 0,29
Bunyevácok 1 0,14
Bolgárok 1 0,14
Egyéb/Ismeretlen[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Ortodox templom
  • Római katolikus templom, melynek egykori plébániája a hagyomány szerint török fürdő lehetett.[4]

Acumincum[szerkesztés]

Acumincum-ot, az ókori Alsó-Pannoniában, a Duna jobb partján álló római telep nevét Ptolemaeus (II, 15, 3) említette Akouminkon formában. Az Itinerariumban, Ammianusnál s a Notitiában Acimincum, a Tabula Peutingerián pedig Acunum volt a neve.

A Tabula adatai szerint Acumincum Taurunumtól (Zimony) 31 római mérföldre feküdt, körülbelül a mai Szlankamen helyén. Ammianus Marcellinusnál (19, 11, 8) vallo prope Acimincum locato olvasható s a Notitia Dignitatum szerint (Seeck, 189. l.) a 4. században egy cuneus equitum constantium s az equites sagittari képezték Acumincum helyőrségét.

A Szalkamen területén fekvő Acumincumról kevés adatunk van, mivel még alig van átkutatva Mindössze két, régebbi időben napfényre került felirat ismert, melyek állítólag onnan származnak. Ezek oltárkövek (CIL, III, 3252–3253) s a vallási viszonyokra annyiban jellemzők, hogy mindkettőt Jupiter Dolichenus tiszteletére emelték hívei. Az egyiken (3252) az ala Pannoniorum egy decuriója s egy duplicariusa szerepelnek. Római kori pénzérmék előkerülése már a 19. század első feléből ismert.[5]

A település várát részben fosszíliákból építették. A fellegvárát a helyiek temetőként használták.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mindszenthy Antal 2020: Egy fordulás az Alföldön. Kecskemét, 175.
  2. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  3. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  
  4. Mindszenthy 2020, 175.
  5. Mindszenthy 2020, 175 Claudius, Valentinianus, Nagy Constantinus, Theodosius, Valent, Urbs Roma.
  6. Mindszenthy 2020, 176.

Források[szerkesztés]