Susan Boyle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Susan Boyle
Susan Boyle.jpg
Susan Boyle arcképe
Életrajzi adatok
Születési név Susan Margaret Boyle
Becenév Susie Simple[1]
SuBo[2]
Született 1961április 1. (53 éves)
Egyesült Királyság, Skócia, Blackburn
Pályafutás
Műfajok popzene[3]
Aktív évek 1999. 2009
Hangszer vokál
Hang mezzoszoprán[4]
Tevékenység énekes
egyházi önkéntes
Kiadók Syco, Columbia Records

Susan Boyle weboldala

Susan Margaret Boyle (1961.[5][6] április 1.[7] Blackburn [Egyesült Királyság, Skócia][8] –) skót[9] énekes, régebben szociális munkás,[10] aki a Britain’s Got Talent tehetségkutató műsor 3. sorozatában, 2009. április 11-én,[11] versenyzőként vált ismertté.[12] Boyle szinte azonnal világhírnévre tett szert, ahogy a verseny első fordulójában a Nyomorultak „I Dreamed a Dream” dalát adta elő.[13]

Kora és rosszul öltözöttsége[14] miatt, mielőtt elkezdett volna énekelni, mind a zsűri tagjai, mind a közönség szkeptikusan fogadta. Valami egyszerű, minden nagyobb felkészülést mellőző szereplést vártak. Ezzel ellentétben olyan jó volt előadásának fogadtatása, hogy elkezdték úgy nevezni, mint „a nő, aki elhallgattatta Simon Cowellt”.[15] Akik élőben hallgatták meg, felállva, tapssal köszönték meg az előadást. Cowell és Amanda Holden egyaránt igennel szavazott a továbbjutására, Piers Morgannek pedig „ez volt a legmélyebbről jövő Igen szavazat, amit valaha is adott”.[16] A tehetségkutató műsort 2009 januárjában a skóciai Glasgowban álló Clyde Auditoriumban vették fel,[17] és az Egyesült Királyságban 2009. április 11-én, szombaton került adásba.

A közönség első, szkeptikus, nem sokat váró hozzáállása, majd - Boyle hangja ismeretében - kitörő ünneplése drámai kontrasztot képezett. Világszerte cikkek jelentek róla az újságokban, s a legtöbben az ő előadását nézték meg az internetes felvételek közül.[18] Cowell a jelentések szerint Boyle-nak a Syco Music nevű kiadója, a Sony Music leányvállalata részéről szerződést ajánlott.[19] Boyle fivére, Gerard Boyle a The Daily Mirror szerint azt mondta, hogy testvére túl nagy már a műsorhoz, és azt mondta, a publikum nagyon vár már egy kislemezt, de ha kijön, nem fogják vinni.[20]

Boyle első lemeze, az I Dreamed a Dream, 2009. november 23-án jelent meg, s megjelenése előtt az amazon.com legtöbb előrendelését elérő lemeze lett.[21] Az albumról megjelenő első kislemez Jagger/Richards dalát, a "Wild Horsest" tartalmazza. Az előzetes elképzelések szerint az albumon rajta szerepelt volna a "You'll See," az "I Dreamed a Dream," a "Memory," és a "Cry Me a River" is.[22] A lemez, megjelenése után egy héttel már a Föld minden táján listavezető lett.

A Billboard, "The arrival of "I Dreamed a Dream" cikke szerint a SoundSan 1991-es indulása óta ő a legjobb debütáló női előadó.[23]

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boyle 1961. április 1-jén Blackburn, West Lothianban a British Layland bathgate-i üzemének egyik boltosa, Patrick és Bridget Boyle gépírónő hithű római katolikus családjába született.[5][8][24] Szülei ír bevándorlók voltak.[25] A tíz testvér (négy fiú és hat lány) között ő volt a legfiatalabb. Közülük most már csak hatan vannak életben.[10]

Boyle édesapja az 1990-es években meghalt, testvérei pedig elmentek már a szülői házból, így Boyle-nak kellett gondoskodnia idősödő édesanyjáról. Édesanyja 91 évesen, 2007-ben halt meg. Boyle tízéves macskájával, Pebblesszel még mindig ebben a négyszobás tanácsi házban lakik.[10] Édesanyja mindig biztatta, hogy induljon a helyi énekversenyeken, s miután ezeken elindult, számos alkalommal nyert. Ezután arra akarta rábeszélni lányát, hogy induljon a Britain’s Got Talenten, s vállalja annak kockázatát, hogy a kerületi templom hallgatóságánál nagyobb közönség előtt szerepel.[13] Azt mondta, édesanyja halála miatt ment el a Britain’s Got Talentre, s azért próbálkozik meg az énekesi pályafutással, mert így szeretne édesanyja előtt tisztelegni.[10] Boyle egészen édesanyja haláláig nem érezte magát erre igazán felkészültnek. A meghallgatáson énekelt először nyilvánosan a haláleset után.[8][26][27]

Boyle munkanélküli volt, az Our Lady of Lourdes, egy blackburni római katolikus templom önkénteseként tevékenykedik.[10]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesanyja 47 éves korában hozta világra.[28][29] A The Sunday Times azt írta, nehéz szülés volt, melynek során Boyle oxigénhiányosan jött a világra, s ennek következtében középsúlyos agykárosodások léptek fel nála. Megállapították, hogy tanulási nehézségei vannak, s emiatt gyakran kigúnyolták.[8][24]

Miután alacsony végzettséggel abbahagyta tanulmányait,[10] a West Lothian College konyháján volt hat hónapig konyhai kisegítő,[1] és részt vett a kormányzati továbbképző programokon.[5]

A The Guardian értesülései szerint elvégezte az Edinburgh Acting Schoolt és részt vett az Edinburgh Fringe fesztiválon.[9] Fred O’Neil énektanárhoz járt énekelni tanulni,[10] s 1999-ben felvették a tehetségkutató műsor előtti egyetlen felvételét. Ezen a Cry Me a Rivert énekelte el egy jótékonysági CD elkészítése közben. A lemez elkészültét a millenniumra emlékezve a helyi tanács támogatta.[8][10][30]

Karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Britain's Got Talent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Susan Boyle-ról Gerry McGuinness nyilvánosságra hozott egy sokkal fiatalabb korában készített felvételt. Ő jelen volt a Motherwell Football Club társadalmi csoportjának egy ülésén, ahol Boyle 22 évesen énekelt.[31] Boyle tehetségességének következő, fennmaradt az, mikor szülei aranylakodalmán 25 évesen elénekelte a Jézus Krisztus szupersztár musical I Don't Know How to Love Him betétdalát.[32]

Boyle elkészítette a „Cry Me a River” egy változatát a Music for a Millennium Celebration, Sounds of West Lothiem című jótékonysági válogatáslemez javára, ami 1999-ben egy withburni iskolában vettek fel.[33][34] A West Lothian Herald & Postban megjelent egyik elemzés akkor azt írta, hogy „Susan Boyle ‘Cry Me a River’ szívszorító feldolgozása azóta folyamatosan szól a CD-lejátszómon, mióta csak beszereztem ezt a lemezt”.[35] Most ezt a változatot az interneten is megjelentették, ahol hamar jó kritikákat kapott. A New York Post azt írta az albumról, hogy azt jelzi, Boyle nem csak egy egyszer jól teljesítő póni. Ehhez hozzáteszi, hogy a CD ritkasága miatt a meglévő darabok értékesekké válnak majd a gyűjtőknek. Összesen 1000 példányban adták ki.[36] A többi, a médiában megjelent reakció is hasonlóan pozitív volt. A Hello! magazin azt írta, hogy a felvétel Boyle tehetségének egy újabb bizonyíték, ez a dal biztos alapokra helyezi az énekes sztár szobrát.[37]

Egy korai, professzionálisan megvágott bemutató kazettán szerepel a „Cry Me a River” és a Killing Me Softly with His Song egy változata, amit Boyle el akart küldeni különböző kiadókhoz, a helyi és az országos televíziók és rádiók tehetségkutató műsorainak. Boyle-nak majdnem az összes pénze ráment a felvétel elkészítésére. A közeli barátok kaptak egy-egy másolatot.[38] Boyle meghallgatása után a a dalok megjelentek az interneten is.

Ezen kívül gyakran részt vett a templom által szervezett írországi, knocki zarándoklatokon, ahol a Mária-szentélynél állított bazilikában énekelni szokott.[39]

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem vettem észre semmiféle rendellenes jelet. Igen, ideges volt, de nem volt idegesebb, mint Paul Pott két évvel korábban az élő döntőben. Megértette az este jelentőségét.

Majd a döntő műsor folyamán abban a döntő pillanatban, mikor a Diversity tánccsoport nyert, az arcára néztem, és ezt gondoltam: 'Istenem, nem tudja, hogy kezelje azt, hogy nem ő győzött.'

– Simon Cowell, Daily Mail[40]

Az elődöntőben a bulvárlapok gyakran idézték érveléseit és dühkitöréseit. A The Times értesülései szerint abban a londoni szállodában, melyben Boyle megszállt, összetűzés alakult ki. A rendőrség azt megerősítette, hogy segítettek azoknak az orvosoknak, kik a mentális egészségügyről szóló törvény értelmében kezelniük kellett. Elkülöníteni azonban nem kellett.[41] A döntő műsort követő napon Boyle-t az orvosával történt konzultációt követően egy londoni magánkórházba szállították. Egy televíziós közlemény szerint Boyle kimerült.[42] A Panaszbizottságot aggasztotta az, hogy a sajtó mennyit foglalkozik Boyle mentális állapotával, és a szerkesztők figyelmét felhívta figyelmüket a sajtóban érvényesítendő viselkedési kódex harmadik pontjára, idézzük: "Press Complaints Commission (PCC) became concerned by press reports about Boyle's mental condition, and wrote to remind editors about clause 3 (privacy) of their code of press conduct."[43]

Gordon Brown brit miniszterelnök a legjobbakat kívánta neki, mikor ezt mondta: "Remélem Susan Boyle-lal minden rendben van, mert valóban, valóban nagyon kedves ember, és hamarosan meg fog gyógyulni"[44] Cowell megígérte, hogy eltekint Boyle-nak azon szerződéses kötelezettségétől, mely alapján részt kell vennie a BGT turnéján.

Családja szerint Boyle szorongása a több héten át tartó pörgésből származó izgalom végeredménye. Álmai azonban még életben maradtak, mert meghívták a Fehér Házban tartandó függetlenség napi ünnepélyre.[45]

BGT turné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boyle öt nappal felvétele után elhagyta a kórházat,[46] s azt mondta, részt fog venni a körúton. Azonban sajtóhírek szerint nem vett részt a próbákon, s a Daily Telegraph jelentése szerint Boyle a 23 állomás közül csak néhányon akart szerepelni, "hogy megőrizhesse hangját bemutatkozó lemezéhez.".[47]

Album és amerikai turné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boyle elkezdte első lemezének, az I Dreamed a Dream dalainak felvételét, mely 2009. november 23-án meg is jelent.[48] Az előzetes várakozások szerint ezen a BGT-ben elénekelt musical betétdalok, - az I Dreamed a Dream, a Memory, és a Cry me a River - szerepeltek volna.[49][50] Végül nem kapott helyet a Memory.[51] Azonban a lemez nem csak ilyen dalokat tartalmaz. Rajta van a Wild Horse és a You'll Sea egy-egy feldolgozása is.[52][53] Röviddel azt követően, hogy elérhetővé vált, a lemez a leginkább keresett, megjelenés előtti album lett az Amazon.com webáruházában.[54]

Boyle novemberben koncertkörútra indult az Egyesült Államokban, hogy a megjelenés előtt még népszerűsítse a lemezt.[55][56]

Nagy-Britanniában Boyle bemutatkozó lemeze lett minden idők leggyorsabban fogyó bemutatkozó lemeze. Az első héten 411.820 példányt adtak el, ami több, mint az addig listavezető Spirité, melynek előadója Leona Lewis volt.[57] A második héten 527 000 példányban kelt el. Ezzel második hete listavezető, és a Billboard előrejelzése szerint ez lesz 2009. legsikeresebb lemeze.[58]

Az I Dreamed a Dream megelőzte az 5 legjobb utána következő öt lemez összesített eladási mutatóját.[59] Ez az olasz lista első olyan vezető albuma, melyet nem olasz nyelvű énekes készített el. Egy hét leforgása alatt 2 millió példányt adtak el világszerte, ezzel ez a világon legjobban fogyó, női énekes által előadott debütáló album.[59]

Hatása a médiára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A The Guardian oldalain Leigh Holmwood azt írta, hogy a YouTube-hoz hasonló internetes technológiák valamint a Facebookhoz és a Twitterhez hasonló közösségi hálózatok jelentős szerepet töltenek be abban, hogy Boyle ilyen gyorsan ennyire népszerű lett. A YouTube-on előadásának legsikeresebb felvételét az első 72 órában több mint 2,5 millió alkalommal nézték meg.[60] Egy hét alatt több mint 26 millióan nézték meg a videót, és ezzel ez a hónap legnézettebb videója az oldalon.[61] A meghallgatást követő napon a YouTube videó volt a legnépszerűbb cikk a Digg közösségi, cikkmegosztó hálózatot használók körében.[62] Ugyanez a videó népszerű lett a Reddit nevű közösségi híroldalon is, ahol elég támogatást kapott ahhoz, hogy a főoldalra kerüljön.[63] Egy hét alatt a meghallgatáson nyújtott teljesítményét több mint 66 millióan, az angol nyelvű Wikipédia róla szóló cikkét több mint félmillióan nézték meg. 9 nap alatt 20 különböző honlapon több mint 100 millióan nézték meg a produkcióját.[64] A Los Angeles Times egyik cikkében azt írta, hogy a videó részben annak köszönheti népszerűségét, hogy rövid idő alatt az érzelmek széles tárházát képes bemutatni. Ez a rövidség az, ami népszerűvé tette egy olyan interneten, ahol "a rövid klipek uralkodnak. "[65]

Susan Boyle egyre népszerűbb lett, ahogy a Twitter honlapján keresztül elkezdtek linkeket küldeni. Jókívánságok érkeztek a hírességektől is, mint Ashton Kutchertől és Demi Moore-tól.[66][67] Mikor ezt Boyle-nak elmesélték, elmondta, hogy még nem is hallott Kutcherről,[68][69] és bár hallotta már a 'Demi Moore' nevet, nem igazán tudta hova tenni, de megköszönte támogatásukat.[70] Mikor Boyle először szerepelt a meghallgatáson, azt mondta, Elaine Paige-hez hasonló musicalénekes szeretne lenni.[71] A szereplés óta Paige bejelentette, hogy szeretne közös duettet énekelni Boyle-lal,[71] és azt mondta, Boyle egy "követendő példa mindenkinek, akinek van egy álma".[72] Hugh Jackman színész szintén a következőket írta a Twitteren a lapjára: "Hol van Susan Boyle? Készen állok egy duettre."[73]

2009. április 28-án olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint sértegető leveleket és fenyegető üzeneteket küldözgetnek annak a skót tinédzser lánynak, aki részt vett Boyle meghallgatásán, és aki – a beceneve szerint az 1 perc 24 másodperces lány – a YouTube-ra felkerült kamerakép alapján Boyle színpadra lépésekor csak forgatta a szemét.[74] Boyle maga azt mondta, hogy a lány reakciója megegyezett a zsűriével és mindenki máséval, aki a színházban volt, a lány nem érdemelte meg ezeket a fenyegetéseket.[75]

Boyle a Britain’s Got Talentben történt első szereplésének levetítése, 2009. április 11. után nagy népszerűségnek kezdett el örvendeni. Szereplése másnap bekerült a brit bulvárlapokba, a történet pedig világszerte elkezdett terjedni. Ez elsősorban az internetes videómegosztó oldalaknak, közülük is leginkább a YouTube-nak köszönhető.[76] Pár napon belül kettő, ehhez kapcsolódó történettel kezdett el foglalkozni a világsajtó: magával Boyle-lal és Boyle-lal, mint az internet hírességgyártó szerepének egyik megtestesítőjével. A Google-on többen keresték, mint Barack Obamát a beiktatása idején és olyan popsztárokat is megelőzött, mint Madonna és Michael Jackson. Az ő esetükben a keresések naplózása, 2004. óta értendőek az adatok. Azonban nem keresték még annyian, mint Britney Spearst.[77] Az, ahogy Boyle értelmezte az "I dreamed a dream" mondanivalóját, a Nyomorultak vancouveri előadására megnövelte a jegyeladások mértékét.[78] Sara-Jeanne Hosie, az előadás sztárja Susan Boyle helyettesítőjének tekinti magát.[79][80]

2008 augusztusában tudta meg Boyle, hogy a Britain’s Got Talent meghallgatást fog tartani, jelentkezett rá, jelentkezését elfogadták, s ennek következtében először 2008. októberben egy előmeghallgatáson, 2009 január 21-én pedig az adásba került meghallgatáson szerepelt A meghallgatásra 2009. április 11-én Glassgowban került adásba. Boyle a Nyomorultak című musical "Álmodtam egy álmot" című dalának egyik értelmezését adta elő a Britain Got Talent tehetségkutató brit vetélkedő harmadik évadjának első elődöntőjében. Előadását átlagosan 10,3 millióan látták.[76] Az előadásról sok helyen beszámoltak, a YouTube oldalán pedig több tízmillióan nézték meg a produkciót.[76] Boyle-t szinte sokkolta meghökkentette, milyen reakciót váltott ki világszerte.[81]

Boyle nagyon is tudatában van annak, hogy a hallgatóság a kinézete miatt volt vele szemben ellenséges, de nem akarja megváltoztatni kinézetét. A következőket mondta:


“Tudom mit gondoltak, de mit számít ez egész addig, míg tudok énekelni? Ez nem szépségverseny.”
– Susan Boyle, The Sunday Times[10]

Egyike volt annak a negyven előadónak, aki bejutott a középdöntőbe.[82] Ő volt a május 24-i első elődöntő utolsó szereplője, s itt több millió fős nézőközönség előtt Andrew Lloyd Webber Macskák című musiceljének Memory című dalát adta elő.[83] A közönségszavazáson a szereplők közül ő kapta a legtöbb szavazatot, és a Diversity tánccsoporttal közösen ő jutott be a döntőbe.[84][85] Ő volt a döntő egyértelmű kedvezményezettje,[43] de a Diversity mögött második helyezést ért el. A UK TV nézettsége rekordméretű volt, 17,3 millióan nézték.[45]

Boyle-t a döntőt követő napon, miután orvosok megvizsgálták, kifáradás miatt felvették egy magánklinikára.

Újságokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos brit újság szentelt cikket Boyle sikerének és az ezt követő internetes ismertségnek. Colin Robertson, a The Sun publicistája a "Paula Potts" nevet adta neki, amivel az első évad operát éneklő győztesére, Paul Pottsra utalt.[86] A Daily Mirrorral készített egyik interjúban Boyle megerősítette, hogy volt egy tárgyalása a Sony BMG kiadóval, de a következőket mondta: "Nem mondhatok erről sokat. Még korai, és csak kis lépésekkel haladok."

A Guardian egy másik újságírója, Charlie Brooker a Susan Boyle jelenséget saját, a BBC Fouron látható programjában, a Newswipe-ban így jellemezte a döntő után “[...] ha megállnak és átgondolják, ő nem az az emlékezetes személyiség. Nem neki van a világon a legjobb hangja, és nem is az ő arca a legcsúnyább. Csak menjenek ki az utcára, és látni fognak hozzá hasonló nőt minden buszállomáson. De hála a visszafelé haladó, szereplésvezérelt kultúránknak valamint a nyíltan manipulált videokazettáknak, egy nevetséges vesztest faragtak belőle. Susan Boyle produkciója hamarosan az idegesítő emberkék elsőszámú beszédtémájává vált. Ez az egész egy a szakadék szélén táncoló televíziós műsor PR fogása, egy nem is annyira jelentős eseménnyel kapcsolatban. Csak azért lett olyan nagy történet, mert a ez egy akkora csoda, hogy azok a nők, akik a közízlés szerint nem számítanak vonzónak, ők is képesek valamilyen fajta tehetséget felmutatni.”[87]

Több, nemzetközi hírekkel foglalkozó újságot érdekel a történet, többek között az amerikai New York Timest,[88] a New York Daily Newst[89] és The Los Angeles Tiemst,[90] az ausztrál Herald Sunt,[91] a kanadai Maclean's-t,[92] a német Der Spiegelt,[93] a kínai Xinhua Hírügynökséget,[94] az indiai The Times of Indiát[95] a makaói Macau Post Dailyt a portugál Correio da Manhãt,[96] a brazil Zero Horát,[97] a dél-koreai Chosun Ilbot.[98] a holland De Telegraafot,[99] a belga Het Laatste Nieuwst.[100] az izraeli Yvnetet[101] a japán Asahi Shinbunt,[102] az argentin Clarint,[103] a thaiföldi The Nationt[104] és az arab Al Arabija újságot.[105]

Amerikában az ABC News tudósítása azt sugallta, hogy Boyle lehet "Nagy-Britannia legújabb popmeglepetése", a hálózat Entertainment (Kikapcsolódás) részének főcíme ez volt: A Nő, aki elhallgattatta Simon Cowellt.[106] Számos kommentátor párhuzamot vont Boyle és Paul Potts – egy másik váratlan énekes tehetség – között. Mindkettőjüket a brit valóságshow fedezte fel. A Forbes előrejelzése szerint Boyle Potts nyomdokain hosszú, sikeres és jövedelmező karrier előtt áll.[107]

Tv-műsorokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a Britain's Got Talentben szerepelt, Booyle-t egy héten belül meghívták az STV The Five Thirty Show című műsorába.[108] Műholdon keresztül interjút készített vele a CBS egyik adása, az Early Show,[109] az ABC Good Morning America,[110] és az NBC's Today műsorában. A FOX America's Newsroom műsora telefonon beszélt vele.[111] Simon Cowell egy vele készített interjúban azt mondta, Boyle-t meghívták, hogy szerepeljen a The Oprah Winfrey Showban. Cowell szerint ha szerepelni fog, akkor "Susannek minden esélye megvan arra, hogy Amerikában listavezető lemeze legyen."[110] Mindezen felül még a CNN Larry King Live című műsorában is szerepelt, ahol Piers Morgan ült vele szemben, aki bocsánatot kért tőle azért, amiért nem adta meg neki a kellő tiszteletet, mikor kiment a színpadra.[112] Boyle a capella adta elő a My Heart Will Go Ont Morgannek, aki megjegyezte, hogy teljesen megdöbbentő volt. Ezt zenei előképzettség nélkül énekelni teljességgel hihetetlen. Morgan meghívta Boyle-t magához vacsorázni, amit az énekes el is fogadott.[113] 2009. május 11-én Boyle műholdon keresztül szerepelt az Oprah Winfrey Showban, bár a showműsor készítőit élesen kritizálták amiatt, hogy feliratozták az interjút, mintha a amerikai hallgatóság nem értené meg Boyle skót akcentusát.

Társadalmi és kritikai értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társadalmi értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boyle hirtelen fellángolt híressége számos kommentárra adott alkalmat, miért foglalkoztak ezzel a történettel olyan sokan, és mi ennek a következménye, míg mások ugyanekkor ennek a morális tanulságával foglalkoznak.[114] Például a skóciai The Herald glassgowi számában Collette Douglas-Home modern példabeszédként és azon emberek megfeddéseként értékelte Boyle történetét, akik másokat a fizikai megjelenésük alapján ítélnek meg.[115] Ehhez hasonlóan vélekedett Lisa Schwarzbaum az Entertainment Weeklyben megjelent cikkében, mikor azt írta, hogy Boyle szereplése elmozdulásként is értékelhető, hiszen a fizikai tetszetőségre a kiállásra épülő kultúrában a tehetség és a művésziesség aratott győzelmet.[116] A következőképp jellemezte a hallgatóság reakcióját az éneklés megkezdése előtt:


A mai társadalom túl gyors, és csak a látszat alapján ítél. Ezzel nem lehet mit kezdeni, így gondolkodnak, így élnek. De ez talán megtanítja velük a leckét, vagy legalább egy példaként szolgált.
– Susan Boyle, The Washington Post[13]


Sikerében egy a csalódottság és mély szomorúság hamvaiból feléledő főnixet látunk. Válság után emelkedést tapasztalunk. Azt látjuk, hogy a jó legyőzi a gonoszat, látjuk, ahogy a dolgok helyre állnak, bár mindez nagyon lassan történik, de a hit és a kitartás a végén meghozza a gyümölcsét.
– Nick BarronSocietrends[117]

Boyle előadása után Holden a következőket mondta:


Nagyon izgatott vagyok, mivel tudom, mindenki ön ellen volt. Őszintén úgy gondolom, hogy mi mind nagyon cinikusak voltunk, és úgy gondolom, ez volt a legnagyobb jel, ami fel akart minket rázni. És még csak azt akarom mondani, hogy nagy megtiszteltetés, hogy meghallgathattuk.
Amanda Holden, Britain's Got Talent[118]

Cameron Mackintosh, a Nyomorultak rendezője szintén hasonlóan nyilatkozott:


A zsűrihez és a hallgatósághoz hasonlóan én is megdöbbentem, milyen tárháza volt tapasztalható az érzelmeknek az Álmodtam egy álmot dal Susan Boyle szerinti értelmezésének. Ez az egyik legjobb énekelt változata a dalnak, amit valaha is hallottam. Megérintő, izgató és felemelő. Remélem a Királynő előtt fog énekelni.
Cameron Mackintosh, [76]

Amanda Holden szavait ismételve Jeanne McManus a The Washington Postban azt írta, hogy a Britain's Got Talenthez hasonló tehetségkutató műsoroknál a drámaiság egyik legfontosabb forrása az előadónak a magáról kialakított, néha túlzó önértékelés és a hallgatóság reakciója közti ellentét. McManus úgy véli, Boyle esetében kezdeti viselkedése és hétköznapi megjelenése miatt várta a hallgatóság és a zsűri is azt tőle, hogy "úgy fog vijjogni, mint egy kacsa".[119] Valójában a New York-i Daily News is azt írta, hogy a hallgatóság alacsony elvárásai és az ő éneklésének minősége közti óriási eltérés vezetett oda, hogy ebből egy meglepő televíziós műsor jött létre. A cikk azt is megjegyzi, hogy az elképzelés, mely szerint a kevésbé esélyest az elején kinevetik, megalázzák, majd a végén váratlan győzelmet arat, az irodalomban gyakran alkalmazott képes kifejezés. Ez az oka annak, hogy amikor ilyen, a forgatókönyvben nem szereplő fordulattal egy valóságshowban lehet találkozni, tartós, erős hatást vált ki.[120]

Másik oldalról viszont a hallgatóság reakciója nem volt előre megírva, de várható volt. Mark Blankenship a The Huffington Postban megjelent egyik cikkében megjegyzi, hogy a rendezők figyelembe vehették, hogy hat ez majd a folytatásokra, hiszen a sorozat úgy jeleníti meg Boyle,-t, melyből egyenesen következik ez a reakció. Azonban megjegyezte, hogy "ahogy ez meg van csinálva, az tagadhatatlan, hogy a szereplése változó."[121] Az, hogy Boyle már a negyvenes éveiben van, az elemzések szerint szintén hozzájárult ahhoz a nagy érzelmi változáshoz, amit kiváltott. A Huffington Post egy másik cikkében Letty Cottin Pogrebin azt írta, hogy az emberek "majd még megsiratják a tehetség elvesztegetett éveit", mivel Boyle életének nagy részét az ismeretlenségben élte le, és ezek az évek már soha többé nem pótolhatók. Mindent egybevéve Pogrebin Boyle teljesítményét egy "bizonyos korú nők" sikereként értékelte, mivel sikere a fiatalságot hangsúlyozó kultúra felett aratott győzelemként is felfogható, mert ez a kultúra gyakran megfeledkezett a középkorú nőkről.[122]

Feminista felfogásban a The Guardian egyik elemzője, hogy az ő és Potts fogadtatása között lényegi eltérés volt. Míg Paul Pottst közönnyel fogadták első meghallgatásakor, addig Boyle fogadtatásán lehetett érezni azt a társadalmi elvárást, hogy egy nőnek jól kell kinéznie és tehetségesnek kell lennie, míg ugyanez a férfiakkal kapcsolatban nem mondható el.[123] Hasonló stílusban fogalmazott a Salon.com cikkírója, Mary Elizabeth Williams, aki szerint Boyle előadása arra emlékeztette az embereket, hogy "nem minden, negyvenes éveiben járó hölgy kecses, botoxszal kezelt gyönyörűség". A cikk folytatásában arról ír, hogy Boyle hirtelen sikere annak köszönhető, hogy képes volt emlékeztetni az embereket arra, hogy hozzájuk hasonlóan ő is normális, néhány területen hibákkal bíró, sebezhető ember, ő is csalódik, őt is kigúnyolják, mindezek ellenére azonban ő küzd az álmaiért.[124]

Több médiaforrás úgy kommentálta Boyle sikerét, hogy részlegesen még az Egyesült Államokban is volt utóhatása. A The Scotsmanben Craig Brown újságíró egy amerikai szórakoztatóipari embert idézett, aki Boyle történetét az amerikai álommal hasonlította össze, mert Boyle egy hányattatott sorsú szegény tehetség.[125] Az Associated Press szerint ez Boyle vidéki története, amit leginkább szerény életvitele és a szülővárosában megmutatkozó nélkülözés jellemez.[27] Ehhez hasonlóan a The Independent New York-i tudósítója, David Usborne is azt írta, hogy Amerika egy olyan ország, ahol mindig válaszra lel „az olyan tündérmese, amelyben a kezdetben nyilvánvaló átlagember hirtelen vonzóvá válik. Ilyen történet a Shrek és a My Fair Lady is."[126] Piers Morgan, a műsor egyik zsűritagja is úgy jellemezte a történet amerikai nem várt szokatlan erejét, hogy szerinte az amerikaiakat az ilyen történetek nagyon megmozgatják. Boyle hirtelen sikerét, a szegénységből való előtörését ahhoz a kitalált, Rocky Balboa nevű bokszolóhoz hasonlítota, aki több hollywoodi filmben is szerepelt.[65] A Today Show egyik blogjában Boyle sikerét az Aerica's Got Talent régebbi nézői az ottani 2008-as döntőbe került Donald Braswell sikeréhez hasonlították, aki szintén megtette ezt az utat. Az elején őt is utálták, a végén pedig éljenezték. A megjegyzés szerint az amerikai és brit tehetségkutató műsorok gyorsan megváltoztatták azt a hozzáállást, ahogy a közvélemény az énekes tehetségekre tekint.[127]

A seattle-i központú The Gathering Note északnyugati klasszikus zenével foglalkozó honlap egyik elemzője a következőt mondta: "Nincs hiány jó minőségű hangból odaát sem, de Boyle története valami egészen más. Ő nem olyan megfogó." Campbell így folytatta: "Kicsit olyan, mint Ella Fitzgerald. Nagyon, valóban nagyon nehéz úgy karriert csinálni, hogy a nő nem vonzó. Az az egyszerű tény, hogy ő egy közönséges nő, még sokat javíthat a jövőbeni karrierjén."[128] Eric Vetro Los Angeles-i énektanár a következőt mondta: "Az érinthetetlen fantasztikus istennőkkel szemben ő egy mindennapi nő. Lehet, hogy ez áll a fogadtatása hátterében. Azt mondják: Ő közülünk való, de nézd, milyen tehetséges! Támogatni akarjuk őt!" Vetro még azt is elmondta, ő úgy gondolja, Boyle-t még a Broadwayen vagy a West Enden is meghallgatnák, ahol az előadásokon valóban ragyogna.

Kritikai elemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MSNBC számos profi zenészt, zenekritikust és énektanárt megkérdezett az induló Boyle-jelenségről. Tona de Brett londoni magán-énektanár elragadtatva ezeket mondta Boyle-ról: "Jó a légzése, hangszíne kiváló, s túlzások nélkül képes valódi érzelmet belevinni az előadásába. Ez hihetetlenül jó dolog, mert a popszakmában nagyon gyakori az, hogy túlreagálják az érzelmeket." A továbbiakban azt mondta, hogy Boyle kiütéssel győzött, valódi ajándék. Joan Lader, egy New York-i énektanár és vokál-terapeuta, aki Madonnával és Patti LuPone-nal dolgozott együtt. Lader így nyilatkozott Boyle hangjáról: "nagyon szabad, befolyásmentes, természetes, tiszta és változatos." Rachel York Los Angeles-i énekes és színész Boyle énekéről ezt mondta: "Jó volt a hangmagassága, tisztán lehetett érezni a minőséget, mikor pedig hangosan énekelt, volt elég hangmagassága is." A Cry Me a River YouTube-os videó klipjéről York így nyilatkozott: "valóban nagyon szép, vonzó hangja van."

A National Association of Teachers of Singing igazgatója Boyle előadását a feltételeikhez mérte, és azt mondta, Boyle hangja jó. Alen Henderson hozzátette: "Szakértőként az előadása nem ejtett ámulatba, de úgy gondolom, nagyon jó volt. Jól oldotta meg a helyzetet." Azonban semmilyen tanácsot nem adott neki, mert a további értékelések előtt szeretné még meghallgatni kevésbé fáradságos körülmények között.[129]

Kulturális hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jay Leno amerikai humorista Susan Boyle-t utánozva ovónőnek öltözött és viccesen azt állította, hogy volt köztük kapcsolat.[130]
  • Az amerikai South Park televíziós animációs sorozat megemlíti Susan Boyle-t a Zsírszakáll című részben, amelyet először 2009. április 22-én vetítettek.[131][132] Ike írt egy levelet szüleinek, melyben a zenésztehetség médiában elérhető terjeszkedését így támadta: "Kedves Anya és Apa! – Elfutok. Az iskolában mindenki egy … idióta, és ha még valaki megemlíti nekem annak a Susan Boyle-nak a szereplését, akkor …"[133]
  • A Late Night with Jimmy Fallon műsorban az Egyesült Államokban egy komikus sketch szerepelt arról a hangulati változásról amit Boyle szereplése váltott ki.[134]
  • A Simpson család egyik, "Springfield's Got Talent" című részében Homer Simpson arról beszél, hogy az az álma, hogy olyan híres legyen, mint Boyle.[135]
  • A The Sims 3 európai változatához kiadott kiegészítőben egy Boyle-hoz hasonló szereplő a játék többi szereplőjétől gratulációkat kap. Többek között a gratulálók között van Barack Obama és II. Erzsébet is.[136][137]
  • 2009. június elején a BBC Radio 4 állomása egy adást készített "I Dreamed a Dream" címmel, melynek alapja Susan Boyle szereplése a Britain’s Got Talent műsorban és Gordon Brown brit miniszterelnök politikai nehézségei voltak.[138]
  • A 30 Rock 2009. november 5-i adásában Kathy Geiss (Marceline Hugot) visszatérő szereplő Susan Boyle stílusában énekelt, s emiatt Liz Lemon és Pete Hornberger elsírta magát.[139]

Diszkográfiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdiólemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2009 - I Dreamed a Dream
  • 2010 - The Gift
  • 2011 - Someone to Watch Over Me

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2009 - Wild Horses
  • 2009 - I Dreamed a Dream
  • 2010 - You'll See
  • 2010 - Amazing Grace
  • 2010 - Perfect Day
  • 2011 - I Know Him So Well Geraldine McQueennel közös dal
  • 2011 - You Have to Be There
  • 2011 - Someone to Watch Over Me
  • 2011 - Enjoy the Silence

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Susan Boyle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b Natalie Clarke: 'They called me Susie Simple', but singing superstar Susan Boyle is the one laughing now. Daily Mail, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  2. Susan Boyle aims to turn celebrity into album sales”, 2009. november 20. 
  3. ((( Susan Boyle > ))). Allmusic
  4. Maggie Galehouse. „Susan Boyle shows stage waits for some”, Houston Chronicle, 2009. május 3. (Hozzáférés ideje: 2009. május 4.) 
  5. ^ a b c Profile: Susan Boyle - Britain's got the unlikeliest angel, The Sunday Times, April 19, 2009.
  6. Boyle "just turned 48". "Suddenly Susan!", People Magazine, May 4, 2009, p. 52. Ahogy ez a havilapok esetében megszokott, itt is nagyjából 10 nappal a feltüntetett időpont előtt meg lehet venni az újságot.
  7. Caroline Gerard skót genealógus megtalálta a hivatalos születési bejegyzést Edinburgh-ben a New Register House-ban Susan Boyle's Astrology Horoscope
  8. ^ a b c d e Harris, Gillian. She who laughs last - songstress Susan Boyle, The Sunday Times, 19 April 2009.
  9. ^ a b Holmwood, Leigh. Susan Boyle: a dream come true The Guardian 18 April 2009.
  10. ^ a b c d e f g h i [1]
  11. Smith, Mark. „What's the story with ... Susan Boyle?”, The Herald, 2009. április 11. (Hozzáférés ideje: 2009. április 15.) 
  12. Talent show singer is online hit”, BBC News, 2009. április 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 15.) 
  13. ^ a b c Jordan, Mary. „The Scot Heard Round the World”, The Washington Post, 2009. április 14., A-8. oldal (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  14. http://heathervale.com/blog/2009/04/26/why-does-the-world-love-an-underdog/&usg=__jzjJkAQ9AorYpNjmlDDcdvcgsZo=&h=300&w=290&sz=59&hl=en&start=5&sig2=kU8efFQ5Em-UuaqXPzGkSw&um=1&tbnid=jbTkMY8aTfqqZM:&tbnh=116&tbnw=112&prev=/images%3Fq%3Dsusan%2Bboyle%26hl%3Den%26client%3Dfirefox-a%26rls%3Dorg.mozilla:en-US:official%26sa%3DX%26um%3D1&ei=FIBiSujYC5G4swPi-chn
  15. The Woman Who Shut Up Simon Cowell”, ABC News, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 19.) 
  16. Wylie, Ian. „Dreaming The Dream”, Manchester Evening News, 2009. április 11. (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  17. 'Fox news, Simon Cowell interview'”, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  18. Scottish Singer's Audition Video Sets Online Record. Washington Post, 2009. április 19. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  19. 'Never Been Kissed' Singer, 47, Wows Cowell”, MSNBC News, 2009. április 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 15.) 
  20. Susan Boyle Wants Out Of Britain`s Got Talent. idiomag, 2009. április 26. (Hozzáférés: 2009. április 26.)
  21. Susan Boyle's debut album at number one - three months before it's released, The Daily Mirror, 4 September 2009.
  22. Simon Says: 'Boyle's Extraordinarily Good', Extra, 17 July 2009.
  23. Keith Caulfield: Susan Boyle Sees 'Dream' Soar To No. 1 On Billboard 200. Billboard.com, 2009. december 2. (Hozzáférés: 2009. december 7.)
  24. ^ a b Ben McConville: Singing `spinster' strikes chord in talent contest. Yahoo News, 2009. április 16. [2009. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  25. Irish photographs show Susan Boyle at family home in Donegal. IrishCentral, 2009. április 20. (Hozzáférés: 2009. április 21.)
  26. MacDonald, Stuart. „Secret sadness of Britain's Got Talent star”, The Sunday Times, 2009. április 12. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  27. ^ a b McConville, Ben. „Singing 'spinster' strikes chord in talent contest”, Associated Press via SignonSanDiego.com, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  28. Susan Boyle 'has been kissed', neighbour claims. Telegraph.co.uk, 2009. április 18. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  29. "Suddenly Susan!", People, May 4, 2009, p. 55.
  30. Smith, Harry. She Dreamed A Dream, CBS News, April 16, 2009.
  31. Video exclusive: Susan Boyle's earliest singing performance on film revealed”, Daily Record, 2009. április 30. 
  32. Susan Boyle singing aged 25: World exclusive video of Britain's Got Talent star performing at family party”, Daily Mirror, 2009. április 23. (Hozzáférés ideje: 2009. április 24.) 
  33. SUE BIGGER THAN BRITNEY!”, Daily Star, 2009. április 18. (Hozzáférés ideje: 2009. április 20.) 
  34. Exclusive: Susan Boyle's first ever song release revealed - listen to it here”, Daily Record, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  35. McNaught, Amber. „Amber's Reviews”, West Lothian Herald & Post, 1999. november 27. (Hozzáférés ideje: 2009. április 20.) 
  36. Jarett Wieselman Susan Boyle: No One-Trick Pony New York Post April 17, 2009
  37. New recording cements Talent show sensation Susan's status Hello! magazine 17 April 2009
  38. Early recording of Britain's Got Talent's Susan Boyle unearthed”, Daily Telegraph, 2009. április 20. (Hozzáférés ideje: 2009. április 20.) 
  39. http://www.theirishworld.com/article.asp?SubSection_Id=2&Article_Id=9303
  40. Cowell, Simon. „After the Britain's Got Talent backlash, Simon Cowell finally admits: 'Sorry, I did make mistakes'”, 2009. június 20. 
  41. Chloe Lambert. „Susan Boyle: ‘The odds are against a real long-term career’”, 2009. június 2. 
  42. Talent star Boyle taken to clinic”, 2009. június 1. 
  43. ^ a b Stephen Brook. „Susan Boyle: press warned to back off Britain's Got Talent star”, The Guardian, 2009. június 3. 
  44. Talent star Boyle taken to clinic”, BBC News, 2009. június 1. 
  45. ^ a b Alastair Jamieson. „Susan Boyle could be in Priory clinic for weeks, says doctor”, Daily Telegraph, Telegraph Publishing Group, 2009. június 3. (Hozzáférés ideje: 2009. május 24.) 
  46. Susan Boyle leaves The Priory”, Times Online, 2009. június 5. 
  47. Leach, Ben. „Susan Boyle to perform for first time since breakdown”, 2009. június 11. 
  48. Susan Boyle (Britain's Got Talent)- I Dreamed A Dream”, Play.com, 2009. november 24. 
  49. Simon Says: 'Boyle's Extraordinarily Good'”, Extra, 2009. július 17. (Hozzáférés ideje: 2009. július 19.) 
  50. Where Went Susan Boyle?”, CBS News, 2009. július 31. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 4.) 
  51. Susan Boyle / Music. (Hozzáférés: 2009. november 29.)
  52. Hilton, Perez. „WORLD PREMIERE! SuBo Does The Stones!!!!”, PerezHilton.com, 2009. szeptember 13. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 13.) 
  53. Susan Boyle's album early bestseller. CBS47. High Plains Broadcasting LLC., 2009. szeptember 4. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
  54. Susan Boyle's debut album at number one - three months before it's released”, Mirror.co.uk, 2009. szeptember 4. (Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 4.) 
  55. Susan Boyle set to take US by storm”, Mirror.co.uk News, 2009. július 31. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 1.) 
  56. Today Show - Susan Boyle reportedly launching U S tour”, Today Show, 2009. augusztus 1. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 1.) 
  57. Leona Lewis's 'Spirit' becomes Britain's fastest-selling debut album”, Highbeam.com, 2007. november 17. 
  58. http://www.billboard.com/news/susan-boyle-set-to-top-the-billboard-200-1004052558.story#/news/susan-boyle-set-to-top-the-billboard-200-1004052558.story
  59. ^ a b Susan Boyle Makes Music History as the "Fastest Selling Worldwide Female Debut Ever"”, 2009. november 30. (Hozzáférés ideje: 2013. április 14.) 
  60. Khan, Urmee. „Britain's Got Talent church worker Susan Boyle becomes YouTube hit”, The Daily Telegraph, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  61. Susan Boyle - Singer - Britains Got Talent 2009 (With Lyrics). YouTube.com, 2009. április 11. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  62. Mudhar, Raju. „Never-kissed singer an instant Web star”, Toronto Star, 2009. április 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  63. QueenZ: never judge a book by its cover-amazing singer Susan Boyle. Reddit.com, 2009. április 12. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  64. Dobuzinskis, Alex. Susan Boyle breaks past 100 million online views, Reuters, April 20, 2009.
  65. ^ a b Collins, Scott, Stobart, Janet. „Talent trumps all for YouTube sensation Susan Boyle”, Los Angeles Times, 2009. április 17. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  66. Robertson, Colin. „Crying out for Moore”, The Sun, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  67. Irvine, Chris. „Demi Moore 'in tears' at Britain's Got Talent's Susan Boyle”, The Daily Telegraph, 2009. április 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  68. Boyle doesn't know Demi”, Edinburgh Evening News, 2009. április 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  69. Susan Boyle debut song uncovered. BBC, 2009. április 17. (Hozzáférés: 2009. április 18.)
  70. Susan: Demi who?”, The Sun, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  71. ^ a b Davies, Caroline; Kelbie, Paul: Reality TV star Susan Boyle set for duet with idol Elaine Paige. The Guardian, 2009. április 19. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  72. Paige salutes Talent star Boyle. BBC News, 2009. április 19. (Hozzáférés: 2009. április 21.)
  73. Hugh Jackman wants to record a duet with Britain’s Got Talent star, Susan Boyle”, thelondonpaper, 2009. április 20. (Hozzáférés ideje: 2009. április 21.) 
  74. http://www.hollywoodcelebgossips.com/2009/04/28/124-girl-susan-boyle-video-victim/
  75. http://www.timesonline.co.uk/tol/news/uk/scotland/article6169234.ece
  76. ^ a b c d Producer Mackintosh "Gob-Smacked" By Boyle's "I Dreamed a Dream"; Song Is YouTube Hit. Playbill News, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2009. április 19.)
  77. Google trends search for Susan Boyle, Barack Obama, Michael Jackson, Madonna and Britney Spears, accessed 21 April 2009
  78. You tube sensation Susan Boyle sends ticket sales rocketing for Vancouver Les Misérables Vancouver Sun 17 April 2009
  79. Susan Boyle sensation sends sales of Vancouver production of Les Miserables through the roof Globe and Mail 17 April 2009
  80. „Susan Boyle sensation sends sales of Vancouver production of Les Miserables through the roof”, Globe and Mail, 2009. április 17. 
  81. Scottish singer 'gobsmacked' by overnight stardom CNN 17 April 2009
  82. Singer Boyle reaches Talent semis. BBC News. British Broadcasting Corporation, 2009. május 23. (Hozzáférés: 2009. május 24.)
  83. Johnston, Ian. „Susan Boyle sings again on Britain's Got Talent”, Telegraph Online, Telegraph Publishing Group, 2009. május 24. (Hozzáférés ideje: 2009. május 24.) 
  84. Smith, Lizzie: Susan Boyle thrilss as she joins dance group diversity in Britain's Got Talent final. Mail Online. Daily Mail, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2009. május 24.)
  85. Tucker, Ken. „Susan Boyle wins first 'Britain's Got Talent' semi-final singing 'Memory' from 'Cats'”, Entertainment Weekly, 2009. május 24. (Hozzáférés ideje: 2009. május 24.) 
  86. Robertson, Colin. „Paula Potts”, The Sun, 2009. április 10. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  87. „Episode 6”. Newswipe with Charlie Brooker. BBC. BBC Four. 2009. április 30. 6. epizód, 1. sorozat
  88. Sarah Lyall. „Unlikely Singer Is YouTube Sensation”, New York Times, 2009. április 17. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  89. Staff. „Susan Boyle, the most unlikely reality TV star ever, shocks Simon Cowell on 'Britain's Got Talent'”, Daily News, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  90. https://archive.is/20130629173032/www.latimes.com/news/opinion/commentary/la-oe-wilentz19-2009apr19,0,5091314.story
  91. Staff. „UK talent show stunned by Scottish virgin Susan Boyle”, Herald Sun, 2009. április 13.. [2012. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  92. Kingston, Anne. „Reality show shocker: Susan Boyle’s got all kinds of talent”, Maclean's, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  93. Staff. „Die Maus, die Brullte”, Der Spiegel, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) (német nyelvű) 
  94. Staff. „英国47岁无业女子参加电视选秀节目一唱成名图”, Xinhua, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) (kínai nyelvű) 
  95. Staff. „Susan's stardom to be turned into film”, The Times of India, 2009. április 22. (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  96. Staff. „Dona-de-casa cantora é fenómeno na internet (COM VÍDEO)”, Correio da Manhã, 2009. április 17. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) (portugál nyelvű) 
  97. Staff. „A feia que encantou a Grã-Bretanha”, Zero Hora, 2009. április 19. (Hozzáférés ideje: 2009. április 19.) (portugál nyelvű) 
  98. Staff. „그냥 노래만 불렀는데...”, Chosun Ilbo, 2009. április 17. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) (Korean nyelvű) 
  99. http://www.telegraaf.nl/prive/3726688/__Van_huisvrouw_naar_wereldster.html?p=27,1
  100. http://www.hln.be/hln/nl/944/Celebrities/article/detail/821966/2009/04/17/Oprah-nodigt-Susan-Boyle-uit.dhtml
  101. Arianna Melamed. „זה קול הסיפור”, Ynet, 2009. április 19. (Hozzáférés ideje: 2009. április 19.) (Hebrew nyelvű) 
  102. Staff. „「靴投げ」超えた47歳の熱唱 ネットで5千万回ヒット...”, Asahi Shinbun, 2009. április 20. (Hozzáférés ideje: 2009. április 20.) (japán nyelvű) 
  103. Staff. „El video de Susan Boyle, el más visto de la historia de YouTube”, Clarin, 2009. április 20. (Hozzáférés ideje: 2009. április 21.) (spanyol nyelvű) 
  104. [hhttp://www.nationchannel.com/detailnews.php?newsid=7972 สุดยอดคุณป้า Susan Boyle กับน้ำเสียงที่ทำให้โลกตะลึง]” (Hozzáférés ideje: 2009. április 21.) (Thai nyelvű) 
  105. Susan Boyle, stunned the world after the vote as a mockery of the public (Arabic nyelven). Al Arabiya, 2009. április 17
  106. Farhanghi, Hoda. „The Woman Who Shut Up Simon Cowell”, ABCNews Online, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  107. Vidya Ram Susan Boyle Could Make Millions Forbes.com 17 April 2009
  108. Britain's Got Talent star Susan Boyle's promise to mum”, STV.tv, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 14.) 
  109. Smith, Harry. She Dreamed A Dream (streaming) [Television]. CBS News. Hozzáférés ideje: 2009-04-16.
  110. ^ a b Simpson, Richard, Revoir, Paul; Smith, Lizzie. „Thumbs-up as Britain's Got Talent sensation Susan discovers she's an international star... with 18m YouTube hits”, The Daily Mail, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  111. Hemmer, Bill; Kelly, Megyn. Hitting Her High Note (streaming) [Television]. FOX News. Hozzáférés ideje: 2009-04-16.
  112. Youngs, Ian: How Susan Boyle won over the world. BBC, 2009. április 18. (Hozzáférés: 2009. április 18.)
  113. Smith, Jean (2009-04-19), Singing sensation Susan Boyle gets dream offer from star Elaine Paige, Sunday Mail. Retrieved on 2009-04-20.
  114. Moran, Mark E: Making Sense of the Powerful Reaction to Susan Boyle. FindingDulcinea, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2009. április 15.)
  115. Douglas-Home, Collette. „The beauty that matters is always on the inside”, The Herald, 2009. április 14. (Hozzáférés ideje: 2009. április 15.) 
  116. Schwarzbaum, Lisa. „'Britain's Got Talent' breakout Susan Boyle: Why we watch...and weep”, Entertainment Weekly, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  117. Our dreams Boyle over. Societrends, 2009. április 15. (Hozzáférés: 2009. április 16.)
  118. McMartin, Pete: Beautiful blondes, a Boyle and lingering ideas about sexuality. Vancouver Sun, 2009. április 18. (Hozzáférés: 2009. április 18.)
  119. McManus, Jeanne. „The Dream She Dreamed”, The Washington Post, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  120. Staff. „Susan Boyle was the golden ticket of reality TV”, Daily News, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  121. Blankenship, Mark. „Two Reasons Susan Boyle Means So Much to Us”, The Huffington Post, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  122. Pogrebin, Letty Cottin. „Why Susan Boyle Makes Us Cry”, The Huffington Post, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  123. Gold, Tanya. „It wasn't singer Susan Boyle who was ugly on Britain's Got Talent so much as our reaction to her”, The Guardian, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  124. Williams, Mary Elizabeth. „The triumph of Susan Boyle”, Salon.com, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 16.) 
  125. Brown, Craig. „A dream comes true as singer Susan becomes instant hit with American fans”, The Scotsman, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  126. Usborne, David. „Dreams come true for overnight star”, The Independent, 2009. április 16. (Hozzáférés ideje: 2009. április 17.) 
  127. http://www.newsvine.com/_news/2009/04/15/2687132-never-been-kissed-singer-47-wows-cowell#comments
  128. Richman, Dan. „Don’t call Susan Boyle ‘pitchy’! (p.2)”, msnbc.com, 2014. április 23., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2009. április 29.) 
  129. Richman, Dan. „Don’t call Susan Boyle ‘pitchy’! Voice coaches, critics say ‘Talent’ contestant really is a talented singer”, msnbc.com (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  130. Jay Leno performs in drag as Susan Boyle”, Daily Telegraph, 2009. április 21. (Hozzáférés ideje: 2009. április 21.) 
  131. Lee, Cara. „Susan Boyle makes South Park sick”, The Sun, 2009. április 23. (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  132. Hardie, Beth. „Britain's Got Talent's Susan Boyle makes it onto South Park”, Daily Mirror, 2009. április 23. (Hozzáférés ideje: 2009. április 23.) 
  133. [2]
  134. Susan Boyle Makes Everything Better”, 2009. április 17. (Hozzáférés ideje: 2009. május 2.) 
  135. Springfield's Got Talent”, Simpsons Channel, 2009. május 15. (Hozzáférés ideje: 2009. május 16.) 
  136. O'Conner, Alice: The Sims 3 Trailer Stars Susan Boyle. Shacknews, 2009. május 22. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  137. Good Luck Susan, from The Sims 3! on YouTube
  138. Neate, Patrick: I Dreamed a Dream. BBC Radio 4, 2009. június 6. (Hozzáférés: 2009. június 10.)
  139. '30 Rock' recap: Do the Robot

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Susan Boyle témájú médiaállományokat.