Sina Simon

Sina Simon (1810–1876)

Görög Vlach származású báró Sina Simon (Bécs, 1810. augusztus 15. – Bécs, 1876. április 15.) aromán származású osztrák földbirtokos, diplomata és mecénás.

Élete

II. Sina György Simon és Derra Katalin (1792-1851) fia. Désánfalvi Ghika Szilárd földbirtokos leányával, Iphigéniával (1815-1884) kötött házasságából egy fia és öt leánya született. Egyetlen fiuk, György fiatalon meghalt. Négy leánya maradt életben, kik közül Anasztázia (szül.: 1838) Wimpffen Viktor grófhoz, császáriés királyi udvari tanácsos és korvett-kapitányhoz ment feleségül, kitől később elvált. Irén nevű lány (1843-1881) Maurocordato (Mavrokordato) György görög herceg felesége volt, Ilona (szül.: 1845) férje Ypsilanti Gergely (1835-1886), görög herceg, görög királyi követ volt az osztrák–magyar udvarnál. Negyedik lányuk, Iphigénia (szül.: 1846) De Castries de la Croix Eugén (megh.: 1886) francia herceg neje lett.

Sina 1876-ban halt meg, holttestét Rappoltskirchenben, Ausztriában, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A magyar akadémiában, amelynek legnagyobb összeggel volt alapítója, és igazgató tanácsának tagja, Tóth Lőrinc rendes tag tartott fölötte 1876. május 29-én emlékbeszédet, amely megjelent a magyar országos gazdasági egyesület évkönyvében is.

A mecénás

Az idős Sina Simon

Örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak. Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézetmények létesítéséhez: a Magyar Földhitelintézet és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a nemzeti múzeum, a kisdedóvó egylet, a kisded-kórház s egyéb kórházak, bölcsödék, árvaházak, vakok intézete, kereskedelmi akadémia, nemzeti színház, zenede, lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, lipótvárosi bazilika, a képzőművészet háza és mindenek felett a Magyar Akadémia palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. 1856 májusától 1876-ig több mint 550 ezer forintot adott jótékony és kulturális intézetekre. Ebben az összegben nincs benne az athéni görög akadémia egy milliót meghaladó teljes költsége, amelyet egészen ő alapított és épített fel, és a már apja által megkezdett ottani csillagvizsgáló intézet, amelynek felszerelését s az ott alkalmazott szakemberek díjazását egészen ő vállalta el, ami ismét 20 éven át 200 ezer forintba került.

A diplomata

Nyolc éven át folytatott diplomáciai szerepet: Ottó görög király kormányának képviselője volt a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál; az uralkodó feltétlen bizalmának jeléül a görög Megváltó-rend nagykeresztjével tüntette ki. A magyar király 1864-ben a Vaskorona-rend nagykeresztjét, mellyel a belső titkos tanácsosi méltóság is együtt járt, 1871-ben a magyar minisztérium előterjesztésére a Lipót-rend nagykeresztjét tűzte mellére. 1874-ben pedig a bécsi urakházának holtiglani tagjává nevezték ki. De más fejedelmek is elismerték Sina Simon érdemeinek nagyságát, és viselte a Szent Mihály nevét viselő bajor s az Oldenburg-házi és érdemrendet, a porosz Vörös sas-rendet, a mexikói Guadeloupe-rend nagykeresztjét, az orosz Szent Anna-rend gyémántos keresztjét, a francia Becsületrend s a török Medsidje és Nisan-Iftahar rendek jelvényeit. E mellett több bank s társulat és intézet igazgató tanácsosa, s több város: Buda, Arad és Szeged díszpolgára volt.

Vagyona

Az édesapjától örökölt 80 milliónyi vagyon nagy részben Magyarországon, Ausztriában, Cseh- és Morvaországban és az al-dunai fejedelemségekben fekvő, nagy terjedelmű és jól művelt uradalmakból állott, amelyekhez újabb szerzemények is járultak belföldön, Görögországban és Olaszországban. A tulajdonát tevő ingatlan vagyon 29 uradalomban 240 ezer holdnál többet foglalt magában, ellátva a leggazdagabb felszereléssel.

Édesapja Sina György 1850-ben vásárolta meg a gödöllői Grassalkovich-kastélyt. Ezt az örökségét 1864-ben eladta egy belga banknak. Ezenkívül Tepliczán és Érden is volt kastélya. Mindemellett Európa főbb városaiban, Párizsban, Velencében is rendelkezett palotákkal.

Forrás

• Bokor József (szerk.). Sina, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 

Külső hivatkozás

• A Wikimédia Commons tartalmaz Sina Simon témájú médiaállományokat.
• Az arany ember – A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia
• A görög tudományos Akadémia palotája Athénben - Sina Simon által. In: Vasárnapi Újság.
• Kerényi B. Eszter: A magyar kultúra görög mecénása. Budapesti Negyed, 54. 2006/4.
• A Sina Simon-érem és a díj alapító okirata