Portugáliai Szent Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Portugáliai szent Erzsébet (Izabella, 1277 – 1336. július 4., Estremoz) Coimbra védőszentje, III. Péter aragóniai király lánya, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Nevét is nagynénje tiszteletére kapta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Déneshez, Portugália királyához. Két gyermekük érte meg a felnőttkort:

  • Alfonz trónörökös, aki rövid trónviszály után követte apját a trónon és
  • Konstanza (Constanca, 1290–1313), akit IV. Ferdinánd, Kasztília királya vett feleségül.

Egy további gyermeküknek még a neve vagy a neme sem maradt fenn; valószínűleg még csecsemő korában meghalt.

Magyarul nem tudott, példaképe mégis nagynénje, szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük. Izabellát Portugáliában a „Béke angyalának” is nevezték, mert ő közvetített férje és fia, Alfonz viszályában. A nagy természetű Dénes nem bizonyult jó férjnek; több szeretőt is tartott, végül elűzte feleségét, akit azzal vádolt, hogy helyette Alfonzhoz húz. Később, betegségében visszahívta, és Izabella haláláig ápolta férjét. A király halála után belépett a ferences rendbe, és jótékonyságáról vált híressé. Vagyonát és ékszereit eladta, árukat pedig szétosztotta a szegények és a kolostorok között.

A ferences harmadrendiek ruhájában zarándoklatokra indult. Gyalog ment el Compostelába, szent Jakab sírjához, majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Szerzetesi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom ne akadályozza a jótékonykodásban.

A kolostort utoljára akkor hagyta el amikor elindult, hogy békét közvetítsen fia, IV. Alfonz és a veje, a kasztíliai Ferdinánd viszályában. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte erejét. Estremozban magas lázzal ágynak esett, és nem épült fel belőle. 1336. július 4-én, lánya és menye karjai között szenvedett ki.

Halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holttestét Coimbrába vitték. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Szentté avatásának eljárását 1576-ban indították el. 1612-ben felnyitották sírját, és testét épségben találták. 1626-ban avatta szentté VIII. Orbán pápa. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, és halálának napjára, július 4-re tették. 1694-ben áthelyezték július 8-ra, hogy kivegyék Szent Péter és Pál ünnepének oktávájából. 1969-ben visszahelyezték július 4-re, mivel az oktáva megszűnt.

Sírja Coimbrában, a Szent Klára-kolostor templomában van. Szobrát minden páros évben körülhordozzák a városban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]