Olympic osztályú óceánjárók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Olympic-osztályú óceánjárók szócikkből átirányítva)
Olympic osztály
Olympic and Titanic.jpg
A Titanic (jobbra) kivontatása a dokkból, hogy az Olympic-ot (balra) megjavíthassák
(1912. március 6.)
Hajótípus óceánjáró
Pályafutása
Építő Harland and Wolff, Belfast, Írország
Ára 7 500 000 dollár /1910-ben/
Megrendelés White Star flaga.svg White Star Line
Építés kezdete 1908–1914
Vízre bocsátás 1910–1914
Szolgálatba állítás 1911
Szolgálat vége 1935
Sorsa 2 hajó elsüllyedt, 1-et kiselejteztek
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 52 000 t
Hossz 269 m
Szélesség 28 m
Árbocmagasság 56 m
Merülés 10,541 m
Összsúly 45 324–48 158 t t
Sebesség 21 csomó/38,9 km/h/, 23 csomó/42,6 km/h/

Férőhelyek száma 3325-4473 fő

Az Olympic osztály három óceánjáró hajóból álló hajóosztály, melyek egységeit a Harland and Wolff építette a White Star Line megrendelésére a 20. század elején. Mindhárom hajó a legnagyobb méretű, és legfényűzőbb luxust kínáló volt a maga idejében. Közülük kettő elveszett, szerencsétlenség áldozata lett. A Titanic 1912. április 15-én süllyedt, a Britannic egy aknára futott az első világháborúban amit az U–79 német tengeralattjáró telepített ki az Égei-tengeren Kea-sziget közelében. Az Olympicot 1935-ben kiselejtezték az RMS Mauretaniával együtt.

Mindhárom hajó híressé vált karrierje során. Az Olympic lebontott részeit szállodák és turista hajók őrzik, a Titanicról számtalan könyv, történet, és film született a Britannic pedig szintén inspirált egy filmet és néhány könyvet.

RMS Olympic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hajó melyet 1910. október 20-án bocsátottak vízre. Első útja 1911. június 14-én indult. Ugyanebben az évben az 5. útján szeptember 20-án az Olympic összeütközött az HMS Hawke nevű hajóval és súlyosan megsérült. Először Southamptonban, majd a Harland and Wolff-nál hozták helyre. Következő évben elsüllyedt testvére a Titanic és ezek után a hajót kissé átépítették. Az első világháború kitörése után katonai csapatszállító lett, majd 1918. május 12-én elsüllyesztette a német U-103-as tengeralattjárót. 1920-ban visszatért a transzatlanti kereskedelmi forgalomba és egészen 1934-ig nem történt vele komoly baj mikor is el nem süllyesztette a Nantucket világítóhajót melynek 11 fős legénységéből 7-en életüket vesztették. Ezen évben egyesült a White Star Line és a Cunard Line. A hajót 1935-ben kiselejtezték, majd 1937-ben szétvágták a hajótestet.

RMS Titanic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Titanicot 1911. május 31-én bocsátották vízre. 1912. április 10-én futott ki első útjára Southamptonból és indulás után nem sokkal kis híján nekiütközött az SS New York nevű hajónak a hajócsavarok miatt. Ezután elindult a franciaországi Cherbourg-ba majd az ír Queenstownba, majd több mint 2200 utassal és személyzettel (maximum 3547 utast tudott szállítani) elindult New York felé az Atlanti-óceánon Edward John Smith kapitány irányításával. A hajó április 14-én 23:40-kor egy jéghegynek ütközött. Az első 5 vízzáró rekesz megsérült, majd április 15-én 02:20-kor, 2 óra 40 perccel az ütközés után elsüllyedt. A 2223 utasból 1517-en haltak meg a kevés mentőcsónak miatt. Ez az eddigi legnagyobb hajótragédia békeidőben.

HMHS Britannic[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Britannicot, amely az utolsó és a legnagyobb Olympic-osztályú óceánjáró volt, 1914. február 26-án bocsátották vízre. 1914 augusztusában, mielőtt kereskedelmi forgalomba állt volna, a brit Admiralitás lefoglalta. 1915. november 13-án a Britannicot kórházhajóvá alakították, majd december 12-én készült el mint HMHS Britannic: Őfelsége Kórházhajója. 1916. november 21-én 08 óra 12 perckor a Britannic aknára futott az Égei-tengeren, Kea szigetétől 4 mérföldre. Az 1034 emberből 30-an vesztették életüket. 09:07-kor, 55 perccel a robbanás után elsüllyedt. Az egyik túlélő Violet Jessop nővér ott volt, amikor az Olympic ütközött a Hawke-al, túlélte a Titanic pusztulását és a Britannic katasztrófáját is. A Britannic volt a legnagyobb hajó az első világháborúban, amely elsüllyedt.

Tervezés és konstrukció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3 hajót 1907-ben tervezte Lord William James Pirrie a Harland and Wolff elnöke és Joseph Bruce Ismay a White Star Line elnöke. A cél az volt, hogy legyőzzék a Cunard Line Mauretania és Lusitania nevű hajóit. Ezekkel a hajókkal meghódította volna az észak Atlanti-óceánt a White Star Line.

A hajókat Thomas Andrews és Alexander Carlisle tervezte. Több mint 30 m-rel és 14 000 t-val voltak nagyobbak a Cunard hajóinál, viszont 2 csomóval lassabbak voltak. 1908-ban az Olympic-ot, 1909-ben a Titanic-ot, és 1911-ben pedig a Gigantic-ot kezdték el építeni. A Gigantic név csak a Titanic katasztrófájáig tartott, utána a hazafiasabb és biztonságosabb Britannic mellett döntöttek. Mindhárom hajónak 4 kéménye, 2 árboca, 29 kazánja, 159 vízforralója, 3 motorja és 3 hajócsavarja volt. Teljesítményük 50 000 LE volt. A hajókra eredetileg 64 csónakot terveztek, de az akkori csónakszabályzat szerint csak 16 csónakot lehetett felvenniük (962 férőhely). Az Olympicot és az Titanicot végül 20-20 csónakkal látták el (1178 férőhely).

A belső tér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb luxussal rendelkező hajók voltak. Az első osztályú utasok semmiben nem szenvedtek hiányt. A luxuskabinokhoz járt hálószoba, nappali, fürdőszoba, étkező, gardrób, vendégszoba és a legjobbakhoz külön sétány is járt. Ezeken volt a legnagyobb Nagy Lépcsőház. A dohányzó György-korabeli stílusban épült, a Café Veranda pálmafákkal volt dekorálva. Az Olympic volt az első hajó melyen volt úszómedence és könyvtár is. Tornaterem és törökfürdő is várta az első osztályt. A Britannic-on a gyermekek számára játszószoba is elérhető volt. Ez a helység a csónakfedélzeten volt, a hajó bal oldalán, tulajdonképpen a tornaterem tükrözött változata volt. Ezenkívül a Britannic-on a hölgyek számára is volt fodrászat, és manikűrös is a rendelkezésükre állt. Végül a Britannic-on volt az első osztály számára egy olyan szoba, ahol az utasok kedvükre írhatták meg leveleiket szeretteiknek, amelyeket ezután feladhattak a távírászoknak, és ők továbbították az utasok leveleit.

A másodosztályú utasok sem panaszkodhattak: dohányzószalon, könyvtár, tágas étkező, és 1 lift állt az utasok rendelkezésére a másodosztályon. A Britannic-on a másodosztály Tornateremmel bővült.

A harmadosztály ugyan spártaibb volt mint az előző két osztály, de olyan volt mint más hajók első osztálya. Dohányzószoba, társalgó és étkező állt a harmadosztályú utasok rendelkezésére. A Britannic-on a harmadosztály sokkal nagyobb kényelmet kínált két testvérhajójánál.

Roncsok és expedíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a Titanic és a Britannic elsüllyedtek, számtalan expedíció próbálta megtalálni. Elsőként a Britannicot találták meg 1975. december 3-án. A roncsot 120 m-es mélységben találta meg az Égei-tenger fenekén Jacques-Yves Cousteau. A Britannic roncsának koordinátái: 37°42′05″N 24°17′02″E.

A Titanicot 1985. szeptember 1-én találta meg egy francia-amerikai expedíció vezetőjeként Dr. Robert D. Ballard és Jean-Louis Michel az Atlanti-óceán fenekén 4000 m-es mélységben. A roncs koordinátái: 41°43′55″N 49°56′45″W. Mindkét hajón számos expedíció tett látogatást és vizsgálatot.

Kulturális örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumok és magángyűjtők sokaságának kezében van ma is sok lelet. A tragédiák számtalan filmet, könyvet, történetet, zenedarabot, és videojátékot inspirált. Mindhárom hajóval találkozhatunk mind a mai napig valamilyen formában. Szervezetek, és egyéb intézmények jöttek létre, a roncsok védelmére és a történet ápolására és továbbadására.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Olympic class ocean liner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.